Pünkösd vasárnap-hétfő - információs robbanás Kémeren

Az ünnepre meglett az egyik vizsga(szociolingvisztika) eredménye ami négyes lett sé nagyon hálád vagyok érte az Úrnak, mert sokan a kettesért is keményen megküzdöttek... Igazi ajándék volt pünkösdre a vendégek mellé akikről már szóltam szombaton.


Vasárnap délelőtt itthon Érszőllősön az imaórán a székely fiúk buzdítottak hálára és én hirdettem a pünkösdi üzenetet. Az ünnep ellenére kevesebben voltunk mint máskor, mert többen a margittai gyülekezettel ünnepeltek, ahol bemerítésre is sor került és Bodor Sándor testvér hirdetett igét. Délután fél négyre Andrissal és Józseffel Micskére mentünk ahová Jémina és Tirza is elkísértek. A fiúknak nagyon jó bizonyságtételük volt és elcsodálkoztam rajta hogy mennyit fejlődtek lelkiekben amióta eljöttem azokból a körzetekből(Homoródszentmárton-Barót).
Hat órától itthon szolgáltam és akkorra már azok is hazakerültek akik Margittán ünnepeltek. Az esti alkalom után vezetőségi értekezletet tgartottunk, mivel szerdán gyülekezeti közgyűlés lesz a vasárnapi úrvacsorai szolgálat előtt. Mire vége lett a megbeszélésnek, már a sógorom Kelemen Sándor(marosvásárhelyi lelkipásztor) és a húgom Napsugár is megérkeztek hozzánk. Ők a paptamási gyülekezetben szolgáltak ahol ugyancsak bemerítés volt és a helyi lelkipásztort(Albert István Zsolt) kellett helyttesíteni, mert eltört a lába miközben az egyik gyülekezeti tagnál segédkezett...
Már korábban úgy állapodtunk meg a sógorommal hogy itt maradnak pünkösdhétfőre is és így én a gyülekezet egy részével(pengetőszenekar) nyugodtan elmehetek a kémeri vendégszolgálatra. Még a kéczi testvérek sem maradtak látogatás nélkül mert a délelőtti és az esti szolgálat között oda is elmement délután Lippai János testvérrel.
A feleségem, én, Jémina, Tirza, a vendégeink és még néhányan a gyülekezetből már reggel elmentünk 3 kocsival Kémerre, de a zenekar csak a délutáni alkalomra tudott jönni, mivel a mai nap nem volt munkaszüneti nap. A ma délelőtti alkalom ugyanúgy kezdődött mint a vasárnapi, mert ott is a két fiú Andris és József buzdították imára a népes gyülekezetet. Azután pedig én mentem a szószékre a helyi lelkipásztorral, Pardi Félix testvéremmel, jó barátommal és a Jn. 16:4b-15 alapján hirdettem a pünkösdi üzenetet. Itt meghallgatható, de sajnos csak amr formátumban amihez a lejátszó itt van. Sajnos még ennyire gyenge itt az internet, hogy csak az ilyen tömörítést tudom feltölteni, de lehet hogy majd a kémeri honlapon is elérhető lesz és onnan egyszerűbben hoozá lehet férni. A képen balról jobbra: Vékás József, Fehér András és Pardi Félix kémeri lelkipásztor, az épülő imaház lépcsőjén


Ebédre a Pardi Félix vendégei voltunk és délután négy órára, mire visszamentünk az imaházba már a zenekar is megérkezett. Szép és gazdag együttlétünk volt a kémeri testvérekkel, olyannyira hogy mindannyian felbuzdultunk az ilyen közösségi alkalmak gyakorlására. Tehát lesz még ennek folytatása, ha az Úr éltet és úgy akarja... Csak a vacsora után, melyet a nagyon kedves Szabó István testvérnél fogyasztottunk el, indultunk haza úgy este nyolcóra tájban. Búcsúzóúl a vendéglátó testvér a lelkemre kötötte: "Testvér imádkozzatok értünk! Látjátok hogy építkezésben vagyunk és most leginkább nem is arra gondolok hogy anyagiakban segítsen az Úr, hanem azt kérjétek hogy adjon az Úr munkakedvet!!! Ugyanis a testvéreknek a mindennapi kenyeret is meg kell keresni és közben az Úr házát is építeni!" És igaza van a testvérnek. Nagyon próbára teszi az embert az ha nem csak hetekig hónapokig, hanem évekig kell két fronton is teljesíteni. Ez másképp nem megy csak ha az Úr kedvet is ad eszközhöz-erőhöz. Meghallottam az én testvérem kérését és halld meg te is!!!


Ki hitte volna?
Itt Kémeren történt meg velem az alkalom végén az, ami majd hanyatt vágott. Sok mindent tudtam és gondoltam a kémeriekről de ilyet nem. Az történt hogy az összejövetel után kimentem az ajtóhoz kezet fogni a testvérnőkkel(délben a másik ajtónál a férfiakkal fogtam kezet) és miközben kölcsönösen bátorítottuk egymást a kifele igyekvőkkel, egy öreg mama(anyóka) is topogott felém. Mikor odáér és kezet fogtunk, azt mondja:
-Az Úr áldja meg a testvért! Olyan jó volt hallgatni és látni a testvért amikor a rogériuszi gyülekezetben szolgált...-eközben akárhogy erőlködtem, nem tudtam felidézni a mama arcát, sehogysem emlékeztem rá, pedig alig egy hete hogy ott voltam. Gondoltam azért rákérdezek, hogy vajon nem e tévesztett össze valakivel.
-Ott volt a testvérnő akkor szombat este?
-Nem, dehogy voltam.
-Akkor hogyan látott?
-Hát az interneten. - és valahogy úgy nézett rám mintha még én lettem volna elmaradva, hogy ez nekem ekkora kérdés ebben a modern világban ---K.O. Úgy elhallgattam mint a levelibéka ha rásüt a nap. Éppen hogy azt nem mondta "online". Ki gondolta volna alig néhány évvel ezelőtt hogy a kémeri sártengerből(mára aszfaltozottak a mellékutcák is), mára már ennyire természetes lesz az az öreg mamák számára is hogy az interneten "online" nézik-hallgatják a nagyváradi evangélizációt? Ezt nevezik információs robbanásnak...