hogy a tegnap amikor a doktornővel szóba álltam, akkor jelezte hogy pillanatnyilag pszichés vizsgálatnak vetették alá. Aztán kérte a személyi igazolványát. Mikor mondtam hogy még nincsen hiába 15 esztendős, erre kerekre nyílt a szeme és visszakérdezett:
-Miért nincs?
- Az édesanyja magyarországi... és -folytattam volna azzal hogy a házassági levelünk még nincs honosítva, de félbeszakított.
-Aha értem..., Úgy veszem észre megérkeztünk a problémák gyökeréhez. Kérem üljön le! Mirjám te menj ki hagy magunkra minket.- majd megértően bizalmas hangnemre váltva halkan megkérdezte tőlem
-Mondja csak, nem gondolja hogy a gyermeke éppen azt nem tudja feldolgozni, hogy maguk a szülők külön élnek? Ez természetes reakció egy serdülőnél ilyen esetekben...
-De hát...
-Csak tessék végighallgatni! -aztán elmondta szépen és érthetően hogy ez mennyire nem jó így. Végül csak befejezhettem a mondatot.
-Mi nagyon is együtt élünk immár több mint 16 esztendeje. Jelenleg heten vagyunk a családban a lehető legnagyobb békességben.
- Ja, akkor miért nem ezzel kezdte? Most akkor elkezdünk egy komoly kivizsgálást a gyermek mindenféle lehetséges bajáról és ezért péntekig mindenképpen itt marad. Elmehet.
-Megértettem. Viszontlátásra.
Hát ennyire jutottunk mind ezidáig. Csak azt nem értem hogy mi értelme volt két órán keresztül adatokat rögzíteni a betegfelvételnél(Pl. hány kilóval született, mikor indult el, meddig táplálkozott csak anyatejjel, mikor mondta ki az első szót, hány testvére van, hányan hány szobában élnek, milyenek a családi viszonyok , stb. stb.) ha ezt dokumentációt a szakorvos doktornő el sem olvassa... Vagy lehet hogy nem hitt az írásnak?Megtörténhet. Mindenesetre azon az osztályon a betegek között Mirjám van a legjobb állapotban. Bővebben róla itt a saját blogján lehet tájékozódni...
itt lehet bővebben informálódni...
Most már nem csodálkozom, hogy az illető hogy bánt Mirjámmal, ha veled is olyan magas lóról kezdte... :)
VálaszTörlés