Hétfő - In memoriam...

Életének 18. esztendejében hűséges "szíve" megszűnt dobogni. Én 10 évesen ismertem meg közelebbről és amennyit akkor tudtam róla az elegendő volt ahhoz hogy nagy reményeket fűzzek hozzá. Nem csalódtam. Amennyire tőle telt mindig készen állt a szolgálatra. Az evangélium terjesztéséért rengeteget fáradozott, sokszor még betegen is. Mások javáért is küzdött, úgy hogy ő maga soha nem várt viszonzást. Mindig beérte annyival amennyit adtunk neki. Ma reggel miután a gyerekeket bevittem  az óvodába, iskolába és hazajöttem még semmi jelét nem mutatta annak, hogy percei meg vannak számlálva. Délután azonban mikor Mirjámmal és vele a fogorvoshoz indultunk már éreztük, hogy nagy  lesz a baj. Sajnos nem tudtunk rajta segíteni. Érszőllős és Margitta között voltunk éppen. Egy kis nyöszörgés, majd fájdalmas reccsenés, roppanás és síri csend. Vége lett. Nem szenvedett. Munka közben halt meg. Szép halál. Petőfi Sándor is ilyenről álmodott. Élettelen tetemét Híri Károly testvér segítségével szállítottuk haza. Temetéséről később intézkedünk... Szomorúak vagyunk, de ugyanakkor hálát adunk érte Istennek. E nyolc év tartalmas, áldásokban és élményekben gazdag volt. Emléke még hosszú ideig elkísér minket...