Sikerült a műtéti bevatkozás

az Úr kegyelméből. Altatás nélkül csupán érzéstelenítővel, de beültették a szívritmus szabályozót(pacemakert) a kulcscsont alá. A műtétre ma délután került sor és este hét óra után már beszélhettem édesapámmal, aki a körülményekhez képest eléggé jól van és megköszönte az imatámogatást. Még bent lesz egy ideig megfigyelés alatt, de édesanyám is ott lehet mellette és ez jó neki. Reméljük hogy ha az Úr megsegíti és kijöhet a kórházból, az életminőségében pozitív változásnak lehetünk szemtanúi.
Én is köszönöm mindenkinek aki nem feledkezett meg az imádkozásról és hiszem hogy ezen túlmenően is tapasztalni fogják, hogy nem hiábavaló az igazak buzgóságos könyörgése...
Ha még valaki vállalna közbenjáró imádságot annak a feleségemet ajánlom a figyelmébe, aki holnap államvizsgázik. Egy öt éves periódus zárulna le a holnapi vizsgával. Nem az a gond hogy ne tudná az anyagot, hanem az hogy ő általában nagyon izgul(sokszor feleslegesen) és ezzel ronthat a megítélésen. Én úgy gondolom, hogy ő is tudja az anyagot egy ötösre vagy "legrosszabb"(?) esetben 4-esre, de most már minden a könyörülő Istenen múlik.
Áldott az ÚR!