Nagy szomorúsággal és sajnálattal nézem azon keresztyéneket és nem keresztényeket(!), akik november elsején este gyertyát gyújtanak elhúnyt szeretteik sírjánál. Ők azok akikért úgy kell imádkoznunk hogy "Bocsáss meg nékik mert nem tudják mit cselekesznek!". Sajnos a reformáció ellenére még a "reformáltak" is nagyon tévesen gondolkoznak a halál utáni létről illeteve a halottakról. Semmi értelme a szentekhez imádkozni és a halottak lelki üdvéért fohászkodni. Sőt ez olyan hamis tanítás, amely mint a "rákfekély" terjed.!/2Tim2:17/ Ma reggel a Kossuth rádióban azt mondta Erdő Péter(minden magyar katolikus bíborosa), hogy a szentek segítenek nekünk az élőknek amikor hozzájuk imádkozunk, mi pedig segíthetünk elhunyt szeretteinknek amikor értük fohászkodunk. Ez a megnyilatkozás egészen felháborított. Valahogy úgy érezhettem magam mint Pál apostol, amikor Athénban látva a sok bálványt háborgott a lelke(ApCsel.17:16). Remélem hogy közösségünkben nem az előbb említett halottkultusz jut érvényre ma este a gyertyagyújtogatásokban, hanem az élőkért fogunk imádkozni! Mindenesetre megnézem ma este mind a margittai mind az érszőllősi temetőket. Ez a vidék vallási szempontból inkább protestáns, de ilyenkor megmutatkozik hogy ki hogyan éli meg azt amit vall...

Az alábbiakban olvasható Cseri Kálmánnak református lelkipásztornak egy prédikációja, mely ebben a témában elég pontos eligazítást ad minden keresztyénnek(!)

PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2005. november 6.
(vasárnap)
Cseri Kálmán

JÉZUS TANÍTÁSA A HALOTTAKRÓL

Alapige:Lk 16,29-31

Ábrahám így válaszolt: Van Mózesük, és vannak prófétáik, hallgassanak azokra!
De az erre ezt mondta: Nem úgy, atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek.
Ábrahám ezt felelte: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.

Imádkozzunk!
Kegyelmes Istenünk, hálásan köszönjük, hogy hallottad az énekben elmondott imádságunkat is. Kérünk, taníts minket teljes szívünkből dicsőíteni, áldani és magasztalni téged, hiszen egyedül te vagy méltó minden dicséretre.
Engedd átélnünk most a te egyedülálló nagyságodat. Szeretnénk komolyan venni, hogy te magasságban és szentségben lakozol, és minden bűnös számára megközelíthetetlen lennél, ha a mi Urunk, Jézus Krisztus nem egyengetett volna utat a mi számunkra is hozzád.
Valljuk, hogy te bűngyűlölő, igaz és szent Isten vagy. Egyáltalán nem magától értetődő az, hogy megszólíthatunk, hogy hallod a kiáltásunkat, hogy válaszolsz arra, és számíthatunk most is ajándékaidra.
Magasztalunk azért, mert a te nagy kegyelmed végremehetetlen. Köszönjük, hogy elég nékünk is a te kegyelmed.
Megvalljuk bűnbánattal, hogy rászorulunk a te bűnbocsátó irgalmadra és kegyelmedre. Olyan sokféleképpen vétkeztünk ellened és egymás ellen csak ezen az elmúlt héten is. Bocsásd meg, Urunk, hogy sokszor már észe sem vesszük, amikor a te szent nevedet gyalázzuk, amikor akaratodnak ellenkezőjét cselekedjük.
Bocsásd meg, hogy olyan sok mindenbe belekezdünk, s nem kérdezünk téged engedelmességre kész szívvel: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Bocsásd meg, hogy sokszor téged akarunk alkalmazni a magunk céljai elérésében, és úgy kérjük a segítségedet, hogy előtte nem kérdeztük akaratodat.
Kérünk, ajándékozz meg minket most azzal, hogy világosan lássuk mindazt, ami a te számodra utálatos az életünkben. Segíts el minket oda, hogy megvalljuk és elhagyjuk mindazt, ami neked nem kedves. Kérünk, hogy minden bocsánatot nyert bűnünk helyére áradjon be Szentlelked, a te szentséged és tisztaságod az életünkbe. Segíts előbbre minket a megszentelődésben.
Kérünk, ajándékozz meg most is igéddel, és segíts, hogy hittel párosítsuk azt, amit hallunk. Hadd szolgálja így a te igéd, az arra való figyelésünk, annak a befogadása az üdvösségünket.

Ámen.

Igehirdetés
A múltkor abbahagyott igehirdetést szerettem volna folytatni ma, úgy ahogy azt akkor megígértem, de ezen a héten olyan sok ostobaságot és hamisságot hallottam a halottak napja kapcsán a rádióban, televízióban, és olvastam a sajtóban, hogy kénytelen vagyok erre reflektálni. Mégpedig azért, mert ez a sok hamisság a mi hitünket érinti.
Ebben a korban, amiben élünk, amikor ilyen nagy szellemi zűrzavar uralkodik, életkérdés, hogy egyre világosabban ismerjük és tudjuk megvallani Isten igaz igéjének a tanítását a különböző kérdésekre vonatkozóan, és ne essünk áldozatul annak a sok hazugságnak, féligazságnak, ami körülvesz bennünket.
Egyre gyakrabban fordul elő az, hogy olyan emberek, akik bizonyos lelki, szellemi, teológiai kérdésekben teljesen tudatlanok, nagy magabiztossággal jelentik ki elképzeléseiket, képzelgéseiket, ötleteiket ezekről a kérdésekről úgy, mintha az, amit mondanak, tény lenne. Mivel a hallgatók többsége sem ismeri Isten igéjét és az erről szóló igazságot, sokan el is hiszik ezeket.
Az elmúlt napokban is filozófus, pszichológus, szociológus, antropológus nyilatkozott arról, hogy mi az élet, mi a halál, mi van a halál után, mit csinálnak az elhunytak - úgy, hogy a saját fantazmagóriáikat hirdették, aminek semmi valóságalapja nem volt.
Nekünk el kell döntenünk, hogy minek tartjuk a Szentírást. Szeretném ezt teljes tisztelettel, de szent komolysággal kérni, hogy lehetőleg még ma mindenki kíméletlen becsületességgel döntse el: mi számára a Biblia, Isten igéje? Hisszük-e valóban azt, hogy Isten Szentlelke vezette a Biblia íróit, éppen ezért a Biblia minden megállapítása igaz, és minden korban igaz és érvényes, kezdve a teremtés leírásától a Krisztus második eljövetelét követő eseményekig.
Ami pedig azt illeti, hogy mi az élet, mi a halál, és milyen állapotban vannak az elhunytak, erre nézve a leghitelesebb információkat mégis csak Jézus Krisztus tudja nekünk megadni. És Ő világosan tanított ezekről a kérdésekről. Tudniillik Ő ott járt. Ő járt a halottak között, megjárta a poklot, és hitünk szerint Ő most a mennyben készít helyet a benne hívőknek. Amit tehát Ő mond erről, az nem elképzelés, és nem feltételezés, hanem azok tények. Amit Jézus életről, halálról és a halottak állapotáról mond, az igaz. A kérdés csak az: hiszünk-e Jézusnak?
Hadd kérdezzem ilyen világosan - mert szeretném, ha világos választ adnátok ezekre a kérdésekre: Hazudik Jézus vagy igazat mond? Ezt el kell dönteni, mert e szerint tudjuk komolyan venni, amit Ő mond, vagy könnyedén túltenni magunkat azon. Hisszük-e, hogy Ő mondja-e azt valóban, amit a Szentírás így ad elénk, vagy pedig későbbi korok emberei adtak a szájába bizonyos gondolatokat? Jézusnak hiszünk-e, vagy azoknak, akik koronként más-más fantazmagóriákat hirdetnek, és azzal próbálnak elhitetni bennünket ma is.
Tisztelettel kérem, hogy aki egy kicsit ad magára és a hitére, az döntse el ma: minek tartja a Szentírást? Tények igaz ismertetésének, vagy hazugságok gyűjteményének. Mert e szerint tudunk hozzá igazodni, e szerint lesz a kezünkben egy objektív iránytű, amihez mérhetünk minden egyebet, amit hallunk, olvasunk, vagy sokszor mi magunk is gondolunk.
Hiszem, hogy a teljes Írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra és az igazságban való nevelésre. Mindent, amit hallok és olvasok, sőt, ami magamnak is eszembe jut, ehhez az igaz igéhez akarom mérni. Isten igéje döntse el azt számomra, hogy valami igaz vagy hamis.
* * * A mai témánk tehát a halottak. Mi van a halál után, mi történhet, és mi nem történhet meg az elhunytakkal, ha tetszik: elhunyt szeretteinkkel?
Szeretnék először néhány mondatot idézni mindabból, amit az elmúlt napokban hallottam és olvastam, és utána a felolvasott ige alapján azt nézzük meg, hogy Jézus Krisztus mit tanít erről a kérdésről.
I. Ezt írja egy néprajzkutató egyetemi előadó: A halotti pompa mellett szükség van bebiztosításra is, vagyis arra a tudatra, hogy az emberi lét nem zárul le a halállal, hanem üdvösségben folytatódik. Ezért temették el kezdettől az elhunyttal együtt használati tárgyait, ezért tesznek mellé gyakran ételt és italt is.
Kérdezem: felvilágosult, 21. századi emberek komolyan gondoljuk azt, hogy a halottnak szüksége van ételre és italra? Mert a közelmúltban is olvastunk egy jeles nagy temetésről, ahol egész menü-sorozatot temettek az elhunyttal együtt.
Olyat is olvastam, sőt láttam már, hogy a lelkipásztort a palástjában temették el és odatették mellé a Bibliát is. Nem inkább az itt maradottaknak lenne szükségük arra, hogy a Bibliát forgassuk és olvassuk?
Vagy régebben volt annak értelme, hogy a lovát meg a szolgáit is megölték, vele együtt eltemették? Szüksége van neki a lóra a túlvilágon? Az idős bácsinak a görbe botjára szüksége lesz?
Más. Ugyanez a szerző írja: Sokan érzik fontosnak, hogy imádkozzanak a halottért. A rózsafüzér társulatok imaszolgáltatásai segítik a gyászolók megnyugvását. A sokfelé működő halottlátók szolgáltatásai pedig az örök élet reményét erősítik a hozzátartozókban, mert a halottlátó megmondja a halott túlvilági állapotát, és közvetíti a halott kérését, hogy imádkozzanak érte. (Majd erre még visszatérünk).
Egy római katolikus plébános a televízióban így nyilatkozott: halottak napján megszűnik a határ az élők és holtak között. Egyek vagyunk, akik már odaát vannak, akik a tisztítótűzben vannak, és akik még élünk.
Az maga a komolytalanság, hogy ki hogyan indokolja, miért gyújtanak ilyenkor gyertyát. A gyertyagyújtás célja: a síron azért kell gyújtani, hogy ha egy kiszabadult lélek eltévedne, visszataláljon. Na de minden síron ég valami, akkor hova talál vissza? Másutt pedig azért kell gyújtani, részint, hogy távol tartsuk a halottak lelkeit, másrészt, hogy éppen megmutassuk nekik a haza vezető utat.
Szeretnék még egy új divatról, erről a bizonyos halloween őrületről (amit Amerikából importáltunk, ők meg nem is tudják, hogy egy ősi kelta vallási rítus ez) beszélni, mert egyre több gyerekünk szenved emiatt. E "kísértetnapokról" ezt írja a hozzáértő: az anyukák nem tudják, minek is öltöztessék gyermeküket: boszorkánynak, vámpírnak, Drakulának, csontváznak, vérfarkasnak vagy hóhérnak?
A tudományos magyarázat pedig így hangzik: sok szorongás van bennünk, ezt és a haláltól való félelmet is oldja, ha megbarátkozunk és megbarátkoztatjuk gyermekeinket is az ilyen szörnyekkel és szörnyűségekkel. - Közben tényleg sokan nem tudják, hogy ez egy vallási rítus. A kelták október 31-én állatbőrökbe öltöztek, és áldozatokat mutattak be két főistenüknek: a napistennek és a halottak istenének. Ezt majmoljuk most mi is, és amikor ezek a szerencsétlen gyerekek hazakerülnek egy ilyen halloween buliról, vagy kísértetnapról, akkor csodálkoznak a kedves szülők, hogy nem mer elaludni a gyerek, hogy álmában kiabál, éjjel bepisil, nappal pedig agresszíven verekszik, ami korábban nem volt szokása.
Ennyit csak. Néhány megállapítás és megfigyelés a halottak napjával kapcsolatban.
II. És mit tanít minderről a mi Urunk, Jézus Krisztus?
Ebből a történetből, amit a legtöbben ismertünk, és amit most újra hallottunk, hat olyan fontos igazságot olvashatunk le, amelyekhez jó lenne, ha hozzáigazítanánk a gondolkozásunkat.
1. Az első, amit Jézus másutt is egészen természetes módon hangsúlyoz, hogy van folytatása az emberi létnek a biológiai halálunk után is. Jézus elbeszélésben van egy egészen természetesen hangzó és hangsúlyos és. Azt olvastuk itt: "Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és felvitték az angyalok Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is és eltemették, és amint a pokolban kínok között gyötrődött, látta távolról Ábrahámot."
Meghalt és... Vagyis a biológiai halálunk, ahogy mondani szoktuk nem pont az élet mondatának a végén, hanem kettőspont. Nem mindennek van végre a meghalásunkkal, hanem csak ennek a földi létnek, a testi funkcióknak. Más létformában, de tovább létezik minden ember, a nem hívők is. (Ez is az egyik keresztény szektának a tévtanítása, hogy azoknak megszűnik az élete.)
Ez a 60, 70, 80 kilónyi, amit mi testnek nevezünk, elporlad. Porból lett és porrá lesz, de az ember több mint ez a 60 kilónyi víz, kötőszövet és szaruanyag, és az, ami több, amit így szoktunk mondani kicsit pontatlanul: lélek, az tovább él. Ezért felesleges eltemetni ételt-italt az elhunytakkal, mert a lélek nem eszik töltött káposztát, és nem iszik rá Unicumot, mint ahogy olvashattuk egy közelmúltban lezajlott nagy temetésről.
Ez tehát az első, amit Jézus mond: nincs vége mindennek a halálunkkal, csak ennek a földi létnek van vége, és az ember személyisége tovább létezik.
2. A másik, amit megtudunk ebből, hogy nem mindenki ugyanolyan körülmények között létezik tovább. Hiszen ezt olvastuk: meghalt a koldus és felvitték az angyalok Ábraház kebelére. Meghalt a gazdag is, és ő a pokolból látja távolról Ábrahámot.
Az egyik Ábrahám kebelére kerül, a másik meg a pokolba, ahonnan csak távolról látja amazt és Ábrahámot. Ez a kifejezés: Ábrahám kebele, az élő Istennel való közösséget, újszövetségi szóval: az üdvösséget, az örök életet jelenti. A másik szó pedig egyértelmű, Jézus is használja ezt, akármennyire szeretnék is modern teológusok kiradírozni az Újszövetségből: a másik ember a pokolba került. A pokol pedig az Isten végleges távollétének, hiányának az állapota.
Az egyik az Istennel való közösségbe, a másik egy olyan állapotba, ahonnan teljesen hiányzik az Isten jelenléte és ezen már változtatni nem is lehet.
Ez tehát: "odaát", egyáltalán nem egyértelmű megjelölés, mert odaát kétféle állapotban élnek az emberek, mint ahogy itt is kétféle állapotban vagyunk. Vannak, akik már itt az élő Istennel hit által lelki közösségben élnek, és vannak, akik Isten nélkül élnek. De ez odaát is így lesz.
Jézus tehát világosan tanítja: van üdvösség és van kárhozat. Akármennyire ellenszenves is némely kifejezés, mondom a Biblia kifejezéseit: van mennyország és van pokol. És a halála után ki az egyik helyre, ki a másik helyre kerül. Nincs harmadik hely, nincs átmenet, nincs közbülső állapot. A purgatóriumról, a tisztítótűzről szóló téves tanítás Pál apostol egy mondatának a félreértésén alapul. Jézus azonban egészen szemléletesen beszél arról, hogy csak kétféle állapot van odaát.
Amikor azt olvassuk: mint Bíró beül a maga ítélőszékébe, eléje gyűjtetnek mind a népek és szétválasztja őket. Van, akit a jobb keze felől állít, van, akit bal keze felől. A jobb keze felől állóknak azt mondja: gyertek én Atyámnak áldottai, örököljétek az országot, amely nektek készítettet, a bal keze felől állóknak pedig azt mondja: nem ismerlek titeket, távozzatok tőlem az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett! Nincs Jézusnak harmadik keze, nincs egy harmadik csoport, csak ez a két lehetőség van. Ez az Ő világos tanítása. (Mt 25,31-46).
3. A harmadik, amit megtudhatunk ebből a történetből, hogy van összefüggés az ember földi élete és örök sorsa között. Ez az istentelen és embertelen gazdag az Isten nélküli állapotba került és Isten nélkül kell eltöltenie az örökkévalóságot. Az istenfélő ember pedig, aki már itt közösségben él Istennel a hit által, vele közösségben töltheti el az örökkévalóságot. Itt a döntő Jézusnak a személye, és az, hogy ki hogyan viszonyul Jézushoz ebben az életben.
"Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta." (Jn 3,36) Nem akkor haragszik meg rá Isten. Mindnyájan úgy születünk, hogy az Isten haragja van rajtunk az ellene való lázadás, a bűn miatt. Ez alól a harag alól kerülhet ki az ember, amikor megtér, amikor hisz Jézusban.
Ez a kétféle állapot van tehát: aki hisz, annak örök élete van már itt, és aki nem enged Őneki, az nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.
4. A negyedik, ami kiderül Jézus tanításából: az örökkévaló sorsunk a halálunk pillanatában eldől és ezen később sem lehet semmi módon változtatni. Ez egészen nyilvánvaló ebből a történetből, amit itt olvastunk. Meghal az egyik, és az angyalok azonnal az Ábrahám kebelére viszik. Meghal a másik, és azonnal a pokolba kerül. És eszébe sem jut, hogy onnan kikerülhetne, mert ez lehetetlen. Csak azt kéri Ábrahámtól meg Lázártól, hogy az ott elszenvedett kínjain enyhítsenek egy kicsit, ha lehetséges.
Benne van ebben az a tanítás is, hogy egy életünk van. A Bibliától távol áll az újra testet öltés, az úgynevezett reinkarnáció téves tanítása. A Biblia azt mondja: egy életünk van, ez megismételhetetlen, és vagy ebben az életben kikerül valaki az Isten haragja alól, hisz Jézusban, vagy pedig a halála után nincs többé lehetősége a megtérésre. Ezért felesleges imádkoznunk a halottakért. A Bibliában sehol nincs szó arról, hogy valaki imádkozik a halottaiért. Mert ha ők üdvösséget kaptak, akkor mit kérhetünk még a számukra. Mindenük megvan, amit ember Isten kegyelméből megkaphat. Ha pedig az Isten haragja alatt maradtak, és Isten nélkül kell eltölteniük az örökkévalóságot, akkor meg semmi módon nem tudjuk onnan kisegíteni, kiimádkozni sem őket.
5. Az ötödik, ami világos ebből a történetből, hogy a halottak lelke nem jár vissza. Nem kóborolnak, bolyonganak a halottak, a halotti lelkek. Ezt kéri ez a gazdag Ábrahámtól: küldd már vissza Lázárt, hogy szóljon a testvéreimnek, mert azok is olyan hitetlenek, mint én voltam, és azok is ide fognak kerülni. De hogy ne kerüljenek ide, menjen vissza valaki a halottak közül. És kiderül: ez lehetetlen. Erre nincs lehetőség. Nagy szakadék van - olvassuk itt - az üdvözültek és az elkárhozottak között, de ugyanilyen nagy szakadék van élők és holtak között is. És ezen a szakadékon nincs átmenetel. Nincs jövés-menés. Sem innen oda, sem onnan ide. Eldőlt a sorsuk azoknak, akik meghaltak, és ezen változtatni nem lehet. Isten pedig nem engedi, hogy az övéinek a lelkét bolygassák, és ide-oda hívogassák. Ők maguktól meg nem indulnak el vándorolni - ahogyan ezek a népies, babonás hiedelmek tartják.
Ha pedig valaki mégis Isten tilalma ellenére át akar hatolni ezen a nagy szakadékon, és a spiritizmus ördögi eszközeivel megpróbál érintkezni a halottak lelkével, akkor nem a halottak lelkével fog találkozni, hanem démoni lelkekkel, és ennek minden ilyen összejövetelen részt vett ember életében megvannak a szomorú következményei. Erre nézve a lelkigondozó hátborzongató történeteket tudna mondani, de most nem akar. Ezért tiltja Isten igéje több helyen határozottan, hogy bármi módon keressük a kapcsolatot a halottakkal.
Egy igét hadd olvassak az Ézs 8. részéből: "Ha majd ezt mondják nektek, hogy forduljatok a halottídézőkhöz és jövendőmondókhoz, akik suttognak és mormolnak, ezt feleljétek: Nem Istenéhez kell fordulnia a népnek? A holtakhoz kell fordulni az élő helyett? A törvényre és az igére figyeljetek!" (19-20)
Isten a mi érdekünkben megtiltotta, hogy bármiféle kapcsolatot keressünk az elhunytakkal. Ezért nem imádkozunk hozzájuk, és nem imádkozunk értük. Ezért egy hívő ember nem kezd el beszélgetni az elhunyt anyukájával vagy gyermekével, hanem - ha már beszélni akar -, akkor Istennek köszönje meg, hogy adta őt, és egyedül Istennel legyen kapcsolata.
A Biblia egyetlen olyan szempontot említ, ami a halottakra emlékeztet minket: ha hívők voltak, kövessétek hitüket. A hitüket lehet és kell követnünk, de nem velük kell kapcsolatot keresnünk. (Zsid 13,7).
6. Az utolsó, amit hangsúlyoz itt a történet végén Jézus, kétszer is elmondja: egyedül Isten igéje menthet ki mindnyájunkat a pokolból, s menthet meg a pokoltól.
Ez a gazdag aggódni kezd a testvéreiért. Ott már világosan lát. Ott már látja, hogy Isten nélkül élt, és azok is úgy élnek. És aki Isten nélkül él, az Isten nélkül fog meghalni, és Isten nélkül kell eltöltenie az örökkévalóságot. Ez maga a borzalom. Ettől akarja megmenteni az öt testvérét.
Nosza, menjen el hozzájuk Lázár és figyelmeztesse őket erre. És erre a javaslatra a válasz egy határozott nem. Innen már nem megy oda senki. Hát akkor hogyan lehet segíteni rajtuk? Van Mózesük és prófétáik, hallgassák azokat! Mózes és a próféták az akkori Szentírásnak, az írásba foglalt Ószövetségnek a megjelölése volt. Vagyis azt hallja ez az aggódó ember, hogy van Bibliájuk. Neked sem kellett a Biblia, azért kerültél ide. Ha ők felismerik, hogy a Biblia, és az Isten igéjébe vetett hit mentheti meg őket a kárhozattól, akkor meg fognak menekülni.
Ez a gazdag ember azonban elszánt, és azt mondja: nem úgy atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy valaki, arra majd felfigyelnek. És erre újra elhangzik a nem. Mert ha a Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül menne. De egyébként sem mehet senki.
Isten igéjének az erejéről beszél itt Jézus. Arról, hogy Isten igéjének olyan ereje van, hogy kiragadhat minket a pokolból. Hogy egy teljesen hitetlen ember szívében hitet támaszt. Hogy aki az Istennek háttal van - mint ez a gazdag, meg az öt testvére is -, az eljuthat oda, hogy leborul a szent Isten előtt. Kapcsolatba, közösségre kerül vele, már itt az övé lesz az élet, az örök élet, az üdvösség. Már itt elkezdődik a számára a mennyország, és ez csak kiteljesedik majd akkor, amikor lehunyja a szemét és megáll a szíve. Ilyen ereje van Isten igéjének. Hisszük-e ezt? Így vesszük-e a kezükbe naponta, és naponta a kezünkbe vesszük-e? Van-e ilyen becsülete előttünk minden olyan alkalomnak, amikor Isten igéjének a magyarázatát hallhatjuk?
Ha Mózesre és a prófétákra hallgatnak - mondja itt az ige -, akkor megmenekülnek. Ez az egyetlen útja megmenekülésünknek: Isten igéjének a komolyan vétele, a szívünkbe fogadása, az annak való engedelmeskedés.
Hat dolgot egyszerre nem lehet megjegyezni. Hadd ismételjem el még egyszer:
Jézus világosan beszél arról, hogy a halállal nincs vége mindennek.
A földi létünknek van folytatása, de a folytatás nem egyforma, nem minden halott boldog. Ezt mondja az ige: "Boldogok a halottak, akik az Úrban haltak meg... Mert van mennyország, van pokol. (Jel 14,13)
Van összefüggés a földi életünk és az öröklétünk között. Akinek már itt közössége van Istennel, annak lesz odaát is. Aki itt visszautasítja Őt, az nélküle marad ott is.
A negyedik különösen is fontos: a halál pillanatában eldől minden ember örök sorsa, és ezen a későbbiekben nem lehet változtatni. Megtérni csak itt lehet.
Azután láttuk: a halottak lelkei nem bolyonganak. Nem lehet innen oda, és onnan idejönni. Aki pedig a spiritizmussal kísérletezik, az nagy árat fizet érte.
Végül: Jézus azt hangsúlyozza itt: egy valami segíthet rajtunk, és ez Isten igaz igéje. Mégpedig az írott igét említi itt: van Mózesük és vannak prófétáik. Nekünk meg már van evangéliumunk is, meg vannak apostoli levelek is. Még teljesebb az írott ige, és Isten az akaratát és önmagát egészen kijelentette a Szentírásban.
Boldog ember az, aki ezt komolyan veszi.
* * * Szeretnék befejezésül függelékképpen még felolvasni valamit. Van nekünk két csodálatosan szép, világos és ma is időszerű református hitvallásunk: a Heidelbergi Káté és a Második Helvét Hitvallás. Ez utóbbit még kevésbé ismerik a gyülekezetek, mint az előbbit. Ebből szeretnék felolvasni egy szakaszt, amelyik pontosan arról szól, amiről most beszéltünk, és amiről annyi badarságot hallottam az elmúlt héten mindenféle forrásból.
Tehát a Második Helvét Hitvallás ezt írja a halottakhoz való viszonyunkról: "A Szentírás azt parancsolja, hogy a hívek testét mint a Szentlélek templomát, amelyről hisszük, hogy fel fog támadni az utolsó napon, tisztességesen és babonaság nélkül át kell adni az anyaföldnek, sőt azokról, akik az Úrban szentül elaludtak, tisztességesen meg kell emlékezni és a hátramaradottak, vagyis özvegyeik és árváik iránt minden kegyeletes kötelességet teljesíteni kell. A holtak körül való másnemű gondoskodásról nem tanítunk. Tehát nagyon elítéljük a cinikusokat, akik a holttestekkel nem törődnek, vagy pedig hanyagul és a legkisebb tisztelet nélkül hányják őket a földe, soha egy jó szót nem ejtenek róluk és a hátramaradottakkal a legkevésbé sem törődnek. Elítéljük viszont azokat is, akik igen szertelenül és fonákul buzgólkodnak a halottak körül, akik pogányok módjára siratják őket, és halottaikért áldoznak és pénzért bizonyos imádságokat mondatnak. Ilyenféle szolgálataikkal akarják kiszabadítani őket azokból a gyötrelmekből, amelyekbe a halál révén jutottak, és úgy vélik, hogy efféle kántálásokkal ki is lehet őket onnan szabadítani. Hisszük, hogy a hívők a testi halálból egyenesen Krisztushoz költöznek, és ezért egyáltalában nem szorulnak rá az élők közbenjárására, a halottakért való könyörgéseire, egyszóval azoknak bárminemű szolgáltatására. Hisszük azt is, hogy a hitetlenek egyenesen a pokolba vettetnek, ahonnan az élőknek semmiféle buzgólkodása sem nyitja meg az istentelenek számára a szabadulás útját.
Az pedig, amit egyesek a tisztítótűzről tanítanak, ellentmond a keresztyén hitnek, annak tudniillik, hogy hiszem bűneim bocsánatát és az örök életet. A Krisztus által való teljes megtisztulásnak és Krisztus Urunk ígéretének is ellentmond, aki ezt ígérte: Bizony, mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elküldött, örök élete van. (Jn 5,24).
Amit pedig a szellemekről, vagy a holtak lelkéről mondanak, hogy néha megjelennek az élőknek és tőlük olyan szolgálatokat kérnek, amelyek által megszabadulhatnának, az ilyen kísérteteket az ördög incselkedései, mesterkedései és ámításai közé soroljuk, mert ő képes a világosság angyalának is változtatni magát, hogy megtévessze azokat, akik igaz hitben járnak. Az Úr az Ótestamentumban megtiltotta, hogy az igazságot a halottaktól tudakoljuk, és hogy bármilyen kapcsolatot tartsunk fenn a szellemekkel." (26. fejezet)
Jézus tanításában elhangzik a gazdagnak ez az intés: "Van Mózesük és prófétáik, hallgassák azokat. Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad."

Imádkozzunk!
Úr Jézus Krisztus, köszönjük világos szavaidat. Kérünk, szabadíts meg minket mindenféle kételkedéstől, okoskodástól. Őrizz meg minket a felettébb való bölcselkedéstől, és legfőképpen attól, hogy igaz kijelentésedet a mi értelmünk és hitetlenségünk ítélőszéke elé állítsuk. Nem mi akarjuk eldönteni, mi igaz és mi nem, hanem szeretnénk megismerni téged, aki magad vagy az igazság.
Kérünk, jelentsd ki magadat. Engedd megértenünk életünk legkülönbözőbb kérdéseire a te igaz válaszaidat. Taníts minket. Ajándékozz meg minket Szentlelkeddel, hogy taníthatók legyünk.
Kérünk, adj világosságot nekünk, hogy felismerjünk minden tévelygést és eltévelyitést. Segíts megmaradnunk azon az úton, amelyiken te akarsz járatni minket. Hisszük, hogy te magad vagy az út, az igazság és az élet.
Köszönjük, hogy megtérésre hívsz minket, és köszönjünk, hogy növekedést adsz a hitben. Segíts engednünk a szavadnak. Engedd, hogy egyre mélyebben értsük kijelentett igédet.
Adj a szívünkbe egészséges szomjúságot a te gondolataid, ígéreteid, tetteid, igazságod teljesebb megismerése után. Segíts, hogy készek legyünk mindig igédhez igazítani az életgyakorlatunkat is.
Add nekünk Szentlelkedet, hogy nagy szeretettel tudjuk a felismert igazságot másoknak is mondani.
Eléd hozzuk mindnyájan a legszemélyesebb gondjainkat, terheinket, terveinket. Hozzád könyörgünk szeretteinkért a közelben és távolban. Kiáltunk hozzád minden nyomorúságban levőkért. Olyan sokan vannak, Urunk.
Könyörgünk a földrengések áldozataiért, az árvizeknek az áldozataiért. Könyörgünk betegekért. Az élet és halál mezsgyéjén levőkért.
Kérünk, indíts Lelkeddel minket sokkal buzgóbb közbenjáró könyörgésre.
Kérünk, beszélj velünk még tovább is a hallottakon keresztül. Segíts, hogy igéd sok gyümölcsöt teremjen az életünkben.

Ámen.

HÉT - KÖZ - NAPOK

2012. november 30., péntek

Együtt közösségben

2012. november 26., hétfő

A sajtótermékek rendelése

2012. november 21., szerda

Hétfőn-Kedden

Még egy hét a határidőig

2012. november 18., vasárnap

Mozgalmas napok után

2012. november 3., szombat

Premier - Imameghallgattatás

2012. november 1., csütörtök

Mindenszentek és halottak napjára

JÉZUS TANÍTÁSA A HALOTTAKRÓL

Az oldal látogatottsága


Temetésen Szilágybagoson