2007. augusztus 31., péntek

Péntek

A lelkipásztori családok hetének a résztvevői
Édesapám és Daniel Zalán
Most pénteken délben még itt vagyok a Hargitán, de már befejeződött a lp. hét és délután hazaindulunk. Sajnos a tegnap nem tudtam írni, de ma este részletesebben beszámolok képekkel, hanganyagokkal együtt csak érkezzek haza.....

Na végre.... Hazaérkeztem és itt ülök a gép előtt. Igaz hogy már este 23.12 az óra de hát még ma van... A tegnapra visszatérve van egy rövid vázlatom a délelőtti előadásból, amit ide is szúrok:
A győzelmes szolgálat
Az Úr Jézus utolsó szavai
Jn. 19:25-30

1. Szomjúhozom - természetes emberi szomjúság - vízre
- lelki szomjúság
2. Elvégeztetett - győzelmes kiáltás - az Atya felé - nem neki lett vége hanem valami másnak
- a bűn ki lett fizetve
3. "Atyám, a te kezeidbe [teszem le] az én lelkemet." Lk. 23:46 (31 Zsolt:6) - nem az emberek
kezében van, hanem alárendeli magát az Atyának

A délutáni szabadidő után estére bementünk Kiss Zoltán testvérrel Csíkszeredába, mert már korábban megígértem Kui Bálintnak(gyermekkori barát, osztálytárs) hogy elmegyek egy bibliaórára. Kiss Zoltán testvér(ügyintéző lp. ott) hívására azonnal igent mondtam és egy nagyon meghitt légkörű, testvéri alkalomon lehettünk együtt vagy 14-en a gyermekeket nem számolva. A bibliaóra után is még visszamaradtunk beszélgetni és 11 óra volt mire visszaindultunk a Táborba egy olyan ítéletidőben amilyenben ritkán van része az embernek, de minden gond és baj nélkül fél 12-re már családi körben lehettem.

Ma délelőtt én tartottam a fiatalok között az áhítatot, ami után felmentünk és Borzási István testvérnek volt egy jó prédikációja, aminek ugyancsak ide másolom a vázlatát:

Péntek délelőtt, Borzási István

Dávid az ő ellenségei előtt
2Sám 16:1-23

1.Siba
alattomos, hízelgő, kétszínű, hazudik - a lelkipásztornak is lehetnek ilyen ellenségei, akik látszólag mintha szeretnék, tisztelnék, elhalmozzák adományokkal. Ne higyj nekik! az ilyen lelkületet magunkban is meg kell ítélni!

2.Sémei
Saul rokonságából, teljesen nyíltan szidalmaz, átkozódik - van amikor a lp. ilyen ellenséggel néz szembe. Milyen módon kell válszolni az ilyen kihívásokra? Nem kell minden vádra válaszolni. Az Úrra kell hagyni az elégtételt.

3.Akhitófel
valamikor barát volt, közeli munkatárs, tanácsadó volt - megtörténik hogy az aki a lp.-hoz közel volt ellene fordult. Az Úr Jézus is átélte ezt. Akhitófel az ószövetség Júdása. Kik a tanácsadóink? Az ilyen Akhitófel szerű emberek a barátaink?

A délelőtti alkalom után következett az ebéd és ez zárta hivatalosan a lp.-i hetet. Ebéd után azok akik még nem mentünk el, még fociztunk egy jót aminek döntetlen lett a végeredménye(5-5), amit hetesrugások és lábtenisz is követettek. 16 órára elfogytak a táborozók, de mi még a család felmentünk meglátogatni édesanyámat aki most lett beteg(hányinger, láz stb. így voltam én is a múlt héten lsd. csüt. bejegyzés), mert elérte a járvány. Remélem minél hamarabb helyre jön ő is. Édesapám magához képest elég jó állapotnak örvend, hála az Úrnak majd minden alkalom aktív résztvevője volt...
Este 8-kor indultunk haza és fél 10-kor érkeztünk meg Barótra Kiss Lehel teológussal együtt aki itt tölti a nyári legációt. 3/4 10-kor pedig megérkezett hozzánk Sikó Erzsike és a lánya Lidia Bölönből. Még mielőtt elköltöznénk igyekeztek meglátogatni és csak most volt meg a lehetőség erre. Jól felpakolva érkeztek(mi szem szájnak ingere, sütemények, virág, tyúkok stb.) és szeretettel ajándékoztak. Nem érdemeltük meg ezt a sok szeretetet, de mégis élveztük. Hála legyen ért(ük)e az Úrnak! Beszélgettünk, Igét olvastunk majd együtt imádkoztunk és észre sem vettük hogy telik az idő...11 óra után mentek el. Még sokszor fogunk gondolni rájuk...
Holnap reggel 6-kor indulok Krasznára kb. 400 km. mert ott lesz egy menyegző amire odaígérkeztem korábban. A fiatalokhoz is fűznek lelkigondozói szálak, de most inkább a helyi lp. (Borzási Pál) betegsége miatt is fontosnak érzem hogy ott legyek. Egyszer azt mondta nekem valaki hogy biztos azért megyek el "arra" a menyegzőre mert "megéri". Hát persze hogy megéri, de nem úgy ahogy ő gondolta... az Úr mindig kárpótol(t) a fáradtságokért. Holnap éjfélre már szeretnék itthon lenni ha az Úr is megsegít. Viszem magammal Lehelt is...
Most vettem észre mikor szólt a feleségem hogy nem működik a kazán, levágták a gázt. Nem értem miért, mert a postaládában talált számlát csak a tegnapelőtt állították ki és még persze hogy nincs kifizetve. Így tehát már nincs gáz... ez is azt mutatja hogy tényleg költözőfélben vagyunk.
A hanganyag feltöltésére most nincs időm, mert megyek lefeküdni...

2007. augusztus 29., szerda

Szerda

Reggel elég későn ébredtem, de nem késtem le semmiről mivel a reggelit is csak fél kilenkor adják. Fél tízkor kezdődött az áhítat fél 11-ig tartott, majd egy rövid szünet után Daniel Webber tv. szolgált

Az elutasított de hűséges Isten Fia
Az Úr Jézus 4. mondata Mt. 27:46

1.Titokzatos élmény - Hogyan lehet az hogy az Atya a Fiútól, akivel egy elszakadhat? Ezt nem udjuk megmagyarázni

2.Egyedi élmény - senki nem tapasztalta meg addig, sem azután azt hogy mit jelent az amikor valaki teljesen magára van hagyva annyira hogy még Isten is elfordul tőle.

3.Reális(valós) élmény - az Úr Jézus megtapasztalta a pokol gyötrelmeit. Az Istennek a kapcsolata a Fiával megváltozott

Hogyan reagált Jézus erre az elhagyatottságra?

Az elhagyatottság kiáltása - a hit kiáltása, mert keresi Istent még a pokol gyötrelmeiben is, mert Isten Igéje, mert még most is Istenének szólítja, mert még most is szereti az Atyját.
Imádságokkal ért véget a délelőtti alkalom.

A du. csak 4 óráig volt szabad nekünk férfiaknak(a nőknek 2-4.ig volt alkalmuk), mert akkortól közösségi alkalmat tartottunk. Ezen az alkalmon szóba került ismét a Teológia(mostantól Missziós központ) építésének az ügye, annak apropóján hogy Borzási István testvér jó reménységgel tért vissza Amerikából. Hosszabb beszélgetés után abban maradtunk hogy ha az ősz folyamán e remény szilárd testet ölt, amire hosszabb távon is alapozni lehet akkor tavasszal elkezdjük az építkezést. Alkalmunk végén szolgatársi felelősséget viseltünk imádságban azokért a lelkipásztorokért akik testi ill. lelki bajokban szenvednek. Este 7 óráig tartott ez az együttlét. A vacsora után tovább folytatta Webber testvér a tegnap este elkezdett sorozatot:

Esti alkalom(Daniel Webber)

Az Isten szeretete
Jer. 30:23-31:6

3.Örökkévaló szeretet - Isten emlékezteti népét arra hogy örökké szerette őket. Az ő szeretetének nincs kezdete és vége. A mi szeretetünk, amely ugyancsak Istentől ered, valamikor elkezdődött mint ahogy az életünk is, de Isten mindig is szeretet volt, kezdet nélkül.

4.Legyőzhetetlen szeretet - Erő van ebben a szeretetben és ez magához vonja az embereket, de nem erőszakos. Isten Szent Lelke közvetíti ezt a szeretetet, oly módon hogy megvilágosítja a mi elménket annyira hogy ami azelőtt taszító volt számunkra, onnatól kezdve már jónak, kívánatosnak látjuk.

Az esti alkalom után az "ősi" fészekben jött össze az immár 21 tagú Veress család, hogy megünnepeljk Ernőnek a 36. születésnapját és azt hogy egyetemi diplomát szerzett angol-német szakon. Jó hangulatú alkalmon köszöntöttük majd imádkoztunk érte. Éjfél után tértünk csak nyugovóra.

2007. augusztus 28., kedd

Kedd

A délelőtt Daniel Webber, az európai missziós szövetség elnöke szolgált közöttünk és az alábbi rövid vázlatot vetettem laptopra:

Az önzetlen Megváltó
Lk. 23:26-43

1. Imádkozik a világ megtartatásáért 23:33-34 (Jézus azt mondta hogy "Atyám bocsáss meg nékik...")
2. Üdvbizonyosságot ad a bűnösnek ("Ma velem leszel...") Lk. 23:42
3.Gondoskodik az anyjáról ("Asszony, ímhol a te fiad! Azután monda a tanítványnak: Ímhol a te anyád! És ettől az órától magához fogadá azt az a tanítvány.") Jn. 19:25-27

Őszinte, buzgó imádságokban válaszoltunk az üzenetre. Ezután rövid szünet és ebéd következett. Az ebédre már többen voltunk mint a tegnap este, mert még ma is érkeztek lelkipásztorok a családjukkal. Az ebédet egy kis pihenő majd pedig focimérkőzés ákkövette. Úgy osztották a csapatokat hogy ne lehessek az öcsémmel, de ennek ellenére a 90 percnyi játék után mégis sikerült győztesen levonulni a pályáról. 10-7 volt az eredmény a javunkra és még egy szép(valószinuleg elfogult vagyok...) kapás gólt is rúgtam (még videófelvétel is van róla). A lényeg az hogy jól elfárasztottam a testet és ekkor még inkább erőre kapott a lélek. Hálás vagyok a jó Istennek azért hogy tartalmas beszélgetésem lehetett Bándi testvérrel és együtt imádkozhattunk. Majd Fekete Csabával(nádasdi lekipásztor) is beszélgettünk akivel sikerült a kezdeti "távolságot" legyűrni és közelebb kerülni. Megosztottuk egymással gondjainkat, gondolatainkat és ezek után azért is imádkoztunk, hogy mi lelkipásztorok soha ne legyünk bizalmatlanok egymás felé.
Tudom hogy a pásztor társaim között is többen vannak akik "furcsának" találják azt, ahogyan az Úr engem vezetett(lásd az áprilisi bejegyzéseket), de csak kevesen mondták is meg nekem. Inkább kerülő uton jutottak el hozzám a vélemények, és engem az eltérő látásmód nem is zavar, mert senkinek sem mondtam hogy ez mindenkinél így kell működjön, de ha valaki elítéli ezt nálam és nem mondja meg nekem, az már nincs rendjén.
Vacsora közben mondta Budai Lajos hogy a zilahi 100 éves jubileum 2 napos lesz(Szept.29-30). Tehát szombaton is lesz program kinn a természetben. Megkért arra hogy írjam ide ki, ha netán olvassák ezt a blogot elvándorolt zilahiak(tudom hogy olvassák...), akkor ne csak vasárnapra jöjjenek.
A ma esti szolgálat ugyancsak Daniel Webber részéről az Isten szeretetéről volt.

Az Isten szeretete
I.Jn 4:7-21, Jer. 30:23-31:6

Messzünnen megjelent nekem az Úr azt jelenti hogy a korábbi időkben jelent meg.
Szereti az Úr az övéit még akkor is ha sötét időket élnek meg

1. Szuverén szeretet
a kezdeményező maga az Isten
Isten a szeretet és erre a bizonyíték maga az Úr Jézus Krisztus
Isten mindent és mindenkit szeret, akit teremtett
2. Következményekkel jár. Válaszolni lehet rá így is úgy is... A fontos az hogy mi is szeressük Őt!
Sajnos csak ennyi volt a jegyzetem :(

Imádsággal zártuk a napot...

2007. augusztus 27., hétfő

Hétfő

Már itt vagyunk a Hargita Táborban és hogy mi történik itt arról sokkal pontosabb képet kaphat az aki a következő linken belehallgat az élő közvetítésekbe délelőtt 9.30-13.00-ig és este 19.30-21.00-ig. http://www.hargitacamp.ro/online/hargitacamp.pls (a winamp lejátszó hasznos lehet) Majd teszek fel ide képeket is. Nem vagyunk sokan (kb. 120-an jelentkeztek be), de nagyon jó volt már az első este is. Kovács József szolgált az Illés történetéből(Illés futása, fáradtsága és megerősödése) ami nagyon aktuális lehet sok lelkimunkás számára.

2007. augusztus 26., vasárnap

Szombat-Vasarnap

Most eppen Zilahon jutottam netkozelbe Ady Danieleknel es azert nincsenek magyar karakterek. Utban vagyok hazafele Barotra. Ha hazaerkezem akkor megirom a bovebb beszamolot a ket naprol. Most csak annyit irok hogy Isten kegyelmebol nagyon gazadgon jutott nekem ebben a ket napban es hiszem hogy nem csak nekem... Azert jottem be Zilahra, mert vagy 5 doboznyi keresztyen iratot kell elszallitani a pasztori hetre a Hargitara. Ha az Ur is megsegit es lesznek akik meg imadkoznak ertem akkor hajnal 2.30-ra hazaerhetek...

2.40-re hazaértem, hála az Úrnak! Még a bölönieket is hazavittem. Együtt indultunk szombaton reggel 6 órakor a menyegzőbe és 12.45-re érkeztünk meg Margittára. Jémina is elkísért erre a hosszabb útra. Az összejövetel előtt még volt arra idő hogy Horváth Feriékhez(margittai lp.) is benézzek akik nemrég költöztek oda. Hát... még nincs kibontva minden doboz a költözés után... Azt hiszem reánk is hasonló sors vár, mivel mi kétszer annyian vagyunk mint Feriék :). El kell teljen egy idő amig minden a helyére kerül. Én aki általában ragaszkodok a jól megszokott környezetemhez, elég nehéz megpróbáltatás elé nézek.
Egy kis késéssel(30perc) kezdődött a menyegzői istentisztelet mivel a technika(becsődölt a projektor) akadozott. Végül hagyományos módon(kivetítő nélkül) énekeltünk. A Hóseás 2-ből olvastam hogy milyen jegyajándékai vannak az Úrnak(az igazság és törvény, a szeretet és irgalom valamint a hit ajándékai). Ezek alapján szólt az üzenet nemcsak az ifjú párnak...
5 órakor mentünk enni az egyik pünkösdi imaház alagsorába. Miután megettem a húslevest(7 óra) kimentem Érszőllősre, mert ott 8-tól volt összejövetel. Addig Jémina ott maradt a vacsorán. Még testvéri órát is tartottunk, mert vasárnap úrvacsorázni készült a gyülekezet. Fél 11 volt mire visszaértem a vacsora asztalhoz, de nem késtem, a fő ételt(krumpli hússal) még csak akkor szolgálták fel. 12-re már a borítékot is átadtam az ifjú párnak és indulhattunk 7-en(Jémina, én, a Csirikás házaspár, Cs. Józsi, és a két nagyobbik Szebeni testvér, Annamária és Dávid) ki Érszőllősre. Ott aludtunk(fél 3-kor feküdtem le mert elég jól elbeszélgettünk és imádkoztunk a gyül. vezetővel) és reggel 9-re mentünk az imaházba ahol egy rövid ahítatot(30perc) tartottunk, majd szabadtéren folytattuk a hálaadó istentiszteletet a falu népével és a krasznai fúvószenekarral. A Máté ev.alapján "Menjetek be a szoros kapun..."igékből prédikáltam a pünkösdi lp. és a ref. lp. után, de az ortodox pap előtt. A többszáz jelenlévő igen figyelmes hallgatta a mintegy 25 perces igehírdetést. Az Úr áldja meg a magvetést.
A ref. lelkész a bemutatkozásnál azt mondja: "Már ismerlek valamennyire a blogodból... ugye ez a kislány itt melletted Jémina?" El voltam képedve... ki gondolta volna hogy.... Kell még szokjam a nyilvánosságot...!
Délután 3-kor már a Baptista imaházban voltunk, vagy 150-en lehettünk ott a krasznai zenekarral és vendégekkel együtt. A délutáni alkalom is nagyon gazdag volt szolgálatokban. Az igehirdetés alapja az Úr Jézus imádsága volt amit a Lázár sírjánál mondott. Végül úrvacsorai közösséggel zártuk a délutáni együttlétet. Alig akartunk elszéledni. Hét óra után indultunk el és egy kis (1 óra) zilahi pihenő után folytattuk utunkat hazafelé. Áldott az Úr aki megőrzött minket minden veszedelemtől. Reggel a hivogató zenekar

a délelőtti szabadtéri alkalom
a délutáni istentisztelet

2007. augusztus 24., péntek

Péntek

Hála az Úrnak hazajöttünk... mármint a fiatalokkal és a két lányommal(Mirjám és Jémina) és máris "áll a bál". 10 óra után gurultunk be a kapun, mert előbb hazavittem a fiatalokat és a csomagjaikat( 14-en préselődtünk be a transporterbe). Mirjám és Jémina bementek a fürdőszobába fürödni és már majdnem készen voltak mire Juditkának(aki egész nap itthon volt) is eszébe jutott hogy meg kellene fürödni és bement ő is mire Jémina kiparancsolta jó hangos szavakkal. Fel is ébredt a erre Tirza és eszeveszettül ordítani kezdett, erre felrohant a feleségem és kezdte rendbeszedni az amazonokat. Mire bejöttem, teljes volt a hangzavar... és ekkor kezdtem neki az írásnak, de eszembe jutott hogy a méheket le kellene kezelni a tetvek ellen és most megyek is...
.
.
.
Elég ügyetlen voltam, mert egy néhány méhecske megszúrt, de az Úr nem engedte hogy az arcomat( hogy is néznék ki holnap a menyegzőn feldagadt szemekkel, brrrrrrrr.... még rágondolni is rossz), hanem csak a kezemet lábamat. Hát ilyen kicsiny(?) dolgokban is megnyilvánul az Isten szeretete, ha én figyelmetlen is vagyok Ő nem feledkezik meg rólam. Fél órába került mire helyreállt a nyugalom...

Holnap lesz Mirjám 11 éves és ma este együtt emlékeztünk az elmúlt 11 évre. Felolvastuk a 11.Zsoltárt és hálát adtunk legnagyobb lányunkért. Az Úr őrizze és áldja meg!
Végül ide szúrok két képet. Az egyik a nyaralásunk idején készült és az az érdekessége hogy a mohamedánok imaháza és a pünkösdi imaház Navodari-on békésen állnak egymás mellet..., a másik pedig egy csoportkép a táborozókról.

2007. augusztus 23., csütörtök

Ritkán vagyok beteg, de akkor nagyon... Így volt ez a mai napon is. Hétfőtől kinn táborozunk a baróti fiatalokkal a Tekse patakánál és máig semmi gond nem volt az egészségemmel, de ma délben fejfájás, láz, hidegrázás, hányás volt ami elért. Ágyba kerültem és azt hittem már fel sem kelek onnan. Azonban este hat órára minden elmúlt. Magam sem tudom hogyan történt, de azt hiszem hogy az imádságok eredménye volt. Ma este én hazajöttem, mert haza kellett szállítani valamiket és holnap kell vinni egyebet, így tehát itthon alszom. Összességében nézve nagyon kellemes napokat töltöttünk ott kint a természetben, a fiatalokkal. A Préd. 12:1 alapján "Élvezd az életet..." címet adtuk a hétnek és Sámsontól, Dávidon keresztül Krisztusig néztük azokat a személyeket akik elrettentő vagy követendő példaként lehetnek előttünk.
Ha az Úr is megsegít akkor holnap este lesz vége a táborozásnak és szombaton már menyegzőbe kell mennem Margitára(Sikó Gréti és Juhász Efraim), vasárnap pedig Érszőllősön szolgálok. A jövő héten pedig lelkipásztori hét lesz a Hargitán.

2007. augusztus 20., hétfő

Hétfő

Hála az Úrnak épségben hazaérkeztem. Azt is megértettem már hogy miért kellett lekéssem a vonatot pénteken. Amikor elindultam itthonról magamhoz vettem az útlevelet, de az nem az enyém volt hanem a feleségemé. Az én útlevelem és a személyi igazolványom a kocsiban maradt. Mennyei Atyám gondoskodott arról, hogy ne legyen még nagyobb a baj, ha már ennyire figyelmetlen voltam. Nem engedte hogy elérjem a vonatot, mert akkor jöhettem volna vissza Váradról már szombaton... Akkor még nem értettem hogy miért kellett ennek így történnie, de mondtam is Gabinak ott a kocsiban, hogy teljesen nyugodt vagyok, mert Isten biztosan így akarta, hogy én kocsival menjek. És tényleg... meg sem gondoltam még a határnál sem, hogy azért tudtam csak átjutni, mert a kocsimmal mentem amiben az én papírjaim ott voltak. Dicsőssség az Úrnak! Semmi sincs véletlenül. A tegnap a kiskőrösi baptista gyülekezetben szolgáltam majd ebéd Lakatos Ottóéknál(Zsolték is és a lp. Dávid is ott voltak) aztán vissza Zsoltékhoz aki imádkozott értem és áldással bocsátott el. Onnan indultam haza és a 700 km-es útat két részletben tettem meg, mert egyet aludtam(6 órát) Kolozsvár előtt. Hálás vagyok Istennek az elmúlt hétvégéért és neki adom a dicsőséget mindenért! Ma délben indulunk ki Teksébe a fiatalokkal sátortáborozni. Nagyon szép napos meleg idő van és remélem mind a testnek mind a léleknek felüdülés lesz ez a néhány nap amit a fiatalokkal töltünk. Adja az Úr hogy úgy legyen!

szolg. közl. Szabó Barnának: minden rendben, lesz szállás édesapáméknál

2007. augusztus 19., vasárnap

Vasárnap

Este van, este van, ki-ki nyugalomban....legalábbis a ami a lányokat illeti.
Efraim úton van hazafelé és megkért írjak néhány sort a mai napról. Aki olvassa e sorokat és teheti imádkozzon érte, hogy éppségben hazaérjen.(Köszönöm!)
A mai napom kicsit mozgalmasabb volt egy átlagos vasárnapnál. Már hajnalban(fél 4-kor) megkezdődött amikor Jémina lázálmában felébresztett a kiabálásával. Gyógyszert kapott és vizesruhát, aztán átköltözött az ágyamba és úgy próbáltunk pihenni tovább...nem sok sikerrel.
A teológus 9 után megérkezett az imaházhoz. Kérdeztem tőle, hogy elfogyaszt-e egy kávét, de azt mondta, hogy ő még soha sem kóstolta, most sem szeretné. Ritka manapság az ilyen ember, de jó neki!
Reggelizni sem óhajtott, így még váltottunk pár szót, majd otthagytam az imaházban és jöttem haza készülődni, hogy én is érjek el 10-re az imaórára.
Öltöztek is a lányok sorban, de Jémina ismét hidegrázásra kezdett panaszkodni így beadtam a következő adag gyógyszet és itthon maradtam vele.
Délután a teológus Bibarcfalván szólgált este, pedig ismét itt nálunk.Az esti alkalomra már bementem és Mirjám maradt Jéminával.
Jól éreztem magam a gyülekezetben, furcsa, hogy néhány hét és már nem leszünk itt, kicsit még hihetetlen is.:)
Lehel testvér az Ézsaiás 66:13-14-ből szolgált.Nagyon szépen, összefoglalta, hogyan gondoskodik az Úr az övéiről, hasonlítva egy édesanyához. Persze az édesanya sem tud olyan hűséges lenni mint az Úr, aki soha nem hagy el! Ami nekem üzenet volt, hogy sírok-e úgy, mint egy kicsiny gyermek mikor édesanyja kimegy a szobából, ha nem látom az Úr arcát? Nagyon eredeti hasonlatokat használt a testvér amiket én is tapasztaltam már saját bőrömön, de jó volt elképzelni ismét. pl.:Hogyan hajol le és segíti járni tanuló gyermekét az anya akár százszor is, a mi Urunk még ennél is türelmesebb és mindig felemel, ha elesünk, ha sebes lesz a térdünk (sajnos nem az imádkozástól) akkor Ő bekötöz.

A teológus alkalom után még hosszasan beszélgetett egyik testvérrel és utána belépett néhány percre hozzánk, amíg érte jöttek a vendéglátói. Épp römiztünk a lányokkal és megkérdeztem tud-e játszani, Azt mondja valamikor tudott, de már elfelejtette. Á mondom ezt nem lehet elfelejteni, mire ő:-Nekem sikerült. Tetszett, ahogy mondta.
Az Úr áldja meg további szolgálatait is! Én úgy gondolom nem volt hiábavaló az ideutazása.

Holnap kezdődik a sátortábor, nagy az izgalom, reméljük a legjobbakat és kérjük az imatámogatást!
üdv. mindenkinek.

2007. augusztus 18., szombat

Szombat2

Ott folytatom ahol hajnalban abba hagytam... Rövid pihenő után(1 óra) tovább haladtam Szalonta felé mert ott akartam átlépni a határt. Mire a határhoz értem már megint nagyon álmos voltam. Na de volt mire felébredjek...A határőrnek csak úgy gépiesen nyújtottam oda az útlevelet és vártam hogy adja vissza,de hát csak nem adja...

-Valami baj van? -kérdeztem
-Igen, a kép nem hasonlít magára -jött a válasz
-Hát persze, mert 3 éve készült és akkor még soványabb voltam vagy 5 kilóval- próbáltam viccelni
-Nem nem, ez egyáltalán nem maga...
Erre megfordította az útlevelet és a lámpájával meg is világította a képet....hát tényleg nem én voltam... hanem a feleségem. Megvallom most nyilvánosan hogy sokszor gyönyörködök a feleségemben és a képeiben is, de ebben az esetben nem tudtam jó szívvel ránézni. Sokkolt a képe. Hát hiábavaló volt a hosszú út? Most mi lesz? Egyből felébredtem és már alakult a kétségeskedés bennem, amikor a határőr megkérdezte: Személyi igazolványa van-e? Volt hála az Úrnak. Egy ideig még eldiskuráltunk arról, hogyan is van az hogy először magyar útlevelet akarok mutatni, másodjára pedig román személyit veszek elő, mire megértette hogy kettős állampolgár vagyok és tovább engedett. annyira felrázott ez az eset hogy még vagy 150 km-ig nem jött álom a szememre, de Kecskemét előtt aztán ismét múszáj volt megállnom és reggelig aludtam...nagyon jól.
Reggel fél nyolckor már Zsoltéknál voltam akik szeretettel fogadtak, reggeliztünk és kimentünk az evangelizáció helyszínére.
Két szolgálat várt rám. Egyik délelőtt a másik délután és két ember megtérésének a történetéből prédikáltam. Egy nagyon rossz ember és egy "a törvény tekintetében igaz" ember megtéréséről. Zákeus és Saulus életében változás történt amikor találkoztak Jézussal.
Az egyik kívánta látni Jézust, ezért az Úr lehívta a fáról, míg a másik nem kívánta(sokkal inkábbkergette) mégis meglátta Jézust aki a szó szoros értelmében levette a lábáról. Van akinek a fáról van akinek a lóról kell leszállni ahhoz hogy igazi találkozása legyen az Úrral. A mindenki által bűnösnek tartott Zákeusnak is és az elismert teológusnak Saulusnak is megváltozott e találkozások után az élete. Hálás vagyok az Úrnak hogy nem volt hiábavaló az idejövetelem. Jó volt imádkozni azokkal akik változni akartak. Az Úr viseljen gondot róluk!
Este lettmire Zsoltékhoz visszaértünk, mert egy néhány személyt(főleg id. Katona Imre testvért) még hazaszállítottunk(lám lám ezért is kellett nekem a busszal jönni) és Zsoltnak jelenleg nincs kocsija. Sikerült a feleségemmel is szót váltani a holnapi napról, mert otthon vendég lesz, mégpedig Kiss Lehel teológus, aki délelőtt és este Baróton du.-án pedig Bibarcfalván fog szolgálni. Áldja meg őt az Úr!
Vacsora után még hosszabban elbeszélgettünk(közben még Szabó Barnával is telefonon, aki az unokahúgának, a mMarci lányának volt a menyegzőjén) majd imádkoztunk a holnapi napért és a szolgálatért, amelyre a baptista gyülekezetben fog sor kerülni. Hiszem hogy nem hiába... A délelőtti alkalom után Lakatos Ottóékhoz vagyunk hivatalosak ebédre. A többiről majd később....addig is áldassék az Úr neve!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Szombat

Hála az Úrnak már Váradon vagyok és ezt a bejegyzést innen írhatom már. Egy szabad wireless hálózatra csatlakoztam rá és onnan tudok netezni. Itt a tömbházak között pl. több ilyen wireless kapcsolat is van. Valószínüleg akik otthon önmaguk szerelték a routert elfelejtették lezárni a hálózatot...
Ahogy a feleségem korábban is írta valóban lekéstem a vonatot pedig idejében(na jó, biztosan lehetett volna hamarabb is) indultunk el Gabival, de akkora dugóba keverdetünk Brassó előtt és benn a városban hogy a vonat elment mire odaértünk volna. Nem volt mit tenni mint ismét haza Barótra és miután imádkoztunk a feleségemmel, elindultam a kocsival du. 5.20-kor. Itt Váradon értem utól a vonatot. Éjfélre itt voltam és most pihenek hajnalig... Útközben volt időm beszélgetni az Úrral és volt mit hallgassak..., de Ő is meghallgatott... és nemcsak engem.
"Békességben fekszem le és...

2007. augusztus 17., péntek

Péntek 2.

Változás történt.
Efraim elindult ugyan délután, de mivel változott a menetrend, és ez későre jutott a tudomásunkra, lekéste a vonatot.
Így Brassóból hazatérve elindult Kiskőrös felé autóval.
Azt kéri, aki teheti imádkozzon érte. Nemrég beszéltünk, Kolozsvár előtt van. Kb. éjfél körül Váradon lesz. Ott szeretne egy kicsit pihenni és úgy indulni tovább.
Így fárasztóbb lesz a hétvégi utazás, de talán egyszerűbb és gyorsabb.
Hétfőn kezdődik a tábor a fiatalokkal arra haza kellene érjen. Nagyon várjuk!!!
Az Úr veletek!Márti

Péntek

Hála az Úrnak minden gond és baj nélkül hazaérkeztünk a tegnap este. A gyerekek elég nehezen viselték a nappali utazást, mert nagy volt a kánikula, de többszöri megállásal sikerült enyíhetni a feszültségen. Hazafelé jövet az az ötlet merült fel a feleségem részéről, hogy a hétvégi szolgálatra(Kiskőrös) mehetnék vonattal is. Váradig az IC-vel onnan anyósomékkal Debrecenbe, majd onnan az ő kocsijukkal Kiskőrösre... Hát elég bonyolultnak tetszett előre az ötlet, de nem tünt kivitelezhetetlennek, ezért felhívtuk anyósomat(egyszer én biztosan jól jártam az anyóssal...) és előadtuk a tervet. Erre ő lázas szerevezésbe kezdett és éjfélre megoldódott minden. Peti fog jönni értem Váradra, majd onnan Debrecen és Kiskőrös. Örülök hogy nem kell oda vissza annyit vezetni, mert a jövő héten a mi fiataljainkkal kezdődik a táborozás. Azért is jó hogy itthon marad a kocsi, mert a feleségem ki tudja vinni a fiatalokat meg a csomagjaikat akár többszöri fordulással is Teksébe ahol már elő van készítve a táborhely. Ez lesz az első és utolsó sátortáborozásom itt a baróti fiatalokkal(régebben nem voltak fiatalok, amikor pedig már voltak akkor a Hargitára mentünk) és... nem szeretném elrontani. Azért imádkozom, hogy az Úr erősítsen meg a szolgálatra. Most indulok Brassóba a vonathoz, ahova Gál Gabi visz el. Az Úr áldja meg érte!!!

2007. augusztus 16., csütörtök

Csütörtök

Na véget ért a nyaralás... Megyünk haza... Hurrá!!! Már hiányzik az otthon....
Hétfőn megérkeztek Ernőék is, Lajosék is és annyira elhúzódtak a közös programok, hogy nem maradt időm arra hogy ki ki ballagjak a portához netezni. Horgásztunk (Danival) fogtunk is, ettünk is halat, sokat játszodtunk a gyerekekkel közösen is, igét olvastunk, beszélgettünk, imádkoztunk, úgyhogy kellemesen teltek a napok. Ha az Úr megsegít holnap indulok Kiskőrösre, mert ott fogok szolgálni a hétvégén a "Te és én" ev. konferencián. Ha valakinek eszébe jutunk akkor imádkozzon értünk.

2007. augusztus 12., vasárnap

Vasárnap

Ma az Úr napja van és ezt itt a tengerparton sem felejtettük el. Tíz órakor kezdtük meg a házi istentiszteletet, úgy ahogy Baróton is szoktuk. Haza gondoltunk és hiszem hogy az otthoniak is gondoltak ránk. Nem tudom hogy kik vannak otthon(sokan szabadságon vannak), de talán Violkáék, Etelka, Jutka, Virág testvérék, Józsáék, Berszánék(ez is meg az is), akik otthon voltak ugyanazon téma szerint imádkoztunk. Hálát adtunk Krisztus váltsághaláláért... Itt nálunk Mirjám buzdított imára a vezérfonal alapján, majd az én rövid igehirdetésem következett, ami elég interaktivra sikeredett, mert bele bele szóltak a ."hallgatók", lévén sokkal szokatlanabb az istentiszteleti hely mint otthon... Mire vége lett délre fordult a nap és kijöttünk a "szent" sátorból. Ahogy kijöttünk máris hivőkbe botlottunk. Berszán István teljes családjával + az Izsák kislányával(Gréta) vert sátrat tőlünk nem messze. Holnap reggelre várjuk Lajosékat(Budai) és Ernőéket(az öcsém), akiknek remélem jut még hely itt ebben a kempingben. Talán holnap reggel a hétvégi sátorozók elhagyják a táborhelyüket, mert most tele vagyunk.
A feleségem is kezdte megszokni e nomád életmódot(sohase szerette a sátorozást) és így már nekem is könnyebb. A gyerekek jobban vannak(biztos nem csak mi imádkoztuk értük) és nagyon élvezik a táborozást...

2007. augusztus 11., szombat

Szombat 2

Déltől egész estig Juditkával horgásztunk. Fogtunk is egy fél vödör halat, úgyhogy az volt a vacsora. Én megpucoltam, a feleségem pedig megsütötte. Nagyon nagyon finom volt. De ami még ennél is örvendetesebb az az, hogy Juditka el volt szállva attól hogy az édesapjával horgászhatott és még ő is fogott halat. Ő, mármint Judit egy kicsit kilóg a sorból,(mármint a lányok sorából) mert annyira fiús a természete, hogy nem is igen vannak lány barátai. A kocsik érdeklik, meg egyéb nem női dolgok, úgyhogy inkább abban telik kedve ha velem csinálhat valamit és erre ritkán szokott sor kerülni. A mai nap az övé volt és jól esett látni a megelégedettséget az arcán, valamint az örömöt, mely egészen áthatotta, annyira hogy még én is meghatódtam... Azt mondta: "Biztosan senkinek sincs olyan édesapja mint nekem..." Hát már csak ezért is megérte a mai nap... Hála és dicsősség az Úrnak mindenért...!

Szombat

Van valami amire vissza szeretnék térni egy korábbi blogbejegyzés kapcsán, mert valakiket sérthet a félreérthető fogalmazás. Ezért pontosítani szeretnék annak a levélnek nyomán amelyet ma kaptam.

Itt a korábbi bejegyzésből egy részlet:

"....Először bementem a Szövetségi irodába ahol már vártak apósomék akik Mirjámot elhozták Váradra és itt találkoztam Kovács Gyula testvérrel is aki aláíratott velem egy elismervényt 205 dollárról. Persze ide is adta a pénzt azzal a megjegyzéssel, hogy amerikai testvérek adománya és így osztották el hogy minden lelkipásztornak jusson. Nem utasítottam vissza. Gondolom hogy a szolgatársaim sem fogják. Imameghallgatás ez mert sokáig bizonytalan volt az augusztusi lelkipásztori hét megszervezése anyagi támogatás hiányában. Önerőből csak nagyon kevesen jelentkeztünk arra a hétre. Most azonban szerintem a "kicsinyhitüek" is eljöhetnek, mert az Úr kirendelte a "hozzávalót". Dicsőség az Úrnak és köszönet az amerikai testvéreknek!!!!!!" http://vefraim.blogspot.com/2007_08_05_archive.html

Itt van a ma érkezett levél:

Kedves Efraim testvér
Kívánok nektek jó nyaralást, kellemes szabadságot. Az alábbi leveledből zavar a kicsinyhitű kifejezés, amit azokra alkalmazol, akik nem jelentkeztek a Hargita-i táborozásra. Úgy gondolom, hogy azon szolgatársaidat, akik amúgy együtt munkálkodnak veled országszerte az Úr munkájában, és akikről nem tudod, csak feltételezed a távolmaradásuk okát, nem kellene ilyen jelzővel illesd.
Őszinte testvéri szeretettel,
XXXXXXXXXXXXXXXXXX

és itt a válasz:

Kedves Testvérem!

Én nem tudom hogy ki jelentkezett be és ki nem, mert nem nálam kell jelentkezni. Csupán az van, hogy hallottam néhány olyan választ arra a kérdésre hogy jöttök e a lp. hétre, amely így hangzott: "...mennénk de nincs rá anyagi fedezet" vagy "...túl drága"...... Na, hát akinek ez volt az ok a távolmaradásra akkor ezt az Úr megoldotta. Erre céloztam, amikor az ominózus kifejezést használtam. Akinek nem inge ne vegye magára!... Azonban az, hogy ha van olyan aki csak akkor gyakorolja a lp. közösséget, ha ingyen van és nem akar azért áldozatot hozni, akkor az a leghizelgőbb kifejezés rá hogy kicsinyhitű... Persze más a helyzet azokkal akiknek egyéb objektív akadályok gátolják a részvételüket. Az Úr tegye őket áldássá ott ahol vannak és lesznek! Gondold végig hogy kiknek mondta ezt az Úr Jézus.... Arra az volt a válasz hogy: " Uram növeld ami hitünket" és lám mi lett belőlük. Nem akkor mondták azt hogy: "...Mester amikor ezeket mondod, minket is bántasz"
Azt gondolom azonban hogy téged nem a kifejezés zavar igazán, mert sok más esetben rám is illik a fenti kifejezés és ha valaki rámutat, akkor igaza van(Növelje az Úr az én hitemet is!!!), hanem az zavar mintha én mások fölé emelném magam.... És valóban, így is lehet értelmezni amit leírtam, de hidd el nem kívántam én hithősként feltünni, vagy valakik fölé emelkedni, mert nem az a növekedés egyértelmű jele ha valaki ott van a lp. héten, de fáj az ha valaki ezt nem értékeli annyira, hogy ott legyen és ezért áldozatot hozzon.
Amennyiben ez a helyzet, a félreérthető fogalmazásért bocsánatot kérek!!! És köszönöm hogy erre felhívtad a figyelmemet!

Úgy gondolom hogy mindazok akiket csak a kicsinyhitű kifejezés zavar, azokkal baj van..., mert ha valamennyiünkre ez nem lenne igaz, akkor már régóta hatalmas ébredések és bemerítések kellene hogy legyenek... Sajnos az én hitem is kevésnek bizonyult eddig...

Szeretettel,
egy kicsinyhitű szolgatársad,

Veress Efraim


Tehát ha valakinek más a véleménye, mint az enyém az nem baj, sőt ettől vagyunk sokszínűek és érdekesek, de ha valakit sért az én véleményem vagy látásom az írja meg!!! Nekem is változnom kell, vagy néha változtatnom és ezt nem is szégyellem, mert fejlődni akarok a hitéletben és ha ehhez meg kell alázkodni egyre jobban, akkor legyen úgy. Nem akarok én senkit sem megbántani, de vállalom a véleményemet nyíltan. Mondták nekem azt hogy ez veszélyes, meg ártalmas, de "Szeretnék Jézus olyan lenni mint te...". Neki sem volt könnyű, mert kimondta azt amit gondolt és még milyen messze vagyok tőle...
Egyszer úgyis elhallgatok..., de addig is segítsen meg engem az én Uram az Úr!
Soli Deo Gloria!

2007. augusztus 10., péntek

Péntek kettő

Ha valaki azt hitte volna hogy a nyaralás egy 4 gyermekkel maga a tökéletes nyugalom, akkor azt azt mondom, hogy annak nincs 4 gyemeke. Délre két gyermekünk(Judit és Mirjám) is belázasodott... Valószínüleg Mirjámtól ragadt rájuk a betegség... Mire lejött a lázuk(a feleségem adott nekik lázcsillapítót) a picinek(Tirza) és Jéminának a testét elborították valami vörös pöttyök. Nekem, a feleségemnek és Juditnak kisebesedett a szánk... Ezekkel küszködtünk és tanakodtunk, hogy vajon mi lehet... Azt vettük észre hogy a napon jobban kijönnek a pöttyök, ezért árnyékban voltunk a gyerekekkel és imádkoztam hogy javuljon az állapotuk...(aki teheti gondoljon ránk ezután is). Este felé elmentünk Navodari-ra sétálni, fagyizni... A gyerekek nagyon élvezték...így megérte. Visszafelé jövet megnéztük azt a helyet ahol holnap Juditkával horgászni fogunk... Pontosan a kikotő mellett, ahol nagyon sok a hal és a kagyló, amit csalinak fogunk használni. Még rákokat is láttam... nagyon áttetsző a víz. Remélem hogy holnap jobbra fordul az egészségi állapotuk a gyerekeknek, mert ha nem akkor hamarabb hazamegyünk mint terveztük...

Péntek

Na..., túl vagyunk az első éjszakán aamit a sátorban töltöttünk. Jobban mondva csak 6-7 órát, mert éjfél is elmúlt mire lefeküdtünk és reggel 7-kor már ébren voltunk. Meg is jegyezte a feleségem, hogy mikor lefeküdtünk akkor már mindenki aludt körülöttünk és amikor felkeltünk akkor is. De hát így van ez ha 4 gyermekkel indulunk nyaralni... Nekik az a nyaralás hogy sokáig fenn lehetnek és hogy korán keljenek. Szegény Márti alig aludt valamit az éjszaka, mert kemény volt neki a föld. "Nekem semmi problémám nem volt" -mondtam neki. Mire ő - "Hát persze hogy nem, mivel kövér(még leírni is szörnyűűűű...) vagy és azért fekszel puhán, bezzeg én... nézd meg hogy mennyire kiállnak a csontjaim, azok szúrnak..." na ezek után meri valaki azt mondani hogy ő nem karcsú...? Ma estére szerzek neki egy matracot...
A reggeli áhítatnál az igehírdetőkért imádkoztunk. Mikor megkérdeztem őket hogy ismernek e prédikátorokat akikért személyesen is imádkozhatnak, akkor Juditka(8 éves) még tízet is felsorolt a következő képpen: "édesapám, tata, Lajos, Ernő, Peti, Virág testvér, Borzási István, Borzási Gyula, Simon András, Kiss Ottó". Lám lám a Hargita Táborból is szereztek újabb "ismerősöket". Gondolom hogy a lelkipásztori hét után még nagyobb lesz az ismeretségi körük...

2007. augusztus 9., csütörtök

Csütörtök

Hát... elég izgalmasan telik a nyaralás itt a Fekete-tengeren... Két nap után átköltöztünk egy másik kempingbe(GPM kemping, Mamaia végében és még wireless kapcsolat is van, a saját laptopomrol írom ezt a bejegyzést amint egy padon üldögélek) , mert vettünk egy sátrat és így sokkal olcsóbb a szállás mint ahogy előre elterveztük(faházban aludtunk két napig). A gyerekek nagyon élvezik a tengert, csak Mirjám volt lázas az elmúlt két napban, de mostanra ő is kiheverte. Ma egész nap szép idő volt, ami nem mondható el az eddigi napokról amikor is viharos, esős, szeles idők voltak.
Csak az Úr megtartó ereje és kegyelme hogy megírhatom ezt a bejegyzést. A tegnap ugyanis a szél elsodort, be a tenger közepe felé. Az egész a Metróban kezdődött, amikor a feleségemmel éppen vásároltunk és én egy pár aluminium nyelű evezőt akartam venni a meglévő csónakunkhoz, de a feleségem azt mondja: "Csak talán nem akarsz annyi pénzt(43 RON) kiadni evezőkre, jó lesz arra a 13 lejes is..." Meg se mertem szólalni csak bólintottam és megvettük a 13 lejes műanyag nyelű evezőket. Mikor azonban a bólyáktól egy kicsit beljebb eveztem kezdett sodorni a szél egyre beljebb. Semmi baj....-gondoltam magamban, majd kievezek én...Igen ám de amikor elkezdten húzni a lapátokat, egyik a másik után törött el.... Evező nélkül egy csónakban, messze a parttól és ráadásul onnan fújt elég erősen a szél, hát nem erről szoktam álmodni... Arra gondoltam hogy magára hagyom a csónakot és lesz ami lesz valahogy csak kiúszok a partra.(A feleségem és a gyerekek ezidő alatt a partról néztek, de nem vettek észre semmit, pedig még távcső is volt náluk). Végül mégsem szerettem volna a feleségem elé kerülni csónak nélkül(ha az evezőnél annyira ügyelt arra hogy ne prédáljak, mit mondott volna a veszett csónakra...?), ezért imádkoztam hogy valamennyire csendesedjen a szél és elkezdtem tolni a part felé a csónakot. ment is valamennyire, de írtó fárasztó volt, ekkor cseréltem és húzni kezdtem. eltelt egy óra is és még alig haladtam valamit(ezalatt a feleségem is elment a partról, gondolta nem várja meg míg kiszórakozom magam...). Az Úr megszánt végül és elcsendesedett a szél, ami után már könnyebb volt, csakhogy addigra már elkészültem az erőmmel.(Mennyire nem jó ha a lalkipásztor nincs edzésben fizikailag...) Mire a homokot éreztem a lábam alatt egészen el voltam zsibbadva, alig tudtam kitámolyogni a partra. Úgy kellett segítsenek az emberek..., de mára már kipihentem magam és levontam a tanulságot:
1. Ha valaki csónakázni indul, a legjobb evezőket válassza és ne sajnálja rá a pénzt
2. Ha valaki nehéz helyzetbe kerül, már csak a felesége kedvéért se hagyja veszni azt, amit meg lehet menteni.(Nekem is megmaradt a csónak, ha pl. nem olyan lenne a feleségem amilyen, a csónak sem lenne meg, veszni hagytam volna)
3. Ha valakinek 4 gyermeke van jól gondolja meg hogy tengerre szálljon egy lélekvesztőben
4. Érdemes imádkozni és még a szél is eláll ennek hatására.
5. Jobban kell figyelni a parton lévőknek a messzire eltávolodottakat még akkor is ha azok csónakban vannak..

Röviden ennyit tanultam a tegnapi napon és persze hálát is adtam az Úrnak, mert nem hagyott a hullámok között..., de nem csak én köszöntem meg, hanem a reggeli áhítaton még a gyerekek is nagyon hálásak volta az Úrnak ezért!

Most igyekszem befejezni, mert a feleségem is elkészítette eddig a vacsorát és nem lenne jó arról hiányozni(nem szereti ha kések...).

2007. augusztus 6., hétfő

Hétfő

Megkezdődött a készülődés a nyaralásra...Én a kocsit javítgattam, a feleségem pakolt és ezzel el is telt nagyjából a mai nap. Este indulunk a tengerpartra. Egy sátoros kempingben leszünk, amely elég tágas, tiszta és viszonylag csendes. Ez lesz az első alkalom, hogy az egész család(6-an vagyunk) elmegyünk nyaralni. Eddig csak felváltva voltunk, vagy a gyerekek nélkül, vagy csak két gyerekkel mig a másik kettőre vigyázott valaki. Most már akkora a kicsi is(2 éves lesz okt.-ben) hogy eljöhet velünk. Remélem tartalmas és nyugalmas lesz ez az idő amit együtt fogunk tölteni. Adja az Úr hogy így legyen! Mindenesetre a gyerekek már lázban égnek, alig lehet velük bírni. Mindjárt indulunk... A blogírás ebben az időben eléggé esetleges lesz(ha lesz net, vagy ha valami különleges történik), de azért lehet ránk gondolni...

Szolgálati közlemény, anyósomnak(ha nem olvasná, mondja meg neki valaki): az átutalás megtörtént a korábbi azonosító számmal.

2007. augusztus 5., vasárnap

Vasárnap

Na végre itthon lehetek... Egy kicsit hosszúra nyúlt a távollét a nettől, de a feleségem addig írogatott. Aki csak a mai napra kiváncsi az gördüljön a lap aljára, mert egyszerre teszem közzé az elmúlt hetet...




Hétfő

Annak ellenére hogy megkértem a feleségemet a blog írásra, azért én is folytatom, csak offline üzemmódban és ha majd hazaérek, akkor az egész hetet egyszerre teszem közzé.

Korán hajnalban(3 óra) indultunk el Mirjámmal Debrecenbe és semmi gond nem volt az úton. Mivel mi is imádkoztunk és mások is, az Úr segített hogy éber legyek, el ne aludjak és a szembejövő sofőröket is figyelmeztette, ezért egy sem jött nekünk. Mirjám amikor tehette jóízűen szundított mellettem. Délelőtt ¾ 10-kor már Váradon voltunk. Előtte egy órával felhívott Novák Zsolt és mondta hogy éppen Várad felé tart ő is mivel ment a Hargitára a családjával. Megegyeztünk hogy találkozunk a MOL kútnál. Már tíz óra is elmúlt és Zsolt még mindig nem érkezett meg. Ekkor felhívtam és kiderült hogy tőlem pár száz méterre lerobbant a jobb első kereke. Mentem hogy segítsek, ami nem is volt nehéz mivel a közelben levő gumishoz még be tudott gurulni és csupán tolmácsolni kellett a bajt, amit sikerült is orvosolni. Vett Zsolt két használt abroncsot amit fel is szereltek a kocsira. Az Úr megóvta őket a komolyabb bajtól, mert a levetett gumikat(a drótok is látszottak) elnézve rosszabbul is történhetett volna. Beszélgettünk egy jó órát a METRO parkolójában, addig a gyerekek játszottak majd imádkoztunk és ő elindult keletre én pedig nyugatra. Délre(magyar idő) érkeztem meg Debrecenbe. Egész délután vártam Steiner testvérre akivel vissza kellett volna menni Váradra, de nem jött. Később tudtam meg hogy változott a programja, így lett nekem egy szabad keddem.

Kedd


Voltam vásárolni a Mediamarktba (mindig megkér valaki valamire), majd a hivatalos ügyeket(az APEH tévedéseit korrigálni, zöldkártyát váltani...) intéztem. Mirjám ezalatt a nagymamájával kellett boldoguljon valahogy, ami nem is esett a nehezére egyiknek sem. Mikor hazajöttek elmentünk ketten a Nagyerdőbe hogy gyakorolja a görkorizást. Ja, majd elfelejtettem... délután a fodrászomat is meglátogattam, aki megkúrtította már már hullámosodó sörényemet. Arra kértem hogy egy centit vágjon belőle és lett belőle kettő, de nem baj mert úgyis meleg van. Ennyi művészi szabadság pedig a fodrásznak is jár. Mirjám annak ellenére hogy csak másodjára volt rajta a görkori elég jól tudja használni. Néhány km-t tettünk meg együtt ő a korival én pedig gyalog. Ki lehet találni hogy ki volt a fáradtabb este 9-re, amikor is hazaértünk. A feleségem pedig napközben többször is hivogatott, hogy „...mondjad már mit írjak a blogba?” Hagytam hogy törje egy kicsit magát. Egy szóval sem árultam el hogy én is írom, mert akkor abbahagyta volna a bejegyzéseket, pedig nekem tetszik ahogyan ír. Legutóbb talán a menyasszony korából olvastam tőle... Úgyhogy most felüdülés nekem a sorait böngészni. Kedves férjek próbáljátok ki, mennyire felüdítő a feleségetek írása...

Szerda

Délben elindultam Váradra, mert onnan hoztam még három személyt magammal ide fel a Dragan völgyébe, ahol közel 100-an (sátor)táborozunk. Hatalmas dugók voltak az úton a balesetek miatt, ezért csak du. hatra értem fel a táborozóhelyre, ahol már álltak a sátrak. Együtt vacsoráztunk(borzasztóan finom volt a töltött káposzta, 10 db. bánta) a fiatalokkal, majd ezt követte egy vidám zenés bemutatkozás. Több mint tíz helyiségből érkeztünk. Itt volt Juci Homoródszentmártonból, Vékás József Kisgalambfalváról, Kui Bálint Csíkszeredából...stb.) Majd megkértek hogy mindannyian ahonnan jöttünk egy rövid 4 soros versikével mutatkozzunk be.

Írni kellene valami jót,
A város honnan jöttem, Barót.
Ott születtem, de nem ott nőttem,
Milyen jó, hogy nem vagyok nőtlen!

Ez volt az én kis versikém, a sok nőtlen és hajadon között. Azért gondolom nekik sem rossz... Szépen énekeltek, mozogtak(esti torna), majd a Márk 9:2-10 alapján buzdítottam a táborozókat arra hogy az Úrral töltsük el ezt az időt itt a hegyen. Imádsággal fejeztük be az esti alkalmat és igyekeztünk is nyugovóra térni, de nekem nem sikerült elaludni(valószinűleg a 10 db. TÖLTELÉK az oka), így nekiültem begépelni a mai eseményeket.

Csütörtök

Reggel 8 óra előtt volt az ébresztő a csoportvezetőknek akikhez én is csatlakoztam, mert 8ütól imaalkalomra és megbeszélésre került sor. A Jónás története alapján "Kinek mi a jó" lett a bibliaóra témája és ebből szolgálta majd este az evangelizációs alkalmon is. Hálás vagyok az Úrnak a bűnbánó imádságokért. Az ebédet kihagytam mert reggelire is töltött káposztát kértem és kaptam. Az elég volt egész napra. Az esti alkalom végén odajött Anikó(Szilágyi, lanykori nev.) éa kért hogy a pénteki témát amivel készültem (Dávid bűne és bűnhődése) cseréljem fel a házassági témára, mert mindenképpen szeretnék hogy én tartsam meg és mivel szombaton elmegyek akkor erre pénteken kerülne sor. Mit volt mit tegyek elvállaltam. Nem volt könnyű mert az ige előre meg volt határozva. József nősülésének a története alapján kellett nekem az Isten szerinti házasságról beszélnem.
Jóval tizenegy óra után kalandos út végén Szűcs Saniék is megérkeztek a táborba. Erre az éjszakára bekapcsoltam az állófűtést, aminek nagy hasznát vettem, mert 5,6 fokra sülyedt a hőmérséklet.

Péntek


Nagyon tartalmas nap volt a mai. Délelőtt előadás a házasságról, ebéd után közös játékok(foci... a többi nem érdekes). Különös volt számomra hogy a súlyfelesleg ellenére még mindig rúgom a gólokat. Azonban ez is csak az Úr kegyelme, hogy a tanító(lelkipásztor) ne maradjon szégyenbe akkor se ha a test gyakorlására kerül sor. Ma délután kétszer is megfürödtem(a játék miatt) a hidegvizű patakban és a nap is megpirított egy kissé. Ebéd után csak úgy próbából bevetettem a horgot a patakba, hátha van benne pisztráng és láss csodát, a pisztrángok a nap folyamán, mivel nem ügyeltem a bevetett horogra mind leették a szöcskéket, amelyeket délután fogtam és szépen a horogra fűztem, de sebaj. Váljék egészségükre! Azért éjszakára ismét felcsaliztam a horgot, hátha reggelire összejön egy pisztráng.
Az esti alkalmon Sanyi evangelizált és az Ígének ereje nyomán többekkel tudtam az alkalom végén imádkozni. Nem is tudom hogy hányan voltak de nagyon sokáig tartott(éjfél utánig). Az Úré legyen a dicsőség!!!

Szombat

Nagyon szeret engem az Úr! Még azt a kívánságomat is teljesítette amiért nem is imádkoztam. A tegnap óhajtottam, hogy bárcsak ehetnék reggelire egy pisztrángot. Erre tessék... ma reggel mikor megnéztem az este bevetett horgot, egy méretes pisztráng volt rajta. Csütörtökön még rókagombát is szedtem, amit ma reggelre elkészített az egyik testvérnő, én pedig megsütöttem a halat hozzá. Nagyon finom reggelit kaptam az én Uramtól. Hála neki!!! Mikor a pisztránggal a kezemben(kép is készült róla, de nem az én gépemmel, ezért csak később kerül fel ide) megjelentem a táborban, nagyon sokat kedvet kaptak a horgászáshoz. Nem tudom hogy fogtak e valamit a mai napon, de hogy nagy volt a buzgalom azt láttam... Én délben eljöttem, mert Gere Szabolcsnak(Nagyvárad) volt du. 3-kor a menyegzője, amin nekem kellett igét hírdetnem.
Először bementem a Szövetségi irodába ahol már vártak apósomék akik Mirjámot elhozták Váradra és itt találkozta Kovács Gyula testvérrel is aki aláíratott velem egy elismervényt 205 dollárról. Persze ide is adta a pénzt azzal a megjegyzéssel hogy amerikai testvérek adománya és így osztották el hogy minden lelkipásztornak jusson. Nem utasítottam vissza. Gondolom hogy a szolgatársaim sem fogják. Imameghallgatás ez mert sokáig bizonytalan volt az augusztusi lelkipásztori hét megszervezése anyagi támogatás hiányában. Önerőből csak nagyon kevesen jelentkeztünk arra a hétre. Most azonban szerintem a "kicsinyhitüek" is eljöhetnek, mert az Úr kirendelte a "hozzávalót". Dicsőség az Úrnak és köszönet az amerikai testvéreknek!!!!!!

Pontosan 3-ra érkeztem meg az imaházhoz, ahol már mindenki együtt volt és miután Giorgiov Adrián lelkipásztorral megbeszéltük a programot, elkezdődött az alkalom.

Először az igehirdetésre került sor, ahol a Nóé történetét olvastam fel, akivel Isten szövetséget kötött. A bárkát Isten tervezte, Ő adta meg a pontos méreteket. A bárkát Nóé kellett megépítse. Az Isten által tervezett és a Nóé által kivitelezett bárka pedig betöltötte rendeltetését. Biztonságos életkeretet nyújtott a benne lakóknak, akkor is amikor mindenki más elveszett. Így érvényes ez a házasságra is. Isten tervezte, Ő adja meg a méreteket(Csak ketten férhetnek el egy házasságban, a hossza pedig a sírig tart), de a férj és a feleség kell felépítsék, néha izzadságos munkával, hogy betöltse ez intézmény a rendeltetését. Békét, biztonságot, nyugalmat nyújtson azoknak akik Istennel és egymással szövetséget kötöttek, még a viharos időkben is. Ez volt röviden(24perc) az üzenet.

Az igehirdetés után következett Adrián rövid(5perc) igei üzenete román nyelven, mert román ajkúak is volta a vendégek között, majd jöttek a köszöntések. Öt óra lett mire mindennek vége lett. Minden nagyon szépen megvolt tervezve, el volt rendezve. Gondolom nem csekély összegbe került ez a szép ünnep, de ahogy Szabit és Henát elnéztem, úgy láttam hogy megérte nekik...nagyon boldogok voltak. Az ajtónál elköszöntem az ifjú pártól és odaadtam nekik az ajándékot, mert nem maradtam a vacsorára. Azonnal(6 óra lett belőle) indultam hazafelé mert Vasárnap Homoródszentmártonba kell lennem a 100 éves jubileumon és dakónus avatáson. Anyósomék elhozták Mirjámot Váradra és Bedő Juliánna(Homoródszentmártonból) is felkéredzkedett a kocsiba, mert ő is haza akart kerülni. Így hármasban eregéltünk minden gond nélkül egészen Szovátáig, ahol is egy öngyilkos kutya az utolsó utáni pillanatban futott a kocsi elé. Időm sem volt fékezni, így elütöttem és még át is mentem rajta. A rendszámtábla leesett, a motorvédő alulról ugyancsak leszakad, ezért egy fél óráig kellett bíbelődjek a kocsival, mire folytathattuk utunkat. Miközben a kocsit szereltem a néhai(?)kutya gazdája odajött és érdeklődött a baj felől. Mikor látta a kutyájának az eredményét, azzal vigasztalt hogy jó hogy nem egy medvét ütöttem el, mert a múlt héten valaki a közelben azal ütközött és jóval nagyobb volt a kár. Azt mondta hogy a kutyájáért ne aggódjak mert kiheveri(valóban sehol sem láttam már a kutyát). Ezekután tényleg hálát adtam az Úrnak, hogy csak ennyi baj történt. Éjfél után érkeztünk meg Homoródszentmártonba, ahol Molnár József testvéréknél szállásoltak el a lányommal Mirjámmal együtt. Én ezt a bejegyzést itt írom, miközben Mirjám már elaludt. Még készülök egy keveset és én is lefekszem. Várom a reggelt...

Vasárnap

A mai nap reggel 7.30-kor ébredtem és Mirjámmal együtt elfogyasztottuk a finom reggelit amivel Molnár Erzsike testvérnő megkínált. Ezután lementem az imaházhoz hogy Andrással írott(elektronikus) formába öntsük a napi programot. Meg is szerkesztettük és az összjövetel kezdetére Bedő Juci már ki is nyomtatta, így minden szolgálattevőnek a kezébe lehetett.
Az áhítat 45 perces volt és Máté Zoltán, Veress Bálint és Kovács Attila vezették. Ezt követte Borzási István testvér igehírdetése a Józsué 24-ből (Válasszatok!...). Az ő blogján talán a teljes igehirdetés elérhető lesz. Ezután a különféle köszöntések, személyes élmények, felelevenített epizódok következtek. Én a 40 Zsoltár 6-11 alapján mondtam el amire az Úr megtanított abban az 5 évben, amit abban a gyülekezetben tölthettem. Nagyon hálás vagyok az Úrnak azért, hogy Homoródszentmártonban ma is "otthon" érezhettem magam. Áldassék az Úr neve!!!
Az összejövetel után közös ebéd volt az imaház udvarán.
Délután 3 órakor folytatódott a közösségi alkalom. Diakónus avatásra került sor, mert Pál Ervin testvért elhívta az Úr hogy nagyobb felelősséggel végezze a lelki munkát. Az Ezékiel 33-ból hirdettem az igét az őrállói szolgálat témájában.
Az őrállói szolgálat
-Megbizatás Istentől és a gyülekezettől
-Nagy felelősség Isten felé az emberek előtt
-Örvendetes, mert evangéliumot kell közölni és jutalom jár érte
Röviden e mondatokban foglalható össze a prédikáció. Ezután következett az avatási szertartás, majd a köszöntések. Végül Kiss Zoltán testvér evangelizáló szolgálata buzdított imára.
Imádság közben én eljöttem, mert már 5 óra elmúlt és nekem hatra haza kellett érnem Barótra.
Hála az Úrnak meg is érkeztem idejében és nagy volt az örömöm, mert vendégeink is voltak (Berszán István és cs. Berszán Izsák és Bartha József a feleségével, aki már szemmel láthatóan is áldott...), akik szépen és eredményesen szolgáltak. Az igehirdetés alapja a délutáni ige volt a kétféle áldozatról(ezt most már nem írom le, elég volt készülni rá és elmondani). Mikor vége lett megengedtem magamnak hogy elfáradjak, de annyira nem hogy ezeket a sorokat ne vessem képernyőre. Most azonban jöhet a pihenés és regenerálódás az Úr dicsőségére!!!!!

Köszönök minden imatámogatást, mert nagyon érzem az erejét és hiszem hogy a menyben is jegyzik az ilyen szolgálatokat!!!

2007. augusztus 4., szombat

Szombat

Csak most értem ide (már fél 12), de hála az Úrnak ideértem.:)
Ma sem unatkoztam. Sikerült varrni, még egy szoknyát és Jéminának is egy kisruhát.
Persze csak segítséggel, de nagyon szerencsés vagyok, mert a szomszédban lakik a segítség, Jutka barátnőm.:) Így nem kell messzire menni, ha elakadok valahol.
Ezzel viszont egy időre befejeztem varrónői pályafutásomat. A jövő héten pihenünk, utána pedig már teljes gőzzel a költözésre kell koncentrálni. Szeptembertől meg ismét a tanulás lesz a "hobbi".
Efraim úton van a Székelyföldre, nemsokára megérkezik Szentmártonba, amint már említettem korábban.
Nagyon örülök, hogy én is résztvehetek a holnapi alkalmon. Haza megyek! Barótra is mindig haza fogok jönni.........................................................................................................................................................

Na ezért nehéz olyan messze költözni, de tudom, hogy nincsen itt maradandó városunk, hanem a mennyben lesz igazi hazánk.
Ugyanakkor amig itt kell lenni, jó szeretni és szeretve lenni.................................................................
Februárban voltam utoljára Szentmártonban evangélizációs alkalmon. Különleges alkalom volt számomra, szólt hozzám az Úr és én szégyelletm magam, nagyon. Szerettem volna bizonyságot tenni, de csak sírni tudtam és csupán néhány szó jött ki a számon. Úgy éreztem nincs mit mondanom azoknak, akik között évekig éltem és nem volt elég az az idő bemutatni az Úr Jézust.
Fájt! Most is fáj! Barót is fáj! Lassan itt sem lesz mit mondani...........................................................
Vajon a számonkérésnél mit tudok felmutatni? BOCSÁSS MEG URAM!
.................................................................................................................................................................
.................................................................................................................................................................
Egyet még tehetek és teszem is naponta imádkozom mindazokért akiket szeretek és még nem ismerték fel az igazságot, hogy jöjjön el a pillanat amikor, együtt dicsőítjük az Urat! Ámen!

Késő van, holnap reggel 8-kor indulunk, most befejezem és egyúttal búcsúzom is egy időre.
Gondolom holnap Efraim már ír néhány sort hol járt, mit csinált az elmúlt héten.
Nem tudom, hogy írok-e még és, hogy mikor, de talán már nem fogok úgy tiltakozni, mit előre.:)
Az Úr áldjon mindenkit!

(ui.:a sok pont=könnycseppek, bocsánat!)

2007. augusztus 3., péntek

Péntek

Ma nem volt könnyű napom.
Egész nap küszködtem a fejfájással. Az ilyen napokon nem vagyok túl jó társaság.
A lányok ezt biztos észrevették, mert ők is rakoncátlanabbak voltak a kelleténél(vagy csak én éreztem úgy).
Azért mégis sikerült "nagyot" alkotni, mert elkészült a Mirjámnak ígért, földigérő nyáriruha.
Ma a pakolást kicsit szüneteltettem, de csak azért, mert arra már nem jutott idő. Viszont főztem kétfélét, mostam két adagot, beszélgettem a barátnőimmel több rendben.
Efraimmal sajnos nem sikerült ma kapcsolatba kerülni, de gondolom, holnap, mikor útra kel,amint lesz jel(ott ahol táboroznak nincs), majd hív. (közben még én is próbálkozok)
Holnap délután 3-kor kezdődik Váradon a Gere Szabi menyegzője, ahol Efraim is szolgál. Onnan indul este hazafelé, de reggel előbb még Homoródszentmártonba fog érkezni, ahol ugye a 100 éves jubileumot ünnepli, majd a népes gyülekezet. Ha a Jó Isten megsegít én is odajutok, mert kedves barátnőmtől, ígéretet kaptam, hogy elvisz. Estére, pedig már együtt érkezhet haza a család!
Hosszú volt a mai nap és még nincs vége, vár rám egy adag mosatlan edény és szeretnék kicsit olvasgatni is, kihasználva a csendet.:)
Jó tudni azt, hogy az Úrral, minden nap újjat kezhetek, igyekszem holnap több örömöt szerezni másoknak, és kérem az Úrtól a türelmet, bölcsességet a gyermekek felé.
Hiszem, hogy Ő megadja, mert szeret és végtelenül kegyelmes.
Kinek-kinek jó éjszakát vagy szép napot kívánok! Ha az Úr velünk, kicsoda ellenünk!?

2007. augusztus 2., csütörtök

Csütörtök

:):)
Ma megint szép idő volt, még nem túl meleg de szép napos.
Kicsit többet tudtunk az udvaron lenni a lányokkal.
Délelőtt folytattam a csomagolást, közben pedig gondolkoztam. Miért is esik ennyire nehezemre a dolog? Egy biztos: Megyünk. Azt is tudjuk, hogy ez az Úr akarata, akkor miért nem tudom örömmel venni?
Eszembejutott, hogy mikor én kérek, akármilyen csekélységet a lányoktól és lógó orral, egykedvűen esetleg feleselve, keserűséggel teszik meg, milyen rosszul esik nekem. Teszik ugyan, amit kértem, de hogyan? Az Jó Atya is annak örvend, ha az akaratát felismerjük és egy szóra, örömmel teljesítjük! Miért megy ilyen nehezen?
Szeretnék az Úrnak tetszeni! Imádkozzatok értem, hogy sikerüljön!
Efraimmal is sikerült, ma pár szót váltanom, jól vannak, de az éjjel csak 5 fok volt, ami a sátorozáshoz nem túl meleg.
Most befejezem, mert Juditnak ígértem egy römipartit és az ígéret szép szó, ha betartjuk úgy jó!

2007. augusztus 1., szerda

Szerda

Mérhetetlenül sok lim-lom halmozódik fel az évek során egy háztartásban.
Ilyen-olyan elmléktárgyak, felesleges játékok, ruhaneműk és sorolhatnám a végtelenségig. Mind, azzal a címszóval, hogy hátha valamire még jó lesz. Most, hogy nekifogtam a pakolásnak még feltűnőbb a dolog. Vannak holmik amiket akár évekig elő sem vettünk mégis ragaszkodunk hozzájuk, ami alapjában véve nem is baj, de a jóból is megárt a sok. Az jutott eszembe, hogy a sok "jó", de haszontalan holmi miatt sokszor az értékesebbek szorulnak ki a házból vagy háttérbe kell vonuljanak.
Nálunk pl. a porszívónak nincs külön helye, mindig útban van, pedig egy nagyon hasznos tul.kép. nélkülözhetetlen takarító eszköz.Van viszon olyan működésképtelen TV, ami főhelyen van a szobában.:) ez eddig senkit nem zavart rajtam kívül.Mégis elgondolkodtató, hogy ezelőtt egy ennél sokkal kisebb házban is kényelmesen elfértek nagyobb családok is.
Jó, tudom, hogy akkor még nem volt ennyi nagyhelyígényű műszaki cikk, de azokat leszámítva is, rengeteg minden van, amit tudnánk nélkülözni, ha nem lenne. HA belegondolunk, mi nők akiknek tele van a ruhásszekrényünk szebbnél-szebb ruhákkal és mégsincs mit felvenni, amikor egy különlegesebb alkalom adódik. Miért?
Ahogy így próbáltam ma délelőtt megválni néhány, szép, hasznos, de ugyanakkor nélkülözhető darabtól eszembejutott a reggeli ígéből egy mondat:"Nem tudtok megállni ellenségeitek előtt amig el nem távolítjátok magatok közül a kiírtani valót."(Józsué7:13)
Egyből megértettem, hogy a lelki életemben is biztos vannak olyan jónak látszó dolgok amire önmagában nem lehet rámondani, hogy bűn, de ha túl sokat tartok meg belőlük nem marad hely az igazán hasznos gondolatoknak, tevékenységeknek.
Próbálom számbavenni ezeket és igyekszem megszabadulni, minden kiírtanivalótól. -Ó, add Uram, hogy semmi kivetnivaló ne maradjon bennem, vagy nálam!
Ezek mellett ma még imádkoztam azokért a testvéreimért akik a bibarcfalvi üzemben dolgoznak, (vannak egy jónéhányan), mert hetek óta éjjel nappal dolgoznak napi16 órákat, még szombat, vasárnap is esetleg. Szörnyű milyen kiszolgálatott is az ember ebben a mai világban a munkáltatónak, de ami ennél is szörnyűbb, hogy sok helyen a vezetők ezzel visszaélnek!
Az Úr adjon erőt és kitartást, minden testvéremnek, amig még tart ez a nagy hajtás!

Mivel szinte egész nap esett az eső, délután ismét volt időm varrogatni.
Még a szomszédba is eljutottam, hogy segítséget kérjek , mert elakadtam egy szoknya kiszabásánál. :)
(Mégegyszer, köszönöm!)
Efraim délután indult el Váradról néhány fiatallal a sátortáborba. Az Úr áldja meg őket és az ott eltöltött időt!
Már nagyon hiányzik nekünk! A lányok főleg a két kicsi ma már, többször is kereste az apukáját. Jémina meg is kérdezte, hogy:- Nézhetem-e az ablakból mikor érkezik édesapám?
Persze Mirjám is hiányzik!Várom, hogy együtt legyen a család!!

"Ó add Uram, hogy soha ne feledjem, hogy mi voltam, s hogy mivé lettem én...!"

Kedd

Tudom, hogy ma már szerda, de megpróbálok néhány gondolatot leírni a tegnapi napról.
Este azért maradt el a bejegyzés, mert mire én ideértem (fél11 után), akkor elvették az áramot.
Andrist, Efraim egyik kedvenc unokatstvérét, még épp sikerült felköszönteni a szülinapján, de csak négy részletben, mert folyton szakadt, meg a vonal. Próbáltam újraindítani a gépet, de, mire minden jelszót és kódot begépeltem, hogy menjen a net, arra ismét megszakadt az áram. Akkor gyertyát gyújtottam és elolvastam az esti ígét, kb. egy óra telt el így, de az áramot még mindig nem adták vissza.
Akkor hagytam magam elaludni.:)

Nagyon sok bíztatást bátorítást, kaptam tegnap, többektől, ami nagyon jól esett, de nem tudom vállani, hogy hosszútávon blogot vezessek. Ez nem kicsi dolog! Minden elismerésem azoké akik ezt naponta tudják tenni! NAGY fegylemre, következetességre, kitartásra... vall.
Nemrég olvastam egy könyvet( Ki nem ér rá imádkozni?), amiben a szerző megjegyzi, hogy azok akikiket igazán imádkozó embereknek ismert és sokat tettek az Úrért, mind naplót vezettek. Érdekes összefüggés.
Sajnos nekem még sokat kell fejlődnöm minden területen, mind az imádkozás, mind a kitartás területén.

Efraimmal többször is beszéltem tegnap próbáltam rábírni, hogy írjon néhány sort legalább amíg el nem megy a táborba, de azt, mondta, Ő most szabadságon van a bolgírást tekintve. (Megértem)
Tegnap folytatta a készülést (a táborozásra, mennyegzőre,vasárnapra), elintézett néhány hivatalos ügyet a városban és este, még egyet sportoltak Mirjámmal, aki, most lelkesedik a görkoriért. Állítólag már jól megy neki.
Most befejezem, mert a kicsik már mind ébren vannak és szükségük van rám.
Amennyiben valami objektív akadálya nem lesz este még írok néhány sort.:)