Magaláztatásban

volt részem éppen az eljegyzésünk 17. évfordulóján. Itt a link. A mondat megértéséhez egy kis háttérelbeszélés szükségeltetik.

Történt pedig a legutóbbi elnökségi ülésen, amikor a Nőszövetség választóközgyűlésére kellet delegáljunk valakit magunk közül aki levezeti a közgyűlést, akkor egyik is másik is elhárította feladatot azzal a címszóval hogy érintettek. Arról volt ugyanis szó hogy egyiknek is másiknak is a felesége rajta volt a jelöltek 14-es listáján, melyet a  a Hargita Táborban állítottak össze a nőtestvérek. Így rám esett a választás mivel én nem voltam érintett hiszen az én feleségem nem volt a listán. Elvállaltam a feladatot noha soha ilyen felkérésem még nem volt. Magamban örvendeztem hogy lám-lám én mily gyönyörűséges helyzetben vagyok, hiszen az én feleségem nem olyan aki vezető pozícióba helyezhető. Ő az én segítőtársam, gyermekeim édesanyja egyszóval az én  otthonteremtőm, nem pedig női konferenciákra és más, egyébként hasznos női tevékenységekre elkívánkozó "emancipált" asszony. Persze ez alatt nem azt értettem, hogy aki ilyesmiben részt vesz az célt tévesztett, csupán arra gondoltam hogy az "olyan" feleség csak másnak való de nem nekem, mert én azt nem bírnám el. Erre fel a héten telefonál nekem a sógorom Lajos, hogy:
-Efraim, azt hiszem neked is vissza kellene lépni a közgyűlés levezetésétől mert a feleséged is jelölve van...
-Dehogy van, a nekem átadott listán ő nincs rajta
-Igen ám de az első 14 jelölt közül néhányan nem vállalták a jelöltséget és így a te feleséged is előre került és elvállalta a jelöltséget.(Nem tudtam róla, de tényleg így történt. A feleségemet éppen mikor nem voltam itthon felhívta Bálint Ibolya és Márti végül is csak azért hogy "kilegyen a létszám" beleegyezett abba hogy a jelölt listára kerüljön)
-Én ezt nem fogadom el Lajos. Te nagyon jól tudod hogy mi nem olyanok vagyunk ahol a feleség elől menne...
-Miért, Te azt gondolod hogy mi, akiknek a feleségeink a Nőszövetségben munkálkodnak rosszul élünk.
-Á nem, dehogy csak tudod hogy az én feleségem nem olyan hogy ily feladatot elvállaljon. Nem neki való... Én nem egyezek bele. Én csak aszerint a lista szerint mennék amit megkaptam...
...
....
-Na jól van, akkor tégy úgy ahogy jónak látod és vezessen az Úr!
Ezzel befejeztük a beszélgetést. Igen ám de ezután eszembe jutott, hogy még az én drága sógorom is arra gondolhat a beszélgetésünkből, hogy én egy rettenetes akarnok vagyok, aki mindenképpen közgyűlést akar vezetni és képes arra is hogy ennek érdekében még a feleségét is letiltsa a listáról. Végül egy kis csendesség és imádság után felhívtam Simon József testvért, szépen elmondtam hogy mibe keveredtem és kértem hogy segítsen rajtam azzal hogy elvállalja a közgyűlés levezetését. Elvállalta. A feleségem aki csak azért ment volna kezdetbe Kolozsvárra hogy engem elkísérjen így nélkülem ment. Megegyeztünk hogy nem fog szól ni egy szót sem. Arra gondoltam hátha nem veszik észre. Erre tessék. Mikor meghallottam, hogy beválasztották a vezetőségbe az egy hideg-zuhany volt a részemre. Nehéz nekem megemészteni mindezt, de hát az Úr mindent jobban tud mint én. Novák Zsolt barátom emlegette egyik alkalommal hogy általában amitől fizikailag idegenkedett(pl lépcsőzés, kék szín) éppen azzal(4. emeleten lakik, kék színű a szolgálati lakás fürdőszobája) kedveskedett neki az Úr. Amikor ezeket elmondta nekem csak nevettem rajta. Most már nem nevetek. Próbálom a "maga(m)biztosságot" levetkőzni hogy csak BENNE bízzak..., így akár áldássá is válhat a bejegyzés címében megfogalmazott érzés...