2007. szeptember 29., szombat

Szombat2

Ma nagy menet volt itt nálunk, mert szép idő lévén lehetett betonozni, csempézni stb. Jöttek is szép számmal a testvérek a munkára és nagy volt a haladás is. Hála az Úrnak!
A délutáni programom elég sűrü volt ... 12.20-kor indultunk el id. Hiri János testvérrel Váradra a menyegzőbe. Útközben Novák Zsolt is felhívott telefonon és bátorított, mert tudta hogy arra van szükségem a tegnapi események után. Jól is esett az a néhány szó amit válthattunk. Megígérte hogy eljön a beiktatásomra is ha az Úr lehetővé teszi. Meg is érkeztünk idejébe és még arra is jutott idő hogy a "régen" látott baróti testvérekkel(Kónya Dénes és felesége) is váltsak néhány szót. Majdnem fél órás késéssel kezdtük az alkalmat, de nem nyúlott nagyon el... Erdú Endre testvér vezette a programot, Giorgiov Adrián prédikált, én pedig először igét olvastam majd kérdeztem az ifjú pártól és imádkoztam értük... Volt néhány köszöntés is és háromnegyed négyre be is fejeztük az alkalmat. Öttől kezdődött az ünnepi vacsora, de én már nem maradtam arra, mert hat órától Érszőllősön kezdődött az eljegyzése Bányai Lajosnak és Farkas Marikának. Szekrényes Pál testvér is megérkezett hozzánk hat óra előtt és együtt mentünk az ünnepi alkalomra. Rövid igei üzenetek, buzdítások, jegyváltás, imádság, vacsora követték egymást, de én a húsleves után(7.20-kor) eljöttem, mivel szombat este van nálunk az ifjúsági óra és a fiatalok mát hattól együtt voltak. Még a feleségem is bejött a fiatalokhoz, ahol az Ábrahám engedelmességéről beszélgettünk, elég hosszan... Háromnegyed 10 volt mire bejöttem a házba. Holnap reggel 7-kor ha az Úr is úgy akarja, akkor elindulunk Zilahra, mert ott 100 éves jubileum lesz és rám is jutott szolgálat az áhítat vezetésben...
A holnapi alkalmak élő közvetítése a http://zifi.extra.hu/ honlapon lesz követhető, vagy ha valaki a Winamp-ot használja akkor irja be url címnek hogy www.romabisz.ro:8000 és úgy hallgassa...

Szombat

Bukás a vizsgán! Rablás! Éjféli futam!
Röviden ezekben a címszavakban lehet összefoglalni a tegnap délután történteket.
Kijött a kazán ellenőrző és azt mondta hogy nem jó a szerelés űjra kell kötni néhány csövet. Majd csak hétfőn vagy kedden jön újra errefelé. A fűtéssel addig várni kell...
A kocsi sem ment át a műszaki vizsgán. A feleségem azt mondta hogy nagyon kedvesek voltak a műszaki vizsgáztatók, még a megrepedt visszapillantó tükröt, a sportos pedálokat is hajlandók voltak figyelmen kívül hagyni, de a gyenge fékeket (hiába látták az új alkatrészeket), hangos kipufogót, jobb hátsó teleszkópot (ez év májusában voltak cserélve) nem nézték el. A rossz hírt már telefonon jelezte előre a feleségem, de mielőtt elindult volna hazafelé, meglátogatta a sógornőjét(Timeát, Péter sógorom feleségét) aki szerda este szülte meg 2. gyermekét. Ezúton is köszöntöm őket!!! Igen ám de míg ők(a feleségem és Matild, a Hiri Jancsi felesége) a kórházban örvendeztek, addig a parkolóban hagyott kocsit feltörték és kirabolták. Amit aznap vett a feleségem mintegy 7000 Ft(pelenka, arcszesz, ajándékok stb.) értékben ellopták. Mintha megéreztem volna, mert mielőtt elvitte a kocsit kiürítettem az értékesebb tárgyaktól. Biztos nem volt véletelen, de sajnos kellemetlen esemény volt. Nesze neked magyar közbiztonság! Itt Erdélyben nekem még soha, de Magyarországon már kétszer feltörték az autómat, pedig legtöbbet itt járok vele. Tényleg nagyon rossz állapotban van az az ország... Züllik mind lelki mind fizikai értelemben, miniszterelnököstül mindenestül. Mentálisan sokkal rosszabb állapotban van mint Románia... (Na, egy kicsi kesergést elengedtem..., de hát a történtek hozták ki belőlem) Az Úr könyörüljön szegény Magyarországon!!!... és rajtunk is!
Hazafelé jövet a határőr a papirokat nézegetve így szólt a feleségemnek:
-Van egy kicsi baj hölgyem
-Tudom - válaszolt Márti
-Lejárt a kocsi műszakija
-De ott van mellette az ideiglenes útvonal engedély
-Ja, igen... de az éjfékor lejár... visszajön még éjfél előtt?
-Nem, mert viszem a szervízbe, ahol eddig is foglalkoztak vele
-De akkor hogy jön vissza?
-Úgy ahogy a tegnap
-Hogyan?
-A jövő héten eljövök Debrecenbe egy másik kocsival és ismét kérek egy ideiglenes útvonalengedélyt 3000 forintért, visszajövök Krasznára és majd azzal hozom a kocsimat műszaki vizsgára.
-Na jó akkor mehet...
-Viszontlátásra!
Este 10 órára értek haza. Éppen csak hogy vége lett a bibliaórának, ami vagy másfél órát tartott. A Róm. 16. részével foglalkoztunk és arról beszélgettünk hogy ki az aki ajánlható a testvéri közösségbe, szolgálatra és kik azok akitktől óvakodni kell. Mennyire vagyunk hálásak azokért a testvérekért akik segítségünkre voltak valamikor és hogyan emlékezünk meg róluk? Nagyon jó együttlét volt, aminek az örömét igyekezett az ördög megrontani, mikor a feleségek(Márti és Matild) elbeszélték megpróbáltatásaikat.
A tetejébe mindennek szorított az éjféli határidő és a feleségem ígérete a határőrnek hogy a kocsi még péntek este Krasznára kerül.
Felhívtam fél 11-kor Dimény Sanyit és kérdeztem hogy otthagyhatom e ma este a kocsit. Azt mondta hogy nyugodtan hivatkozzak rá az éjjeliőrnél és álljak be az udvarra. El is indultam ahogy tudtam haladtam és pontosan éjfélre ott voltam a szervíz udvarán. Utánam nem sokkal indult Hiri Jancsi és ő hozott haza. Hajnali kettőre értem haza, ezért nem írtam korábban.
Mindjárt indulok Váradra a menyegzőbe ahova id. Hiri János testvér fog elvinni.

2007. szeptember 28., péntek

Péntek

A tegnap délután hat órára kellett elmennem Krasznára a kocsi után. Fél hétre értem oda és nem késtem el mert a kocsi még mindig az emelőn volt, de rövidesen lekerült róla. Azt mondta Sándor(aki a kocsit szerelte) hogy rettenetes állapotban volt a kocsi. Egy csomó mindent ki kellett rajta cserélni a féktárcsától a dudáig. Sejtettem én hogy nem tökéletes a busz(valaki egyszer azt mondta hogy csak a Szentlélek tartja egybe), de ment...úgy ahogy, de működött. A műszaki vizsgára azonban az édeskevés a szerelők szerint. Hát most minden rendben, de az árat is meg kell fizessem(23 millió, kb 200 ezer Ft), aminek a 80 százaléka alkatrészár. Ez a tanuló pénz... össze kell húzzuk magunkat úgy látom nem csak a hideg miatt... Azt mondták meg kell tanuljam, hogy minden 10 ezer km-ben vigyem szervizelni és akkor nem lesznek ilyen gondjaim... Mindezidáig én addig hajtottam a kocsit amíg ment... Egy hét haladékot kaptam a fizetésre. Van tehát időm gondolkodni és imádkozni...
Krasznáról Zilahra mentem, mert találkozó volt megbeszélve édesapámmal és Lajossal. Itt hallottam meg hogy Ernő öcsémnek meghalt az apósa Várasfenesen és tegnap vagy ma volt/van a temetése... Fogadják részvétemet ezúton is és az Úr adjon vigasztalást a gyászolóknak!
Édesapám és Evódia ideadta az ajándékot amit el kell vigyek szombaton a menyegzőbe(Erdő Barnabás és Sebestyén Anna kötnek házasságot), mert ők nem tudnak ott lenni. Nekem is a zilahi jubileumon és találkozón kellene lennem, de muszáj ott legyek a menyegzőn mivel Barninak még én vagyok(voltam) a lelkipásztora. Annyira elbeszlgettük és imádkoztuk az időt hogy éjfél után érkeztem csak haza. Holnap este ahogy a menyegzőről hazérek egy eljegyzésen veszek részt(Bányai Lajos borzásról és Marika Érszőllősről).
Ma reggel a feleségem és Matild elmentek Debrecenbe. Remélem hogy Márti eltudja intézni a műszaki vizsgát és a többi papírmunkát. Matild meg azért ment hogy segítsen neki beszerezni a kellékeket amelyek a 125 éves jubileum és a lkp. beiktatás szeretetvendégségéhez szükségesek(vajon mi minden kellhet 4000 db töltöttkáposztához...?).
Fűtés még nincs, de hála legyen az Úrnak hogy nem hűlt le nagyon a levegő... Esténként a gyerekeknek villany melegítővel fűtünk, nekünk azonban elég a 17 fok is. Ma ha minden rendben lesz akkor kijönnek Váradról a kazánforgalmazók és átveszik a munkát. Azután beindulhat a tüzelés...és talán ma este már jó meleg lesz a lakásban, de az még odébb van...

2007. szeptember 27., csütörtök

Csütörtök

Csütörtök1

Reggel telefonált anyósom és amikor ő hív akkor annak általában nyomós indoka van. A feleségem vette fel a kagylót és ő beszélt vele, de a beszédjéből már én is megértettem, hogy a gyermekek iskoláztatásával kapcsolatosan van valami gond. A helyzet ugyanis az hogy ebben az évben Románia is uniós ország lett és mostantól már nem vagyunk kötelesek Debrecenben is iskolába járatni a gyerekeket(eddig ott is és itt is beírattuk őket és ott is itt is számot kellett adjanak a tudásukról) el kell fogadja a Magyar Állam az itteni iskolai igazolást is. A feleségem elégelte inkább meg a dupla iskoláztatást és azt mondta hogy ebből már elege van. Előre figyelmeztette már júniusban az igazgatónőt Debrecenben a változásra, de úgy látszik nem volt elég meggyőző, mert anyósomat állandóan sűrgeti hogy vigyük már a gyerekeket. Anyósom pedig miattunk izgul... Márti mondta hogy majd visz igazolást innen az iskolából és minden rendben lesz. Ki is kértük innen aziskolából az igazolást, ami nem is olyan egyszerű, mert magyar nyelvű hivatalos iratot nem nagyon akartak adni. Úgy látom hogy a román állampolgároknak és főleg a magyar anyanyelvűeknek még egy ideig tanulni kell a közös európai jogot hogy alkalmazni is tudják. Az EURÓPAI ÚNIÓ EGYIK HIVATALOS NYELVE A MAGYAR!!! Teljesen szabályos tehát magyar nyelven kiállítani igazolásokat, főleg olyan helyeken ahol nemcsak uniós de román törvény is helybenhagyja az anyanyelv használatot. Végül nagyon szívesen segített a helybeli igazgatónő és kiadta az igazolást. Ezt holnap a feleségem fogja elvinni Debrecenbe és ő fogja a kocsi műszakiját is elintézni.
Alighogy túl voltunk ezen, beállít id. Gombos testvér(77 éves de nagyon jól bírja még magát) a konyába azzal, hogy valamit el kell mondjon nekünk...
-Tessék mondani...
-Egy pocegér(patkány) volt a lenti kamrában az előbb
-Na ugye-ugye...- vetett rám villámokat a feleségem szeme - előzőleg ugyanis arra panaszkodott hogy a paradicsomot valami egér megdézsmálta, én azonban igyekeztem az ő harciasságát leszerlni és elbagatellizálni az ügyet, azt mondva hogy "..lehet nem is volt ott semmi csak megromlott a paradicsom..." stb. stb.
- Na de azonnal elintéztük a Lukács testvérrel
-És van még?
-Azt nem lehet tudni, mert a patkány egy nagyon ravasz állat, csak az utolsó pillanatban mozdul meg, addig rejtőzködik és ott lent nagyon sok lom van. Estére el kell zárni minden nyilást az alagsorban...(a garázsajtó még nincs kész egészen)

Na... végre helyben vagyunk... ilyen a falusi élet... Újra kell szokni, mert 5 év alatt elszokott az ember e rettenetes fenevadak (egér, patkány) támadásától. Én élvezem az ilyen izgalmakat, kihívásokat, de a feleségem nem nagyon rajong az efféle izgalmakért...még. Mondtam is neki: "Ha minden hívő ember(magamat is beleértve) annyire tartana az ördögtől, mint ahogy te ezektől a rágcsálóktól akkor kevesebb lenne a bukás..." Hát ezt az undort és ellenállást(ami van a feleségemben az egér és patkány felé) kívánom minden kedves testvéremnek a bűnnel és az ördöggel szemben!

Csak most vettem észre hogy a feleségem azomosítójával léptem be, azért írtam az ő neve alatt... elnézést!

Csütörtök

A tegnap este valami baj volt a telefonnal, mert nem lehetett róla hívást kezdeményezni és így internetezni sem. Azonban ha lehetett volna akkor is csak éjfél után írtam volna, mert 0.30-ra értem haza. Micskén voltam a gyülekezetvezetőnkkel és az összejövetel utáni beszélgetéssel nagyon eltelt az idő. Jóval több mint 20 évvel ezelőtt voltam ott abban a gyülekezetben mint gyermek még édesapámmal. Fel is emlegette Borika(Hubert Imrének a húga Szabó Barnának a sógornője) hogy akkor énekeltünk édesapámmal egy éneket, amit meg is tanult a gyülekezet. Akkor még a régi kicsi épületben gyültek össze a testvérek, mára azonban egy szép imaház várja a betérőket. Ez alkalommal vittük meg a választ az érszőllősi gyülekezettől a micskeiek kérésére és örültünk hogy jó hírt vihettünk ebben a tekintetben is. Ezutan a látogatás után nemhogy húsz évet, de még húsz napot sem kell várjak hogy újra micskére menjek, ha az Úr is megsegít. Kezdtem megtanulni a testvérek, testvérnők nevét és feltérképeztem valamennyire a kapcsolati hálót is a gyülekezetben. Hoble testvérrel(77 éves) is találkoztam, aki fizikailag eléggé meggyengült állapotban várja már a haza hívó szót, de még emlékeztetett egy közös találkozónkra, amikor engem a 12 éves gyermeket hívott az Úr Jézushoz. Hálás vagyok az Úrnak hogy ha nem is akkor, de végül megtalált a kegyelem.
Vacsorára Tripó István gyülekezeti elöljáróhoz(ő Hubert Magdinak a férje és Szabó Barna sógora, civilben polgármester) voltunk hivatalosak. Igaz hogy csak hárman ültünk az asztalnál(csak most gondolkozom rajta hogy miért), de hatan beszélgettünk. Ismét felidézte Jancsi az Úr vezetését a lelkipásztor hívásban (úgy látszik hogy ez a csoda nemcsak 3 napig tart, de még csak nem is 3 hónapig...) és testvéreink is elbeszélték kérésemre gyülekezetük utóbbi 12 évének kalandos múltját és a végén(éjfél után) imádsággal zártuk a testvéri találkozót. Ezekután tudom már hogy kik laknak a vén diófa árnyékában...
Keden este nyolcan gyültünk össze férfiak hogy ébredésért és megújúlásért imádkozzunk. Hiszem hogy még leszünk többen is, de még inkább hogy megadja az Úr amit kérünk.

2007. szeptember 25., kedd

Új kezdet...

Még egyszer az új telefonszámunk: +40 259 328 916 Veress Efraim
Most már ismét lesz rendszeres blog...

Hétfő-Kedd

Hétfő

Ma reggel jött János(Hiri) a gyülekezetvezető és mivel Váradon volt munkája(egy halastónál az épületeket szerelik fel ajtóval ablakkal), azzal az ötlettel állt elő hogy menjek el vele és amig ő el lesz foglalva addig én horgásszak. A költözésnél ugyanis észrevette a horgász felszerelésemet és beszélgettünk is róla egy keveset. Nem kellett sokat bíztatni engem se és már is elindultunk. A kamrából hosszas esedezés után elvihettem egy üveg meggykompótot hogy legyen csali a halaknak. A feleségem váltig hajtogatta, hogy nem ezért dolgozott és inkább enném meg én, de végül is ideadta. Valami puliszkát is vittem meg kukoricát, de akármennyire is felszerelkeztem, egész nap nem fogtam semmit. Gondolkodni elmélkedni és imádkozni viszont volt időm és ezért is hálás voltam. Hazafelé jövet János azzal a jvaslattal jött hogy vegyünk élő halat és ne maradjunk szégyenben. Meg is álltunk Püspökibe és a boltban egy két és fél kilós pontyra azonnal lecsaptunk.
Volt öröm mikor hazaérkeztünk, mert a gyerekek(a szomszéd gyerekekkel kiegészülve) vagy két órán keresztül játszodtak vele a fürdőkádban. Azért a sok kérdezősködés végén(mindannyian kiváncsiak voltak a hőstettre) csak be kellett ismerni hogy nem a horogra hanem a pénzre bukott a hal...
Este későre sikerült csak kibelezni és elkészíteni. Jánosnak a felesége Matild sütötte meg nagyon finomra. Éjfél utánig beszélgettünk és imádkoztunk így kevés idő maradt a pihenésre.

Kedd

Korán reggel keltem mert 7-kor indultam Krasznára Jánossal. Mentem a Dimény szervízbe(ez itt a reklám helye) hogy a kocsit felkészítsék a műszaki vizsgára. Csütörtök estére igérték hogy kész lesz. Zilah fele jöttünk haza és ott Lajoséknál meglátogattam édesapámat. Jól elbeszélgettük és imádkoztuk az időt, mert szegény még a fogorvost is elkéste, de remélem hogy nem végleg...
Délutánra értem haza és az a jó hír fogadott hogy bekötötték a telefont. Soha nem gondoltam volna hogy e hiper-modern fejlett világban ahol kábel-net, fiber-net, adsl2 révén jut az ember egyre szélesebb sávhoz a virtuális szupersztrádán, én ennyire fogok örülni egy a kommunikáció hőskorából még itt maradt egyszerű betárcsázós(dialup-os) megoldásnak. Elő is bányásztam hamar valahonnan a lomok mélyéről egy 56-ös modemet(ki gondolta hogy egyszer még hasznát veszem...?) és munkába állítottam. Hűségesen csillog-villog nincs is semmi baj szegény jószággal csak egy kicsit lassú, de legalább kijöttem az elzártságból... Hála ezért is a Mindenhatónak!!!
Ki a kicsit nem becsüli.........
Én ígérem hogy nagyon megbecsülöm....
Most a feleségem éppen szülőértekezleten van és így lefoglalhattam a telefont. Amikor hazajön már nehezebb lenne. Ezért megtörténhet hogy máskor is nem este hanem napközben is írok...

Ma estére azok jövünk össze imádkozni akik szeretnénk ébredést és megújulást a környezetünkben és azt akarjuk hogy az Úr rajtunk kezdje gyakorolni megújító kegyelmét. Minden kedden este ezt fogjuk tenni addig amíg kell... Aki szeretne ehhez csatlakozni kérem hogy ne habozzon... megéri!!!

A telefonszámunk: +40 259 328916 külföldről
0259 328916 belföldről

2007. szeptember 23., vasárnap

Csütörtök-Vasárnap

Csütörtök

A feleségem a tegnap este elment Debrecenbe, mert neki is megkezdődött az iskola és apósomék voltak olyan szívesek hogy eljöttek utána. A mi kocsink ugyanis nem használható jelen pillanatban, mert szept. 14-én "észrevétlenül" lejárt a műszaki vizsgája és ideiglenes engedélyt kell rá kérni, amig a mulasztást pótoljuk. Márti elvállalta hogy amíg Debrecenben lesz addig ezt elintézi...
A gyermekek ma reggel elmentek az iskolába és az óvodába. Mirjám már elég ügyes ahhoz hogy a kissebbeket eligazítsa és elkészítse. Csak ilyenkor döbbenek rá igazán arra, hogy mennyire rohan az idő felettünk. Már akkora a nagylányunk hogy ha rövid időre is de már egy kicsi részben helyettesíteni tudja az anyukát...
Estére elmentünk Béla testvérrel Kéczbe meglátogatni a roma gyülekezetet. Miután vége volt az alkalomnak, elmentünk ügyet intézni... Egy fiatal pár akik nem jól indultak a házaséletben(három hónapja házasodtak össze) már külön váltak, pedig csak 3 hete született a gyerekük. Meglátogattuk úgy egyik mint a másik felet... Igét olvastunk, imádkoztunk, győzködtük őket aminek a végén kb. 11 órakor a fiatalasszony visszaköltözött a gyermekkel a férjéhez sűrű könnyek és kölcsönös bocsánatkérések között. Békességben hagytuk őket ott és éjfél lett mire hazaérkeztem. Addigra a gyerekek már mind aludtak...

Péntek

Reggel ismét elmentek a gyerekek iskolába, óvodába én pedig igyekeztem rendet tenni a dobozok között... Jó néhányat kürítettem és a félkész konyhaszekrénybe bepakoltam. Lehet hogy a feleségemnek majd nem minden fog tetszeni, de legalább én is tettem valamit a konyhában...és ha mást nem is de a szándékot majd díjazza...
Este 8-tól ifjúsági óra volt, amelyre nyolcan jöttek el. Remélem hogy majd növekedni fog ez a létszám is, habár a kezdés egy kicsit későinek tűnik. Jó alkalmunk volt és el is nyúlt egy kicsit. Tíz óra után jöttem be és Hiri Jancsi az édesapjával még mindig a konyhabútort szerelte. 11 körül megérkezett a feleségem is akit apósomék hoztak haza. Éjfélre már teljes egészében kész volt a konya és úgy a mesteremberek mint apósomék is indulhattak haza. Még jó hogy a közelben laknak...

Szombat

Reggel kilenckor öten indultunk a gyülekezetből Paptamásiba(kb 50 km) egy missziós konferenciára, amit a nagyváradi missziókerületben a lelkpásztorok és szolgálattevők részére hirdettek meg. Vagy százan gyültünk össze és jó beszélgetések imádságok hangzottak el az ébredés, megújúlás témakörében. Jól esett látni a vágyat a többre és a szebbre a lelkiéletben...De nem csak beszélgettünk, imádkoztunk és óhajtottuk az ébredést hanem döntöttünk is... Azt határoztuk el hogy minden negyedévben sort kerítünk egy ilyen együttlétre és az böjtben és imádságban lesz megtartva (jelen esetben a paptamási testvérek bőségesen elláttak minket minden földi jóval...). Azt is elhatároztuk hogy minden héten egy estét(vagy a hétfőt vagy a keddet) arra szánunk hogy ébredésért és megújúlásért imádkozunk. Ezt nem kötött program keretében nem a megszokott összejövetelken hanem teljesen önkéntes alapon fogjuk gyakorolni. Ezt itt Érszőllősön eddig is gyakorolták a testvérek. Hol többen hol kevesebben de a férfiak keddenként összejöttek imádkozni. Ezután méginkább fogjuk ezt a gyakorlatot folytatni.
Este nyolctól imaóra majd utána testvéri óra volt mivel készültünk a holnapi úrvacsorai alkalomra. Három testvér rendezte kapcsolatát az Úrral és a gyülekezettel, így feloldozást nyertek és honap együtt fogunk velük örülni a kegyelemnek amit az Úr Jézusban kaptunk...

Vasárnap

Délelőtt imaóra, bibliaóra, úrvacsora volt és az utóbbiakon én szolgáltam. Fél 12-ig tartott a délelőtti alkalom majd tanácskozásra maradt vissza a gyülekezet. Néhány fontosabb dologban ugyanis döntést kellett hozzunk... Az egyik dolog a micskei gyülekezet kérése volt, amire válaszolni kellett. az volt a kérésük hogy fogadjuk el csatlakozásukat az érszőllősi körzethez. (Valamikor egy körzet voltak és úgy veszem észre hogy "öszenő mi össze tartozik") A gyülekezet jelenlévő tagjai(határozatképes volt a gyűlés) titkos szavazáson 56 igen és 1 nem 0 tartózkodás mellett a kérelmet elfogadta. Így mától kezdve közös az akarat az együtt minkálkodásra. Ezt a határozatot tartalmazó jegyzőkönyvet még a missziókerület vezetőségének kell elküldeni jóváhagyás végett és akkor már a micskei gyülekezet lelkipásztori feladatát is el kell lássam. Az Úr adjon erőt hozzá!!!
Az összejövetelk rendjében is változásokat eszközöltünk. A gyülekezet teljes egyetértésben, egyhangúan elfogadta a lelkipásztor javaslatát arra nézve hogy a hétköznapi és vasárnapi alkalmak a következők szerint módosuljanak:
Szerda este imaóra 8-tól (korábban igehirdetés volt)
Péntek este biblióra 8-tól (korábban szombat este volt imaóra)
Szombat este ifjúsági 6 órától(korábban péntek este volt 8-tól)
Vasárnap de. 9.-10-ig imaóra, 10-11-ig igehirdetés (korábban imaó. bibliaóra és igeh. volt 12-ig)
A vasárnap du.-i alkalom maradt változatlan.
Délután úrvacsorát vittünk egy beteg testvérnőnek és azután pedig ifj. Hiri Jánosékhoz mentünk ebédre mind a hatan... El lehet képzelni milyen mozgalmas volt az ebéd...
A délutáni összejövetelre már Ferenci Béla testvér(ő végzi a roma missziót) is hazajött Kéczből rossz hírekkel. A csütörtök esti és pénteki békés nap után ismét kitört a perpatvar és újra külön vannak már az ifjú házasok. Kért arra hogy holnap este ismét menjünk el hozzájuk. A roma misszióhoz nagy türelem és kitartás, de ami több külön elhívás szükségeltetik... Ennek a meglétét keresgélem most magamban... Az viszont nem lehet vitás hogy a romáknak is ugyanazt írja a Biblia mint nekünk és bűnnel szemben 0 tolerancia kell legyen náluk is...
Az esti alkalmon a Királyok könyvéből olvastam az előjegyzett igéket és abból hírdettem az evangéliumot. Úgy határoztam hogy egy ideig minden vasárnap esti alkalmat evangelizáló alkalomnak tudok be. Adjon az Úr megtéréseket!!!
Este még volt egy lelkigondozói beszélgetésem az egyik lánnyal(Timea) aki ebben az évben az evangelizációs héten(amikor itt voltam a télen) fogadta el az Urat... Jó volt tapasztalni nála azt hogy életét egészen az Úrra bízza... Az Úr áldja meg!!!

2007. szeptember 20., csütörtök

Csütörtök

Az Úr áldjon mindenkit!
Efraim megkért, hogy irjak néhány sort, mert most én itt vagyok Debrecenben a suli miatt.
Ő is irja a bejegyzéseket naponta, de a feltevés még esetleges.
Kicsit fáradtak vagyunk, de öröm is van a szivünkben, látva a Jó Atya irántunk való gondviselő szeretetét.
Minden nagyon szép és jó, csak a barótiak hiányoznak!!!
A lányok is feltalálják magukat.
Jó az Úr, örökké tart szeretete!!! Mindenért övé a dicsőség.
(Azért még vágyom "haza" Barótra)
Remélem hamarosan szép rend lesz a lakásban és akkor mindenkit szeretettel várunk Érszőlősre!!!
Addigis imádkozzunk egymásért! Szeretettel:Márti

Barátnőimnek: Ha lesz otthon internet akkor azonnal irok!

2007. szeptember 19., szerda

Hétfő-Kedd

Hétfő-Kedd

Hétfő reggel a gyerekek elindultak az iskolába és az óvodába. Igyekeznek ők is beilleszkedni az új környezetbe. Úgy látom hogy minden különösebb megrázkódtatás nélkül sikerült nekik a váltás. Délben Ferenczi Béla testvéréknél ebédeltünk mind a hatan.
Én Hiri Jánossal elmentem Debrecenbe hogy a korábban leszerződött konyhabútor lapokat elhozzam és hogy a gáztűzhelyhez is a hiányzó alkatrészeket megszerezzzem. A bútolapokkal semmi gond nem volt, de a Mediamarktban már korántsem ment minden simán. Kezdődött azzal hogy mások voltak már az eladók és azt mondták hogy ehhez a típúshoz(Gorenje) nem tartozék a PB gázra való fúvóka. Egy kicsit keményebben kellett fellépni és a fogyasztóvédelmet emlegetni mire hajlandóak voltak változni. A párbeszéd vége az lett hogy kivették az egyik kiállított árúból a tartozékokat és ideadták nekem. Ezzel a kérdés el volt intézve a részemről, de hogy az a vevő aki a kiállított darabot viszi majd el az mennyire lesz elégedett én nem tudom...
Estére érkeztünk haza és a bútorlapokat elvittük a múhelybe hogy összeállítsák.
Kedd reggel szép napra virradtunk. Ragyogó napsütés, kék ég csend és nyugalom, mint ahogy falun szokás...
Folytattuk a rendezkedést míg a gyerekek az iskolában és az óvodában voltak. Ebédre Füstös Ernőékhez voltunk hivatalosak. Abban a családban 5 gyermek van és még csak tíz éve házasok. Mintaszerűen nevelik a gyerekeket, azok pedig életrevalók és fegyelmezettek. Az Úr áldja meg őket.
Délután bevittem Margittára az íróasztalt Grétiéknek. Ő a férjével Efraimmal és az apósával éppen az albérleti lakásukat újították fel. Jelenleg még ők is úgy állnak mint mi, egy csomó doboz volt a szoba közepén, de lassan-lassan ott is minden a helyére kerül. Aláírtam a Gréti tagsági igazolását, mert mostantól a margittai gyülekezet tagja lesz és átvettem a TFT monitort amit a hétvégén hoztak el Barótról, azt ugyanis a költözés során ott felejtettem.

Estére egy kissebb vihar volt és az áramszolgáltatás is kimaradt, de ennek ellenére azok akik kedd esténkét össze szoktak gyűlni imádkozni eljöttek. Mindjárt egy éve hogy gyakorolják ezt azok a férfiak akiket a Szent Lélek erre indított. Ez kitartó imádkozás a magyarázata szerintem annak hogy pásztort kapott a gyülekezet. A tegnap este személyes dolgainkat(a baróti körzetet is), családunkat hoztuk az Úr elé, majd ébredésért, megújulásért, a szombati férfi ima napért imádkoztunk. Először még gyertya mellett, de később aztán az áramszolgáltatás is helyreállt. Kilenc órakor kezdtük és 11 óra 20-kor fejeztük be, de annyira jó alkalom volt hogy alig vettük észre az idő múlását. Adjon az Úr még ilyen alkalmakat..., de ne csak nekünk!
Még mindig nincs vezetékes telefon és így internet sem itthon, ezért csak akadozva tudom a netre tenni a naplót. Képeket és letölteni valókat pedig a szélessáv hiányában egyáltalán nem tölthetek fel. Ezen a héten talán vagy a jövő héte azonban már lesz legalább vezetékes telefon és azon majd használni tudom a dial up-ot. A műholdas szolgáltatással kiegészülve elfogadható lesz a sebesség, de hát ez egy külön fejezet... addig csak így jelentkezem...

2007. szeptember 16., vasárnap

Szombat-Vasárnap

Szombat-Vasárnap

A szombat többnyire a munka jegyében telt el. Igyekeztünk kihasználni az időt míg nincsenek itthon a gyerekek. Ezért sajnos nem tudtunk elmenni a szilágyság-bihari missziókerületek által szervezett hálaadónapra a sólyomkővári táborba. Talán majd jövőre mi is ott leszünk... A szeptember 22-i imanapra azonban igyekszünk elmenni innen a gyülekezetből többen is Paptamásiba. Szombaton többekkel is beszélgettem Barótról és azt mondták hogy nagyon jó lelkületű alkalmuk volt pénteken. Úgy látszik hogy a pásztor hiánya még összébb kovácsolja a gyülekezetet. ezt is a javukra formálja az Úr. Mi itt a szombat esti imaórán külön imádkoztunk a baróti testvérekért és hiszem hogy az Úr meghallgatja az imákat. A szombati éjszakával együtt immár a másodikat töltöttük ebben a a házban és már kezdjük megszokni. igaz hogy napközben még van fúrás-faragás, kopácsolás de hát ezek mind szükségesek ahhoz hogy még kellemesebb legyen a környezet. Minden jóban van valami rossz is, mondom én mert a hiper-szuper gáztűzhelyből hiányoztak azok a fúvókák amelyek szükségesek a palackos üzemmódhoz, pedig nagyon bizonygatták az üzletben hogy azok benne vannak a csomagolásban és kár kibontani. Tanúlság az hogy vásárláskor azonnal kell ellenőrizni még a becsomagolt árút is... Hétfőn amikor megyünk a bútorlapokért Debrecenbe, akkor vissza kell mennem az üzletbe a hiányzó részeket elkérni ha sikerül...

Vasárnap délelőtt itthon(még szoknom kell ezt a kifejezést) voltam Érszőllősön. Délután pedig Kéczben, ahol a roma és a magyar gyülekezet most közös alkalmat tartott. Eközben apósomék elhozták Debrecenből a gyerekeket. Mire hazaértem(du.5-re) már együtt volt az egész család és együtt vehettünk részt az esti összejövetelen amely 6 órakor kezdődött.
Nagyon jó alkalmunk volt délután amikor is a szövetségkötésről volt szó. nem véletlenül mert köztem és a gyülekezet között is elkezdődött egy hosszabb kapcsolat... Volt miből és kitől tanulni.
Az esti alkalom után visszamaradtunk a gyülekezet vezetőségével és a szolgálattevőkkel együtt egy megbeszélésre már a mi a szolgálatokat és az összejöveteli alkalmakat illeti. Beszélgettünk a micskei gyülekezet helyzetéről is akiknek az volt a kérésük hogy fogadjuk el csatlakozásukat ehhez a körzethez. Úgy láttam hogy a testvérek hajlanak az igenre. Azt is észrevettem hogy a testvérek fogékonyak minden jó és építő szándékra, de csakis arra.
Már éppen indultunk volna haza(este fél tízre járt már az idő), amikor betoppant sokunk meglepetésére dr. Mészáros Kálmán testvér. Ő délelőtt szilágysomlyón(imaház megnyitó volt ott) szolgált, délután pedig Perecsenyben. Azt tette fel magában(mivel olvassa a blogomat) hogy meglátogat és ha világosságot lát az imaházban akkor bejön... Hát erre a látogatásra már végképp nem számítottunk, de nagyon megörültünk. Szeretettel köszöntött új szolgálati helyemen és együtt imádkozott velünk és értem. Nagyon szeret minket az Úr hogy még őt is ide irányította a mi köszöntésünkre. az Úr áldja meg őt, családját és a munkáját tegye gyümölcsözővé ezután is.
Ezután elmentem vacsorára Hiri Zoltánékhoz, ahol a feleségem addigra mind a négy gyermekkel már jól lakott és amikor én odaérkeztem ők már indultak haza, mivel holnap iskol-óvoda kezdés lesz. Ezt a blogot tehát itt fejeztem be náluk... Itt is töltöm fel a netre...Holnap ha lesz széles sáv akkor a képeket is felteszem amit ma készítettünk.

2007. szeptember 14., péntek

Péntek

Ezt a blogot Ferenczi Béla testvér vonaláról tvábbítom, aki este 10 óra után nem hagytam még aludni. Eljöttünk hozzá az öccsével és miután elolvastuk az esti igét és imádkoztunk rácsatlakoztunk a netre.
Az irodában minden el van már rendezve, de fenn a konyhában még sok a tenivaló. Ma sikerült Debrecenben leszerződni a konyabútort, de csak hétfőre lesz kész. Ezt a gyülekezet fizeti, a gáztűzhelyet viszont mi, mert így egyeztünk meg. el is mentünk a feleségemmel megnézni egy néhányat. Hát mit mondjak...minél nagyobb a választék annál nehezebb a vásárlás. Amikor csak egy pld. van valamiből akkor egyszerű a vásárló dolga. Kezdtük először az alacsonyabb árfekvésű gáztűzhelyeknél, végül a feleségem azt mondta hogy nem egy évre vesszük és hogy abba a szép lakásba és minőségi környezetbe nem illik egy Ariston vagy Artic, ezért majdnem kimerítve a havi hitelkeretét megvettünk egy Gorenje márkájú digitális kijelzőjű kombi tűzhelyet. Belementem mert szeretném hogy öröme teljen ebben is, ha már ott hagyta értem Barótot...
Estére értünk haza és már rögtön indultunk vacsorázni Ferenczi János testvérékhez. Nagyon jó fogadtatás és finom vacsora volt. Ferenczi testvéréknek négy gyerekük van mint nekünk csak az első kettő és a másik kettő között nagyobb a köz. Itt Érszőllősön amúgy nagyon sok a gyerek... igazi áldás. Az óvodában is több mint 50 gyerek jár... Jémina biztosan nem fog unatkozni. Most újították fel az óvodát és szerelték fel százmillió értékben bútorral. Én ezt is a Jó Isten kegyelmének tudom be...Hála neki!!!
Azt is tudom már hogy itt vasárnap a faluban nem dolgozik senki. Nagyon ügyelnek tehát erre. Nagyobb az istenfélelem mint másfelé, ez tényleg ritkaságszámba megy ma már sajnos. Ezért is örülök hogy itt lehetek...

2007. szeptember 13., csütörtök

Csütörtök

Utolsó percek Baróton

Meglepetés

Imádság

Köszöntések, virágok

Torta

Törlöm a port és van aki drukkol :)

Már kész az iroda

A tegnap csak este 7 után indultunk el Barótról, mivel a szomszédoktól, barátainktól, rokonainktól is érzékeny búcsút vettünk és ezzel eltelt az idő. Még Bibarcfalvára is felmentünk elbúcsúzni Viola nénéméktől, ami egy kicsit fájdalmasra sikeredett, de hiszem hogy az Úr Jézus ad vigasztalást...
Éjféj után érkeztünk meg a 6 gyermekkel(a mieinken kivül Dániel és Pálma is velünk voltak) Zilahra ahol Evódia és Lajos fogadtak minket. ott aludtunk náluk majd reggel fél kilenckor tovább indultunk leendő új lakóhelyünkre Érszőllősre. Tíz órára érkeztünk és útközben már értesítettek arról, hogy a kamion már megérkezett. Igyekeztünk de a testvéreket nem tudtuk megelőzni...
Mikor odaértünk már ott volt a gyülekezet nagy része a pásztori lakás előtt és hangos ének-zene szóval köszöntöttek a falu és a mi nagy ámulatunkra... Az egyik testvér igét idézett majd engem kértek hogy imádkozzak, ezután jöttek sorban virágokkal ajándékokkal, tortával stb. Ilyet még eddig nem láttam..., de az is biztos hogy nem is érdemeltem ilyen fogadtatást. Az Úr könyörüljön rajtam és segítsen hogy ne hozzak szégyent az Ő nevére, ha a testvérek az Ő nevében ilyen megelőlegezett bizalommal fogadtak. Nem volt mit tenni..., ha a tegnap együtt sírtunk a sírókkal , ma együtt örültünk az örülőkkel. Az Úr gondoskodott a körítésről is...Míg a tegnap szomorkásra hajló hideg-esős(direkt búcsúzásra alkalmas) idő volt, mára ragyogó napsütés, kék ég, meleg(köszöntésre való) idő járt...Áldott legyen az Úr neve!
Rengeteg segítség volt... A testvérek mint valami szorgos hangyák, nagyon hamar lepakolták a kamiont, majd egész nap sürögtek forogtak, dolgoztak. Ennek eredményeképen estére már a bútorok a helyükre kerültek és az irodában már a számítógép is üzemelt, persze internet nélkül... A szobákban és a konyhában még van némi rendezni való, mert sok a doboz de idővel az is meglesz.
Ezt a bejegyzést most Debrecenből írom, mert elhoztuk ma este a gyerekeket ide anyósomékhoz a hétvégére, hogy nyugodtabban tudjunk berendezkedni. Aztán még gáztűzheyet és konyhabútort(jobban mondva méretre vágott anyagot, amit majd ott összeszerelünk) is kell vegyünk holnap. Van tehát munka bőven, de nem szeretném ha ez teljesen lefoglalna..., mert sokkal fontosabb hogy vasárnap élő igét hirdessek. Ezért imádkozom...és a barótiakért...
Nem tudom hogy milyen gyakran tudom a köv. hét napban feltenni az anyagot, de mindennap fogok írni, legfeljebb majd egyszerre lesz olvasható több nap anyaga... azért igyekszem ha másként nem megy, akkor dialup-on is felszuszakolni a blogot.

2007. szeptember 12., szerda

Szerda

Csak du 1 órakor érkezett meg a kamion és ezután kezdtük el a felpakolást. Hála az Úrnak hogy van segítség elég, de szerintem csak holnap reggel lesz leürítve Érszőllősön a kamion. A ma éjszakát, ha az Úr elsegít odáig Lajos(Evódia húgom férje) sógoroméknál fogjuk átvészelni. Így tehát ezek az utolsó sorok innen Brótról.
Kedves szülővárosom, rokonaim, testvéreim, barátaim, szomszédaim! Az Úr Jézus vigyázzon rátok amig újra találkozunk. Sok kegyelmet és üdvösséget adjon az Úr nektek!....
.
.
.
16.15-kor indult el a kamion. Majd egy oran belul mi is elindulunk. Az Ur orizzen meg minket!

2007. szeptember 11., kedd

Kedd

Mára pontosan öt éve annak hogy ide költöztünk Barótra és holnap már megyünk is...
Nagyon kevés az idő most a blogolásra, mert gőzerővel folyik a dobozolás, pakolás. holnap 8-ra itt lesz a kamion, ha minden a tervek szerint alakul. Nekem a nagyja még hátra van. A kábelrengeteg és az aktahegyek, könyvek még elrendezésre várnak és csak én akarom ezt elvégezni, mert tudni akarom hogy mit hova teszek. Ha megérkezek ugyanis Érszőllősre akkor az egyik legfontosabb teendőm az lesz hogy a kommunikációs-logisztikai bázist felállitsam.
Megható az a segítség amit a testvérek és szomszédok nyújtanak ezekben az órákban. Férfi létemre néha néha elérzékenyülök és elfogódok e nagy szeretet láttán, mert úgy érzem nem érdemeltük meg. Hiszem azonban hogy elsősorban az Úrért teszik...Ma is Gabiéknál ebédeltünk, a gyerekekre továbbra is a Virágh család vigyázott, Veress Melinda uzsonnát hozott. Évike és Jutka, Ági és Ani a feleségem barátnői már kora délután itt voltak. Józsa Krisztina és Kónya József a feleségével Emesével, amikor olvasták a blogot, azonnal értesültek a változásról és már itt is voltak, hogy amiben tudnak segítsenek. Hála értük az Úrnak! Egész délután pakoltak. Estére még Sikó Margitkáék is megérkeztek Bölönből és ők is a javunkat szolgálták.
Már az átadás-átvétel is megtörtént,(Józsa László és Zoltán testvéreknek adtam át a hivatalos iratokat és a pecséteket) ami a gyülekezet hivatalos ügyeit, dokumentumait illeti. Ma frissítettem az anyakönyvet az újjonnan bemerítettekkel. Az öt év alatt 24-en merítkeztek be a baróti körzetben és ebből 14-en jelenleg is a baróti gyülekezet tagjai, a többiek a körzet gyülekezeteiben tagok. Barótról 2-en távoztak az örök hazába, hatan máshova költöztek, hárman kizárattak és más kettő pedig vissza lett véve. Milyen érdekes hogy a homoródszentmártoni öt év alatt is 24 volt a bemerítettek száma. Mindezért dicsősség az Úrnak! Ami hiányosságom és mulasztásom volt azért pedig pirul az orcám és kegyelmet kérek az Úrtól.
Sikerült beszélnem a sofőrrel hogy merre jöjjön Barótra, mert nem akárhol lehet ám átkelni az Olton. Földvár felől kell hogy megközelítsen és akkor talán nem lesz semmi baj... Imádkozom hogy a holnapi nap hamar teljen el...
Hajnali fél egy van és már az én irodám is össze van pakolva. Itt van Még Máthé Zoltán és Violka, Ági, Évike, Jutka és Gabi. Az előbb mentek el Lenke(Mirjám volt tanító nénije) és a férje akik Olasztelekről jöttek segíteni. Még pihenni is lesz időnk az éjszaka pedig erre már nem is gondoltam. Oda jutottunk hogy én itt írom a blogot, velem szemben pedig olvassák...Ilyen sem volt még...:)
Egy óra is elmúlt már mire elmentek, de előtte még imádkoztunk és megköszöntük nekik a segítséget. Az Úr áldja meg őket és adjon nekik még sok örömet...

2007. szeptember 10., hétfő

Hétfő

Ma reggel telefonált Hiri János Érszőllősről és közölte hogy változás történt... Nem pénteken hanem szerda reggel lesz itt az autó ami elköltöztet. Na lett erre felfordulás, ugrás, szaladás... a hat gyermek(most Dániel és Pálma is itt van) Virágék felé vette az irányt, hogy ne legyenek láb alatt és Oti, mint egy igazi óvónő foglalkozott a gyerekekkel(az övével együtt 8-an voltak) este 8-ig. Akkor mentem értük és hoztam haza őket. Úgy látom nagyon élvezik azt hogy nagyobb a mozgásterük...
Ebédre Gabiék hívtak meg hogy ne kelljen Márti főzzön. Ez nagyon szép volt tőlük és kívánom hogy az Úr áldja meg őket! Úgy volt még a tegnap hogy ma estére bemegyünk Szentgyörgyre elbúcsúzni Kiss Zoltán testvéréktől, a jó szomszédtól, hűséges munkatárstól, de a sietség miatt le kellett mondjuk...sajnos.
Estére viszont megérkeztek hozzánk a baróti szomszédok (Ani, Ági, Jutka) és ahogy tudtak segítettek Mártinak. Még Etelka is eljött, igaz hogy akkorra már csak Jutka maradt még itt, de hasznos volt az együttlét.
Mostanra már mind a hat gyerek ágyban van és nekünk sem marad más mint hogy készüljünk az utolsó napra amit még itt lakunk Baróton, a szülővárosomban. Hej de nehéz még ezeket a sorokat is leírni....
Na de az Úr megsegít és hiszem hogy meg is fog áldani...

2007. szeptember 9., vasárnap

Vasárnap

Kiss Zoltán én Ruben Judit Noémi Gertrúd id. Veress Ernő Borzási Gyula

Jutka és a feleségem




Ivanciuc Ruben, Gál Judit én Kónya Noémi és Kondra Gertrúd


Csak most(23.49-kor) ültem le a gép elé és azért írtam ezt a sort hogy ne csússzak át holnapra... nemsokára itt lesz a mai beszámoló....most írom...

Reggel 8-kor indultunk el Barótról Nagybaconon át a Hargita Táborba. Azért arra mert velünk jött Gertrúd és Róbert is akik Nagybaconban ültek fel. Az ördög talán még hamarabb kelt mint én, mert úgy elrejtette a táskámat hogy otthon felejtettem... Csak a kocsiban jutott eszembe hogy nincs nálam és már kezdtem volna bosszankodni, de az Úr a feleségemen keresztül lecsendesített. Ezekután inkább már a délelőtti prédikáció járt a fejemben. Nekem kellett szolgálnom ugyanis délelőtt, mert a bemerítkezők mind a baróti gyülekezetből ill. körzetből voltak, és abból az alkalomból is hogy mint missziókerületi elnök ez volt az utolsó szolgálatom itt a Székelyföldön.
Mikor megérkeztünk fél 10-re a Táborba, a bemerítkezendők már ott voltak, de nem csak ők hanem Barótról még többen is. Még Ágiék(a feleségem egyik jó barátnője) is eljött a férjével. Miután Judit, Ruben, Gertrúd és Noémi felöltötték a fehér ruhát, imádkoztunk és fényképeket készítettünk(ezekből több is lesz itt fenn a blogon). Miután felmentünk a kápolnába megkezdődött az összejövetel ahol az énekszolgálatokat Novák Zsolték végezték. Az imádságra Pál Ervin, Kövendi Levente és Veress Bálint buzdítottak.
11 óra körül kezdtem prédikálni az ApCsel. 8-ból az etióp kincstárnok megtéréséről és bemerítéséről.
1. Legyünk hálásak a templomért Isten házáért, ahova eljöhetünk akármilyen messziről is
2. Köszönjük meg a Szent Igét amit hirdetnek és amit olvashatunk. Foglalkozzunk Isten igéjével még azután is mert nem biztos hogy mindent elmondanak nekünk a templomban, vagy nem biztos hogy mindent azonnal megértünk...
3. Adjunk hálát azért hogy bármennyire járatlan az az út, amelyen a komornyik haladt, vagy amelyen(a keskeny út) mi járunk, nem maradunk egyedül. Az Úr rendel mellénk valakit, vannak testvéreink. Nem vagyunk magányosak. Van akivel lehet imádkozni és Krisztus dolgaival foglalkozni.
4. Legyünk engedelmesek, ha megértettük mit kíván tőlünk az Úr. Filep hirdette az evangéliumot, a komornyik pedig eldöntötte hogy bemerítkezik. Ha már Krisztusé vagy hirdesd az evangéliumot! Ha még nem születtél újjá, térj meg és merítkezz be!!!

A prédikáció után került sor a fogadalom tételre és a bemerítésre. Ezt követte a bemerítkezettekért való kézrátételes imádság , amit Ernővel az öcsmmel végeztünk, aki ugyancsak baróti lelkipásztor volt korábban.
A délelőtti alkalom közös úrvacsorával zárult. Magam is csodálkoztam azon, hogy már 3/4 kettő volt mire kimondtuk az Ámen-t, annyira jól telt.
Ebédre a Hargita Tábor vendégei voltunk mind a 400-an...
3 órától kezdődött a délutáni alkalom amit Simon András testvér vezetett amelyen Borzási István testvér hirdette az igét a Jn. ev. 6. részből, amikor Jézus megelégítette az ötezer embert. Nagyon tartalmas és célzott prédikáció volt Filep, András és a kisgyermek példája nyomán a közömbösségről, a hitről és a teljes odaszánásról. Gondolom hogy a bővebb vázlat fenn lesz itt.
Érdemes elolvasni ha valaki nem hallotta volna. (Ha még nincs fenn akkor kérni kell hogy tegye közzé). A délután Kelemen Lajos testvérünk(Szentegyháza) temetésére is sor került, ezért többen elmentek erősíteni, bátorítani, vígasztalni a gyászolókat. Kiss Zoltán testvér hirdette ott az igét. Az Úr vigasztalja meg és áldja meg a gyászoló családot!
Sok szép bizonyságtétel hangzott el a délután folyamán, amelyek hiszem hogy nem csak nekem jelentettek sokat.
Az alkalom végén elbúcsúztam egy időre székely testvéreimtől... Hiszem és tudom hogy Isten akarata az hogy tovább menjek, de egy kicsit megálltam és visszatekintettem arra a nagyon szép 10 évre amit itt tölthettem a szülőföldemen az Úr szolgálatában. Hárman(a feleségem, Mirjám és én) jöttünk ide és 6-an(akik jöttünk+Judit, Jémina és Tirza) megyünk el. Annyi szeretetet, áldozatot és megbecsülést kaptunk úgy a homoródszentmártoni körzet, mint a baróti körzet testvérisége részéről, hogy nemigen tudom elképzelni hogy ennél többet is lehetne kapni... Mintha a szívem egy kis darabkája szakadt volna ki, amikor láttam sok sok testvéremet és arra gondoltam hogy nemsokára(ezen a héten) elköltözünk innen. Amikor Tőtős testvér olvasott igét és azzal búcsúztatott és énekeltük az "Isten áldjon míg viszont látunk" című éneket, a könnyem is kicsordult, de befelé sírtam csak igazán... Ennek ellenére hiszem azt hogy "Boldogok akik sírnak mert ők megvigasztaltatnak" Ámen!
Az összejövetel végén az Úr még egy ajándékkal is megörvendeztetett. A Kónya Noémi(aki az egyik bemerítkező volt) édesanyja kérte könnyek között, hogy maradjunk vissza imádkozni. Mikor bementünk az egyik terembe a férjével együtt, elmondta, hogy nem akarja tovább halasztani a döntését. A lánya bizonyságtétele olyan nagy hatással volt rá, hogy ő is döntött: az Úr Jézusnak adja egészen az életét. Sírva imádkozott a férjével együtt és erre jött az égi válasz az Igéből: "Én sem vádollak. Eredj el és többé ne vétkezz!" Ő lesz a következő bemerítkező és hiszem hogy nem lesz egyedül...!!! Óriási öröm... Áldom az Urat és dicsérem a tetteit.
Biztos vagyok benne hogy aki elkezdte a jó munkát, az véghez is fogja vinni...Ámen!

Este 9-kor indultunk csak haza, mert Novák Zsoltékkal és Szabó Barnával sokáig elbeszélgettünk még. Nemsokára azonban ismét találkozunk. Két hét múlva Zilahon lesz a 100 éves jubileum, majd okt. 14-én Érszőllősön 125 éves jubileum és az én beiktatásom. Várok szeretettel mindenkit én is ezekre az alkalmakra... Addig is imádkozzunk egymásért!

2007. szeptember 8., szombat

Szombat

A mai nap a készülődés jegyében telt. Készültem a holnapi alkalomra. Ma este még együtt voltam a fiatalokkal. Ez volt az utolsó alkalom a költözésünk előtt. Nagyon jó kis közösséggé formálódtak a fiatalok(14-15 fő), akik közül csak 1-2 van aki még nem az Úré. A Mt. ev. 14-ből olvastuk azt, amikor az Úr Jézus előreküldi a tanítványokat míg ő hátramarad. Beszélgettünk sikerekről, eredényekről és az ezek nyomában feltörő kísértésekről a kicsinyhitűségről, ami után imádkoztunk. Imádkoztunk azért hogy az Úr Jézus tartsa egyben ezt a kis közösséget és ne tántorodjanak meg akkor sem ha nem lesz egy ideig lelkipásztoruk.
Kilenc körül lett vége az alkalomnak.
Reggel legalább 8-kor el kell indulni hogy idejében megérkezzünk a Hargitára. A délelőtti program elég tartalmas nak éz ki:
Délelőtti programtervezet

Programvezető: Borzási Gyula lp.
10.oo – 10.45 Áhítat

Kövendi Levente lp., Pál Ervin diakónus, Veress Bálint

      Az imaalkalmak előtt, között és után közös énekek

10.45 – 12.oo Bemerítési istentisztelet

    Kezdőima: Borzási Gyula lp.

      Köszöntések: Borzási Gyula lp. a Hargita Tábor igazgatója

    Közös ének

    Igeolvasás, alkalmi igehirdetés: Veress Efraim lp. a SzMK volt elnöke

    Ének:

    Bemerítési aktus: Veress Efraim lp.

    Közös ének:

    Kézrátétel: id. Veress Ernő, Veress Efraim, János Csaba, Mike József

12.oo – 12.3o Közös úrvacsorai alkalom

    Borzási Gyula és Kiss Zoltán lp-ok

      Az úrvacsorát kihordják: Cséki B., Erdő Z., Jankó Gy., Máté Z., Pál E.

      Közölnivalók, kijelentések: Borzási Gyula lp.

      Du 15.oo-től hálaadó istentisztelet és temetés Szentegyházán

      Akik du szolgálni szeretnének Boros Róbert lp-nál jelentkezzenek

    Közösének, közös gyűjtés:

Befejező imádság, apostoli áldás:
Az ének-zene szolgálatot Novák Zsolték fogják végezni. Ők most még uton vannak a Hargita felé, csak éjfél körül fognak megérkezni, ha az Úr is megsegíti őket. Imádkozzunk értük.

Holnap temetésre is sor kerül Szentegyházán, mert Kelemen Lajos testvér is "hazament". Délután így meg fog oszlani a közösség, mert szerintem többen is elmennek végtisztességet tenni.
Az Úr tegye áldottá holnapi együttlétünket!
Talán még online közvetités is lesz... ha igen akkor ide majd bemásolom a linket...

2007. szeptember 7., péntek

Csütörtök-Péntek

Péntek

Délelőtt valami IP kamerával bajlódtam, amit Gál Gabinak kellene beszerelni. Elég sok időt vett el, de mégsem sikerült úgy konfigurálni, hogy dinamikus IP címmel is működjön. A tetejébe muszáj volt Ie-t(amit kimondottan hanyagolok) használni az ActiveX vezérlők miatt... Délután Dani és Mirjám kimentek horgászni a patakra, de nem fogtak semmit.

Az esti bibliaóra után megtartottuk a tagfelvételüket azoknak akik vasárnap fognak bemerítkezni. Hála legyen az Úrnak azért hogy mind a négyen(Gál Jutka 34év, Ivanciuc Ruben 15év, Kondra Gertrúd 18év, Kónya Noémi 15év) szép és építő bizonyságot tettek a megtérésükről. Külön-külön hallgattuk meg őket, majd kérdéseket tettünk fel amelyekre válaszoltak és azt követően szavazott a gyülekezet mindegyikükről. Teljes egyetértésben fogadtuk mind a négy személyt a tagjaink sorába és együtt adtunk hálát értük. 3/4 10 volt mire elénekeltük az "Íme mi üdvözlünk..." éneket.
Délután 2-kor kezdődött a temetés, de előtte 1 órakor már megérkezett Erdő Zoltán testvér. Vele és Bogdán Tivadar testvérrel mentünk el Nagybaconba. Népes hallgatóság alkotta a gyászoló gyülekezetet. A Jn 12:24-26 alapján beszéltem arról hogy:
1. Van értelme a halálnak, ha volt értelme az életnek
2. Lehet követni a hitedet ha követted Mestered
3. Megbecsül téged Atyád ha megbecsülöd Fia áldozatát
Nagyon figyelmesen hallgatta a nép a prédikációt. A temetőbe is mindenki elkísérte a koporsót. Ott a Jn. 11:23-25 -ből szólt az Ige és fel lett téve a kérdés hogy "hiszed-e tested feltámadását?"
Az igehírdetés és imádság után megkezdődött a hantolás ami jó ideig eltartott, lévén a 4 sírásó borzasztóan sovány ember, akikbe úgyszólván "hálni jár a lélek". Már minden temetési éneket elénekeltünk és még mindig tartott a lapátolás, de azért 4 órára csak befejeződött minden.
Hatra Brassóba kellett érnem, mivel ott összejövetel volt és megígértem hogy ott is szolgálni fogok. Juditot és Jéminát Bibarcfalván hagytam Viola nénéméknél a hétvégére és onnan mentem Brassóba. Jó alkalmunk volt a gyülekezettel, majd a vezetőséggel maradtunk vissza megbeszélésre "egy rövid időre"(másfél-két óra). Hála az Úrnak a megbeszélés jó irányba haladt és hisszük hogy maga az Úr vezeti továbbra is a gyülekezetet és a pásztort. Józseféknél(Mike) vacsoráztam és azután mentem el 11 körül Paul Elemérékhez(az egyik elöljáró), mert ígértek vagy 20 liter gázolajat és beszélgetni is jó volt velük, amit majd imádság követett. Az Úr hallgassa meg az imájukat!
Éjfél után indultam csak haza és hálával a szívemben hajnali egy után meg is érkeztem. Már mindenki aludt, de a feleségem csak felébredt és figyelmeztetett hogy megkészítette a gombát, amit szerdán szedtem. Így hát kénytelen vagyok egy keveset enni belőle... ha már ilyen kedves volt.

2007. szeptember 5., szerda

Szerda

A tegnap este meghalt Kóródi József(Jóska bácsi) testvér Nagybaconban. 77 éves korában hallotta meg a haza hívó szót. Fizikailag nagyon hamar lerobbant... Jó egy hónapppal ezelőtt még megtartották az aranymenyegzőt, de azután folyamatosan gyengült, végül egy héttel ezelőtt ágyba került. Jó lelkiállapotban volt és teljesen elkészült mire indulni kellett. Az Úr Jézus egyik hűséges szolgája volt, mert amikor evangelizációs alkalom vagy hálaadó nap volt a Hargitán, feljárta a falut házról házra és hívogatott. Mindenki tudta hogy mi járatban van. Bárcsak lépne valaki a helyébe. Ma este ott voltam a halottas háznál a virrasztóba és az 1Thessz 4:13-18 -ból szolgáltam. Holnap du. 2-kor lesz a temetés.
Ma délelőtt Erdő Zoltán testvér is járt nálam és a hónap végi(szept. 29.) menyegzőről egyeztettünk. A fia Barnabás nősül és a menyasszony Váradról van. Arra az alkalomra már Érszőllősről megyek, így nem lesz olyan hosszú az út...
Délután elmentem Bibarcfalvára, mert megígértem Andrisnak hogy két kazettáját átírom CD-re és most nyílt rá alkalom. Míg a digitalizálás folyt, addig kimentünk Andrissal az erdőre gombát szedni. Ameddig tudtunk mentünk kocsival, majd gyalog. Egy fél szatyor csiperkét szedtem csupa egy óra alatt, de a feleségem csak holnapra akarja megkészíteni...
Telefonáltak ma hogy a költözésre csak a jövő hét péntekjén kerül sor. Addig van még idő a csomagolásra. Már van egy csomó doboz a házban, de jó része még üres és Márti szerint nekem is kell tölteni... Holnap elviszem Jéminát Viola nénémékhez és akkor talán könnyebb lesz a pakolás... Mindenesetre nem könnyű dolog a költözés, minél többen vagyunk annál bonyolultabb. Azért imádkozom hogy minél kevesebb bajjal vészeljük át e megpróbáltatásokat, mert a feleségem már ilyenekkel vigasztal, hogy "minden költözés egy leégés". Hát eddig nem volt az... és remélem hogy ezután sem lesz ránk igaz e közmondás...

2007. szeptember 4., kedd

Kedd

Az a tapasztalatom hogy a Sátán az utolsó héten ill. az utolsó napokban a bemerítés előtt támadja leginkább azokat, akik el akarják jegyezni magukat örökre Jézussal. Hol agresszív módon(egyszer azt üzente valaki nekem, hogy úgy próbáljam bemeríteni a lányát, hogy fejszével kettéhasítja a fejemet) hol mézes-mázos módon("beleegyezünk hogy bemerítkezz, csak ne most, hanem később...") de azt akarja elérni hogy a hívő megtántorodjon és utána gyötörhesse azzal, hogy "nem voltál elég bátor, gyáva voltál és alkalmatlan vagy Krisztus követésére..."
Ma délelőtt itt volt Gertrúd akivel együtt beszélgettünk és imádkoztunk, hogy az Úr lágyítsa meg a szülők szívét. Ugyan ő már elmúlt 18 éves, de még egy éve van az érettségiig és a szülői házban tartózkodik. Nagy az ellenállás, de ő is eltökélt. Az Úr erősítse meg!!! Imádkozzatok érte!!!!!!!!!! A többit nem is írom le hogy ne öntsek olajat a tűzre..... Tudom hogy az ördög addig próbálkozik amig úgy látja hogy esélye van, de amint megszégyenült(mert valaki engedelmes a bemerítkezésben is Krisztusnak) elszáll az ereje....
Novák Zsolt is hívott aki kért hogy imádkozzunk az egyik zenész társáért(Zsoltért, a szaxafonosért), aki a tegnap több méter magasról esett le és a kórházban van. Ők végzik majd az ének-zene szolgálatot vasárnap a bemerítésen. Imádkozzunk hogy szombatra az Úr "drótozza össze" és szolgálhasson közöttünk!!!

2007. szeptember 3., hétfő

Hétfő

Ma reggel 8.30-kor Jéminával elindultam a Táborba, mert 10 órától a Székelyföldi Missziókerület vezetőségének az ülése volt. Ez volt az utolsó alkalom hogy vezető társaimmal ilyen formában együtt lehettem. A szeptember 9.-i hálaadónap mellett szóba került a csíkszeredai gyülekezet is. Úgy láttuk és úgy tapasztaljuk hogy megvannak a fejlődés jelei ebben a fiatal gyülekezetben. Kövendi Levente is ott volt, akivel együtt beszélgettünk és imádkoztunk. Jó testvéri légkörben fejeződött be a tanácskozás, mely végén a Szövetség missziós alelnökét, Borzási István testvért bíztam meg azzal, hogy helyettesítsen egészen addig míg a novemberi missziókerületi közgyűlés új elnököt választ helyettem.
Nagyon finom volt az ebéd amivel a Táborban megkínáltak. Hálás vagyok az Úrnak azért hogy Jolika(Barótról) jó bizonyság lehet ebben a tekintetben is.
Este 6-ra értem haza, mert még Bibarcfalván meglátogattam a rokonokat is. Hattól pedig a bemerítkezendőkkel találkoztunk. Van próba, van kísértés és ellenállás, de hisszük hogy az Úr még erősebb...

2007. szeptember 2., vasárnap

Vasárnap

Ma délelőtt Lehel szolgált az imaórán én pedig azután. Nagyon szépen buzdított a még 23 éves nőtlen fiatalember arra hogy imádkozzunk a fiatal házasokért. Ha valaki nem tudná hogy ő még előtte van a házasságnak, nem is csodálkozna azon a tudáshalmazon, amivel ifjú testvérünk rendelkezik a házasság témakörében. a délelőtti igehirdetés vázlatom a következő volt:

A növekedés és gyarapodás feltételei
2Sám. 5:1-15
1. Türelem - a testvérek(testvértörzsek) felé, ha kell több éven keresztül
2. Bűngyűlölet - ami köztem és közted van(a jebúsziak Benjámin és Júda között voltak, kifüstölhetetlen fészkükben) azt le kell győzni. A bűnt ki kell írtani, a fekélyt ki kell vágni. A missziót (területszerzés) csak akkor lehet eredményesen folytatni ha mi a testvérek egységesek vagyunk.
3. Alázat - segítség, felajánlás elfogadása másoktól, meglátva azt hogy egyedül én nem rendelkezem mindennel. Meg kell tanulni elfogadni azt amit nem szerezhetünk meg.

Az alkalom végén még csoport képet is készítettünk, mert kedves vendégeink(Müller Ernő, Müller János és a Kántor család) ritkán vannak közöttünk és így tovább emlékezhetünk egymásra.
Délután 4 órától Bibarcfalván voltunk ahol Lehel szolgált a Dániel könyvéből, majd onnan visszajöttünk Barótra.
Szépen kezd összeállni a kép. Az apró mozaik darabok a helyükre kerülnek. A ma esti ige is egy ilyen mozaik darabkája az életemnek amit a helyére illesztve csodálkozom Isten tervében és akaratában. A ma délutánra kijelölt ige ugyanis a Vezérfonal alpján az 1Móz 8:1-14 volt és ebből az igeszakaszból a 4 vers volt az aminek alapján Barótra jöttem és lám lám ez az ige szakasz zárta le az én baróti szolgálatomat is, mert ez volt az utolsó vasárnapi szolgálatom ebben a körzetben. És még mondja valaki hogy vannak véletlenek(nem én határoztam meg hogy mi legyen a vezérfonalban a mai ige)...?
Nagyon megható volt a testvérek ragaszkodása, szeretete és a búcsúzások is amelyekkel elhalmoztak minket. Még a szomszédok közül is volt aki eljött. Ágit pl. most láttam először itt az Úr házában és nagyon örültem, kívánom hogy legyen benne a Bárkában(tudom hogy olvassa, azért is írom...:) Várnak vissza..............................akármikor. Így jó elmenni.... Hálás vagyok az Úrnak hogy mindent jól eltervezett és segít akaratának végrehajtásában.

2007. szeptember 1., szombat

Szombat


Én, Csilla, Gábor és Lehel


Minden asztalra elhelyeztek egy ilyen poharat, amiben halacska volt, talán azt kívánva ezzel is hogy "éljenek úgy mint hal a vízben" (?)

Tartozom a tegnapi bejegyzés miatt egy helyesbítéssel: Nem vágták le a gázt, csak javítás alatt van a rendszer. Mára úgy ahogy lehetett annyira helyrehozták hogy van már gáz...

Reggel 6 óra után indultunk el Kiss Lehel teológussal Krasznára, a menyegzőre. Délben Zilahon megpihentünk Lajoséknál(még reggelit is kaptunk) egy kissé és egy órára már Krasznán voltunk. Kettőkor kezdődött az összejövetel és 4 órára már be is fejeztük. Rám maradt az igehirdetés és az összeadás szolgálata is. Hálás vagyok az Istennek hogy megsegített és az üzenetet tovább adhattam, valamint a szertartást is levezethettem. Hiszem hogy jó házasság lesz a Csilláéké..., mert az Úr Jézusban vannak mindketten.
Az alkalom végén nagyon marasztaltak a vacsorára és még holnapra is, de végül úgy döntöttünk Lehellel hogy azonnal hazaindulunk. A döntésünket azonban nem tudtuk kivitelezni, mert mindenféle keresztyén furfanggal, szelid erőszakkal, nyájas határozottsággal sikerült vendéglátóinknak egy órán keresztül feltartani és ezidő alatt a húslevest és a töltöttkáposztát el kellett fogyasztani. Öt órakor "szabadultunk" és első utunk Borzási Pálhoz, a helyi lelkipásztorhoz vezetett, akihez előzetesen bejelentkeztünk hogy meglátogassuk, mert ágyban fekszik. Nagyon jó volt találkozni vele és látni azt hogy a szenvedésben is látja az Úr vezetését és még mosolyogni is tudott. Együtt imádkoztunk érte és vele, majd útrakeltünk 5.30-kor és 11.10-kor már itthon is voltunk. Áldott legyen az Úr neve! Útközben oda és vissza nagyon hasznos beszélgetésünk és tapasztalatcsere volt Lehellel. Az Úr áldja meg őt is, mert hűséges utitársam volt! Holnap vasárnap itt Baróton úrvacsorai alkalmunk lesz és mivel 10.-től költözünk, ez lesz az utolsó közösségi alkalom a gyülekezettel. Szeretném ha az Úr megáldana minket!!!