FANATICUL II.

Az alábbiakban nem csak a szekus tisztek megfigyelési és megfélemlítési stratégiája látható, hanem a jelentések is olvashatóak. "Balajel", "Cazacu", "Szabo Stefan" informátorokat jelölték ki arra hogy információkkal segítsék a szekut. Tudja vajon Pápai Lajos barátom, vagy Kulcsár Mihály, Borzási Barna stb. hogy az édesapja kocsijának mi volt a rendszáma a 70'-es években? Az alábbi jelentésekből az is kiderül...

Napra négy hónappal ezelőtt távozott e földi létből

Update/ Frissítés
2014.05.06 12:45

A csak magyarul értők nagy számú érdeklődése miatt felhívást teszek közzé a dokumentumok románról magyarra történő fordítása érdekében. Ha valakinek erre ideje lenne és önkéntes munkában el tudná vállalni, hogy az anyagot amit megjelenés előtt neki átküldök, lefordítja románról magyarra, kérem hogy a vefraim@gmail.com címre küldjön értesítést! 


Mielőtt bárki azt kérdezné, hogy egyáltalán miért fontos a múlt feltárása, nem is keresztyén(az sokkal radikálisabb szempont), hanem pusztán társadalom-etikai nézőpontból olvassa el az alábbi linken található információkat:

http://www.cnsas.ro/acces_dosar.html

2014.05.06 0:30
Napra négy hónappal ezelőtt távozott e földi létből édesapám és immár elérkezettnek látom az időt arra, hogy valamivel többet megosszak életének. abból a részéből, amikor földi hatalmasságok is megpróbálták megtörni sikertelenül és ezért figyelték minden lépését.

A sorozat melyet indítok tényekre és hiteles dokumentumokra támaszkodik, melyeket az akkori államvédelmi hatóság(Securitate) rögzített. A közlendő adatok igen hasznos anyagot jelentenek majd gyülekezetek krónikájának megírásához és magánszemélyek tevékenységének pozitív vagy negatív megítéléséhez...

A dokumentumokat kép formátumban és sorszámmal ellátva fogom közölni. Sorozat indul, nem lesz rendszeres, de mégis folyamatos lesz a közlés. A besugók, kollaboránsok, ügynökök fedőneveit az érintettek érdekében nem közlöm, (noha azokról is hivatalos dokumentumok tanúskodnak), mert az a saját lelkiismeretükre tartozik.

In memoriam id. Veress Ernő - a kolozsvári Tv 40 perces magyar adásában

Misszionáriusok vagy misszió árusok - nem mindegy!!!

Kedves Édesapám fogalmazta meg ezt a különbséget azok között, akik Isten munkatársaiként a saját javaikból is áldozva, de viszik az evangéliumot az elveszetteknek és  azok között akik egyszerűen csak megélhetési érdekek mentén szólják az evangéliumot.

Az ilyenekre mondta Pál, hogy "Kiknek végök veszedelem, kiknek Istenök az ő hasok és a kiknek dicsőségök az ő gyalázatukban van, kik mindig a földiekkel törődnek."/Fil.3:19/

Azért is jutott eszembe a fenti szólás, mert ma reggel amikor Novák Zsolt testvéremmel beszélgettem, akkor ő elmondta azzal kellet szembesüljön, hogy amely missziómunkát elkezdett az Úr akaratából a Székelyföldön, azt most erős támadás érte a "román pünkösdiek"(Székelyföldön tehát nemcsak a román ortodox egyház terjeszkedik hanem a romák között a pünkösdiek is !!!) részéről. Azokat a magyar anyanyelvű romákat, akik elkezdtek járni a gyülekezeti alkalmakra megkeresték azok a "pünkösdi"(tisztelet a kivételnek, azon pünkösdi testvéreim felé akik mindezzel a gyakorlattal nem értenek egyet) misszió árusok akiknek román létükre muszáj terjeszkedni, akár még a Székelyföldön is csupán azért, hogy a "nagy romániai ébredést" el tudják adni a nyugati evangéliumi keresztyéneknek. Az ilyen "misszió árusoknak" nem számít az igazi megtérés, hanem azonnali bemerítéssel próbálják igazolni "vállalkozásuk" sikerességét, amit sok-sok fényképpel dokumentálnak. Hogy aztán mi lesz azzal, akit a  "profit éhség" miatt nagy hirtelenséggel "víz alá nyomtak" az már nem számít. Nekik. "Show must go on" Sajnos!!! Nekünk viszon fájdalom, mert olyanokat merítenek be akiket pl. Novák Zsolt testvér is úgy jellemez, hogy "rendezetlen életűek". Az ilyen rendezetlen életű pl. élettársi kapcsolatban élő, köztörvényes, megtéretlen embereket, akiknél nem láthatóak a megtérés gyümölcsei(bűnbánat, bocsánat kérés, élet-bűn rendezés), mi nem merítjük be. A "misszió árusok" azonban gátlástalanul, a fehér ruhás fényképek kedvéért és a külföldről remélt pénzekért cserébe megteszik. Igen nagy lelki kárt okozva ezzel leginkább azoknak akiket becsaptak. Akiknek felébredt  lelkiismeretét újra elaltatták/eloltották azzal hogy megtérés nélkül víz alá merítették őket.

Álljon itt egy jól dokumentálható történet mindezen "tolvajok és rablók" káros tevékenységére:

Egyik gyülekezeti alkalom során, melyet a gyergyószentmiklósi romák között tartott Novák Zsolt testvérem, észlelte hogy egy férfi kiment a teremből az udvarra. Utána ment hogy lássa mi a baj. Az illető férfi elmondta hogy nagyon el van keseredve és csupán  10 RON-ra lenne szüksége, mert minden pénzét elköltötte a gyermeke koporsójára, aki leukémiás, kómában fekszik a kórházban és az orvosok azt mondták neki hogy másnapra meghal a gyermek. Novák testvér erre azt válaszolta, hogy amíg él a gyermek addig van értelme az imádkozásnak, ezért térjen vissza a gyülekezetbe és imádkozzanak a gyermekért. Be is mentek, imádkoztak közösen és láss csodát: másnap reggel a gyermek felébredt és életben maradt. Néhány hét után haza engedték mindenki ámulatára. Ezek után az egyik istentiszteleten azt mondta az édesapa hogy mivel él a gyermek, ezért ő meg akar térni. Erre  Novák Zsolt testvér mindenek döbbenetére azt válaszolta, hogy ezért ne térjen meg! Azért térjen meg, mert Jézus él, és mert a bűneiből meg akar szabadulni! Ugyanis ha csupán azért tér meg mert él a gyermek, akkor a hite is csak addig fog tartani amíg a gyermek él!!! Ezen az illető édesapa megsértődött és elment megszomorodva. Nem sokkal ezek után az egyik vasárnap délután kipirult arccal jelent meg az összejövetelen és elújságolta hogy délelőtt a "pünkösdiek" megkeresztelték és most már ő is hívő.

Alig néhány nap múlva meghalt a gyermek. Sem a virrasztóba sem a temetésre nem "tudtak" elmenni azok a "pünkösdisták" akik az édesapát megkeresztelték. Novák Zsolt testvérék temették el a gyermeket és amit korábban prófétai kijelentésként megfogalmazott az be is teljesedett. Az édesapa a temetés napján úgy leitta magát hogy bajt okozott és jelen pillanatban is börtönben van. Addig tartott a "hite" míg élt a gyermek.

A "báránybőrbe bújt farkasok" pedig násztáncot járnak egy  elrabolt és megtévesztett lélek sírja felett... Nem sokáig!

Az Úr irgalmazzon a "misszió árusoknak"! Nekünk pedig adjon józanságot és bátorságot arra hogy ne féljünk és ne nevezzük testvérnek a farkast, hanem álljunk ellene!

Necrology

Erno Veress (Ernest Veresh) was a Baptist pastor born in Biborteni, Seklerland, Romania on July 26, 1945.  His parents were baptists and he was the third child in the family. His mother prayed in her pragnancy if she was going to have another son he would be dedicated to the Lord. At the age of 12 he made a decision for Christ. The Lord took it even more seriously and this was also true for his baptism that took place at the age of 15. According to his testimony, he was not truely born again at that time. Meanwhile, the children in the family got expelled from school due to their father`s faithful pastoral ministry. They all adapted to this situation and started to work. Erno was an apprentice in a blacksmith shop, where he struggled much with the desires of the flesh especially the lustful thoughts and temptation of drinking. Finally, God delivered him from these and he experienced the miracle of regeneration. He began to share his testimony and he turned away from his passion of soccer. His church recommended him to go to seminary, but God sent him first to the army (which at that time was compulsary for every young man).

He got used to turn to the Lord with each of his serious questions not resting until he received an answer for them. So it was with the question of marriage. He got news from his sister that there was a nice and good christian girl, Anna Ady, who lived in Lupeni. Taking it to the Lord in prayer he finally got an answer that she would be his wife. Their marriage took place on March 17, 1968.

About two years later, after the birth of their first child (who was later followed by four others), Erno (Ernest Veress) made some preparations for Bucharest Baptist Theological Seminary.

At first they rejected his application, saying there were no more places. But since he took it as a divine revelation that "you will suffer persecution for ten days"  he humbly persisted, and on the eleventh day he received a place. At first he had some difficulty understanding Romanian since he came from a Hungarian background, but finally he finished the seminary as the head of the class.

His first place in the pastoral ministry was in Borla Baptist Church where he was ordained as a pastor on the 1st of September 1974. The family was warmly received by the fellowship of the Church which was a blessing at the beginning of the minisitry. As a result of the insidious influence of the authorities, discrediting articles were published about him in the local newspaper. At the end the enemy was put to shame .

He took spiritual life seriously as well as fasting and prayer. As he practiced these the Lord revealed to him that he should move away from Borla.

In February 1977 the family moved to Zalau where they served the Lord for 14 years with the growing family. The Lord blessed his ministry greatly, the congregation grew enormously. During his time in Zalau he underwent much hardships together with his family: harressment from Securitate, food poisonings, interrogations, monitoring, their shed was set on fire, termoil because of the informers. These happened because the authoroties held him as an „awakened pastor” and could not persuade him to cooperate with the system neither to leave the country. Under the pressure of the state agencies of Zalau the congregation had to leave the existing church building which was demolished later on. As a wonderful result of God's providence and due to the unity of the church, a new church was built with a 500 seat capacity in the central part of Zalau. As pastor he kept up good relationships with brothers and sisters from Hungary and from the West through whom he received much comfort and protection.

The revolution found him in Zalau at the end of 1989. Just before it broke out he fasted for ten days looking for God’s intervention which would bring change in the country. The very morning of the Revolution he was in the clutches of the securitate but by the evening he was preaching the gospel in Hungarian and Romanian at the great revolution assemly at the main square of Zalau, calming the uprising spirits.

After the revolution the Baptists were able to re-establish the Hungarian Baptist Convention of Churches in Romania and he was elected the first president of it. On the basis of God’s guidance he accepted this ministry as well. Then he moved from Zalau to Oradea. In the meantime the Convention started the Hungarian Baptist Theological Seminary.

During his presidency he took part in the establisment of old people’s homes, camps, churches, the RomCom (a Swiss-Romanian organization strengthening Christian enterprises in order to fight unemployment) and he pastored several churches. As the president of the Convention he got the chance to travel overseas to preach the Word of God and to strengthen Christian relationships which had not been possible previously.

In the middle of 1990 his three older children got married and entered the pastoral ministry with their spouses.

In November 1995 he needed heart surgery and he retired from part of his work. God’s clear guidance led him to Miercurea Ciuc to plant a new Church where there had never been an Evangelical Church before. The Lord blessed this pioneering work. A church was established and a building was erected. During this time the Lord led them to set up the Barnabas Foundation with the help of Christian friends. In 1999 he took an active role in building the Barnabas House at Harghita Christian Camp. Through his ill son, Barnabas (who had muscular dystrophy) the Lord blessed and taught him in a special way and entrusted him to start up a mission among the disabled. In 2001 he was beside his 21 year old son Barnabas, when he went to be with the Lord.

In 2000 he initiated a church planting work in Cristuru Secuiesc where his son Erno later took over the mission. He labored much and carried on his heart the burden of the church building project which was opened 2003.

Between 2002-2003 he undertook the interim ministry of Odorheiu Secuiesc Church. At this time his eye problems worsened and his vision deteriorated, soon turning to total blindness. Unfortunately the many attempts to recover his sight were useless and caused him great suffering. He bore all the physical limitations and pain with unprecedented patience and humility.

Between 2004-2007 he and his wife planted and built a church in Gheorgheni. As a direct answer to his prayers the Lord sent Zsolt Novak from Hungary to take over the mission work.

Since 2008 he has lived in his house near the Harghita Chistian Camp. Because of his deep passion for souls, during the winter evangelistic sessions in the churches of the Convention he was away from home ministring for weeks and even months. On these occasions he could visit up to 30-40 places where he preached the word of God. In the summertime he was a blessing for the disabled, the children, young and aged who were camping. Proof of this are the many recordings and live stream broadcasts found on the internet.  God gave strength, passion and joy to a man with heart problems and many other difficulties.

He spent his final days with his loving wife, children and grandchildren at the annual family gathering.  His last message to the family was from John 13,34 :”A new commandment I give to you, that you love one another…”

On Sunday morning, just before the day of his departure he enjoyed the Lord’s supper in the fellowship of the church at Odorheiu Secuiesc.

He spent the afternoon and evening up to the late hours with his wife listening to the Word of God, enjoying warm fellowship and prayer. Although his health was seemingly better than before, our God decided to take him to Himself while he was working on Monday morning. His departure happened just as he had desired. The Lord took him before he was compelled to be taken care of.

He declared boldly: Everything with Jesus and nothing without Him! His greatest desire and prayer was that his children would walk in the truth and that God would bring revival among us.

He has left us with a tremendous spiritual legacy. Our ongoing task is to use this to the glory of the name of the Lord Jesus Christ. Amen!

Looking forward to a final everlasting reunion:

His beloved wife Anna, his sons: Efraim and his wife Martha, Erno and his wife Terez, his daughters Evodia and her husband Lajos Budai, Napsugar and her husband Sandor Kelemen, his 14 grandchildren, his sister and brothers, relatives, friends and the worldwide community of the Hungarian Baptists and many others.

Nekrológ - Magyarul

Veress Ernő baptista lelkipásztor 1945. július 26-án született Székelyföldön, Bibarcfalván, hívő baptista szülők 3. gyermekeként. Édesanyja a terhessége alatt úgy imádkozott, hogy ha újra fia lesz, akkor az Úrnak szenteltessék. 12 évesen döntött Krisztus mellett, de az Úr nála sokkal komolyabban vette ezt a döntést, miként 15 éves korában történt bemerítkezését is - saját meglátása szerint akkor még nem született újjá. Ekkortájt a kommunista diktatúrának köszönhetően apja hívő lelkészi munkássága miatt a gyermekeket kizárták az iskolából. A gyerekek is vállalták ezt, dolgozni kezdtek - Ernő egy kovácsműhelyben, ahol sokat küzdött az „ifjúkori kívánságokkal”, főleg a parázna gondolatokkal és az ital kísértésével. Végül Isten megszabadította ezektől, és újjászülte. Elkezdett bizonyságot tenni, elhagyta a futball szenvedélyét. A gyülekezete teológiára javasolta, de Isten előbb katonának küldte.

Megszokta, hogy minden komolyabb kérdéssel az Úrhoz forduljon, és ne nyugodjon addig, amíg választ nem kap tőle. Így volt a házasság kérdésével is. Nővérétől hallott a Lupényban lakó jó hívő lányról, Ady Annáról. Imádságban Isten elé vitte a dolgot, és végül azt a választ kapta, hogy ő lesz a felesége. Házasságkötésük hit által jött létre 1968. március 17-én.

Mintegy két év múlva, miután megszületett az első gyermekük (akit később még négy követett), Veress Ernő a bukaresti Baptista Teológiára készült. Először elutasították jelentkezését, mondván, nincs hely. De mivel ő kijelentésként vette, hogy „lesz tíz napig való nyomorúságotok”, alázattal kitartott, és a tizenegyedik napon megkapta a helyét. Nehéz körülményei ellenére - eleinte alig értette a román nyelven folyó tanítást - osztályelsőként végzett.

Első szolgálati helye Szilágyballa volt, itt avatták lelkipásztorrá 1974. szeptember 1-én. Kedves testvérekre találtak a gyülekezetben, áldás volt ez a szolgálat kezdetekor. A hatóság befolyására hamis vádakkal teli lejárató cikket írtak róla a zilahi újságban, de végül megszégyenült az ellenség.

Komolyan vette a lelki életet, az imádságot, a böjtöt. Egyik ilyen alkalommal az Úr kijelentette neki, tovább kell mennie Szilágyballáról.

1977. februárjában költöztek Zilahra, ahol 14 évig szolgáltak az egyre bővülő családdal. Az Úr nagyon megáldotta a szolgálatát, megsokszorozódott a gyülekezet tagjainak létszáma. A zilahi évek alatt sok nyomorúságon ment át családjával együtt: zaklatások a Szekuritáté részéről, ételmérgezések, vallatások, lehallgatás, tűzeset, besúgások miatti szorongattatások. Mindez azért volt, mert a hatóság emberei „felébredt” lelkipásztornak tartották, és nem tudták rávenni őt a rendszerrel való együttmunkálkodásra, sem az ország elhagyására. Az állami szervek nyomására a zilahi gyülekezetnek el kellett hagynia meglévő imaházát, amelyet le is romboltak. Az Úr csodálatos gondviselése nyomán, a testvérek egysége révén egy 500 férőhelyes imaházat építhettek Zilah központi részén. Lelkipásztorként jó kapcsolatokat ápolt magyarországi és más nyugati testvérekkel, akiken keresztül sok bátorítást kapott, védelmet nyert.

Zilahon érte a forradalom 1989. végén. A forradalmat megelőző napokban 10 napig böjtölt azért, hogy Isten beavatkozása hozzon változást az országban.

A forradalom napjának reggelén még a Szekuritate karmaiban volt, de este már az evangéliumot hirdette magyarul és románul a zilahi nagygyűlésen, lecsillapítva a felforrósodott kedélyeket.

A rendszerváltás után újraszervezhették a Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetségét, melynek elnökévé választották. Isten vezetése alapján fogadta el ezt a szolgálatot is. Ekkor a Zilahról Nagyváradra költözött, s közben a Szövetség elindíthatta a magyar teológiai oktatást.

Szövetségi munkássága alatt részt vett öregotthonok, táborok létrehozásában, gyülekezetek megalapításában, pásztorlásában, a ROMCOM elindításában. Amit korábban nem tehetett meg, szövetségi elnökként eljutott a tengeren túlra is, Isten igéjét hirdetni, testvéri kapcsolatokat ápolni.

A kilencvenes évek közepén három nagyobb gyermeke házasságot kötött, és házastársukkal együtt lelki munkába állt.

1995. novemberében szívét megműtötték, ezután betegnyugdíjas lett. Visszavonult az elnöki szolgálatból. Isten világos vezetésének engedve feleségével és még otthon lévő két gyermekével Csíkszeredába költöztek gyülekezetplántálás céljából. Az Úr megáldotta az ugartörést, Csíkszeredában gyülekezet jött létre, imaház épült. Ezalatt az idő alatt alakult isteni indíttatás által és baráti összefogás eredményeként a Barnabás Alapítvány. 1999-ben épült fel a Barnabás Ház, melynek munkálatainál is aktívan részt vett. Izomsorvadásos beteg fia, Barnabás által Isten különleges módon megajándékozta, tanította, és a mozgássérültek közötti missziómunkával bízta meg. 2001-ben 21 éves fia mellett volt, amikor Barnabás az Úrhoz költözött.

2000-ben Székelykeresztúron kezdett gyülekezetplántálásba, ahol később Ernő fia vette át a munkát. A 2003-ban megnyílt imaház építéséért sokat fáradozott, szívén viselve a munkálatok terhét.

2002-2003. között Székelyudvarhelyen vállalt ügyintézői lelkipásztori szolgálatot. Ekkor súlyosbodott szembetegsége, amely rövidesen teljes vaksághoz vezetett. Sajnos a látása javításáért hozott többszöri próbálkozás és a fájdalmas műtétek sem hoztak javulást. Az ezzel járó korlátozást és fájdalmakat haláláig példaértékű türelemmel és alázattal hordozta.

2004-2007. között Gyergyószentmiklóson plántált gyülekezetet, épített imaházat, ahol a szolgálatban Novák Zsolt testvér váltotta, akit az Úr az ő imádságára válaszként rendelt Magyarországról.

2008-tól a Hargita Keresztyén Tábor mellett lévő házában lakott, de csak időszakosan. A csontjaiba rekesztett tűz miatt téli evangélizációs sorozatok idején hetekig-hónapokig volt távol otthonától a szolgálatban. Ilyenkor volt úgy, hogy 30-40 helyen hirdette Isten Igéjét. Nyaranta pedig a táborozó mozgássérültek, gyermekek, fiatalok, idősek számára volt áldás. Mindezekre bizonyság az interneten fellelhető számtalan rögzített prédikáció, élő közvetítés... Isten adta ehhez az erőt, a kedvet, és örömöt a törékeny testű szívbeteg embernek.

Élete utolsó napjait 2014. január 2-4. között szerető felesége, gyermekei, unokái körében tölthette az immár hagyománnyá vált évi családi találkozón. Ezen a találkozón utolsó igei üzenete ez volt a család felé: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek!...”Jn 13,34. Halála előtti nap, vasárnap délelőtt úrvacsorai közösségben volt a székelyudvarhelyi gyülekezettel. A délutánt és az estét pedig éjfélbe nyúlóan a feleségével töltötték meghitt egyetértésben az ige mellett, imádságban. Noha egészsége jobbnak mutatkozott, mint korábban, a mi Istenünk mégis úgy döntött, hogy hétfő reggel, munka közben magához rendeli hűséges szolgáját. Éppen úgy történt elköltözése, ahogyan óhajtotta. Mielőtt állandó gondozásra szorult volna, vagy ágyba kényszerült volna, az Úr magához vette.

Hittel vallotta Jézus Krisztusról: mindent Vele, semmit Nélküle! Legfőbb vágya és imádsága az volt, hogy gyermekei az igazságban járjanak, és hogy az Úr adjon ébredést közöttünk!

Igen gazdag szellemi örökséget hagyott hátra, melynek gondozása, gyarapítása életre való feladatunk azért, hogy az Úr Jézus Krisztus nevére újra és újra dicsőséget hozzunk. Ámen!

Az általa oly sokszor kívánt viszontlátásra vár:

Gyászoló felesége Annuska,

Fiai: Efraim és felesége Márti, Ernő és felesége Teréz

Lányai: Evódia és férje Lajos, Napsugár és férje Sándor, 14 unokája, édestestvérei, rokonsága, barátai, és az egész magyar baptista testvériség, és még sokan mások.

Édesapámat az Úr magához vette!

Protokoll fotó

Közöttünk a családban

ÉDESAPÁMAT Az Úr MAGÁHOZ VETTE!  Áldott legyen az Ő neve!

"És kedves dolgot cselekedék az Úr szemei előtt, és járt az ő atyjának, Dávidnak minden útaiban, és nem tért el sem jobbra, sem balra." II.Kir.22:2. vers

Az Úr Jézus bemerítésének és a kánai menyegző csodájának emléknapján vette magához az Úr az ő harcosát, az édesapámat!


Most a gyász és a sírás ideje van.........

id. Veress Ernő temetési gyászistentisztelete szombaton, 2014. január11-én lesz, délben 12 órakor a Hargita Keresztyén Táborban ( Hargita Keresztyén Tábor/ Harghita Christian Camp ).
A virágra, koszorúra szánt pénzt, kérjük ajánlják fel a helyszínen a Hargita Tábor javára, amely édesapám szívügye volt, hogy még sok gyerek, fiatal, mozgássérült és családja megtapasztalja ott Isten szeretetét. Hisszük, hogy ezáltal is eszköz lehet ebben!

Köszönjük a sok szeretetet, kedves, vigasztaló szavakat, igéket.
Jézus él! Édesapám most már Barnabás öcsémmel együtt színről-színre áldhatja a Királyok Királyát!