Temetésen voltam

Értarcsán ahol Rabatin Erzsébet testvérnőt temettük, akit 87. évében hívott haza az Úr. A testvérnő az értarcsai gyülekezet tagja volt hosszú ideig, de mivel idős napjaiban a Margittán élő lánya gondozta, ezért a margittai gyülekezethez tartozott. Három héttel ezelőtt látogattam meg amikor úrvacsorát is vittem neki és már akkor látható volt, hogy nemsoká haza  hívja az Úr. Amikor elbeszélgettünk akkor vallást is tett arról hogy elkészült és vágyik az örök honba. Kérte énekeljük el azt az éneket hogy "Ama szép hon felé száll az én óhajom..." Hisszük hogy az Úr Jézus is hallotta az éneket ezért vitte el. A temetésen a népes család(10 gyermeke volt) és a gyászoló gyülekezet a hideg szél ellenére is nyitott szívvel hallgatta az igei üzenetet. A kápolnánál a János ev. 12:24-26 ige alapján beszéltem a nagy igazságról, az egyetlen jó megoldásról és a boldog jövőről. "...A ki nékem szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és a ki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya." A nyitott sírnál Albert István Zsolt bihari lelkipásztor a 23. Zsoltárból hirdette a vigasztalás igéit. A gyászszertartást Szabó András az értarcsai gyülekezet és körzet lelkipásztora vezette.