Megújított

az ÚR minket, akik együtt voltunk ezen a hétvégén a Hargita Táborban. Valósággal elárasztott a minket bűnbánat lelke. Sok mulasztást, bűnt fedett fel bennünk a Szent Szellem és nem tehettünk egyebet mint sírtunk, zokogtunk, megvallottuk Mennyei Atyánk előtt és bocsánatot kértünk tőle az Úr Jézus nevében. Meg is adta. Soha életemben nem voltam még ilyen alkalmon. Olyan örömöt és annyi áldást nyertünk, hogy túlcsordul a szívünk. Hiszem hogy mások is megfogják ezt tapasztalni, mert meglátogatott minket az ÚR!

JÖN AZ ÉBREDÉS! FÚJ A SZÉL, nem csak tudom hanem érzem is...

Ma ezt az igét adta nekem az Úr:

"S ez legyen jelül néked: ez évben ugartermést esztek és a másik évben sarjut, és a harmadik évben vessetek, arassatok és szőlőt ültessetek, és egyétek gyümölcsét. Júda házának maradványa pedig, a mely megszabadult, ismét gyökeret ver alul, és gyümölcsöt terem felül. Mert Jeruzsálemből megy ki a maradék és a maradvány Sion hegyéről; a seregek Urának buzgó szerelme művelendi ezt! Azért így szól az Úr Assiria királyáról: Nem jő be e városba, nyilat sem lő reá, és nem szállja meg paizszsal azt, és töltést sem készít ellene. Az úton, a melyen jött, visszatér, de e városba be nem jő, azt mondja az Úr. És megoltalmazom e várost, hogy megtartsam azt én magamért és szolgámért, Dávidért!" És.37:30-35