NEKROLÓG

Zsolt 51:2 “ …Könyörülj rajtam én Istenem a TE kegyelmességed szerint ……”

Hoble János , 1930 június 18.-án született Micskén , a Hoble Péter és Floare négy gyermekes család, harmadik gyermekeként .

Tanulmányait Micskén végezte aztán pedig , az akkori idők lehetőségei szerint igyekezett munkában elhelyezkedni.

1950 október 15.-én házasságot köt Bugyi Irmával , akivel együtt élnek házasságban több mint 60 esztendőt.

Ezt a családot Isten megáldja 4 gyermekkel ( Irma , Mária , János , László ) , 10 unokával és egy dédunokával.

1954 tavaszán, a lelkileg megújult Nistor bátyja meglátogatja , együtt menve a legelőn keresztül bizonyságot tesz a megtérés fontosságáról és sürgősségéröl . Ez a bizonyság megragadja és ott a legelő egyik kis völgyében letérdel és kegyelmet kér és kap Istentől . Ezután ennek az embernek radikálisan megváltozik az élete .

1954 tavaszán pünkösd napján bemeritkezik id. Hubert János , körzeti munkás, által .

Életének az ezt követő szakaszát ( több mint 50 esztendőt) a missziómunka és a gyülekezetek iránti elkötelezettség jellemzi. Rendszeresen látogatja a környékbeli gyülekezeteket de nem riadt vissza a távolabb eső gyülekezetek felkeresésétől sem, (Nagybányától , Zsil völgyeig , Szilágymegyétől Hunyad vagy Brassó megyéig ,stb) igyekezvén bátoritani az ott élő testvéreket . Alap tulajdonsága volt a közvetlen és lényegre törő kérdései az illető megtérésével vagy lelki állapotával kapcsolatosan . Bizonyosan sokak elmondhatják, hogy a közvetlen modszeren keresztül változtatta meg Isten életüket. Ez időben kapcsolódik munkája össze azokkal a testvérekkel, akik az időben újultak meg lelkileg ( Bodor Sándor , Nagy Károly , stb)

A helyi gyülekezetben , helye volt úgy a igetanitási részben , mint a közösség irányitási szolgálatban , több éven át jegyzője illetve bizottsági tagja lévén a gyülekezetnek.

Egy egyszerü ember volt , lehet hogy hiányosságai voltak, lehet, hogy hibákat is elkövetett, de épp ezért Isten kegyelmére volt útalva és ezt sokszor meg is tapasztalhatta.

Életének utolsó 5 évében egyre fokozódott erőtlensége , a betegség jelei mindinkább láthatóvá váltak. Ezeknek tudatában tagadta meg a műtétet, szándékosan készülve az elköltözésre, de ezekben az időkben is a gyülekezet sorsa és a gyülekezetben való megjelenés mindennél fontosabb volt , ezt sokszor álmában is hangosan jelezvén .

2011. julius 9.-én délután 4 órakor Isten elszólitja őt az élők sorából.

Dán 12:3 „Akik sokakat az igazságra visznek, fénylenek miként a csillagok örökkön örökké”

Legyen áldott az emléke. 

/TRIPÓ ISTVÁN/