Szomorúak vagyunk - de az Úr vigasztal

Ma délelőtt Gere Szabolcsot az Úr elszólította közülünk. Ő volt a mai nap főszervezője... Az Úr mindent tud, ezt mi is hisszük, mégis nehéz megélni az ilyen hirtelen távozást. Imádkozzatok a feleségért, 2 éves fiáért, még meg nem született gyermekéért, a szüleiért, testvéreiért, a gyülekezetért!

Amikor 2007 augusztus 4-én a Szabolcs menyegzőjén szolgáltam akkor még nem is sejtettem hogy az elköltözése ily hamar bekövetkezik...

Akkor az alábbiakat írtam:

"Pontosan 3-ra érkeztem meg az imaházhoz, ahol már mindenki együtt volt és miután Giorgiov Adrián lelkipásztorral megbeszéltük a programot, elkezdődött az alkalom. Először az igehirdetésre került sor, ahol a Nóé történetét olvastam fel, akivel Isten szövetséget kötött. A bárkát Isten tervezte, Ő adta meg a pontos méreteket. A bárkát Nóé kellett megépítse. Az Isten által tervezett és a Nóé által kivitelezett bárka pedig betöltötte rendeltetését. Biztonságos életkeretet nyújtott a benne lakóknak, akkor is amikor mindenki más elveszett. Így érvényes ez a házasságra is. Isten tervezte, Ő adja meg a méreteket(Csak ketten férhetnek el egy házasságban, a hossza pedig a sírig tart), de a férj és a feleség kell felépítsék, néha izzadságos munkával, hogy betöltse ez intézmény a rendeltetését. Békét, biztonságot, nyugalmat nyújtson azoknak akik Istennel és egymással szövetséget kötöttek, még a viharos időkben is. Ez volt röviden(24perc) az üzenet. Az igehirdetés után következett Adrián rövid(5perc) igei üzenete román nyelven, mert román ajkúak is volta a vendégek között, majd jöttek a köszöntések. Öt óra lett mire mindennek vége lett. Minden nagyon szépen megvolt tervezve, el volt rendezve. Gondolom nem csekély összegbe került ez a szép ünnep, de ahogy Szabit és Henát elnéztem, úgy láttam hogy megérte nekik...nagyon boldogok voltak. Az ajtónál elköszöntem az ifjú pártól és odaadtam nekik az ajándékot, mert nem maradtam a vacsorára."http://vefraim.blogspot.com/2007/08/vasrnap.html)


Mikor vissza olvasom a kiemelt részeket, akkor azt mondom: Isten ahogy megszabta a bárka méreteit úgy a házasság idejét is ennyire szabta Szabolcséknál. Hiszem hogy nem derékba tört az élete, hanem így volt teljes. Isten gyermeke volt, és ahogy én megismertem egyenes és becsületes. Lelkesen szolgált a gyülekezetében és közösségünk érdekében is a közbejárt ott ahol más nem tudott. Ma délelőtt az áhítat után, amikor végignézett a mintegy 150 fiún azt mondta hogy tudja nagyon jól hogy szeretnek focizni, de a délutáni alkalomra amikor is az ige lesz a középpontba mindenki jelenjen meg. "Nem mondom hogy kötelező a megjelenés, mert megtérésem előtt én sem szerettem az ilyen szavakat, de nagyon kérek mindenki hogy jöjjön el az ige meghallgatására" Ez volt a vágya...
Szabolcs azonban már nem lehetett közöttünk amikor a 2Tim2:19 -et felolvastam:
"Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, a ki Krisztus nevét vallja."
Isten mindent és mindenkit megállított. Sokan imádkoztunk, vétkeket megvallottunk, könyörögtünk. Azzal vigasztalódunk hogy ismeri az Úr az Övéit, Szabolcsot is.
"Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk." Róm14:8 GERE SZABOLCS már nála is van!