Kínos?

Van úgy hogy az ember nagyon kínos helyzetbe csöppen. Az ilyen eseteknek általában jól visszakereshetők az okai. Ez történt velem is a múlt nap. Ez egy amolyan családi-apukás sztori. Aki fajsúlyosabb témát óhajt lapozzon tovább.
A múlt hét péntek reggelén Margittán az "Unicarm" üzletben "futottam bele a késbe". Az előzményekről annyit hogy életemben talán ha ötször voltam az öt gyermekem miatt óvodában vagy iskolában szülőértekezleten. Általában a feleségem szokott ilyen helyekre eljárni. Tudom hogy ez nem egy jó példa, de hát a legutóbbi szülőértekezleten kb. 3 hete is amikor a feleségem betegsége miatt nekem kellett elmennem(Napsugár érdekében), a 29 szülő közül csak ketten voltunk férfiak és a tanítónéniket nem is számoltam a 29 résztvevő közé. Ezt megelőzően talán csak egyszer voltam Margittán egy karácsonyi iskolai ünnepségen, amikor Jémináék adtak elő egy műsort. Na tehát ily szülői előélet után a minap az üzletben rám köszön egy fiatalasszony:
-Jó reggel!
-Jó reggel! -viszonoztam a köszöntést és közben azon gondolkodtam hogy vajon honnan is ismerjük egymást. Hoppá! Biztos a szülőértekezletről, mert sem a margittai sem az érszőllősi gyülekezetben nem láttam még a hölgyet. Na ha így van, akkor utána megyek és rákérdezek arra mit is döntöttek végül a szülők, mennyi pénzt kell betenni a közös kasszába? Ugyanis nekem hamarabb el kellett jönnöm szülőértekezletről, mert este evangelizációs összejövetelre igyekeztem szolgálni.
-Elnézést, hogy megkérdezem de mi is volt a döntés a legutóbbi gyűlésen?
-Milyen gyűlésen, milyen döntés? -kérdezett vissza meglepetten
-Hát... hááát azon ami a múlt héten volt az iskolában -dadogtam miközben egyre jobban elbizonytalanodtam
-Mostanában nem is volt szülőértekezlet.
-Nem volt? - már nagyon zavarban voltam, vajon kibe is kötöttem bele?
-Nem most nem - miközben válaszolt láttam rajta hogy gyanúsan végigmér. Rettenetes kínban voltam, de végül a hölgy átvágta a gordiuszi csomót. Elmosolyodott és kicsit leereszkedően, megértően azt mondta:
-Nem csodálkozom magán. Magának annyi gyermeke van hogy azt sem tudja mikor melyik miatt kell menjen szülőértekezletre...
-Hát igen, akkor elnézést. Viszontlátásra! -közben pedig arra gondoltam hogy soha többet szülőértekezletekre nem fogok menni. Ott biztos nem fogunk találkozni. Utólag nekem is leesett, hogy valószínűleg a Jémina egyik osztálytársának lehetett az édesanyja az illető, akivel karácsony előtt találkozhattunk. Egyet azonban biztosan tudok, hogy ez a feledékenység ill. tévedés nem a "sok gyermek" miatt van.