itthon mint szoktunk lenni iskolaidőben. Mirjám(őt innen is meg lehet ismerni) ugyanis ott maradt Nagyváradon a kórházban. Hála az Úrnak a CT vizsgálat nem mutatott semmi veszélyeset, de a többi vizsgálat csak ezután lesz. Mit mondjak? Soha idáig kórházba nem voltunk a gyermekeinkkel, mert valamennyien egészségesek, de ez alkalommal sem vagyunk elkeseredve. Az Úr mindennel jót munkál és hiszük hogy ebből is valami jó fog származni mind a Mirjaám mind pedig az egész család részére. Ámen!
Ami pedig a kórházi körülményeket illeti, azt kell mondjam hogy nagyon meglepődtem. Mind Margittán, mind Nagyváradon teljesen felújított épületekben, majdhogynem luxus körülmények között fogadtak minket. A debreceni kórházak állapota siralmasnak tűnhet a nagyváradi gyermekkórházhoz képest... A kórházban mindenütt kétnyelvű (román-magyar)feliratok voltak elhelyezve, LCD képernyők a folyosón, kamerás megfigyelés 24 órában a betegszobákban, nem beszélve arról hogy a rezidens orvosoktól megkezdve a szakorvosig, a személyzet mind beszéltek magyarul... Este későn(kilenc körül) érkeztünk a kórházba, mert előtte a Betlehem gyülekezetben voltunk bibliaórán, de mégis sürgősségi CT vizsgálatra vitték Mirjámot, csakhogy azonnal kizárják a legrosszabbat. Mondtam is a lányomnak(kettős állampolgár) hogy adjon hálát az Úrnak és becsülje meg a román államot, mert lám-lám mennyi pénzben vagyunk neki és mennyire töri magát még a magyarul semmit sem tudó mentős is csakhogy minél hamarabb megnyugtató eredményeket kapjunk... Úgy legyen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt hozzá(m) szólhatsz...