Most múlik pontosan

el ez az esztendő, de van ami már a régmúlthoz tartozik. Ilyenek az alábbi képen látható idők...

34 éve

29 éve

21 éve

Meg vagy-e tisztulva...?

Édesanyám meggyógyul

Már nem kell fájdalomcsillapítót szednie... Lelkileg már erõs.

Családi találkozóra

érkeztünk a Hargitára édesapámékhoz

Az erdélyi magyar baptisták

imaheti programja innen letölthető. 2012 első hetében az itt közölt tematikus sorozat szerint fogunk imádkozni estéről estére. Aki velünk együtt akar hálát adni és könyörögni az töltse le és nyomtassa ki ezt az anyagot. Megéri.

Ezt a karácsonyi üzenetet kaptam az Úrtól

"Emlékeztessed őket, hogy a fejedelemségeknek és hatalmasságoknak engedelmeskedjenek, hódoljanak, minden jó cselekedetre készek legyenek. Senkit ne szidalmazzanak, ne veszekedjenek, gyöngédek legyenek, teljes szelídséget tanusítván minden ember iránt. Mert régenten mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők, különböző kívánságoknak és gyönyöröknek szolgái, gonoszságban és irígységben élők, gyűlölségesek, egymást gyűlölők valánk. De mikor a mi megtartó Istenünknek jóvolta és az emberekhez való szeretete megjelent, nem az igazságnak cselekedeteiből, a melyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Lélek megújítása által, melyet kitöltött reánk bőséggel a mi megtartó Jézus Krisztusunk által." Tit. 3:1-6

Vallási analfabéták

az egyik legtöbbször látogatott magyar hírportál(www.index.hu) szerkesztői. December 24-én kellemes húsvétot kívántak az olvasóknak. A vallási analfabetizmus mementójaként az alábbi képernyőképet rögzítettem... Szomorú...

Nagyváradon jártam

a Szövetségnél és a "Szeretet" szerkesztőségében..., majd estére elmentem Tasnádra a cigány közösségbe. Végül csak haza érkeztem. Áldassék az Úr neve!

Ha tudtam volna

egy évvel ezelőtt hogy mi lesz ebben az esztendőben, akkor is megírtam volna az alábbi levelet. Igaz hogy az alábbiakat egy szolgatársaknak fenntartott levelezőlistára írtam, de véleményem szerint gyülekezeti közösségeinket is érinti a tárgyalt téma, különös tekintettel a kiemelt részre... Ezért döntöttem úgy, hogy így év vége felé -nem csak a visszatekintés miatt- itt a blogon is közlöm akkori gondolataimat. 

Kedves Testvéreim! 

           Az Úr kegyelméből ma töltöm 41. életévemet aminek nagyobb része gyarlóság és inkább szégyenkezek  miatta, de hála a Mindenhatónak, aki az Ő Fiában új életet adott nekem, hogy örülni is tudok, azért mert elvette bűnöm, szégyenem! Így tehát örülök az új életnek, a feladatnak amit rám bízott és azért imádkozom hogy hűséges maradhassak Hozzá!            Úgy vettem észre, hogy némelyek kezdik rosszul érezni magukat, akkor ha valamilyen "feszültség" vagy nehéz ügy kerül a közösség ill. nyilvánosság elé. Pedig ez így természetes. Amikor újjászülettünk jó néhányan a zilahi ifjúságban nagyon is oda figyeltünk egymásra. Rákérdeztünk a másikra, hogy van lelkileg és ha úgy tetszik még "szőrszálhasogatóak" is voltunk, mert nem elégedtünk meg azzal a váasszal hogy "jól", "minden rendben", vagy "ez nem tartozik ide". Megmondtuk egymásnak kerek-perec ha valamit nem láttunk jónak és nem volt ebből sértődés. ill. volt, de az el is távolodott tőlünk és sajnos ma sincs a helyén. Úgy gondolom ha egymás között vagyunk és egymást az újjászülettek közösségének*(még nem is azt mondtam hogy szolgatársnak*) fogadjuk el, nem a háttérben, nem elhallgatva, "elmismásolva" kell "helyre tenni" dolgokat, akkor amikor  egymásról sőt, egész közösségünkre kiható következményekkel kell szembenéznünk. Mit értek alatta? Azt hogy egy lelkipásztor  élete ill. kapcsolatai nem számítanak magánügynek. Mivel ő egy közösség képviselője, felvigyázója, ezért a vele kapcsolatos kérdések vagy fenntartások nem csak személyét illetik, hanem rajta keresztül másokra is hatnak. A másik dolog az hogy a felelősséget il. a közösséget gyakorolni egymás felé eredményesen, csak úgy lehet ha legalább magunk között(szolgatársak között) nyíltak vagyunk. Nem kell megijedni attól, ha olykor szikrázik a párbeszéd, de mégis tisztul a kép.(*"Miképpen egyik vassal a másikat élesítik, a képen az ember élesíti az ő barátjának orczáját." Péld.27:17)* Elsősorban Krisztus miatt(Ő mindenek felett!!!) és magunk, mások miatt is. Ő miatta nem tűrhetjük meg a bűnt magunkban és nem nézhetjük el azt sem ha valaki szégyent hoz rá magaviseletével. Ez nem magánügy. Ez az Ő ügye.     Azt látom hogy ez utolsó időkben a gyülekezeti fegyelem ill. fenyíték alkalmazása  nagy kérdés a szolgatársak között is. Meg van a kísértés arra, hogy akkor amikor oly sok az üres padsor az imaházban, mindenkit "szeretetben" elfogadjunk úgy ahogy van, pedig nagyon is meg kell ítélni azt, ami nem illik Krisztushoz. Hol beszéljük meg azt ami nehéz, ami kísértés ha nem itt magunk között? Miért oly riasztó ha valaki személyében meg van vizsgálva a szolgatársak között? Netán félek attól hogy egyszer én is sorra kerülhetek? Ámen! Úgy legyen! Ha van kölcsönös szeretet és alázat akkor csak jó származhat mindebből!!! Lehet hogy ma Pál apostolt is elmarasztalnák egyesek azért, mert* Démászról(2.Tim.4:10) <http://www.biblia.hu/biblia_k/k_55_4.htm>* ill. * Péterről(Gal.2:14) <http://biblia.biblia.hu/read.php?t=1&b=48&c=2&v=14#v12> *a nagy nyilvánosság előtt úgy nyilatkozott, ahogy olvassuk, de én mégis azt mondom hogy ma is az a mérce ami akkor volt.              Tehát testvéreim, csak egyenesen és nyíltan, de szeretettel és alázattal intsük, neveljük, bátorítsuk*("2Tim.3:16*)<http://biblia.biblia.hu/read.php?t=1&b=55&c=3&v=16#v14> egymást az Ige fényében, mert ezzel a Szent Lélek csak a javunkat munkálja!!! 

Szeretettel, 

Efraim 

A hozzászólások (comment) ismét engedélyezve vannak...

Szeretnék készíteni

egy térképet Kiss Juhász Vilmos testvérem javaslatára ami az erdélyi magyar baptisták területi eloszlását mutatja be.  Ha az Úr is úgy akarja és minden jól alakul, akkor a tavaszi kongresszusra mindenki számára elérhető lesz. A reformátusoknak is van egy hasonló kiadványuk, mely a két egyházkerületen(erdélyi+királyhágómelléki) belül mutatja az egyházmegyéket és azon belül az egyházközségeket a taglétszám függvényében. Nekem jónak tűnne hogy ezen felosztás és megfeleltetés alapján én is megrajzoljam a misszókerületek(egyházkerület), a körzetek(egyházmegyék) és gyülekezetek(egyházközség) területeit, hogy egy ilyen missziós térképre nézve mindenki tudja, hogy hol mekkora gyülekezeteink, misszióállomásaink és milyen szervezeti formákban vannak Erdély szerte. Egy ilyen térképet minden gyülekezetben ki lehetne függeszteni és akkor az egymásért való imádkozásunk is célratörőbb lehetne. Építő javaslatokat ill. hozzászólásokat e tekintetben is fogadok a vefraimkukacgmailpontcom címen.

Megtámadtak

az állatvédők, a szombati bejegyzés miatt, ezért egy bizonyos ideig csak moderálva jelenhetnek meg a megjegyzések...

Köszönjük

mindenkinek az imatámogatást, akik segítségül hívták az Úr Jézus nevét édesanyánk miatt!!! Hála az Úrnak hogy már jobban van. Itt Evódia húgom blogján többet is meg lehet tudni róla, mert ott van mellette.

Frissítés: Itt már édesanyám íratta le hogy mi történt...

Betelt a pohár

Nem tudom hogy kinél kell lemondani az "Élet és Világosság" című havilapot, mely évek óta rendszeresen eljut hozzám és több testvéremhez is, de mostantól nem igénylem. Nem mintha eddig is kértem volna, de elfogadtam ha adták. Nem mindig olvastam el, de néha jó írások voltak benne, bizonyságtételek. Mostanra viszont a MET lapjaként amolyan közéleti havilappá "nőtte" ki magát. Helye van az ilyen típusú lapoknak is a sajtópiacon és nem is azzal van bajom, hogy megjelenik, hanem azzal hogy gyülekezeteinkben ingyenesen terjesztik mint valami lelki tartalmat. Aki akarja vásárolja meg úgy mint a "Bihari Naplót" vagy a "Magyar Nemzetet", "Magyar Narancsot" kinek mi az ízlése, de ne gondolja senki hogy sokkal több lelki tartalom van benne mint az előbb említett lapokban. Olykor azok is leírják annyiszor az Úr Jézus nevét, mint ahányszor a mostani lapszám 36 oldalán megtaláltam. Ha Bach 1725. évi karácsonyi műve nem lenne elemezve benne akkor a Jézus nevét csak egyszer vagy kétszer lehetne megtalálni ebben az "egyházi" lapban. Olvasunk benne a chanukáról, a menóráról, Lisztről és a cigányokról, Rabindranath Tagore hindu költőről, a Mikulásról, egyházi évfordulóról és végül Cézárról az "egyház" kutyájáról. A MET létezésének 30. évfordulójára írt cikk legfőbb vonatkozása az a megállapítás hogy az "egyház" 1998--as költségvetése 15 millió forint volt, ma pedig több mint 2 milliárd Ft. Hála a sok szociális intézménynek amit főként állami pénzekből tart fenn.  Tehát inkább szociális gondozóhálózat a MET mint egyház. Ennek is helye van a társadalomban. Viszont mi a bűnből való szabadulást, a megtérést, az újjászületést a lelki életet többnek értjük a  szociális érzékenységnél. Ebben a lapszámban a Cézárról megírt nekrológ verte ki nálam a biztosítékot. Cézár volt ugyanis az "Egyház" kutyája, aki 18 év után betelt az élettel és kimúlt. Én is elkövettem olyat hogy a 18. évében tragikus sorsra jutott  Transzporterünkről nekrológot írtam (egy kicsit másként), de nem a "Szeretet" lapunkba, hanem csak úgy magamnak a blogra. Mindennek rendelt ideje és helye van. Ne keverjük össze a dolgokat. Abban az "egyházi" újságban ahol egy teljes oldalt "szentelnek"  az "egyház" kutyájának de az Úr Jézus áldozatáról elvétve ha megemlékeznek, nincs se élet se világosság még akkor sem ha e két szó a lap fejlécében megtalálható. Elrettentő példaként beszkennelem a lapszám 35. oldalát.

Édesanyám balesetet szenvedett

ma délelõtt. Elütotte egy autó, kórházban van,Csíkszeredában. Imádkozni kell érte...

Megtérés, bemerítés, bűnrendezés...

Erről szólt a Simon József testvér előadása a KCA konferenciáján, amit érdemes meghallgatni másoknak is. Tényleg. 41perc 41 másodpercnél hallható egy igen jó példa a helyes bűnvallásra...

Alább Novák Zsolt testvér szolgálata hallgatható vissza "Gyülekezeti fegyelem" témakörben.

Szolgatársi közösségben

Szabó András, Albert István Zsolt(nem látszik), Fazakas György. Kiss Zoltán, Papp László, Nagy István, Borzási István, Fekete Csaba és én(nem látszunk)

voltunk együtt Csaba testvéréknél. A "kilence" megvolt a tizedik viszont hiányzott :(
Osztottuk a terheket, bátorítottuk egyik a másikat, imádkoztunk egymásért, a külmisszióért, az ünnepi szolgálatokért. Készültünk és végül énekeltünk...
"Öröm, öröm ó drága kedves hír..." Ámen!

Székelyföldön voltam...

Nem jó az embernek egyedül..., hiába a csillogás villogás...

Rokonok között már más...

Missziómunkások konferenciája

volt hétfõn kedden a Margitta melletti holland farmon. Ezen a konferencián fõleg azok vettek részt akik a romamisszióban forgolódnak. A mellékelt képen éppen Simon József testvér látható amint a megtérés, bemerítés, bûnrendezés témakörében szolgált.

42.

évemet töltöttem a mai napon az Úr kegyelméből. Az új emberem viszont még csak 24 éves. Amióta lelkipásztor vagyok vagyok eddig csak egyszer esett vasárnapra a születésnapom 2005-ben(Baróton a szülővárosomban) és akkor is megadatott az a kegyelem ami a mai napon, hogy együtt úrvacsoráztunk a gyülekezetemmel és még evangéliumot is hirdethettem. Délelőtt tehát itthon, délután 15 órától Poklosteleken majd este hattól ismét itthon szólhattam az Úr igéjét. A testvérek Micskéről és itthon is nagy szeretettel és igével köszöntöttek, igérték hogy ezután is imádkoznak értem. Hálás vagyok értük és mindazokért is akik a mai napon akár emailben, facebookon, sms-ben, telefonban vagy személyesen kívántak áldást az életemre! Sokkal tartozom az Úr Jézusnak!!! Áldott legyen az Ő neve!

Délelőtt itthon Érszőllősön

Délután a poklostelki imaházban

Este a pengetőszenekar is szolgált

Missziókerületi közgyülésunk

volt ma és mi érszöllösiek voltunk a házigazdák. Jó együttlétünk volt, mert nem csak adminisztratív feladatok kötöttek le minket, hanem az igeszolgálat(Borzási Pál) is telitalálat volt...

Szatmári evangelizáció

Egy érdekes írás

van itt. Különösen a cikk utolsó bekezdése az, ami még figyelemre méltó...