Hogy miként az hamarosan kiderül. Sok jót nem kell várni..., de aminek örülhetünk azért legyünk hálásak.
Ma délelőtt itthon voltam és a Jeremiás 27:1-22-ből hirdettem az igét, majd úrvacsoráztunk. Az alkalom után közvetlenül már indultam is Deberecenbe, hogy apósomat hazavigyem mert délután ötkor már ment a vonattal Budapestre hogy a sátormissziós(ő a sátormester) megbeszélésen részt vegyen. Az én jobbik felem(Márti) is velem tartott és Jéminát is elvittük, mert ott marad egy hétre hogy anyósomnak segítsen. Amikor a határra értünk, a magyar határőr előkapott egy szondát és megkérdezte:
-Fogyasztott e az elmúlt 24 órában alkohol tartalmú folyadékot? -rögtön eszembejutott hogy alig egy órája úrvacsoráztam
-Nem - válaszoltam
-Akkor fújjon bele 5 másodpercig
-Rendben -és fújtam fújtam fújtam
Semmit nem mutatott. Nem ittam? Hazudtam? Egyik sem. Az történt ugyanis hogy a héten szerdán, amikor Rózsa Erzsébet testvérnőt meglátogattam akkor ő finom musttal kínált meg ami nagyon ízlett és ezt szép szavakkal ki is fejeztem. Ezen annyira felbátorodott a testvérnő hogy megkérdezte hogy a vasárnapi úrvacsorához elfogadjuk e a mustot, hiszen az is szőlőlé? Mondtam neki hogy persze, semmi akadálya. És milyen jó hogy így történt... Az Úr előttem jár!
Délután hatra már hazaérkeztem... Áldott(minket) az Úr! Jó itthon!
Ez a mustos story nagyon tetszik!(annak ellenere h meg mindig van hol sokat targyaljak, h must hat vagy bor legyen/volt)
VálaszTörlésFÖ DOLOG AZ ISTENI VEZETÈS!