2009. június 26., péntek

Péntek - Nyelvpolitika vizsga- teljesítve(még nem tudom hányas, de sikerült) S.D.G.!

Ma sikerült beszélnem Papp János testvérrel az MBE missziós titkárával és azt mondta hogy semmi akadálya annak hogy a missziós sátort igénybe vegyük a tasnádi és a székelyföldi missziós hetekre(aug.24-szept.közepéig)... Hála az Úrnak minden szépen alakul. Úgy ahogy Ő akarja...

2009. június 25., csütörtök

Születésnap


Veress Barnabás(az öcsém) 29 évvel ezelőtt született, de már "hazament..."A húgom és a feleségem a Hargitán, amikor Barnabás 20 éves volt...

2009. június 13., szombat

Szombat - Óbudaváron családi találkozón(feleségem ága)

Jobbról balra: Anyósom, a bátyja(dr.Bartha Ferenc), én és anyósom nővére(dr. Bartha Mária)

Éppen azt mondta hogy már ismeri az összes erdélyi lelkipásztort(innen a blogról:)


Mirjám fényképezett


Mirjám és Jémina páratlan lányok( az első és a harmadik)

2009. június 11., csütörtök

Csütörtök - holnap hálaadónap lesz...

Az elmúlt napokban alig tudtam számítógépközelbe kerülni, ezért csak a képek mondták merre jártam. Kedden délelőtt miután Tőtős Anna néninek úrvacsorát vittem, Zilahra mentem szövetségünk tanácsának rendkívüli ülésére. Az alkotmányozó bizottság(tagja vagyok) által előkészített Belső Szabályzatot vitattuk meg többek között. Egyik fontos közös határozatunk hogy ezután baptista gyülekezeteinkben csak 14. életévüket betöltött személyeket merítünk be. Ezt a szabálygyűjteményt a szerdán összegyűlt lelkipásztorok ugyancsak jó irányba alakították módosító javaslataikkal. Többször izzott-szikrázott a vita, azért mert többen(magam is) szenvedélyesen érveltünk bibliai meggyőződésünk, gyakorlatunk mellett. Avégén mégiscsak sikerült megtalálni a közös formát és a vita hevében adott-kapott felesleges szavakért is bocsánatot kértünk egymástól és az Úrtól. Úgy éreztem magam, mintha azon a jeruzsálemi apostoli zsinaton lettem volna ahol a pogánykeresztyénekről vitatkoztak. Jó nekem hogy az erdélyi magyar lelkipásztorok közösségéhez tartozhatok. Püsök Dániel ezt az érzést ezután csak nagyon távolról tudja táplálni, mivel ma hajnalban Kanadába utazott. A torontói magyar baptista gyülekezet lelkipásztora lett miután elfogadta a meghívást és ezen a lelkipásztori találkozón búcsúzott el tőlünk. Remélem hogy még fogjuk látni idehaza...
Ma délután a feleségemmel és Mirjámmal átjöttünk Debrecenbe, mert holnap neki és nekem is vizsgázni kell.
A holnapi nap nem csak a vizsgák miatt nevezetes hanem azért is, mert ekkor lesz az én Egyetlenem, Gyönyörűségem, Szerelmem, Felem, Asszonyom, Társam, Segítőm, és még ki tudja mi mindenem(immáron 14 esztendeje)... Márti 33 éves. Az én Uram az Úr aki megáldott vele, óvja-védje és tartsa meg még sokáig nekünk(nagy a család, sok a gyerek:)!!!

Holnaptól ugyanúgy mint a tavaly(akkor is a feleségem születésnapján kezdtem) is nyári szünetet tartok a blogolásban szeptember 1-ig. Ez azt jelenti hogy nem lesz rendszeres bejegyzés, hanem csak képekkel és rövid feliratokkal(telefonról) jelentkezek alkalomadtán (táborozásokról, evangélizációkról, menyegzőkről, missziós hétről... stb.) onnan ahová visz a Lélek...

Tehát a viszontlátásra!!! Áldott lelki-testi nyarat mindenkinek!!! Imádkozzunk egymásért!!!

2009. június 10., szerda

Szerda-lelkipasztori talalkozó

Az én legkissebb unokaöcsém(Máté) amikor meglátott így "repült" felém. Mily nagy öröm ez egy nagybácsinak...:)


Előtérben a nagyágyúk, hátul a parittyások..., ha dörgött és villámlott is a Szent-Lélek oldotta a feszültséget. Testvérek vagyunk!

2009. június 7., vasárnap

Vasárnap - Európa ma választott

Hogy miként az hamarosan kiderül. Sok jót nem kell várni..., de aminek örülhetünk azért legyünk hálásak.
Ma délelőtt itthon voltam és a Jeremiás 27:1-22-ből hirdettem az igét, majd úrvacsoráztunk. Az alkalom után közvetlenül már indultam is Deberecenbe, hogy apósomat hazavigyem mert délután ötkor már ment a vonattal Budapestre hogy a sátormissziós(ő a sátormester) megbeszélésen részt vegyen. Az én jobbik felem(Márti) is velem tartott és Jéminát is elvittük, mert ott marad egy hétre hogy anyósomnak segítsen. Amikor a határra értünk, a magyar határőr előkapott egy szondát és megkérdezte:
-Fogyasztott e az elmúlt 24 órában alkohol tartalmú folyadékot? -rögtön eszembejutott hogy alig egy órája úrvacsoráztam
-Nem - válaszoltam
-Akkor fújjon bele 5 másodpercig
-Rendben -és fújtam fújtam fújtam

Semmit nem mutatott. Nem ittam? Hazudtam? Egyik sem. Az történt ugyanis hogy a héten szerdán, amikor Rózsa Erzsébet testvérnőt meglátogattam akkor ő finom musttal kínált meg ami nagyon ízlett és ezt szép szavakkal ki is fejeztem. Ezen annyira felbátorodott a testvérnő hogy megkérdezte hogy a vasárnapi úrvacsorához elfogadjuk e a mustot, hiszen az is szőlőlé? Mondtam neki hogy persze, semmi akadálya. És milyen jó hogy így történt... Az Úr előttem jár!
Délután hatra már hazaérkeztem... Áldott(minket) az Úr! Jó itthon!

Szombat-Kelebia- menyegzõ

Ezen a héten kb 48 óránként voltam számítógépközelben úgy hogy írni is tudjak rajta... Ez azt jelenti hogy elég zsúfolt volt a program, de az Úr mégis adott erőt. Szombat reggel hat óra után Híri János testvéremmel indultunk el egy hosszabb útra Szegeden túlra, menyegzőbe. Csak az Úr tudja pontosan hogy miért kellett nekem oda mennem, de én is sejtek valamit és hálás vagyok azért ami van és azért is ami nincs. Ez a kijelentés ugyan magyarázatra szorul, de itt nincs rá idő. Aki nem ért ennyiből az kérdezzen meg személyesen...
A menyegzőn a 1.Móz. 24:50-51-ből szolgáltam és azért imádkozom hogy legyenek jó gyümölcsei az igehirdetésnek. Ezen az alkalmon több olyan testvérrel, rokonnal közeli-távoli ismerőssel is találkoztam, akikre nem is számítottam -Oláh Gábor, Tóka Szabolcs(édesapám első unokatestvére), II.Katona Imre és fiai +még sokan mások- de az Úr mégis részeltetett ebben az örömben. Az összejövetel után, este 8-kor már "indulatba" is jöttünk, mert vasárnap már itthon vár rám szolgálat. Olyannyira igyekeztünk hogy János a szalontai határon még a határőrökre sem volt tekintettel, úgy áthajtott a határon. Az utánunk eredő határőröket észrevéve meg is kérdezte hogy álljunk-e meg? Mondtam neki hogy mindenképpen. Nagy nehezen aztán sikerült megmagyarázni a határőröknek, az egyik határőr fejbiccentését arra vélte hogy iratok felmutatása nélkül mehetünk tovább... Ha nem is könnyen de végül elengedtek és figyelmeztettek, hogy többet ilyet ne csináljunk... Éjfél után egy órára érkeztünk haza, ahová csak egy órával érkezett hamarabb meg a Transporterrel apósom a feleségemmel Debrecenből.
Áldott az Úr!!!

Az ifjú pár: Hegedűs Anita és Pék Csaba a vendég lelkipásztorral

A kelebiai őskeresztyén apostoli gyülekezet imaháza
Tóka Szabolcs orgona- és zongoraművész rokonom mellett én is többet értek a zenéhez :)

2009. június 4., csütörtök

Csütörtök- Trianon-Babilon-nemzeti fájdalom

Nagyon szépen megkértük a sógoromékat hogy még maradjanak nálunk egy kicsit, hiszen eddig nem is igen látogattak meg és hallgattak ránk. Ennek nagyon örültünk, mert így van ki vigyázzon a gyerekekre ma és holnap. A feleségemmel ugyanis ma átjöttünk Debrecenbe a vizsgák miatt és csak holnap mennénk haza. Ha az Úr megsegít akkor két autóval. Hosszú hónapok(2008 decemberétől) alapos munkájával Nagy István debreceni testvér rendbehozta a Transportert. Ma beszéltem vele és úgy mondta hogy holnap már elvihető. Azt mondta hogy nem fogok ráismerni, annyira szép és jó lett. Adja az Úr hogy úgy legyen!

2009. június 3., szerda

Kedd-Szerda

Kedden addig mentem-mentem mendegéltem míg elértem a Kornya Mihály utcába. Szerintem ez az egyetlen ilyen utca a világon és ez Gödöllőn van. (Ez egy jó pont Magyarországról. Nem olyan rég ugyanis egy olyan kritikát kaptam hogy az úgynevezett "anyaországról" nem vagyok képes semmi jót írni. Ebben volt is némi igazság, de hát nem kell ehhez magyarázat. Azonban most olyat láttam ami nekünk erdélyi baptistáknak is követendő példa lehetne. Miért ne lehetne Szilágyperecsenben, Kémeren, Szilágyballán -hogy csak a nagy gyülekezeteket említsem- ahol a lakosságban a baptisták számaránya elég magas, azokat az utcákat ahol az imaház van, bibliai személyekről vagy hitelődeinkről elnevezni??? Most az is megfordult a fejemben hogy akár nálunk Érszőllősön vagy Micskén, ahol alpolgármesterünk és polgármesterünk van, már lehetne kezdeményezni.. ) E túrát nem az ihlette, ami az EMABISZ fiataljait a "Kornya Mihály nyomában" című biciklitúrára, hanem nagyon egyszerű prózai oka volt. A sógoromnak(Kelemen Sándor) volt egy előre megbeszélt találkozója egy fontos emberrel Vácdukán és erre én is elkísértem. Így jutottam el Gödöllőig, ahol Szabó Barna is csatlakozott hozzánk és elkísért a megadott címre. Útközben megmutatta azokat az imaházakat is (Szada, Veresegyház, Őrbottyán) amelyeket eddig soha nem láttam.
Hazafelé(este későn került erre sor) Barnáéknál megvacsoráztunk és Debrecent érintve apósomat is magunkkal vittük, mert jött hogy segítsen a ház körüli munkában.
Szerdán délelőtt a készülő Belső Szabályzattal foglalkoztam, majd a délután családlátogatással telt el. Este nyolctól a bibliaórán ketten szolgáltunk a sógorommal és az alkalom után gyülekezeti tanácskozás is volt a tagoknak, mert vasárnap szeretnénk úrvacsorázni.

2009. június 1., hétfő

Pünkösd vasárnap-hétfő - információs robbanás Kémeren

Az ünnepre meglett az egyik vizsga(szociolingvisztika) eredménye ami négyes lett sé nagyon hálád vagyok érte az Úrnak, mert sokan a kettesért is keményen megküzdöttek... Igazi ajándék volt pünkösdre a vendégek mellé akikről már szóltam szombaton.


Vasárnap délelőtt itthon Érszőllősön az imaórán a székely fiúk buzdítottak hálára és én hirdettem a pünkösdi üzenetet. Az ünnep ellenére kevesebben voltunk mint máskor, mert többen a margittai gyülekezettel ünnepeltek, ahol bemerítésre is sor került és Bodor Sándor testvér hirdetett igét. Délután fél négyre Andrissal és Józseffel Micskére mentünk ahová Jémina és Tirza is elkísértek. A fiúknak nagyon jó bizonyságtételük volt és elcsodálkoztam rajta hogy mennyit fejlődtek lelkiekben amióta eljöttem azokból a körzetekből(Homoródszentmárton-Barót).
Hat órától itthon szolgáltam és akkorra már azok is hazakerültek akik Margittán ünnepeltek. Az esti alkalom után vezetőségi értekezletet tgartottunk, mivel szerdán gyülekezeti közgyűlés lesz a vasárnapi úrvacsorai szolgálat előtt. Mire vége lett a megbeszélésnek, már a sógorom Kelemen Sándor(marosvásárhelyi lelkipásztor) és a húgom Napsugár is megérkeztek hozzánk. Ők a paptamási gyülekezetben szolgáltak ahol ugyancsak bemerítés volt és a helyi lelkipásztort(Albert István Zsolt) kellett helyttesíteni, mert eltört a lába miközben az egyik gyülekezeti tagnál segédkezett...
Már korábban úgy állapodtunk meg a sógorommal hogy itt maradnak pünkösdhétfőre is és így én a gyülekezet egy részével(pengetőszenekar) nyugodtan elmehetek a kémeri vendégszolgálatra. Még a kéczi testvérek sem maradtak látogatás nélkül mert a délelőtti és az esti szolgálat között oda is elmement délután Lippai János testvérrel.
A feleségem, én, Jémina, Tirza, a vendégeink és még néhányan a gyülekezetből már reggel elmentünk 3 kocsival Kémerre, de a zenekar csak a délutáni alkalomra tudott jönni, mivel a mai nap nem volt munkaszüneti nap. A ma délelőtti alkalom ugyanúgy kezdődött mint a vasárnapi, mert ott is a két fiú Andris és József buzdították imára a népes gyülekezetet. Azután pedig én mentem a szószékre a helyi lelkipásztorral, Pardi Félix testvéremmel, jó barátommal és a Jn. 16:4b-15 alapján hirdettem a pünkösdi üzenetet. Itt meghallgatható, de sajnos csak amr formátumban amihez a lejátszó itt van. Sajnos még ennyire gyenge itt az internet, hogy csak az ilyen tömörítést tudom feltölteni, de lehet hogy majd a kémeri honlapon is elérhető lesz és onnan egyszerűbben hoozá lehet férni. A képen balról jobbra: Vékás József, Fehér András és Pardi Félix kémeri lelkipásztor, az épülő imaház lépcsőjén


Ebédre a Pardi Félix vendégei voltunk és délután négy órára, mire visszamentünk az imaházba már a zenekar is megérkezett. Szép és gazdag együttlétünk volt a kémeri testvérekkel, olyannyira hogy mindannyian felbuzdultunk az ilyen közösségi alkalmak gyakorlására. Tehát lesz még ennek folytatása, ha az Úr éltet és úgy akarja... Csak a vacsora után, melyet a nagyon kedves Szabó István testvérnél fogyasztottunk el, indultunk haza úgy este nyolcóra tájban. Búcsúzóúl a vendéglátó testvér a lelkemre kötötte: "Testvér imádkozzatok értünk! Látjátok hogy építkezésben vagyunk és most leginkább nem is arra gondolok hogy anyagiakban segítsen az Úr, hanem azt kérjétek hogy adjon az Úr munkakedvet!!! Ugyanis a testvéreknek a mindennapi kenyeret is meg kell keresni és közben az Úr házát is építeni!" És igaza van a testvérnek. Nagyon próbára teszi az embert az ha nem csak hetekig hónapokig, hanem évekig kell két fronton is teljesíteni. Ez másképp nem megy csak ha az Úr kedvet is ad eszközhöz-erőhöz. Meghallottam az én testvérem kérését és halld meg te is!!!


Ki hitte volna?
Itt Kémeren történt meg velem az alkalom végén az, ami majd hanyatt vágott. Sok mindent tudtam és gondoltam a kémeriekről de ilyet nem. Az történt hogy az összejövetel után kimentem az ajtóhoz kezet fogni a testvérnőkkel(délben a másik ajtónál a férfiakkal fogtam kezet) és miközben kölcsönösen bátorítottuk egymást a kifele igyekvőkkel, egy öreg mama(anyóka) is topogott felém. Mikor odáér és kezet fogtunk, azt mondja:
-Az Úr áldja meg a testvért! Olyan jó volt hallgatni és látni a testvért amikor a rogériuszi gyülekezetben szolgált...-eközben akárhogy erőlködtem, nem tudtam felidézni a mama arcát, sehogysem emlékeztem rá, pedig alig egy hete hogy ott voltam. Gondoltam azért rákérdezek, hogy vajon nem e tévesztett össze valakivel.
-Ott volt a testvérnő akkor szombat este?
-Nem, dehogy voltam.
-Akkor hogyan látott?
-Hát az interneten. - és valahogy úgy nézett rám mintha még én lettem volna elmaradva, hogy ez nekem ekkora kérdés ebben a modern világban ---K.O. Úgy elhallgattam mint a levelibéka ha rásüt a nap. Éppen hogy azt nem mondta "online". Ki gondolta volna alig néhány évvel ezelőtt hogy a kémeri sártengerből(mára aszfaltozottak a mellékutcák is), mára már ennyire természetes lesz az az öreg mamák számára is hogy az interneten "online" nézik-hallgatják a nagyváradi evangélizációt? Ezt nevezik információs robbanásnak...