többször rajtakaptam magam azon hogy nagyon kemény szavakat használok mások felé, amikor bűnös magatartást kell megítélni. Néha azt is észrevettem hogy még testvéreim közül is rosszallóan néztek rám, azért mert hiányolták belőlem a szeretetet és a szelídséget. pedig éppen az mozgatott és mondatott ki velem olyan dolgokat melyek olykor kellemetlenek a fülnek szívnek. Nem ismerem Kelédi Gézát, de amit az Áhítat mai magyarázatában ír azt nagyon alá tudom húzni. Alább olvasható:
"Pál a galaták evangélium iránti hűtlenségét ostorozza, ami a hamis tanítók ártalmas működésének következménye volt. Vajon miért kellett ilyen keményen írni? Mit követtek el a galaták, ami miatt Pál esztelenséggel vádolja őket? Az biztos, hogy igen komoly veszélyről volt szó. Vannak élethelyzetek, amikor nem lehet és nem szabad "puhának" lenni, mert életről és halálról van szó. Amikor a gyermekünk nem érezi a veszélyt, és fut az úttest felé, viszont én látom a közeledő autót, nincs már idő megbeszélni a helyzetet, viszsza kell rántanom, ha elég közel vagyok hozzá, vagy rákiáltanom, hogy álljon meg, s így megmenthetem. Pál éles szava egy ilyen kiáltás a gyülekezet részére: "Vigyázat, a vesztetekbe rohantok! Valaki nagyon félrevezetett titeket! Józanodjatok már ki, hiszen ti nem így kezdtétek Jézust követni!"
Erre csak azt lehet mondani hogy ÁMEN!
VálaszTörlésSzakál István