"De mi nem vagyunk

a meghátrálás emberei hogy elvesszünk hanem hitéi hogy életet nyerjünk..."(Zsid.10:39) Ez az ige igaz kedves vendégeinkre is, akik ugyan balesetet szenvedtek, de mégis tovább jöttek Érszőllősre. Bohus András és Lisztes Tibor testvéreket, a békési gyülekezetből(Magyarország) már a szombat esti összejövetelre is vártuk és arra számítottunk hogy vasárnap is közöttünk szolgálnak a bemerítési ünnepélyen. Erre fel szombat este 5 óra körül csörög a mobilom és benne András testvérem közli, hogy nagyon sajnálja hogy nem érkeznek el közénk, mert a határállomástól nem messze Létavértesnál balesetet szenvedtek. Az autó, egy Nissan Vanette az árokban van és mind a négy kereke az ég felé. Hála az Úrnak karcolás nélkül szálltak ki belőle. Azonnal szóltam Szilágyi Zsoltnak (Székelyhídon lakik a feleségem 2. unokatestvére), hogy menjen ki hozzájuk és segítsen amit lehet. Én is elindultam és egy órán belül meg is érkeztem. Az elején még nem tudták testvéreink sem hogy miként döntsenek, jöjjenek tovább vagy sem, de aztán végül -az én hitem szerint is- a jobb részt választották. Igaz hogy András a lányát Lídiát haza küldte az unokatestvéreivel(ők éppen egy konferenciáról tartottak hazafelé Derecskén át) és az autót is egy egy autómentő vitte haza Békésre, de ők nem fordultak vissza. Hiszem hogy az Úr sok áldást ad általuk a gyülekezetünkben. Arról is megvagyok győződve hogy az anyagi kár is ami az autóban keletkezett, az Úr előtt ismert. Mivel látja hogy az ő szolgái nem hátrálnak meg ilyen próbatételekben sem, ezért ki fogja rendelni a szükséges pénzösszeget a javításhoz!
Azt kérem az Úrtól hogy a most vasárnap bemerítettek egész életére is legyen igaz a bejegyzés címében idézett ige! Ámen! Úgy legyen!