2010. december 31., péntek

Mérlegen

Sokat vétkeztem, sokat mulasztottam,
Sokat vettem, keveset adtam,
DE
Volt ami volt, lesz ami lesz,
Jézus vére engem befedez!

Akarom a jobbat, szeretném a többet,
Ő tudja csak hogy milyen leszek,
DE
Volt ami volt, lesz ami lesz,
Isten kegyelme engem befedez!
                                                        (Érszőllős, 2010 december 31)

2010. december 30., csütörtök

Csütörtök - Újra itthon

vagyunk, de csak hárman. A feleségem, én és Jémina jöttünk ma haza. A sógoromékkal, Lajosékkal jöttünk ma Zilahig, onnan pedig Ady Dániel hozott minket Érszőllősre. A mi autónk ott maradt Székelyudvarhelyen a szerelőnél, mivel kedden szétszedték és még nem tudták összerakni. A gyermekeink is ott maradtak a nagyszülőknél és ha a jövő héten sikerül visszajutnom, akkor jönnek majd haza velem.
A családi találkozó egyébként igen tartalmas és áldott időt jelentett valamennyiünknek, melyet a tegnap este úrvacsorával zártunk. Tizenegyen voltunk ilyen közösségben...
Ma estére pedig mire hazajöttünk meleg lakás és finom étel várt minket. Ferenczi Mártáékon keresztül gondoskodott rólunk az Úr... Áldassék az Ő neve!

2010. december 29., szerda

Szerda - Imahét

Jelenleg a Hargitán tartózkodunk az egész családdal, de az imaheti programot ide másolom hogy legyen idő áttanulmányozni a szolgálattevőknek...

2010. december 26., vasárnap

Karácsonykor is meg lehet térni

Nagy hála és öröm van a szívemben azért hogy ezen az ünnepen, ma este együtt imádkozhattam Bebek Gézával, aki összetöretve, mély bűnbánattal, sírva vallotta meg bűneit és kérte a bűnbocsánatot az Úr Jézustól. Az Úr úgy vezetett ezen az estén intézzek felhívást a hallgatókhoz és egy megtérő ember lett a gyümölcse az engedelmességnek. Az ő felesége és fia örvendtek még nagyon annak hogy a családfő is döntött az Úr Jézus mellett. A feleség már a tavaly kibékült az Úrral, a fia Lóránd(17 éves) az idén fogadta el Jézust és októberben merítkezett be és nagyon imádkoztak hogy az egész család legyenaz Úré. Az imájuk meghallgattatott. Áldott legyen az Úr neve! Imádkozunk hogy a még megtéretlen rokonok részéről jövő támadást el tudja majd viselni és végül ők is az Úrhoz jöjjenek.
Még mással is tudtam imádkozni ezen az estén akinek az életében megújulásra volt szükség. Hála Istennek, hogy nem maradt el! Minden szolgatársamnak és minden testvéremnek ilyen ünnepet kívánok, megtérőkkel és Krisztusban megújult lelkekkel!
Szenteste(anyósom és apósom is itt voltak nálunk) és karácsony első napján este az énekkarunk is evangelizált itt a faluban és Szilágypérban is azzal, hogy meglatogattunk többeket, akik nem tudtak eljönni az imaházba és elénekeltük nekik az örömhírt.

Nagyon jó segítség volt a szolgálatban az ünnepen a teológus testvér Szilágyi Norbert, aki bejárta a körzetünk minden gyülekezetét. Hiszem hogy neki is javára vált az itt letöltött idő.
A tegnap esti vacsora Szilágyi Norberttel

2010. december 24., péntek

Elmondom Neki

TE és én

MEGSZÜLETTÉL, megszülettem.
NÖVEKEDTÉL, növekedtem.
MEGHALTÁL, meghaltam.
FELTÁMADTÁL, újjászülettem.

MENTÉL, maradtam.
KÜLDTED, fogadtam.
HÍVTÁL, jöttem.
KÜLDTÉL, mentem.

VÁRSZ, várlak.
ÁLDASZ, áldlak.
SZERETSZ, imádlak.
KÖZELEDSZ, fogadlak.

Jövel Uram JÉZUS! 
                                (Érszőllős, 2010 karácsonyán)

Péntek - Borzási István testvér ma 50 éves

Talán 30 éve is megvan annak hogy ismerem. Zilahról. Kisgyermekként sokadmagammal,(voltunk vagy 30 valahányan) a gyülekezetünk pengetőszenekarában kezdtük a "dicsőítő" szolgálatot és egy időben(80-as évek elején) Borzási István testvér volt a karmester. Mai divatos kifejezéssel élve a dicsőítésvezető. Nem mellesleg abban a zenekarban, egy sorral előttem pengette a húrokat az a lány is aki néhány év múlva már a felesége lett. Áldott idők voltak azok! Jó időben volt jó helyen. Egyik is másik is. Borzási testvér akkor a zilahi bútorgyárban dolgozott és a hozzám hasonló eleven lurkók megfegyelmezésére esztergáltatott egy jó másfél méteres majdnem seprűnyél vastagságú pálcát. Használta is azt rendesen és volt is ott fegyelem. Én is emlékszem egyik suhintására, ami után sokáig vakartam a fejem, de túléltem. Amikor aztán onnan az Úr a teológiára vitte mindannyian örültünk, de a pálcáját nem vitte magával hanem ott hagyta. Azonban hiába vette más a kezébe, olyan fegyelem és rend soha többé nem volt abban a zenekarban mint az ő idejében... Mindennek rendel ideje van. Én úgy érzem hogy javamra(közösségi szocializáció) és hasznomra(egy kis zenei ismeret) az az idő amit akkor tőle kaptam. Nem csak én, hanem még sokan. Talán egy valaki volt akin nem csattant a pálca, Márta aki most a felesége.
Az Úr áldja meg őket gazdagon!  Adjon erőt hordozni a terheket!
Az utóbbi napokban, hetekben kapott ő is eleget, hideget-meleget, de akik az Urat szeretik, azoknak minden javukra van! Imádkozzunk érte!

"Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, a ki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült. Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen. És elfeledkeztetek-é az intésről, a mely néktek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged; Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, a kit fiává fogad." Zsid. 12:1-6

Ámen! Úgy legyen!

2010. december 23., csütörtök

Csütörtök - Nem bántam meg

és soha nem is fogom, azt amit 11 évvel ezelőtt a feleségemmel együtt elhatároztunk. A tegnap este az összejövetel után elmentünk Székelyhídra meglátogatni a rokonokat(feleségem 2. unokatestvérét) Szilágyi Zsoltékat. Ott került szóba ismét az alábbi cikk, amit néhány éve a Mustármagba írtam a karácsonyfáról. Amikor annak idején olvasták, ők is elhatározták hogy nem állítanak fát az ünnepen, hanem inkább a lényegre összpontosítanak. Na de mit kaptak azóta...? Ilyen fanatikus, meg olyan bigott, nincs joguk ahhoz hogy megtagadják gyermeküktől a karácsonyfa nyújtotta élményt stb.stb. Ezeket a kirohanásokat mi is megtapasztaltuk, de szép lassan csak-csak elfogadja a környezetünk azt hogy mi ebben sem nem vagyunk olyan mint a világ. "És ne szabjátok magatokat e világhoz..." A gyermekeink nem lettek ettől szegényebbek és fogyatékosak, sőt. Örülök hogy ha felnőtt fejjel majd a akarácsonyra gondolnak akkor, nem a karácsonyfa jut maj először eszükbe, hanem Krisztus Urunk születése.
Ünneplésünknek e formája már önmagában  is alkalmat adott a bizonyságtevésre. Amikor meghökkenve kérdezi egyik másik hogy "Te hogy.hogy nem állítasz karácsonyfát? Miért?!",  már lehet is beszélni arról, aki a legfontosabb az életemben.
Ami azonban elgondolkoztat még mindezidáig ezzel kapcsolatosan az, hogy miért kell a Krisztushoz ragaszkodónak olyan ingerültséget tapasztalni testvérei részéről is akkor, amikor ragaszkodik a Bibliához pl. abban hogy az asszonyok viseljék a hatalmi jelt a fejükön(érdekes módon a karizmatikusok -de nem csak ők!!!- a korinthusi levélből ezt általában kifelejtik), vagy éppen elhatárolódik a világtól abban, hogy karácsonykor nem állít fenyőfát???
Én nem mondom hogy mindazok bűnt követnek el akiket a csordaszellem(nem nyájról írok) befolyásol karácsonyi ünneplésükben, de hogy mi értelme van a fenyőfa állításnak az imaházakban karácsonykor, bibliai választ még nem kaptam senkitől.
Annak viszont nagyon örülök, hogy nem kell azon erőlködnöm miként is magyarázzam meg a karácsonyfa és Jézus születésének összekapcsolását.


"Miért van az hogy... sok templomból és házból karácsonykor nem
hiányozhat a fenyőfa? Miért figyelnek az emberek sokkal jobban oda arra,
hogy karácsonykor fenyőfát állítsanak mint, hogy Jézus Krisztus jól
érezze magát otthonaikban? Úgy látom hogy a karácsonyi láz, a
vásárlás,az ajándék és ezek között a fenyőfa kerít hatalmába sokakat.
Míg az ajándékozásnak látom a bibliai alapját, addig a fenyőfát nem
tudom hova tenni. Vajon milyen magyarázatot adunk arra hogy Krisztus
Urunk születésének ünnepén egy a pogány kultuszból átvett szimbólumot
helyezünk az előtérbe? Még ha jászolról vagy tömjénről lenne szó az
hagyján. A legtűrhetőbb magyarázat eddig amit hallottam az volt hogy
szerezzünk örömet gyermekeinknek, mert ők azok akik kívánják. És ha a
gyermekek majd Harry Pottert szeretnék karácsonykor megkapni, akkor még
az imaházban le is vetítjük nekik? Ugye hogy nem? Hallottam hogy egyik
gyülekezetben nyáron elhatározták karácsonykor majd nem állítanak
fenyőfát, de amikor beköszöntött az ünnep ott pompázott a szószék előtt
a FA, mert a szokás nagy Úr. Én sokáig meg sem akadtam ezen, egészen
addig amíg egy ökumenikus karácsonyi istentiszteleten a mellettem lévő
kórus rá nem zendített a fenyőfát dicsőítő énekre:

"...Ó, szép fenyő, ó jó fenyő, ruhádtól hadd tanuljak!

Reményed és hűséged ád erőt minden időkön át.
Ó, szép fenyő, ó jó fenyő, ruhádtól hadd tanuljak!"

Nem Krisztust, hanem egy fenyőfát dicsőített a templomban a nép. Ekkor

megundorottam a "KARÁCSONYFÁTÓL". Otthon a feleségemmel elhatároztuk,
hogy nem állítunk többet karácsonyfát.Nem volt könnyű, de sikerült. Nem
azért mert bűn lenne, vagy addig bűnt követtünk volna el, hanem azért
mert nem akarunk úgy és azt ünnepelni mint a világ. Legyen Krisztus
mindenek felett!"


Aki kiváncsi a karácsonyfa pogány eredetére az kattintson ide.

U.i. Ha mégis olyan helyzetbe kerülök családlátogatáskor, vagy éppen gyülekezeti alkalmon, hogy ott van a karácsonyfa, nem botránkozok meg... Csak  úgy érzem magam mint amikor nagy szeretettel olyan eledelt tesz elém a vendéglátóm, amit ki nem állhatok. Szó nélkül illedelmesen elfogyasztom és még meg is köszönöm. Miért? Mert a szeretet "Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr." 1.Kor.13:7, még ezt is...

2010. december 22., szerda

Baptisták vagy karizmatikusok? Nem!

Baptisták és karizmatikusok itt.

Dicsőítés vagy karének?

Sok esetben ezen vitáznak itt és ott. Egy évvel ezelőtt lelkipásztorok között is téma volt az éneklés és a heves vitát végül egy példázat csendesítette le. Dobner Győző testvér példázata következik:

"Dicsőítés és karének
Egy öreg farmer egy hétvégén elment a nagyvárosba és ott az egyik nagy
gyülekezetben vett részt istentiszteleten. Amikor hazament, a felesége
megkérdezte, hogy milyen volt.
"Hát jó volt" --- felelte a farmer. "Habár ők mégis valamit másképp
csinálnak. Dicsőítő énekeket énekelnek karénekek helyett."
"Dicsőítő énekeket" --- mondta a felesége. "Mik azok?"
"Ó azok jók, olyanok, mint a karénekek, de mégis egy kicsit különbözőek"
- mondta a farmer. - "És mi a különbség?" --- kérdezte a felesége.
A farmer így felelt: "Hát olyan, mintha azt mondanám":
Márta, a tehenek a kukoricásban vannak. --- "Mondjuk ez lenne az ének,
de én ezt másképpen mondanám, valahogy így:


Márta, Márta, Márta, Ó Márta, MÁRTA, MÁRTA
A tehenek, a nagy tehenek, a barna tehenek, fekete tehenek,
A fehér tehenek, a fekete és a fehér tehenek a kukoricásban vannak,
A TEHENEK, TEHENEK, TEHENEK, a kukoricásban vannak,
A kukoricásban vannak, a kukoricásban vannak.
A KUKORICÁSBAN, KUKORICÁSBAN, KUKORICÁSBAN.
Azután, ha az egészet elismételném 2 vagy 3 alkalommal, hát az lenne a
dicsőítés.


Egy másik hétvégén egy fiatal keresztyén, aki nemrég tért meg, a
városból vidékre látogatott, és vasárnap egy kis gyülekezetben vett
részt az istentiszteleten. Amikor hazament, a felesége megkérdezte, hogy
milyen volt.
- "Hát jó volt" --- felelte a fiatalember. "Habár, ők mégis valamit
másképpen csinálnak. Karénekeket énekelnek a szokott énekek helyett."
- "Karénekeket" --- mondta a felesége. "Mik azok?"
- "Ó azok jók, olyanok, mint amit mi szoktunk énekelni, de mégis egy
kicsit különbözőek" --- mondta a fiatalember.
- "És mi a különbség?" --- kérdezte a felesége.
A fiatalember így felelt: - "Hát olyan, mintha azt mondanám: "Márta, a
tehenek a kukoricásban vannak." --- Mondjuk ez lenne az ének, de én ezt
másképpen mondanám, valahogy így:



Ó Márta, drága Márta, halld a kiáltásom
Fordítsd füleidet ajkam szavaihoz,
Fordítsd csodálatos füleidet a holnap
Igaz, páratlan, dicsőséges igazságához.


Az állatok útjait ki tudná megmagyarázni
A fejükben nincs az értelemnek még az árnyéka sem,
Figyelnek az Isten által adott napra, vagy a Tőle jött esőre
Kivéve, mikor gyenge, csalogató kukoricás a kerítésük.


Sőt, ezen tehenek boldog, buta, fegyelmezetlen örömben,
Kiszabadították magukat abból a meleg karámból, ami visszatartotta őket.
És a sötétség és éjszaka által ösztökélve
A chilliwack-i édes kukoricámat legelték.


Nézzétek csak azt a ragyogó, napsütéses holnapot,
Ahol a föld mocskos feslettsége újjászületik,
Ahol ártalmas állatok nem indítják sírásra a lelkemet,
És ahol nem kell többé azokat az alávaló teheneket a kukoricásban látni.


Ezután ha az első, második, harmadik versszakot is elénekeltem, majd az utolsót egy különböző hangszínben, hát az lenne a karének"

Szerda - Elmaradt a vizsga

a tegnap. A professzor asszony aki a szervezetszociológiát tanítja nem tudott bejönni az egytemre, ezért csak január 7.-én vizsgázhatok. Ezek után az egyetemről kijőve elég rosszkedvűen hívtam fel anyósomat és mondtam is neki hogy úgy néz ki hiába jöttem Debrecenbe. Erre ő azt válszolta hogy egyáltalán nem hiába, mert éppen a napokban műtötték a kolléganőjének a lányát, Ildikót(30 valahány éves) és meg kellene látogassam a kórházban. Na ez egy lelkipásztornak való feladat. Az anyós osztja ki. Nem baj, sőt! Apósommal elmentünk és meglátogattuk tehát Ildikót, aki egy élete delén levő fiatalasszony(többnyire Olaszországban tartózkodik a férje miatt, aki olasz), de most eléggé meggyötört állapotban volt. Beszélgettünk, majd igét olvastam és imádkoztam érte,hogy az Úr ezzel bajjal is jót munkáljon az életében, a bűntől való szabadulást és teljes gyógyulást. Nem volt hiábavaló tehát a tegnapi debreceni utam.
Oda menet és visszafele jövet is sokat telefonáltam, mert szerveztem a következő lp. közösségi alkalmat amire január 3-án kerül sor nálunk, amire talán még Boros Gyuszi is eljön. Este imaközösségben voltunk a gyülekezetünkből azokkal akik rendszeresen összejönnek minden héten( már több éve) hálát adni és könyörögni az Úrhoz. Tizenegyen voltunk. Sok-sok imatéma gyűlt össze amit mind az Úr elé vittük és tudjuk hogy nem hiába... Áldott legyen az Úr neve!

Az elmúlt napok eseményei, kommentjei eszembe juttatták, azt a példázatot amit a tavaly írtam a lelkipásztori hálóra.
Nagyon-nagyon aktuális.

"Tanmese:
Két pásztor beszélget és az egyik panaszkodik a másiknak:
-Nagy baj van a nyájamnál...
-Mi baj?
-Amikor este beterelem az akolba, megszámolom őket és reggel mikor kiengedem már egyel kevesebben vannak.
-Akkor farkas van a nyáj között, csak báránybőrbe bújt
-De hogyan tudom meg hogy melyik a farkas?
-Figyelj ide, ez egyszerű. Holnap reggel mikor engeded ki egyenként a
juhokat akkor mindegyiknek üss a fejére egy jókorát a pásztorbottal.
-És...?
-Majd meglátod.
Úgy is lett. A pásztor jókorákat sózott mindegyik juhnak a fejére, amelyiket
kiengedte és azok meg-megroggyanva az ütéstől tovább oldalogtak. Már-már
alig maradt juh az akolban, amikor jön kifelé az egyik és a pásztor arra is
ütni készült, de az gyorsabb volt és a fogával elkapta a feléje lendült
botot. Meglett a farkas!

Tanulság: Ha más kezében van a bot, üssön csak nyugodtan a fejemre, túlélem
és megbocsátok. Ha viszont fordítva van, akkor tudni fogom hogy ki a farkas"


Akinek van szeme az olvasásra az olvassa!

2010. december 21., kedd

"Ne örülj én ellenségem!

Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a setétségben ülnék is, az Úr az én világosságom!" Mikeás 7:8 

Már a tegnap éreztem és ma teljesen megbizonyosodtam arról, hogy rossz ötlet volt a kommenteket utólag moderálni, mert sokszor nem voltam gépközelben és már nem is bírtam követni a megjegyzéseket a magas forgalom miatt. Még akkor is így van, ha azok akik abban a rendszerben "névtelenül" is kommenteltek, azok IP címe mind rögzítve lett és immár nem is névtelenek. Amit a "névtelenség" leple alatt közzétettek, az már tűrhetetlen volt. Nem építő kritika, hanem romboló és ocsmánykodó viselkedés. Ha tovább engedném hogy baptista közösségünket gyalázzák, már mazochistának tűnnék(talán egyesek már annak is néztek). Azt viszont nagyon is kimutatta e lehetőség, hogy minémű lélek lakozik egyesekben és kik azok akik Boros Gyula testvérem "védelmére" kelnek.
Ezek után biztos vagyok abban hogy ő sem kéri azt a fajta támogatást, amit itt tapasztalt egyesek részéről. Hiszem hogy rájött, inkább a juhok között(közöttünk) van a helye mintsem az acsargó farkasok között. 
Tehát mindazok, akik eddig itt kárörvendően, vagy sértődötten tobzódtak, immár kereshetnek maguknak más helyet. Megismerhettük őket. Akiknek pedig mindez már eddig is sok fájdalmat okozott, azokat kérem hogy bocsássanak meg azért mert a türelmüket ily módon próbára tettem...!
Én hiszem hogy az Úr ebből is jót tud kihozni és az ördög meg fog szégyenülni!!!


U.i. Azt is át kell gondoljam, hogy egyáltalán blogoljak e tovább... Ugyanis annyira megnövekedett a látogatottsága a blognak(több száz egyedi látogató és több mint ezer oldalletöltés naponta), hogy ez már véleményformáló, folyamatokat elindító, befolyásoló erővel bír. Ez pedig nagy felelősség!  Nem biztos hogy fel kell vállaljam... Mert volt úgy, hogy egyesek már azért mondták amit mondtak, hogy az kikerüljön a nyilvánosság elé, mások pedig éppen azért voltak tartózkodóak, nehogy írjak róluk valamit. Nem akarok én újságíró lenni!!!   
Ez az ami nagyon elgondolkoztatott...

Az hogy magamról, a személyes életemből írok egészen addig, míg nincsenek benne mások még hagyján. Amikor viszont a véleményemet írom ki ill. bizonyos kérdésekben állást foglalok, netán információt osztok meg az már egy másik kategória. Addig amíg kevesen olvasnak nem sokat zavarsz. Miután sokan figyelnek rád, akkor már nem csak magadra kell ügyelj.
Én mindezidáig megpróbáltam  magamat egy az egyben adni itt a blogon. Ellentétben más szolgatársaimmal, akik a blogjukon csak szigorúan a közérdeklődésre számot tartó infókat osztottak meg, én sokszor kiírtam azt is amit lehet nem kellett volna mindenki orrára kötni. Tehát nem szószéknek szántam e blogot, mégis sokszor az lett belőle. A szószéken pedig nem lehetünk annyira profánok mint azon kívűl.

Több lehetőség közül választhatok:
1. Zárt körben blogolok és ezután csak azok olvasnak akik regisztrálnak.
2. Nem blogolok.
3. Blogolok ahogy eddig, de kerülni fogom a "közügyeket".

Majd az Úr segít eldönteni hogy mi legyen...

Krisztus mindenek felett!

2010. december 20., hétfő

Konfliktuselmélet

annak a fejezetnek a címe, melyet a "Döntéselmélet" könyvből olvasok. Ez kötelező olvasmány Szervezetszociológia tantárgyból. Ha az Úr is úgy akarja, akkor holnap megyek vizsgázni belőle. Ízelítőként négy oldalt bemásolok, azok kedvéért akiket érdekel az ilyen téma...



"Ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek

mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába"
Ez az igevers jut sokszor eszembe, amikor gyermekeinket hallom imádkozni az istentiszteleteinken. Nem tudom hogy még hol van ehhez hasonló jelenség, de itt Érszőllősön általában (és még Micskén is előfordul) a gyermekeink regálnak először az igehirdetésre imádságban és azután vagy közben kapcsolódnak be a felnőttek. Kezdve a 4-5 évesektől a tizenévesig imádkoznak azért amit az igehirdetésből megértettek. Lehet hogy ez azért  is van, mert én is kicsiny vagyok az igehirdetésben, de akkor is felemelő érzés az hogy gyermekeink együtt lélegeznek velünk, akkor amikor Isten igéjét szívjuk magunkba.
A tegnap este az Ámósz próféta könyvének utolsó fejezetéből(9:11-15) szolgáltam a helyreállásról, a gyarapodásról, a bővölködésről és a biztonságról, melyet Isten az övéinek megigért és ami már beteljesedett és ami újra be fog teljesedni. Nem hiszem hogy valaki ebből a "prosperitás evangéliumát" hallotta volna ki, mert számomra az a bővölködő élet amikor úgy látom és úgy érzem, hogy sokkal többet kaptam, kapok mint amit megérdemeltem.
Délelőtt Magyarkécben voltam "szűk"(csak 6-an voltunk) testvéri körben, majd utána Szilágypérban szolgáltam, ahol viszont a gyermekekkel együtt már 18-an voltunk. Ebédre Szatmári Zsomborékhoz voltam hivatalos, ahol Ildikó testvérnő (a nyáron merítkezett alá a fiával Zsomborral) másik két fiával, menyével és unokáival ültük körül az asztalt. Jó volt velük is megismerkedni és együtt lenni majd Isten házában is, ahová Erdei Sándor testvér öccse, Attila is eljött. Hiszem hogy munkálkodik az Úr az életükben és meg fogják ragadni az Úrtól felkínált kegyelmet. Ámen!
Hazafelé jövet a kéczi betérő után, majdnem egy rosszabb baleset résztvevője lettem( tapasztalatom szerint az ördög vasárnaponként különösképpen igyekszik keseríteni, nem csak itt a neten, hanem az utakon is). Egy szembejövő autó az utolsó pillanatban vette észre az út közepén részegen dalolva biciklit toló cigányt és mikor elrántotta a volánt ide-oda cikázva majdnem nekem csapódott, mielőtt az árokban kötötött volna ki. Megálltam, hogy segítsek és közben Ferenczi Béla testvér is odaérkezett(Kécből ment Tasnádra)  és akkor megint egy másik autó majdnem elütötte a dalolást és istenkáromlást abba nem hagyó cigányt. Na ezekután a megijedt autósok ugyancsak káromkodások közepette, agyba-főbe püfölték a részeget. Csak a mi közbelépésünkre hagyták abba és végül közös erővel sikerült a bajba jutott autóst is kihúzni az árokból. 
Magamat vizsgálva azt tapasztalatam hogy elsőre nagyon is azt éreztem: "na egyik feldühödött káromkodó veri a másik részeg istenkáromlót, ez így nagyon rendjén is van, nem kell nekem beavatkozni", de aztán Isten Lelke nem hagyta hogy csak kivülállóként viselkedjem. 
Az életben sokszor adatik, hogy kivülállóként nézzünk bizonyos "csetepatéknak-hitvitáknak álcázott"  összezörrenéseket és ez valóban kényelmesebbnek tűnik, de megváltó Urunk a kereszten is azért imádkozott hogy "bocsáss meg nékik mert nem tudják..." Egyszerűen nem tudta és nem is akarta magát kivonni a küzdelmekből. Inkább belehalt, hogy feltámadva erőt adjon mindazoknak akik a halálba is készek követni Őt. Én is követem! Te is?
"Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem"Gal.2:20

U.i. Az utóbbi napok margójára
Volt már alkalmam az elmúlt napokhoz hasonló események sűrűjűben lenni. Akkor(2007.05.17) nem Borzási István testvér, hanem én voltam a kommentek célkeresztjében, de az Úr befedezett. Az Úr most is befedezi az övéit...

2010. december 19., vasárnap

Vasárnap - Sajnálom

az én szolgatársamat Gyuszit, azért mert olyanok támogatják akik. Akik most a legjobban "hőbörögnek" mellette, azok fognak majd ellene fordulni(ez nem prófécia akar lenni, csak a tapasztalat mondatja).
Véleményem szerint az hogy ez ügy ide jutott nem Gyuszi "hitelvi elhajlása" miatt volt, hanem az olyan "barátai" miatt, akiket rosszízű kommentjeikből és gyalázkodó leveleikből én is megismertem. Én nem hallottam soha hogy Gyuszi, olyat prédikált volna, amivel én ellenkeztem volna, de hogy a "pártolói"(talán ő sem kért belőlük, de mégis közel engedte magához) vitték jégre az biztos. Főleg nem arról van szó hogy Gyuszi eretnekséget hirdetne, de mégis oda sodródott azokhoz akik nagyon is. És most ne értsen félre senki, nem Ton testvérre gondolok, habár Gyuszi azt hiszi!!! Azokról van szó akiknek életpéldája sok botránkozást okozott már. Vajon miért nem nagyon voltak neki a baptista lelkipásztorok között közeli barátai? Miért érez és érzett előítéletet elöljáróival, szolgatársaival szemben? Hiszen az apósa is tagja az elnökségnek. Nem kellett volna ennek így lenni! Több szelídség, több alázat és igazi összetöretés kellett volna és főleg "szolgatársakhoz való hajlandóság". Szerintem ha Bihar megye déli részén is működne az a szolgatársi közösség, amiben néhányunknak itt északon részünk van(hála az Úrnak!), akkor védettebb lett volna.
Az mindenesetre nem volt egyenes dolog és nagyon furcsán hat, hogy a múlt hétvégén senki nem szólt a bihari közgyűlésen erről a feszültségről(sőt én akkor úgy hittem hogy minden rendbe jött, hiszen aki fegyelmi eljárás alatt van az nem lehet rajta a jelölt listán) és a közgyűlés megválasztja a missziókerület titkárának, most meg tessék ki lett zárva.
Tehát önkritikát is kell gyakorolni és közbenjárni az Úr előtt szolgatársunkért, hogy mihamarabb begyógyuljon e seb itt is ott is!

Az Úr legyen kegyelmes hozzánk!

2010. december 18., szombat

Péntek-Szombat Hintsd a magvakat!

A tegnap este Micskére mentünk Juditkával és Jéminával, ahol a 2.Thessz. levél tanulmányozásának a végére értünk a bibliaórai sorozatban. Micskén amúgy a taglétszámhoz viszonyítva általában 80-90 százalékos a jelenlét minden összejövetelen. Sajnos kivülről csak elvétve vetődik be olykor-olykor valaki... Bárcsak adna az Úr áttörést abban a faluban, hogy mások is megtapasztalnák a Krisztus szabadítását!
Ma délelőtt Kéczbe mentem ahol a nagyváradi  "Magocska" szolgált a baptista imaházban a gyermekek felé egy karácsonyi bábozással. Több mint 100 gyermek nézte és hallgatta végig a karácsonyi üzenetet. Adja az Úr hogy az elhintett magvak kikeljenek és felnövekedve gyümölcsöt hozzanak.
Kulcsár Johanna foglalja össze a karácsonyi üzenetet

Kéczben még Ráksi Imre testvérrel(két éve merítkezett be) volt lelkigondozói bszélgetésem, ami után hazajöttem és meglátogattam az öregeket, betegeket akiknek úrvacsorát is vittem. Délután öt órára érkezett a "Magocska" Érszőllősre miután még Albison és Margittán is szolgáltak, de én azon már nem vettem részt mivel Szilágyperecsenbe mentem a karácsonyi csomagokért, amit Borzási István testvéren keresztül juttatott nekünk Mennyei Édesatyánk. Este nyolc óra után érkeztem haza sűrű hóesésben, de minden különösebb gond nélkül. 
Áldassék az Úr neve!!!

2010. december 16., csütörtök

Csütörtök - Rendes kerékvágás

Ilyen-olyan közbenső ügyek miatt az utóbbi napokban nem a megszokott módon zajlott az élet, a munka, de most ismét a régi(jól bevált)  kerékvágásban haladtam. Délután a tinikkkel foglalkoztam fél öttől, ahol az ősatyák történetét vesszük át a lehető legalaposabb részleteiben. Hat óra után lett vége a foglalkozásnak és már indultam is Szilágypérba, ahol a bibliaórán a hívő élet=munkás élet(2Thessz.3:1-18) témakörében forgolódtunk. Negyed tíz is elmúlt mire elhagytuk kicsiny imaházunkat. Megterhelve indultam haza. A treher amit onnan hazáig hoztam az Erdei Sándor testvérék adománya volt, egy zsák kenyér liszt. Áldott teher, isteni gondviselés. Áldott legyen az Úr neve!

2010. december 15., szerda

Szerda este - Arculattervezés

Ebből a tantárgyból ma volt az utolsó nap hogy leadjam a dolgozatot, mely 3-5 oldalas arculati elemzés kellett legyen a 2010-es magyarországi választások arculathordozóinak bemutatásával (plakátok, logók, kiadványok, stb.) Miért így, jó-e amit csináltak, eljutott-e a megfelelő célcsoporthoz, mi volta különbség arculati szempontból a tavaszi és őszi választás között. A négy parlamenti párt óriásplakátjait elemeztem ami négy egész oldalt tett ki. Hála Istennek, ha utolsó nap is, de elvégeztem a feladatot. Ezen a héten pénteken lesz még egy vizsgám szervezet szociológiából, amire nem nagyon tudtam felkészülni, de mindenképpen szeretnék túl lenni rajta hogy januárra minél kevesebb vizsga maradjon. Akkor ugyanis több helyen evangelizációs szolgálatok várnak rám.
 Van tehát miért imádkozzak...
Ma este, mivel itthon más volt beosztva bibliaórára(a beosztás készítésekor még úgy volt hogy ma nem leszek itthon), úgy indított az Úrnak Lelke hogy menjek el Micskére. Igaz hogy nem ilyenkor szoktam oda menni és nem is számítottak rám, de egy lelkipásztornak ilyen látogatásokat is kell tennie olykor. Nekem éppen ott kellett lennem ma este, ezt nem csak én láttam így, hanem azok is akik ott voltak és azok is akik hiányoztak. Áldott az Úr(!)... engem is.

Vaddisznók, de nem annyira vadak

azok amiket a tegnap becserkésztem. Már hétfőn délben elmentünk Debrecenben, mert akkor délutánra volt kiírva Márti a CT vizsgálatra a gerincével. Sok egyéb elintéznivaló után csak a tegnap este érkeztünk haz. Közben azonban én Nagyváradon is jártam a Szeretet szerkesztőségében, de egyéb ügyben is volt megbízatásom és miután onnan mentem vissza Debrecenbe a feleségemért, már magyar területen egy vaddisznócsordára lettem figyelmes, az úttól néhány száz méterre. ASzékelyföldön többször is voltam vadlesen, de fényes nappal és ilyen közelről vaddisznókat még nem tudtam becserkészni. Miután leparkoltam az autót, elindultam feléjük és szerencsémre szembe fújt a szél. Annyira el voltak foglalva az élelem után való kutatással, túrással, hogy nem vettek észre . Olyan 5-6 méterre közelítettem meg őket és vagy 20 percig figyeltem mit csinálnak. Kilencen voltak, egy kan 2 koca  két süldő és négy kismalacból állt a csapat. Végül a kan észrevett, szemembe nézett, de nem rontott nekem, hanem más irányba fordult. Megúsztam. Ők pedig szép komótosan elbaktattak. Nem volt bennük gonosz lélek...
Középen a fehér a kan

Elbaktatnak

2010. december 14., kedd

A "J" betűre (BEFEJEZTEM) felkerült a pont

Nem sokkal azután hogy megírtam a fenti bejegyzést, egy közleményt adott ki a romániai baptista szövetség, melynek mi is társult tagjai vagyunk. Úgy érzem hogy a "J" betűre feltették a pontot. Méltó lezárása ennek a témának ez a közlemény(románul tudóknak). Ha valaki venné a fáradtságot és lefordítaná nekem magyar nyelvre, hogy ki tudjam ide tenni, azt megköszönném.(frissítés:Albert Zsolti azóta már megtette itt. Köszönöm Zsolt!) Ez a közlemény, ellentétben azzal amit kritikával illettem, mind tartalmilag, mind formailag megfelel a kívánalmaknak. Mivel biblikus, súlya van. Hiteles és határozottan pontos. Egyetértek vele, pont.

Kedd - BEFEJEZTEM!

Mindazt amit eddig írtam nem vonom vissza,de nem is folytatom a Ton testvérrel megerősített "strajerekhez" való kitérőt. Nem mondom hogy nem érdekel mi lesz velük, de azt láttatta meg velem az Úr a mai csendességemben, hogy nekem, nekünk most az építkezésen kell legyen a hangsúly. Felépülni a romokból, megerősödni, megújulni abban ami az örökségünk az Úrtól. Még nem késő. Nem egy új egyházat kell építeni, de nem is kell azok ellen harcolni akik elmennek.
Ezeket az igéket adta nekem az Úr és ebből értettem meg azt amit fentebb leírtam.
"Ezt mondja az Úr: Ne menjetek fel és ne hadakozzatok atyátokfiai ellen; térjetek meg ki-ki a maga házába, mert én tőlem lett e dolog. És engedének az Úr szavának, és megtérének a helyett, hogy Jeroboám ellen mennének. Lakozék azért Roboám Jeruzsálemben, és megerősíté a városokat Júdában." 2Krón.11:4-5
A nélkül hogy tovább gondolnám a történetet és végig elemezném az eseményeket én itt megállok. Azt kell megértsem amit Roboám. Nekünk magyar baptistáknak itt Erdélyben van hol tiszteljük az Urat, úgy mint Júdának Jeruzsálemben a templomban. Nem kell máshol és más oltárokat építenünk mint Jeroboámnak, de kell romokat takarítani, a gyülekezeteinket megerősíteni, építeni. Nem kényszeríthetünk senkit sem arra hogy velünk maradjon, de akik vagyunk meg kell erősödjünk fel kell épüljünk az Úr dicsőségére!!! A többit pedig hagyjuk arra aki mindent lát és mindeneket megvizsgál! Az Úr segítsen ebben! Ámen!

2010. december 13., hétfő

www. strajeri.ro - Cherchez la femme! = Keresd a nőt!

E mondás jelentése, hogy rejtett dolgok, események oka számos esetben a nő.
Nem először mentem a www.strajeri.ro nevü oldalra a Iosif Ton ügy miatt és miután már majd mindent elolvastam, amit ott találtam elkezdtem egy kicsit szakmai szempontból is megvizsgálni az oldalt. És mit látok? Na mit veszek észre? Hát azt hogy e nem is akármilyen mozgalom zászlóshajójának kapitánya nem más mint egy nő, mégpedig a Nelu Demeter felesége(javítva: lánya). Ha már neten evezünk akkor úgy is fogalmazhatok hogy egy igazi "anyahajóra" téved az aki erre a címre látogat.
Megfigyelhető ugyanis hogy az írások javarészét ő teszi közzé, annak ellenére hogy mások is rendelkeznek írói, közzétételi joggal.
 El lehet olvasni hogy ki a "szerző"?
Valószínűleg admin jogokkal is rendelkezik. Igazából ő tartja kezében a portált, még akkor is ha az oldal szakmai karbantartója és üzemeltetője más. Ő a felelős a tartalomért. Amit közzétesz megjelenik, amit nem az nem. Van olyan írása Ton testvérnek ami a saját neve alatt jelenik meg, de a legtöbbet Demeter Ioana Ligia tette közzé. Egy banális kérdés: ha megjelenhetett egy írás Ton testvér neve alatt akkor miért nem jelent meg a többi is ugyanúgy? Lehet hogy Ton testvér nincs mindig gépközelben és megkérte a Nelu Demeter feleségét hogy segítsen neki. Olyan még mással is előfordul hogy nem ért a számítógéphez vagy nem képes használni (pl. édesanyám neve alatt édesapám commentjei is megjelennek itt-ott), de az hogy a mozgalom dec 10.-én kiadott hivatalos közleményét is Nelu Demeter felesége(javítva: lánya) jegyezze, az már arról beszél, hogy ez a nő megkerülhetetlen ebben a mozgalomban.
Nem lenne furcsa pl. ha Szövetségünk hivatalos állásfoglalása identitás meghatározó kérdésben(mert a strajeri mozgalom közleménye ilyen akart lenni) egyik vagy másik lelkipásztor feleség neve alatt jelenne meg a Szeretet újságban vagy a honlapunkon(elég mostoha sorsa van szegénykémnek)? Ugye hogy sokan felhúznák a szemöldöküket? Én is így tettem és nem teológiai hanem pusztán kommunikációs szempontok alapján azt mondom elég kesze-kusza viszonyok lehetnek ebben a mozgalomban. Azok akik úgymond "látják a démont" a másikban, nem veszik észre, hogy kommunikációs szempontból mennyire hitelesség kérdése az hogy a vezetők neve(vagy legalább "admin") alatt jelenjen meg a mozgalom állásfoglalása, ne pedig valamelyikük felesége(javítva: lánya)(egy úgynevezett háttérember) jegyezze azt?
De lehet hogy tévedek és nem is háttérember Demeter Ioana Ligia, hanem...

Vasárnap - Veszélyben voltam

Ma reggel amikor Micskére indultam még hullott a hó és nem takarították az utakat. Micske felé közeledve, majdnem ott ahol Bódi Barna fiatal szolgatársamat éppen ilyen időben 7 évvel ezelőtt érte halálos baleset, én is megcsúsztam az autóval és hol egyik hol másik sánc szélén táncoltam, végül néhány pörgés után végre egyenesbe kerültem. Nagyon fura érzés volt. Rövid ideig tartott, de mégis elég hosszú volt ahhoz, hogy eszembe jusson ez a párbeszéd, ami 3 évvel ezelőtt ugyanott hangzott el. Az Úr azonban úgy néz ki nem akart még egy lelkipásztor emléktáblát arra a helyre, ahol az egy is sok(k). Megtartott, megőrzött, mert egy kamion sem jött szembe velem, az árokba sem fordultam bele és azok az autók melyek utánam jöttek, azok tisztes távolságból figyelték a piruettet. Szeret az Úr! Sokan imádkoznak értem! Még van feladatom! Mindezek válaszok arra a kérdésre, hogy miért tart még életben az én Uram... Aztán az is lehet mivel egyedül voltam és nem volt aki felhívja figyelmemet(Jémina még mindig emlegeti) arra hogy kikért imádkozzak, talán elfelejtettem volna. Így juttatta eszembe az Úr hogy imádkozzak Bódi Barna testvérem özvegyéért és az árvákért!
Délelőtt tehát a micskei gyülekezetben szolgáltam, ahol úrvacsorai közösségben is voltunk, majd miután Szabó József testvéréknél elfogyasztottam az ebédet Magyarkécbe mentem. Ott délután három órától voltam együtt a testvérekkel, este hat órától pedig itthon szolgáltam az Ámós 7:10-17 -ből.
Vacsorára pedig ifj. Híri János testvérék vendégei voltunk a feleségemmel.

2010. december 11., szombat

Szombat - Megbíztak

Reggel Gombos Miklós testvérrel indultunk a Nagyváradi Missziókerület éves közgyűlésére, amely egyben választó közgyűlés is volt. A következő négy évre választottuk meg a kerület vezetőségét és a Szövetségi Tanács tagjait. Erre az összejövetelre a gyülekezetek küldöttei a bihari imaházban gyültek össze, ahol Albert István Zsolt testvér a lelkipásztor.  Délelőtt 10 órától imaáhítattal kezdődött és délután 2-kor Kovács József szövetségi főtitkár testvér igehirdetésével zárult a  közgyűlés munkája. A gyűlés után a bihari testvérek vendégszeretetét élveztük a finom ebéd elfogyasztásában.
A missziókerület választási eredményeként a kerületi vezető tanácsot a következő testvérek alkotják: Simon József és Giorgiov Adrián(Nagyvárad), Kovács Gyula és Boros Gyula(Nagyszalonta), Veress Efraim(Érszőllős), Papp Dezső(Biharpüspöki), Albert István Zsolt(Bihar). Ezen belül a tisztségek a következők:
Kovács Gyula - elnök
Veress Efraim - alelnök
Boros Gyula . titkár
Albert István Zsolt - pénztáros
Simon József - tag
Giorgiov Adrián - tag
Papp Dezső - tag

    A Szövetségi Tanácsba a közgyűlés Simon József, Giorgiov Adrián, Kovács Gyula, Veres Efraim és Boros Gyula testvéreket delegálta. Amint az ebből látható a testvérek feladattal bíztak meg ami felelősséggel is jár.
    Négy évvel ezelőtt amikor Székelyföldi Missziókerületben választottak meg vezetőnek, azt tapasztaltam hogy a nagyobb felelősség nagyobb teherbírást igényel. Akkor csak fél évig szolgálam abban a megbízatásomban, mert az Úr 2007 őszén ide rendelt és akkor "megkönnyebbültem". Most úgy néz ki, ismét az következik hogy "megterhelődjek", a szó nemesebb értelmében.

    Az Úr segítsen hogy az Ő igáját és az Ő terhét úgy hordozzam, hogy az ne csak nekem legyen könnyű és gyönyörűséges!!! Ámen!


U.i. Egy kissé megszomorodtam amikor Kónya József(Kónya Bálint dédnagyapám egyik unokája, édesapám unokatestvére) testvérem Barótról, a szülővárosomból a következőket írta levelében: "...ma délelőtt(szombat dec.11)eltávozott az élők sorából Veres Sanyi bácsi, kb.másfél hónapja volt 1 ínfartusa,majd utána agyvérzés is érte amiből már nem épült fel.Tegnap múlt 1 hete hogy haza adta a szentgyörgyi kórház.Hétfőn (dec.13-án, 14-ó.kor) lesz a temetése." 
Az Úr vigasztalja meg a gyászoló családot és a gyászoló gyülekezetet! 

Péntek - Közösségi kommunikáció

 Már reggel megérkeztünk Debrecenbe a feleségemmel ahol elváltak útjaink. Ő az építőmérnöki míg én a bölcsész karra igyekeztem ahol a mai tantárgy "Közösségi kommunikáció" volt, amit Sebestyén Attila adott elő.
Délután négy órakor indultunk vissza és idejében hazaérkeztünk. Még volt idő átöltözni hogy tovább mehessek Micskére bibliaórára. Juditka és Jémina is elkísértek erre az alkalomra, ahol a 2Thesszaloniki levél 2. részével foglalkoztunk.

2010. december 10., péntek

Iosif Ton, ahogy id. Veress Ernő látja

Az alábbi vélemény édesapámtól származik és a Boros Gyula szolgatársam blogjáról vettem át a kommentek közül...
Külön kiemeltem azokat a mondatokat melyek szerintem is sarokpontjai a kritikának.

"...Tehát nem mentem más felekezetekhez. Iosif Ton új teológiája(ahogyan ő ezt írja olvastad?), bár Krisztus tanítására hivatkozik elfogadhatatlan.Szerinte Jézustól napjainkig senki se prédikálta,tanitotta a teljes evangéliumot,még Pál apostol is kérdőjeles.Megemliti Szt.Ágostont és Luthert,hogy hijjával voltak.Ez igaz !De nem emlit senkit akik hüségesek voltak az evangélium megélésében és hirdetésében:pld.Dr.Baltazár Hubmájert,feleségét akik mártirként haltak meg az evangéliumért. Pedig a történelem folyamán mindig voltak és vannak,akik Krisztus tanitását ,a teljes irst képviselték.A Szentlélek munkálkodott:Müller György,Sspurgeon,Moody és mások által is. Nem Ton fedezte fel úttörőként,hogy mit jelent Krisztus tanitása. Teológiája,ahogy ő ezt kifejtette a CLARIFICARI-ben nincs összhangban a teljes irással.Hogy Isten országa és Sátán birodalma között harc van, ez igaz,de az már téves, hogy a lelki ajándékokkal vívjuk meg a harcot. Azért is,mert az efézusi levélben Pál apostol ezt irja:Öltözzétek fel az Istennek minden fegyverét,hogy....Nem gondolom,hogy Pál apostolt ki lehet hagyni a teológusok közül. Helyébe se Ton, se én, se te nem állhatunk.Ton most az elsőbbséget keresi. Úgy akar feltünni,mint aki egyedül képviseli helyesen Krisztus tanitásait. Márpedig ez nem igaz! Nem is teheti,amíg Jézus tanitásainak nem engedelmeskedik."Tedd le ajándékodat....menj és békülj meg"Hanganyag és jegyzőkönyvek vannak arról,hogy Váradon és Portlandban is a testvérek akarták a megbékélést,de ő megkeményitette magát.Nekem is volt személyes beszélgetésem vele a Hargitán,s amikor rákérdeztem,hogy miért nem tudnak együttmunkálkodni az Emmanuelben,azt mondta,hogy megegyeztek,hogy erről nem beszélnek. Amikor most Váradon voltam utóbb, utánajártam. Nem volt egyezség erről, hanem amikor akarták az ügyet intézni(a megbékélést)úgy Romániában ,mint Amerikában elzárkózottez elől. Ahogyan ő elmondta a megtérését nekünk a 7o-es években és ahogyan most teszi közzé ,a kettő nem egyezik...."
.
.
.
Szeretettel :
id.Veress Ernő

2010. december 8., szerda

Kedd - Szerda Bibliaóra

A tegnap este nem jutottam el a megszokott imaközösségbe, mert családlátogatáson voltam Híri Károly testvéréknél. Annyira belemerültünk a beszélgetésbe és az imádságba hogy tíz óra után jöttem csak haza.
Ma délelőtt jó ideig a HOREB weblapjával fogalalkoztam, ill. az egész oldalt az adatbázissal együtt át kellett költöztesssem egy új szerverre. Az erszollos.com oldalllal is ez a helyzet, csak arra még nem volt időm. Az eddigi szerverek(newhosting.hu) elavultak és most a felújított szerverpark elég nehézkesen indul be...
Este itthon szolgáltam a bibliaórán a 2Thessz. 2:1-17-ből, ami után még jó ideig visszamaradtunk néhányan a férfitestvérek közül, beszélgetni, imádkozni. Ma este is tíz után kerültem haza, de nem késtem le semmiről.
Várom az Úr Jézust!

2010. december 6., hétfő

Hétfő - Egy éves

évfordulóra került sor ebben a hónapban, ezért nekem legalábbis különleges "adrenalin adagot" jelentett az, hogy néhány szolgatársammal együtt lehetek közösségben. Immár egy éve annak hogy néhányan a szolgatársak közül(Albert I. Zs., Papp L., Pardi F., Szabó A.,  Nagy I., Fazakas Gy., Kiss Z., én + néhányan) összejövünk minden hónap első hétfőjén és ilyenkor nem az adminisztratív, nem az úgynevezett "szakmai"  elemeken van a hangsúly, hanem  a KÖZÖSSÉGEN. Megosztjuk egymással, azt ami fáj, ami teher a személyes ill. közösségi életünkből és imádkozunk egymásért, másokért... Olykor még a feleségeink is elkísérnek, hogy ők is hozzá tegyenek valamit ahhoz, amit együtt kell megharcoljunk.
Ma Krasznára mentünk Kiss Zoltán testvérünk meghívására és örömünkre Borzási István és ifj. Budai lajos lelkipásztorok is csatlakoztak hozzánk. Sajnos volt egy-két ügy(Iosif Ton ill. Deák Attila), ami nagyon elszomorított minket, de imádkoztunk és utána már könnyebb lett a teher... Ebéd után is volt még miért könyörögnünk és tudjuk, hogy nem hiába... Áldassék az Úr neve!
Este hat után értünk haza a feleségemmel...

2010. december 5., vasárnap

Vasárnap - Délelőtt

itthon szolgáltam és úrvacsorai közösségünk is volt a testvérekkel. Délután Kéczbe mentem ahol ugyancsak úrvacsorai alkalomra került sor. Onnan visszajöttem Margittára és onnan már Híri Károly testvérékkel(a felesége, Márta szalárdi származású) mentem Szalárdra a hitmélyítő sorozat befejezésére. A Királyok könyve 19. részéből olvastam az első tizennyolc verset, ami alapján arról beszéltem, hogy a szolgálatban való megújuláshoz szükség van arra hogy:
1. Bevalljam : "Nem vagyok jobb elődeimnél"
2. arra az érintésre mely felébreszt, hogy táplálkozzak
3. Isten jelenlétébe kerüljek
Az összejövetel után még ifjúsági alkalomra is ott maradtam és ezért csak este tíz körül értem haza. Megérte.
Áldott legyen az Úr neve!!!

2010. december 4., szombat

Szombat - Születésnap

Hála, hála, hála... és továbbra is hála Istennek azért a 41 évért amit ma betölthettem és hogy mindezidáig megtartott és ezután is megtart az üdvösségre!!! Sokkal jobban van dolgom mint ahogy érdemlem, de még annál is mint amit elképzeltem magamnak korábban. Áldoott legyen érte az ÚR JÉZUS neve!!!
Itt köszönöm meg mindazoknak a jó kivánságait, imádságait, akik a mai nap folyamán köszöntöttek. Áldjon meg titeket az Úr!!! /legalább annyira mint engem/

A tegnap Debrecenben voltunk Tirzával, ma este pedig Szalárdon ifj. Híri János testvérrel. Ha az Úr megsegít akkor holnap este is ott fogok szolgálni mert akkor fog befejeződni a hitmélyítő sorozat ami csütörtökön kezdődött. Első két este Bándi Sándor testvér szolgált. Ma este az Apcsel 19:17-20 alapján beszéltem arról hogy melyek egy gyülekezet ill. a hívők megújulásának a feltételei:
1. Felismerni azt ami bűn és káros a személyes életemben
2. Nyilvánosan megvallani, hogy a Sátán megszégyenüljön 
3. Megsemmisíteni, meg- ill kitagadni az életemből azt amvel az ördög megkötözhet.
 ifj. Híri János szolgálata

2010. december 2., csütörtök

Csütörtök - Nincs víz

a hálózatban, mert annyi eső esett, hogy a vízelosztó állomás víz alatt van és amíg el nem apad a víz addig nem indítják újra a szivattyúkat. Még jó hogy egy kevés vizet sikerült tartalékolni, mielőtt elzárták volna a csapokat.
Délután a szokásos program volt. A nehéz idő ellenére is eljöttek a tinik a foglalkozásra, ami fél hétig tartott. Miután vége lett már indultam is Szilágypérba bibliaórára. Az alkalom után, kilenc óra körül még bementem Erdei Sándor testvérékhez, akik vacsorával kínáltak és ezért csak este későre érkeztem haza. A gyermekek más aludtak, de a feleségem ébren volt.

2010. december 1., szerda

Szerda - Bibliaóra

volt ma este és a román nemzeti ünnep tiszteletére fűtés nélkül ültük végig a több mint két órát. Na nem azért nem rakott tüzet senki mert munkaszüneti nap volt, hanem azért mert éppen gondnok váltás volt(kalákába végezzük a gondozást) és eddig senki nem vállalta decembert. Eddig csak önkéntes alapon volt a vállalás. Ma este viszont a testvéri órán(vasárnap úrvacsorázni készülünk) elhatároztuk, hogy mindenki egyenlőképpen kell ebben is terhet vállaljon. Még én a lelkipásztor sem lehetek kivétel. Mindjárt meg is lett az eredmény. A testvéri óra után elkezdtek jelentkezni a testvérek. A jövő évben minden hónapra van már felelős, sőt még 2012-re is van már beosztás. Aki nem jelentkezett az is sorra kerül. A mi családunkra ha az Úr éltet, a jövő év decemberében fog sor kerülni, hogy takarítsunk és tüzet rakjunk...

2010. november 30., kedd

Imaéjszakát tartottunk

a tegnap este 10 órától Nagyváradon a missziókerület lelkipásztorai. 16-an voltunk együtt(édesapám is ott volt) hajnali fél ötig. Sorra vettük személyenként az egyéni, közösségi imatémákat és minden egyes hozzászóló után hangosan, közösen majd személyesen is imádkoztunk. Annyira mozgalmas volt(felálltunk-leültünk, felálltunk leültünk) hogy mire az órámra néztem már régen az éjszakában voltunk. Áldott éjszaka volt!
Csak ma reggel amikor a hírekre néztem, akkor jutott eszembe hogy tegnap este volt az El Classico(Barcelona-Real Madrid) is, de milyen jó hogy az ilyesmi már nem befolyásol... pedig régen(a régiek elmúltak...) a futball-naptár határozta meg az időbeosztásomat...
Miután haza jöttem pihentem vagy 3 órát és azután elmentünk Ozsváth Miklós testvérrel a malomba, hogy a búzát lisztre cseréljük. Másfél tonna búzáért vagy 6 mázsa finom lisztet kaptunk. Az autóm és az utánfutó kitünőre vizsgázott ezen teher alatt is... Hála az Úrnak és köszönet Ozsváth testvérnek a fuvarba nagyvonalúan beszámított zsák(45 kg) lisztért!!!
Mikor haza értem, a feleségem már készen várt hogy indulhasson Debrecenbe. Margittáig együtt mentünk, onnantól ő tovább Debrecenbe, én pedig fel a "Hórebre" vettük az irányt.



Tripó testvérrel mentünk és csak estére értünk haza, mert a tábori szemle, megbeszélés, testvérek meglátogatása(román testvérek laknak a közeli faluban) egészen kitöltötte az időnket.

2010. november 29., hétfő

Vasárnap - Aranymenyegző

volt délelőtt Micskén. Szabó József testvér és felesége Berta néni emlékeztek vissza az elmúlt ötven évre, amit együtt tölthettek az Úr kegyelméből. A 23 tagú családból(3fiú + 1 lány +menyek+vő+ unokák...) 22-en voltak jelen a gyülekezetben, akikkel együtt adhattunk hálát mindazért, amit Isten cselekedett a családjukban. A 2Sám. 6:1-12 -ből szóltam az igei üzenetet arról hogy mikor hova és kire küld áldást az Úr.
A Szabó család
Micskéről az alkalom végén egy óra körül már indultam is tovább Szilágypérba, ahol  két órától kezdődött az imaház megnyitó ünnepség a romák részére. Egy fél évvel ezelőtt május 5.-én ebben a bejegyzésben írtam arról hogy jó lenne azt a házat megvenni imaháznak. Az Úr meghallgatta az imádságot és egy holland házaspáron(a margittai holland farm üzemeltetői) keresztül kirendelte az anyagiakat. Azóta a ház sem úgy néz ki mint a május 5.-i bejegyzésben, hanem át lett alakítva és szépen fel lett újítva. Ferenczi Béla testvér szépen megszervezte ezt az alkalmat, úgyhogy két és fél óra alatt több igei szolgálatra is sor került. Dan László a cigánymissziós alapítvány vezetője tartotta kézben a programot, Boros Gyula nagyszalontai lelkipásztor(missziókerületünk titkára) hirdetett igét, majd Gál Győző, Bödő Zoltán, Ferenczi Béla, Kőszegi Dániel testvérek és én köszöntöttük az egybegyűlteteket igei üzenetekkel.
A holland házaspár szolgálata
Fél ötkor az ünnepség végén a magyar testvérekkel átmentünk a magyar imaházba hogy az e hónapi úrvacsorai közösségünket megtartsuk. Majdnem hat óra volt mikor onnan haza indultam, ezért el késtem itthonról, de azért még elmondhattam azt amit az Úr a szívemre helyezett az Ámós próféta könyvéből. Az esti alkalom végén még visszamaradtunk a gyülekezet vezetőségével, hogy a rendes havi értekezletünket megtartsuk, mivel jövő vasárnap úrvacsorai közösségünk lesz. Este tíz óra volt már mire haza értem egy kicsit el- de nem megfáradva...

2010. november 27., szombat

Szombat - Temettünk, de nem fogyatkoztunk...

A Vékás testvér temetésére nem mehettem, mivel itthon is temetésünk volt. Bigász(szül.Gondek) Mária testvérnő életéért adtunk hálát a koporsó mellett. A falunkban ez volt az első temetés, amit az új kápolnában(ravatalozóban) tartottunk. Történelmi esemény volt tehát amire én is sokáig fogok emlékezni, mert nagyon erős viharos szél tépázott a temetőben.
Miközben temettünk egy örömhír is érkezett a szelek szárnyán. Épen egészségesen megszületett Füstös Otniél. Füstös Ernő és Éva hetedik gyermeke. Ebben az esztendőben ő a harmadik jövevény. Az egyik testvérnő(Híri Gyöngyi) meg is jegyezte hogy két évvel ezelőtt is hárman születtek és akkor is ugyanilyen arányban: 2 fiú + 1 lány.
Van Krisztusunk, van jövőnk! Hála! Hála!

2010. november 26., péntek

Péntek - Nem megyek

a berettyóújfalui ifjúsági konferenciára sem. Hála az Úrnak, sikerült a szervezőknek megoldani, hogy másvalakit kérjenek fel a szolgálatra, miután jeleztem hogy temetésre kell készülnöm. Még nem tudom miért jött ennyi  minden össze erre a hétvégére, de biztos vagyok benne, hogy később megértem mi miért történt...

2010. november 25., csütörtök

Csütörtök este - Későre lett vége

a tasnádi összejövetelnek, mely délután öt órakor kezdődött a roma gyülekezetben. Éppen hogy oda érkeztem  a délutáni tini foglalkozásról, melyet három órától tartottunk. A szövetség elnöke Borzási István, Gál Győző és én mentünk ügyintézni a romák közé. A rövid igei üzenet ("Többé nem élhettek úgy...") után, melyet Borzási testvér tartott, megkezdődött a közgyűlés. Ez több mint három órán át tartott és sok minden volt benne. Borzási testvér vezette a gyűlést, Gál Győző testvér volt aki mindenkit ismert és én vezettem a jegyzőkönyvet.
 Ez még az igeszolgálat...

Itt még nagyon nyugodt a testvéri közösség... (a többiről már nem készítettem képet)

Még úgy is volt hogy az egyik atyafi feljajdult amikor Borzási testvér keményen beszélt és -mint az az ember aki szereti a csípőset, de amibe most harapott az csípősebb volt minden korábbinál- azt mondta, hogy ez már nagyon erős volt... Végül sikerült határozatokkal és imádsággal lezárni az ügyet és haza jöhettünk. Este kilenc óra után értem haza...

Csütörtök - Címlista

Mivel szövetségünk honlapját elég ritkán frissítik ezért úgy gondoltam hogy elérhetővé teszem itt a blogon is az erdélyi baptista gyülekezetek és lelkipásztorok aktuális címlistáját, mely a 2011-es Vezérfonalban is megtalálható. E bejegyzés fölötti linken található tehát a gyülekezetek és lelkipásztorok címlistája...

2010. november 24., szerda

Szerda este - Nem leszek ott a temetésen,

mert itthon is az lesz. Gyülekezetünkből Bigász testvérnő távozott az örök hazába és neki is pontosan ugyanabban az időpontban lesz a temetése(ő már a tegnap meghalt), mint a Vékás testvéré. Szombatra egy konferenciára is hivatalos voltam, ahol szolgálni kellett volna, de az úgy néz ki nélkülem lesz megtartva. Eléggé összesűrűsödtek az események és nem könnyű a lépést tartani, de nem lehetetlen, hála Neki!

A tegnap reggel Mártit és Juditkát elvittem Debrecenbe az orvoshoz.(Asztmát állapítottak meg a lányunknál) Onnan  10 órára Biharpüspökibe mentem a missziókerületünk lelkipásztori találkozójára. Csak egy lelkipásztor társunk hiányzott, de ő(Daniel Zalán) is csak azért mert Amerikában van. Nagyon jó együttlétünk volt aminek csak délután négykor lett vége. Innen visszamentem debrecenbe Mártiékért, majd onnan együtt mentünk Szilágypérba Tirzáért és Virágért. Útközben megálltunk még Vámospércsen is ahonnan egy harmóniumot kaptunk és azt a szilágypéri imaházba vittem.
A Bibliaolvasó Vezérfonal is elkészült, itt látható alább a képen, sajnos már nem aktuális, ha a nyugalmazott lelkipásztorok sorát olvasom.

Szerda - VÉKÁS TESTVÉR ELMENT...



Az alábbi levél a gyászoló családtól származik:

"Kedves testvéreink,

“Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!” Filippi 1,21

Szerető Istenünk bölcs végzésében megnyugodva tudatjuk, hogy Vékás Zoltán testvér, életének 62. évében rövid szenvedés után Urához költözött, akit egész életében szeretett és szolgált.
Ő több volt nekünk mint férj, édesapa, bölcs tanácsadónk, lelki támaszunk, imatársunk, legjobb barátunk volt.
Élete és utolsó hetei , napjai szép és követésre méltó példa, ahogy egy hívő ember elköltözik.
Családunkban nagy űr maradt, de élő reménységgel, bizodalommal hisszük, hogy az Úr nemcsak velünk volt, hanem velünk marad továbbra is. Ő elment, de az Úr itt van.
Köszönjük minden testvérnek az imatámogatást, továbbra is szükségünk van az imákra.
Férjem egyik kívánsága és imája volt: bár lenne egy nagy evangélizálás a temetés és a sírok között imádkoznának a lelkipásztorok a megtérőkkel. Másik kérése: ne róla, hanem Megváltójáról beszéljenek.
Emlékistentiszteletre pénteken, november 26-án 19,30 órai kezdettel kerül sor a baptista imaházban. (Piata Eroilor Revolutiei 9).
Temetése szombaton, november 27-én 13,00 órai kezdettel lesz, a Magyar (Rodnei) utcai temető görögkatolikus kápolnájától.
A temető, az imaház utcájával párhuzamos harmadik utcában van, az Ócska piac szomszédságában.
Aki nem biztos abban, hogy megtalálja a temetőt, 12,30-kor legyen az imaháznál, mert itt fogja várni őket valaki
Vékás Zoltánné, Benjámin és Blanka"

2010. november 23., kedd

Kedd -- Annyi minden történt ma,

és olyan későn értem haza hogy csak holnap, azaz szerdán lesz időm rögzíteni a mai napot. Áldott éjszakát mindenkinek!!! Jó az ÚR!

2010. november 22., hétfő

Hétfő - Még a blogolás előtti

időkből vannak az alábbi képek. Annak is mindjárt négy eszetndeje,  de azért érdemes megjegyezni hogy ezen a gépen amelyen jelenleg is írom a bejegyzést ugyanaz az operációs rendszer van mint akkor(Linux Mint 6.0 2006-ból). Ez azért eléggé nagy szó, mert kérdezem én hogy vajon ki nem telepítette újra az operációs rendszerét az utóbbi hónapokban? Ez a feleségem gépoe volt még Baróton amint a képen is látszik, de mivel neki azóta laptopja lett ezt most  a gyülekezet szolgálatába állítottam fel az imaházban. Nem akarok most ismét a linux mellett lándzsát törni, de azért ez önmagáért beszél: Több éven keresztül a neten, kezdő(a gyermekek is ezt használták) illetve feleség általi felhasználók által gyűrt gép(Pentium 3-as) még  mindig gyors és eleven, pedig azóta mennyi víruuuuus jött-ment a kibertérben...
Judit és a negyedik lányunk Tirza van a képen és mögöttük lehet látni a gépoet az asztalon, amin most is írok
Mirjám a legnagyobbik lányunk(balról a 3.) akkor még elég kicsinek látszott...
végül a feleségem Márti, amikor még szép hosszú haja volt... Most ismét elkezdte  növeszteni és talán többé nem fog kísérletezni a fodrászokkal...

2010. november 21., vasárnap

Vasárnap - Micske + Érszőllős Iosif Ton -> <- Paul Negrut

volt ma a szolgálati terep. Miután délelőtt a micskei testvérekkel úrvacsoráztunk, ebédre Tripó testvérékhez voltam hivatalos. Délutánra már máshonnan is érkeztek látogatók, akikkel közösen tanultuk meg azokat az énekeket, melyeket itt a blogon is megjelentettem. Este hatra hazjöttem érszőllősre és itt is az Ám.4:4-13-ból prédikáltam a megtérésről. Itthon is megtanultuk az énekeket.

Ma egy különösen éles pengeváltásra hívta fel a figyelmemet Tripó testvér(román ügyekben ő a szakreferens), ami Iosif Ton és Paul Negrut testvérek között történt. Úgy gondolom hogy ennek a szikrái minket(magyarokat) is érinteni fognak, amennyiben teológiai dogmák mentén akarják megvívni kettejük csatáját...

Iosif Ton november 14-én ezt írta, amire Paul Negrut személyes blogján a tegnap ezt válaszolta...

Mivel mindkettejüket Isten emberének tartom és úgy egyiknél mint a másiknál is sok-sok jó gyümölcs található, ezért nagyon úgy gondolom hogy erre az ügyre is igaz lesz a mondás "vajúdnak a hegyek és egeret szülnek"..., vagy mégsem?

2010. november 20., szombat

Szombat este - Kész áldás a net

és a "live stream" vagyis az élő közvetítés a Lányok-Asszonyok konferenciájáról a férfiak számára. Egy magam fajta férfinak(kivétel a sógorom, Fazakas Miki + egy két férfitársam akik hivatalból/mint lpelkipásztor, közvetítés vezető, jelenet szereplők stb... voltak jelen) pl. esélye sem lett volna élőben részt venni egy ilyen konferencián -ha feleség nélkül mentem volna akkor azért kérdőjel, ha pedig vele akkor úgy tűnne mintha még oda sem engedném el egyedül "szegényt"- de így bele-bele nézhettem és egy két dolgot sikerült is felcsípnem, ami hasznomra( vagy inkább a feleségem javára) válik. Az Úrnak legyen hála és legyen Övé a dicsőség!!! A későn ébredő férjek ill. férfiak kedvéért ide másolom a  konferencia több részben elérhető linkjeit:

1.rész - A nagyobbik húgom(Evódia, a konferencia házigazdája) bevezetőjével
2.rész - Házaspáros jelenettel indul
3. rész - Lisztes Piroska és a lányai...
4.rész - Manók jelenetével indul...

Szombat - Lányok-Asszonyok

konferenciája Zilahon, élő közvetítés:


Watch live streaming video from baptistatvzilah at livestream.com

Szombat - Telek retro N.Kasza Dánieltől

amint a képen is látható én ragaszkodok a  sógoromhoz :), addig-addig furakodtam míg mellé nem kerültem, pedig rajtam nem is volt nyakkendő :)

2010. november 18., csütörtök

Csütörtök -Nagyvárad

volt a ma esti szolgálatom helyszíne és hála az Úrnak idejében meg is érkeztem. A belvárosi gyülekezet ifjúsága egy négy napos evangelizációs sorozatot szervezett, ami hétfőn kezdődött és én a végére érkeztem. Első két este Mike Sámuel, tegnap pedig Balla Frigyes szolgált. Mivel csütörtök este amúgy is összejövetel szokott lenni ezért az egész gyülekezet részt vett az alkalmon,  meg is telt az imaház. A Jónás könyvének első részét olvastam a 2. fejezet első versével és a Mt.12:40-et

Hová tartasz? 

1.Egy ember - éppen te vagy talán, aki Isten gyermekének mondod magad, válaszolj!
2.Két irány - amerre Isten irányít és amerre nem
3.Egy megoldás - meghalni Jézus Krisztussal és élni csak neki

A felhívás végén többen kézfelemeléssel jelezték hogy irányváltásra van szükségük és imádkoztam értük. Most már tudom, hogy tovább kellett volna menni és nem befejezni ott az alkalmat, hanem kihívni mindazokat akiket eltalált az ige hogy saját szavaikkal imádságban is tegyenek vallást arról amire vállalkoztak.   Annak ellenére is így látom, hogy meg volt adva a lehetőség arra hogy külön visszamaradjon  az aki akart. Csak azt kérem az Úrtól, hogy ne engedje az én gyengeségem miatt visszaesni azokat akik ott és akkor komolyan gondolták a változást. Aki pedig értem imádkozik az könyörögjön azért, hogy az Úr segítsen nekem máskor jobban tenni azt, amivel megbízott!!! Ámen!

2010. november 17., szerda

Szerda - Ki tudja,

hogy az alábbi képen látható baptista imaház melyik településen található?


Ilyen nevű gyógyszertárt sem láttam még eddig...
Sába sportboltot találtam, de Salamon ékszerészt hiába kerestem...,

2010. november 16., kedd

Kedd - Ma itt is voltunk...

Ketten a kereszt alatt...,





a csillagos ég alatt, amikor csak a Dávid-csillag látszik...,
keresztes csillagos, csillagkeresztes múzsám

2010. november 14., vasárnap

Vasárnap - Új éneket is tanultam

Keresed a boldogságot... Ez egy új ének amit most tanulta és rögtön a szívembe zártam. Igyekszem minél több helyen megtanítani..., mert egy jó evangelizáló ének.





 

 


Elmondom néked...


Lelkipásztorok és lelkimunkások
Összesűrítve
A hajdúböszörményi baptista imaházban szolgáltam
Vasárnap a hajdúböszörményi "Emmaus" öregotthonban hirdettem az igét...


2010. november 13., szombat

Kedves Feleségem!

Valószínűleg meglep hogy így mindenki előtt szólítalak meg, de így is szeretnék szerelmet vallani NEKED. Most még jobban szeretlek és még jobban ragaszkodok hozzád mint a menyegzőnk napján(pedig akkor azt hittem hogy az a csúcs). A jó Isten nagyon sok áldást és meg nem érdemelt javakat juttatott nekem rajtad keresztül. Ha a gyermekeinket nézem, ha a szüleinket látom, vagy a gyülekezetet és az általad nyert kapcsolatokat, barátokat, testvéreket, csak azt tudom mondani hogy kényeztet engem az Úr! Olyan jó volt ma az egyetemen hallani az egyik csoporttársamtól, aki olvassa a blogot, látja azt a harmóniát és nagyra értékeli amit nálunk lát. Tudom hogy mindezt nem érdemlem és az Isten mérhetetlen kegyelme az hogy TÉGED bírhatlak. Még az is jólesik a lelkem mélyén, amikor sokszor ellenkezel, vitatkozol velem, akkor is ha ezt nem veszed észre... Talán ezek is közrejátszanak abban, hogy nem tudom megérteni azokat akiknek a házasságuk úgymond "tönkrement". A tegnap este amikor a hajdúböszörményi fiatalok köözött, elmondhattam azt miként is vezetett az Úr Jézus minket EGYMÁSHOZ, az ismét  felpezsdített. Gondolva arra a néhány napra amit nemsokára  csak kettesben tölthetünk, azért imádkozom hogy az ÚR legyen nagyol közel hozzánk és amire minket elhívott arra tartson meg!!! Sokkal jobban SZERETLEK mint ahogy valamikor is elmondtam és valahányszor is leírtam...  Az Úr neve legyen ezért is áldott!!!

Péntek-Szombat-Vasárnap - TELEK..., nem csak lelkipásztoroknak

2010. november 11., csütörtök

Csütörtök - Hála az Úrnak, sikerült

az autót megjavítani. Délután meglátogattam Tőtős Anna nénit aki elég gyengén van. Fél öttől a tinikkel foglalkoztam, majd estére Szilágypérba mentem bibliaórát tartani. A két kicsit is vittem, mert ők ott maradnak vagy tíz napig, míg én a TELEK konferencián leszek és amíg a feleségemmel eltűnünk néhány napra. Ezt 2004 óta minden évben gyakoroljuk és nem hiába. Ez idő alatt csak az Úr lesz velünk állandó kapcsolatban, más nem. Azért imádkozni lehet értünk...

2010. november 10., szerda

Szerda - Fejlődök

igaz hogy lassan, de biztosan. A tegnap írtam arról amivel együtt fejlődtem/1988-ban ültem először számítógép elé, egy 286-os IBM, Herkules monitorral és 40 MB-os(!!!) merevlemezzel, igazi csúcsgép volt akkoriban/, de a tegnap és ma ezektől távolabbi területekre is elmerészkedtem. Ferenczi János testvér(ezermester) és Simon András lelkipásztor nyugodtan alhatnak, mert még nagyon messze vagyok tőlük, de mégis a nyomukba léptem.    
       Kezdődött a tegnap este azzal, hogy a fürdőszobába, frissen beállított zuhanyzó fülke szerelése elakadt, mert Ferenczi János testvérnek is meg kell élni valamiből és mivel ő már megvette az alkatrészeket, neki láttam összeszerelni. Sikerült. A lefolyó sem szivárog sehol. Lehet hogy ez nem nagy ügy egy gyakorlott házgépésznek, de nekem nagy lépés volt a vízvezetékszerelő szakma felé...
    Ma délelőtt pedig Simon András(korábbi mozdonyszerelő, dízel-motor szakértő) lelkipásztor társamtól példát véve, na persze a pénzeszközök forráshiánya miatt is (szakszervíz nem olcsó, szerelő messze) hozzá fogtam feltárni az autóm baját. Először letöltöttem a netről a szervízkönyvet, azt áttanulmányoztam és aztán alámásztam, tapogattam, csavargattam, mocskos lettem, pont mint a szerelők és végül megtaláltam a hibát. Az olajelosztóban volt a baj. Sikerült Zeffer Szabolcsnak(alkatrészforgalmazó atyafi a margittai gyülekezetből) telefonban leírni hogy mire lenne szükségem és holnap reggelre, meg is fog érkezni minden alkatrész. Összefogom szerelni és végül hálát fogok adni a jó Atyának, hogy ez sem egy ördöngős dolog. Mondtam is a feleségemnek, hogy legközelebb be kell ruházzunk egy komolyabb szerszámkészletbe, mert ha így folytatom, akkor soha nem fogom szervízbe vinni az autót. Azonban erre még kell aludni egyet, mert lehet hogy összességében olcsóbb lesz mégis szervízbe menni, mint egy saját műhelyt fenntartani... Úgyhogy a szervízesek is nyugodtan alhatnak, nem veszem el a kenyerüket :)
A ma esti bibliaórán az első Thessz. levél 3. fejezetével foglalkoztunk és igen sok tanulság volt benne, amit a gyülekezet tagjaival közösen igyekeztünk elsajátítani. A gyülekezet úrvacsorázó tagjainak a fele, vagy egy kicsivel több szokott itt lenni a hétköznapi bibliaórákon. Ma kb.40-en voltunk...

2010. november 9., kedd

Hétfő-Kedd - Itthon vagyok

és van idő egyébre is. Blogmotort fejlesztettem, webszervert konfiguráltam, egy proxyt is hadra fogtam hogy az itthoni hálózatot(van vagy 4 gép+2 IP kamera+ 3router Lan+Wlan) a gyülekezetivel együtt teljes ellenőrzés alatt tartsam. Most már minden forgalom nyomon követhető és bárhova is mennék a nagyvilágban, a mobiltelefonomról, vagy egyéb gépről láthatom és hallhatom, sőt még még bele is szólhatok abba, ami itthon(az imaházban és az otthonunkban) történik... Mindezt rövidebben: kommunikációs csatorna rendszert építettem...
Ma este 8-an voltunk az imaközösségben, hiszem hogy az Úr is nyomon követte mindazt amit ott felsoroltunk és cselekedni fog.

2010. november 7., vasárnap

Vasárnap - Ilyen még nem volt...

Ma délelőtt a vámoslázi(Chislaz) baptista imaházba voltam hivatalos, ahol a község falvainak evangéliumi gyülekezetei(baptisták, pünkösdiek,magyarok,románok) jöttek össze közös hálaadónapra. A helyi polgármester Tripó István testvér volt ez alkalomnak a főszervezője és házigazdája. Erre az alkalomra a gyülekezetek lelkipásztorai mellett hivatalosak voltak még a közigazgatásban(polgármesterek, alpolgármesterek, megyei tanácselnök) szolgáló testvéreink is Bihar megyéből. A program fél tízkor kezdődött és délután 1 óráig tartott, de mégsem volt hosszú. Az igehirdetés szolgálatát Radu Tarle testvér(Bihar megye megválasztott tanácselnöke) végezte, míg a többi vendég, rövid igei üzeneteket osztott meg az egybegyűltekkel.
Az alkalom után szeretetvendégség következett ahol volt alkalmam nekem is jobban megismerkedni és elbeszélgetni román ajkú szolgatársaimmal. Még az is lehet hogy hagyományt teremtettünk...
Délután három körül érkeztem haza és az esti alkalmon a Jóel könyvéből hirdettem az igét, amit úrvacsorai közössége követett.
Néhány kép a mai napról:
Radu Tarle, én, Tripó István és Popovici testvér(helyi lp.)
Nagy Miklós(szalárdi polgármester) testvér szolgál
Radu Tarle igét hirdet
a gyülekezet
szeretetvendégség
a Popovici testvérek énekelnek

2010. november 6., szombat

Szombat

Hála az Úrnak ma délelőtt haza érkeztünk Debrecenből a feleségemmel és Tirzával egy kicsit izgalmas utazás végén. Az történt ugyanis hogy a motornál valami meghibásodott, ezért elfolyt az olaj. Vettem két litert bele az egyik benzinkútnál, de az is elfolyt. Ha valaki az olajcsíkot követi, akkor Debrecenből Érszőllősre érkezik. Mire hazaértem már semmi olaj nem volt az autóban, de még működött. Majd hétfőn meg kell nézni hogy mit kell kicserélni benne...
Az esti ifjúságin 12-en voltunk és a Dániel könyvének a tanulmányozását folytattuk. Tíz óra is elmúlt mire vége lett...

2010. november 4., csütörtök

Csütörtök - Csak nekem kérdés?

A cigánymisszióval kapcsolatban szeretnék néhány kérdést megfogalmazni. Az Úr kegyelméből immár több mint 12 éve vagyok lelkipásztor és ez idő alatt volt alkalmam és lehetőségem a Székelyföldön, magyar gyülekezetben, megtért cigány testvérekkel is megismerkedni és hozzájuk közelebb kerülni. Itt az Érmelléken is van a körzetemben egy roma gyülekezet(még a Bándi Sándor testvér idejében alakult) és ezért mondhatom hogy van valamennyi tapasztalatom velük kapcsolatosan. Tény és való hogy óriási változás történt az életükben és ez Isten munkája. A régi életük és a mostani között ég és föld a különbség. Azonban ha veszünk példának okáért két 10 éve újjászületett romát és magyart, akkor megint csak azt mondom hogy ég és föld a különbség. Pedig mind a kettő jól indult, csak míg a magyar növekedett a hitében és már szolgál is, addig a roma testvérnél a hitbeni növekedés igen lasssúúúúúú folyamat, az utóbbival semmi gond nincs(szívesen szolgálnak). Miért van ez? Jó, jó most nem a kulturális különbségekre való hivatkozásokra vagyok kíváncsi, mert a mérce számukra is ugyanaz a Bibliában. Miért van az hogy tapasztalatom szerint a romák inkább maradnak gyermekek a hitéletben mintsem hogy növekednének? Miért van az az érzésem hogyha a magyarok nem végeznék cigánymissziót akkor az megállna? Miért olyan nehéz adakozásra nevelni őket(nálunk Kéczben sikerült, gyakorlattá tenni, de nem könnyű életben tartani)?  Egyáltalán meddig kell bábáskodni a magyarnak a romagyülekezetek felett? Miért nem nevelődik ki közülük minél több lelkimunkás? Én többször megpróbáltam bibliaskolába is beíratni(még anyagi  támogatást is kapott hozzá) támogatni egyiket másikat, de ha bele is fogtak, hamar abbahagyták. És sokuknál azt tapasztalom hogy a kegyelemmel is nagyon szabatosan élnek. Tudják hogy "az Úr úgyis megbocsát, ha őszintén megbánjuk" és tényleg az őszinte bűnbánattal nincs is baj csak az állhatatossággal. Itt nálunk Erdélyben van arra is példa hogy a romagyülekezetben(Nagyváradon) a lelkipásztor(Kajcza János) is roma, de ő már olyan mintha nem is lenne az. Na ő egy jó példa az állhatatosságra. Viszont alig lehet találni hozzá hasonlót. Nem kellene a hívő romáknak elszakadni gyökeresen a kultúrájuktól, -ami olyanná formálta őket amilyenek- hogy állhatatosak legyenek? Nem vagyok egészen biztos benne de hajlok arra hogy azt mondja ha egy roma megtér, akkor többé ne legyen cigány. tehát szakassza el magát a gonosz nemzetségtől(babona, átok, vérfertőzés stb.) Ezt a tapasztalat mondatja velem. Ugyanis azon keveseknél láttam stabilitást és növekedést a hitéletben akik szakítottak a cigány kultúrával. Lelkipásztorként nagyon nem akaródzik nekem elfogadni azt a sokat hangoztatott kitételt miszerint: "Ha a cigány megtér akkor is cigány marad, csak akkor már hívő cigány" ergo nekünk ezt így kell elfogadni. Nem hiszem hogy a másságukért le kellene szállítani a mércét és azt mondani, hogy mivel te roma avagy neked elég ennyi is. Miért gondolhatják úgy egyesek hogy aki nem szolgálhat a magyarok között(erkölcsi bukás, fenyíték miatt), az nyugodtan mehet a cigányok közé mert ott ez nem okoz problémát?
Folytathatnám a kérdéseket de lehet hogy ez is sok. Egyáltalán van nekünk kiforrott látásunk a cigánymisszióval kapcsolatban?