Már-már megbántam

de azért mégsem azt, amit az előző bejegyzésemben oly örömmel írtam. Tudniillik azt hogy éppen amikor azért imádkoztam hogy az Úr vegye megához kedves szolgálóleányát, akkor el is távozott e földről Irénke testvérnő. Ugyanis a tegnap olyan kérés is érkezett, hogy lenne még valaki akiért kellene imádkoznom. A félreértések elkerülése végett közlöm hogy ez nem rendelésre történik. Amikor éppen imádkoztam én sem gondoltam, hogy azon pillanatban vigye az Úr magához, csak láttam hogy nagyon nehéz az állapota és azért kértem az Úrtól. Ő mégis azonnal megadta. Tehát nem rajtam múlt a dolog. Ezért nem válallok olyan felkérést, hogy ezért vagy azért imádkozzam, hogy az Úr vigye haza...

Szép halál..., gyönyörű szép, kívánatos!

    Ma reggel 7-kor indultam itthonról Nagyváradra, majd onnan Simon József(szövetségi elnök) testvérrel folytattuk utunkat Kolozsvárra, ahol Borzási Gyula  testvérrel, Margaret Robinson misszionáriusnővel és Szűcs Sándor(gazdasági alelnök) testvéremmel folytattunk párbeszédet a Hargita Keresztyén Tábor jövőjéről.. Az Úr vezetését követve jöttünk haza és hisszük hogy a mi Urunk mindennel jót munkál!
   Éppen hogy hazaértem már indultam is a rendszeresített kedd esti imaközösségbe, de útközben a Lélek arra indított, hogy térjek be Füstös Irénke testvérnőhöz akivel kapcsolatban korábban mulasztásom volt. A menyével együtt álltam meg a beteg ágyánál azért hogy imádkozzam érte. Azt kértem hogy az Úr vegye figyelembe a testvérnő hűségét, kitartását, betegségében való örömét és hívja magához az ő lelkét. Mire az imádságot befejeztem Füstös Irénke testvérnő az Úrhoz költözött!
Bárcsak ilyen hatékonysággal tudnék imádkozni minden időben...!
Akármilyen furcsán hangzik, örömmel töltött el az a tudat, hogy több mint 80 év után az Úr Jézus egy imádság erejével magához vonja azt kiért életét áldozta.
Ilyen halált kívánok én is magamnak! Bárcsak a lelkipásztorom értem mondott imája közben hívna haza az én Megváltóm! ÁMEN!

Vége a vakációnak

és holnap reggeltől már ismét korán lesz zajos a ház. Viszont miután a gyermekek elmennek, csendes, nyugalmas délelőttünk lesz itthon a feleségemmel. Tehát amint a vakációnak, úgy ennek az időszaknak is megvan az áldása. Amúgy lesz tennivaló bőségesen, mert a héten lapzárta a Szeretetnél, jövő vasárnap éves közgyűlésünk lesz a gyülekezetben amire ugyancsak fel kell készülni, kedden utazás Kolozsvárra, szerdán elnökségi ülés, csütörtökön Nagyvárad-Betlehem gyülekezetben szolgálat, szombaton ugyancsak Nagyváradon a roma gyülekezetbe evangelizálni hívtak. Nagyon is rá vagyok szorulva az Úr kegyelmére és testvéreim imatámogatására. Aki tehát olvassa e sorokat és szeret minket, emlékezzen meg rólunk imádságban ezen a héten is. Az Úr Jézus nevében előre is köszönöm a támogatást!

Még tart a vakáció a gýerekeknek

Megadatott

az a kegyelem, hogy amit vállaltam az Úrért azt megtarthattam. Az Úré legyen a dicsőség! Még az elmúlt év utolsó napján, amikor az imaheti sorozaton gondolkodtam, adta az Úr azt a gondolatot hogy imádság mellett böjtöt is vállaljak azért, amiért könyörgünk(ezt a feleségem is elfogadta). A gyülekezetért való imádság az imahét központi tárgya, ezért úgy értettem meg hogy az imádságot és a böjtöt(teljes önmegtartóztatással) elsősorban azon gyülekezetekért kell vállaljam amelyekben szolgálok. Elhatározni és óév utolsó estéjén teli hassal megfogadni hogy 8 napig semmivel nem táplálkozom, nem volt nehéz. Annál nehezebb volt viszont a 2. 3. nap, amikor gyengeség, betegség és egyéb kísértések szellemi támadások akartak eltántorítani az Úrnak tett fogadásomtól. Nem győzök eléggé hálát adni az Úrnak, hogy mégis megerősített és a szolgálatokat is eltudtam végezni. Teljesen bizonyos vagyok abban, hogy amiért imádkoztam és böjtöltem az megadatik! Megtisztul és megerősödik a gyülekezetünk ebben az esztendőben!  
Testvérem! Ha megteheted kérlek te is vállalj olykor több napos böjtöt a gyülekezetedért, vagy más nehéz helyzetben lévő személyekért! Meg fogod látni hogy nagy ereje és eredménye van a böjttel együtt járó imádságnak!
Erről az időszakról annyit tudok még elmondani azoknak akik esetleg hosszabb böjtre vállalkoznak, hogy a 2. és 3. nap a legnehezebb. Zúg az ember feje és szédül meg persze irtó éhes, csak az imádság ami ilyenkor segít. Azonban a 3. nap után mind fizikailag mind szellemileg nagyon friss lesz az ember. Az esze vág mint a borotva, a gondolatai tiszták, az imádsága mély, az igetanulmány, a felkészülés a szolgálatra könnyű(!) és az öröm is állandó. Persze fizikailag  ilyenkor nem nagyon terhelhető az ember, mert eléggé elgyengül. Ma estére például már én is nagyon elgyengültem, alig tudtam úgy járni-kelni mintha minden rendben lenne.. Ez vállalás tehát kifejezetten szellemi foglakozásúak ill. lelkipásztorok számára fenntartott kiváltság, mert a fizikai munkások számára ilyen hosszú böjt nemigen vállalható.

Az Úr segítsen engem máskor is ilyen elhatározásokra!

A délelőtti és délutáni micskei szolgálatról hazatérve jó volt gyönyörködni abban, ahogy a pengetős zenekar dicsérte az Urat!

Szérben

evangelizációs alkalmon szolgálhattam ma este az Úr kegyelméből. Innen Érszőllősről elkísért a két nagyobb lányom és Lippai János testvér. Annak ellenére hogy szombat este volt elég sokan eljöttek a faluból az alkalomra és örültem annak is hogy a hadadnádasdi fiatalok is ott voltak. Azért imádkozom hogy akit megszólított az Úr Jézus az engedelmeskedjen az Igének.

Egyszer hopp

máskor kopp, szokták mondani. Hát most épp kopp van, mert egy erős nátha(influenza) környékezett meg, de már kifele jövök belőle. Hála az Úrnak! A legrosszabb ma délben volt a helyzetem, azonban akkor jött az egyik testvér aki imádkozott értem és estére már annyira jól voltam hogy szolgálhattam is a gyülekezetben. Remélem hogy holnapra ismét "hopp" lesz, mert estére Nagyvárad-Betlehem gyülekezetben vár rám szolgálat. A feleségem Debrecenben van Mirjámmal orvosi vizsgálaton. Adja az Úr hogy ő is mihamarabb kigyógyuljon a tüdőgyulladásból! Ámen!

Gyönyörűűű

idő volt ma. Ahhoz képest hogy január 2.-át írunk sütött a nap és +8 fokos meleg volt a nap nagyobb részében. Ma este tovább folytattuk az imaheti program szerinti hálaadást és könyörgést a gyülekezetben. Ritkán vagyok imaáhítatra beosztva, így most éltem a lehetőséggel hogy a testvéreket a "szokványostól" eltérő imaközösségre hívjam.(Holnap Micskére megyek:) Nem volt ellenvetés, sőt... A mi gyülekezetünk egy imádkozó gyülekezet és hiszem hogy az imameghallgattatás gyümölcseit ebben az évben is látni fogjuk! Ámen! Úgy legyen!

2012 január 2 - Baptista imaház - Érszőllős

Szultán és Danka is új évet kezdtek. Ha nem is a jövőbe, de azért előre néznek... :)

Jó reménységben legyetek!

„Mindazáltal mostanra nézve is intelek benneteket, hogy jó reménységben legyetek; mert egy lélek sem vész el közületek, hanem csak a hajó..”ApCsel 27:22

A fenti igevers egy olyan történetre irányítja a figyelmünket, amelyből kiindulva könnyű párhuzamot vonni akkori és mai idők, események között. Pál apostol egy olyan hajón utazott, amit nem ő irányított, olyan társakkal akiket nem ő választott és olyan bajba vitték amit ő is szeretett volna elkerülni. Rómaiak, zsidók, foglyok és szabadok voltak egy hajóban a hánykódó tengeren. Ennek ellenére, vagy éppen ezért Isten kegyelme mindannyiukat életben tartotta. A legválságosabb pillanatban állt elő Pál és a fenti szavakkal bíztatta társait. Tehette, mert bízott Abban aki elhívta őt és hitt Annak aki nem hagyta magára a halál árnyékának hullámvölgyeiben sem. Én is bízok én is hiszek az Úr Jézusban és éppen ezért mondhatom: Jó reménységben legyetek!

Kiknek szólt és ma kiknek szól e bátorító szózat? Szólt zsidónak és rómainak, szabadnak és rabnak, rangosnak és rangon alulinak. Mindenkinek aki abban a hajóban volt. Egészen pontosan számszerint kétszázhetvenhat lélek menekült meg. Ma is ugyanúgy magára veheti e bátorító üzenetet mindaz, aki egy hajóban evez velünk, mindaz aki Krisztusban van. Senki nem veszett el csak a hajó. Azért halt meg Jézus hogy mi életben maradjunk. Neked is szól kedves testvérem e bátorítás. Hidd el! Egyikünk sem vész el, „Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben” 2Kor.5:1

Milyen időkben, mikor hangzott a bátorítás? Válságos időkben. Reménytelen időben. Tombolt a vihar. A hajón lévők sok mindent elveszítettek, már-már éheztek, féltek. Ez új esztendő küszöbén sokan ugyancsak ilyen időket élünk. Gazdasági válság tombol a világban, megszorítások voltak és lesznek, sok a veszteség kevés a fizetés. Nő a munkanélküliség, egyre kevesebb becsülete van a fizikai munkának, romlik az erkölcs, a bűnözés is növekszik. Bizonytalannak tűnik a jövő. És mi hívők is sokszor kétségeskedünk, mert tudjuk hogy voltunk sokkal jobban is mind lelki, mind fizikai szempontból. Gyülekezeteink sok helyen fogynak, a taglétszám is csökken. Fiataljaink közül alig van évente egy, akinek elhívása lenne a teljesidejű lelki munkára. Lehangoló idők, nehéz idők ezek. Sokan már-már beletörődnek abba hogy ez így is marad. DE NEM! „...Mert hiszek az Istennek, hogy úgy lesz amint nékem megmondatott.”(25.vers) Pál apostollal együtt én is azt mondom hogy megtartatunk. Ezért jó reménységben legyetek testvéreim!

Lett eredménye a bátorításnak? Igen. Mind a hajó parancsnoka, mind a többiek hallgattak Pálra és valamennyien megmenekültek. Isten bizonyít az övéi mellett. Most is így lesz. Én hiszem és tudom hogy nem vagyok egyedül. Többen vagyunk akik valljuk hogy megdicsőíti magát az Úr bennünk ebben az esztendőben, minden támadás és nehézség ellenére. Lesz ugyan veszteség és nehéz pillanat több is, de nem maradnak el a győzelmek sem. Hallelujah! Lelki szemeim előtt már látom azon társaimat akik a próbák, a veszélyek ellenére nem veszítik el nyugalmukat, sőt még ilyen időkben is hálát adnak. Látom azokat a lelki munka iránt most még közömbösnek tűnő fiatalokat, amint betölti őket a Lélek és megtelnek erővel, örömmel, mentő szeretettel. Látom azokat a lelki rabokat akik még megkötözöttek, de már hullik róluk a kötelék, mert az Úr nekünk adta őket ajándékba. Az Úr Jézus le fogja rontani az ördög munkáját ebben az esztendőben. A mi neveink fel vannak írva a mennyben(Lk.10:20). Ezért hát jó reménységben legyetek testvéreim! A reménység nem szégyenít meg 2012-ben sem! Induljunk hát jó reménységgel ennek az esztendőnek! Jézussal győzni fogunk! Áldassék az Ő szent neve! Ámen!     

Ezen írásommal kívánok boldog új életet és évet minden kedves ide látogatónak!!!

Most múlik pontosan

el ez az esztendő, de van ami már a régmúlthoz tartozik. Ilyenek az alábbi képen látható idők...

34 éve

29 éve

21 éve

Meg vagy-e tisztulva...?

Édesanyám meggyógyul

Már nem kell fájdalomcsillapítót szednie... Lelkileg már erõs.

Családi találkozóra

érkeztünk a Hargitára édesapámékhoz

Az erdélyi magyar baptisták

imaheti programja innen letölthető. 2012 első hetében az itt közölt tematikus sorozat szerint fogunk imádkozni estéről estére. Aki velünk együtt akar hálát adni és könyörögni az töltse le és nyomtassa ki ezt az anyagot. Megéri.

Ezt a karácsonyi üzenetet kaptam az Úrtól

"Emlékeztessed őket, hogy a fejedelemségeknek és hatalmasságoknak engedelmeskedjenek, hódoljanak, minden jó cselekedetre készek legyenek. Senkit ne szidalmazzanak, ne veszekedjenek, gyöngédek legyenek, teljes szelídséget tanusítván minden ember iránt. Mert régenten mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők, különböző kívánságoknak és gyönyöröknek szolgái, gonoszságban és irígységben élők, gyűlölségesek, egymást gyűlölők valánk. De mikor a mi megtartó Istenünknek jóvolta és az emberekhez való szeretete megjelent, nem az igazságnak cselekedeteiből, a melyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Lélek megújítása által, melyet kitöltött reánk bőséggel a mi megtartó Jézus Krisztusunk által." Tit. 3:1-6

Vallási analfabéták

az egyik legtöbbször látogatott magyar hírportál(www.index.hu) szerkesztői. December 24-én kellemes húsvétot kívántak az olvasóknak. A vallási analfabetizmus mementójaként az alábbi képernyőképet rögzítettem... Szomorú...

Nagyváradon jártam

a Szövetségnél és a "Szeretet" szerkesztőségében..., majd estére elmentem Tasnádra a cigány közösségbe. Végül csak haza érkeztem. Áldassék az Úr neve!

Ha tudtam volna

egy évvel ezelőtt hogy mi lesz ebben az esztendőben, akkor is megírtam volna az alábbi levelet. Igaz hogy az alábbiakat egy szolgatársaknak fenntartott levelezőlistára írtam, de véleményem szerint gyülekezeti közösségeinket is érinti a tárgyalt téma, különös tekintettel a kiemelt részre... Ezért döntöttem úgy, hogy így év vége felé -nem csak a visszatekintés miatt- itt a blogon is közlöm akkori gondolataimat. 

Kedves Testvéreim! 

           Az Úr kegyelméből ma töltöm 41. életévemet aminek nagyobb része gyarlóság és inkább szégyenkezek  miatta, de hála a Mindenhatónak, aki az Ő Fiában új életet adott nekem, hogy örülni is tudok, azért mert elvette bűnöm, szégyenem! Így tehát örülök az új életnek, a feladatnak amit rám bízott és azért imádkozom hogy hűséges maradhassak Hozzá!            Úgy vettem észre, hogy némelyek kezdik rosszul érezni magukat, akkor ha valamilyen "feszültség" vagy nehéz ügy kerül a közösség ill. nyilvánosság elé. Pedig ez így természetes. Amikor újjászülettünk jó néhányan a zilahi ifjúságban nagyon is oda figyeltünk egymásra. Rákérdeztünk a másikra, hogy van lelkileg és ha úgy tetszik még "szőrszálhasogatóak" is voltunk, mert nem elégedtünk meg azzal a váasszal hogy "jól", "minden rendben", vagy "ez nem tartozik ide". Megmondtuk egymásnak kerek-perec ha valamit nem láttunk jónak és nem volt ebből sértődés. ill. volt, de az el is távolodott tőlünk és sajnos ma sincs a helyén. Úgy gondolom ha egymás között vagyunk és egymást az újjászülettek közösségének*(még nem is azt mondtam hogy szolgatársnak*) fogadjuk el, nem a háttérben, nem elhallgatva, "elmismásolva" kell "helyre tenni" dolgokat, akkor amikor  egymásról sőt, egész közösségünkre kiható következményekkel kell szembenéznünk. Mit értek alatta? Azt hogy egy lelkipásztor  élete ill. kapcsolatai nem számítanak magánügynek. Mivel ő egy közösség képviselője, felvigyázója, ezért a vele kapcsolatos kérdések vagy fenntartások nem csak személyét illetik, hanem rajta keresztül másokra is hatnak. A másik dolog az hogy a felelősséget il. a közösséget gyakorolni egymás felé eredményesen, csak úgy lehet ha legalább magunk között(szolgatársak között) nyíltak vagyunk. Nem kell megijedni attól, ha olykor szikrázik a párbeszéd, de mégis tisztul a kép.(*"Miképpen egyik vassal a másikat élesítik, a képen az ember élesíti az ő barátjának orczáját." Péld.27:17)* Elsősorban Krisztus miatt(Ő mindenek felett!!!) és magunk, mások miatt is. Ő miatta nem tűrhetjük meg a bűnt magunkban és nem nézhetjük el azt sem ha valaki szégyent hoz rá magaviseletével. Ez nem magánügy. Ez az Ő ügye.     Azt látom hogy ez utolsó időkben a gyülekezeti fegyelem ill. fenyíték alkalmazása  nagy kérdés a szolgatársak között is. Meg van a kísértés arra, hogy akkor amikor oly sok az üres padsor az imaházban, mindenkit "szeretetben" elfogadjunk úgy ahogy van, pedig nagyon is meg kell ítélni azt, ami nem illik Krisztushoz. Hol beszéljük meg azt ami nehéz, ami kísértés ha nem itt magunk között? Miért oly riasztó ha valaki személyében meg van vizsgálva a szolgatársak között? Netán félek attól hogy egyszer én is sorra kerülhetek? Ámen! Úgy legyen! Ha van kölcsönös szeretet és alázat akkor csak jó származhat mindebből!!! Lehet hogy ma Pál apostolt is elmarasztalnák egyesek azért, mert* Démászról(2.Tim.4:10) <http://www.biblia.hu/biblia_k/k_55_4.htm>* ill. * Péterről(Gal.2:14) <http://biblia.biblia.hu/read.php?t=1&b=48&c=2&v=14#v12> *a nagy nyilvánosság előtt úgy nyilatkozott, ahogy olvassuk, de én mégis azt mondom hogy ma is az a mérce ami akkor volt.              Tehát testvéreim, csak egyenesen és nyíltan, de szeretettel és alázattal intsük, neveljük, bátorítsuk*("2Tim.3:16*)<http://biblia.biblia.hu/read.php?t=1&b=55&c=3&v=16#v14> egymást az Ige fényében, mert ezzel a Szent Lélek csak a javunkat munkálja!!! 

Szeretettel, 

Efraim 

A hozzászólások (comment) ismét engedélyezve vannak...

Szeretnék készíteni

egy térképet Kiss Juhász Vilmos testvérem javaslatára ami az erdélyi magyar baptisták területi eloszlását mutatja be.  Ha az Úr is úgy akarja és minden jól alakul, akkor a tavaszi kongresszusra mindenki számára elérhető lesz. A reformátusoknak is van egy hasonló kiadványuk, mely a két egyházkerületen(erdélyi+királyhágómelléki) belül mutatja az egyházmegyéket és azon belül az egyházközségeket a taglétszám függvényében. Nekem jónak tűnne hogy ezen felosztás és megfeleltetés alapján én is megrajzoljam a misszókerületek(egyházkerület), a körzetek(egyházmegyék) és gyülekezetek(egyházközség) területeit, hogy egy ilyen missziós térképre nézve mindenki tudja, hogy hol mekkora gyülekezeteink, misszióállomásaink és milyen szervezeti formákban vannak Erdély szerte. Egy ilyen térképet minden gyülekezetben ki lehetne függeszteni és akkor az egymásért való imádkozásunk is célratörőbb lehetne. Építő javaslatokat ill. hozzászólásokat e tekintetben is fogadok a vefraimkukacgmailpontcom címen.

Megtámadtak

az állatvédők, a szombati bejegyzés miatt, ezért egy bizonyos ideig csak moderálva jelenhetnek meg a megjegyzések...

Köszönjük

mindenkinek az imatámogatást, akik segítségül hívták az Úr Jézus nevét édesanyánk miatt!!! Hála az Úrnak hogy már jobban van. Itt Evódia húgom blogján többet is meg lehet tudni róla, mert ott van mellette.

Frissítés: Itt már édesanyám íratta le hogy mi történt...

Betelt a pohár

Nem tudom hogy kinél kell lemondani az "Élet és Világosság" című havilapot, mely évek óta rendszeresen eljut hozzám és több testvéremhez is, de mostantól nem igénylem. Nem mintha eddig is kértem volna, de elfogadtam ha adták. Nem mindig olvastam el, de néha jó írások voltak benne, bizonyságtételek. Mostanra viszont a MET lapjaként amolyan közéleti havilappá "nőtte" ki magát. Helye van az ilyen típusú lapoknak is a sajtópiacon és nem is azzal van bajom, hogy megjelenik, hanem azzal hogy gyülekezeteinkben ingyenesen terjesztik mint valami lelki tartalmat. Aki akarja vásárolja meg úgy mint a "Bihari Naplót" vagy a "Magyar Nemzetet", "Magyar Narancsot" kinek mi az ízlése, de ne gondolja senki hogy sokkal több lelki tartalom van benne mint az előbb említett lapokban. Olykor azok is leírják annyiszor az Úr Jézus nevét, mint ahányszor a mostani lapszám 36 oldalán megtaláltam. Ha Bach 1725. évi karácsonyi műve nem lenne elemezve benne akkor a Jézus nevét csak egyszer vagy kétszer lehetne megtalálni ebben az "egyházi" lapban. Olvasunk benne a chanukáról, a menóráról, Lisztről és a cigányokról, Rabindranath Tagore hindu költőről, a Mikulásról, egyházi évfordulóról és végül Cézárról az "egyház" kutyájáról. A MET létezésének 30. évfordulójára írt cikk legfőbb vonatkozása az a megállapítás hogy az "egyház" 1998--as költségvetése 15 millió forint volt, ma pedig több mint 2 milliárd Ft. Hála a sok szociális intézménynek amit főként állami pénzekből tart fenn.  Tehát inkább szociális gondozóhálózat a MET mint egyház. Ennek is helye van a társadalomban. Viszont mi a bűnből való szabadulást, a megtérést, az újjászületést a lelki életet többnek értjük a  szociális érzékenységnél. Ebben a lapszámban a Cézárról megírt nekrológ verte ki nálam a biztosítékot. Cézár volt ugyanis az "Egyház" kutyája, aki 18 év után betelt az élettel és kimúlt. Én is elkövettem olyat hogy a 18. évében tragikus sorsra jutott  Transzporterünkről nekrológot írtam (egy kicsit másként), de nem a "Szeretet" lapunkba, hanem csak úgy magamnak a blogra. Mindennek rendelt ideje és helye van. Ne keverjük össze a dolgokat. Abban az "egyházi" újságban ahol egy teljes oldalt "szentelnek"  az "egyház" kutyájának de az Úr Jézus áldozatáról elvétve ha megemlékeznek, nincs se élet se világosság még akkor sem ha e két szó a lap fejlécében megtalálható. Elrettentő példaként beszkennelem a lapszám 35. oldalát.

Édesanyám balesetet szenvedett

ma délelõtt. Elütotte egy autó, kórházban van,Csíkszeredában. Imádkozni kell érte...

Megtérés, bemerítés, bűnrendezés...

Erről szólt a Simon József testvér előadása a KCA konferenciáján, amit érdemes meghallgatni másoknak is. Tényleg. 41perc 41 másodpercnél hallható egy igen jó példa a helyes bűnvallásra...

Alább Novák Zsolt testvér szolgálata hallgatható vissza "Gyülekezeti fegyelem" témakörben.

Szolgatársi közösségben

Szabó András, Albert István Zsolt(nem látszik), Fazakas György. Kiss Zoltán, Papp László, Nagy István, Borzási István, Fekete Csaba és én(nem látszunk)

voltunk együtt Csaba testvéréknél. A "kilence" megvolt a tizedik viszont hiányzott :(
Osztottuk a terheket, bátorítottuk egyik a másikat, imádkoztunk egymásért, a külmisszióért, az ünnepi szolgálatokért. Készültünk és végül énekeltünk...
"Öröm, öröm ó drága kedves hír..." Ámen!

Székelyföldön voltam...

Nem jó az embernek egyedül..., hiába a csillogás villogás...

Rokonok között már más...

Missziómunkások konferenciája

volt hétfõn kedden a Margitta melletti holland farmon. Ezen a konferencián fõleg azok vettek részt akik a romamisszióban forgolódnak. A mellékelt képen éppen Simon József testvér látható amint a megtérés, bemerítés, bûnrendezés témakörében szolgált.

42.

évemet töltöttem a mai napon az Úr kegyelméből. Az új emberem viszont még csak 24 éves. Amióta lelkipásztor vagyok vagyok eddig csak egyszer esett vasárnapra a születésnapom 2005-ben(Baróton a szülővárosomban) és akkor is megadatott az a kegyelem ami a mai napon, hogy együtt úrvacsoráztunk a gyülekezetemmel és még evangéliumot is hirdethettem. Délelőtt tehát itthon, délután 15 órától Poklosteleken majd este hattól ismét itthon szólhattam az Úr igéjét. A testvérek Micskéről és itthon is nagy szeretettel és igével köszöntöttek, igérték hogy ezután is imádkoznak értem. Hálás vagyok értük és mindazokért is akik a mai napon akár emailben, facebookon, sms-ben, telefonban vagy személyesen kívántak áldást az életemre! Sokkal tartozom az Úr Jézusnak!!! Áldott legyen az Ő neve!

Délelőtt itthon Érszőllősön

Délután a poklostelki imaházban

Este a pengetőszenekar is szolgált

Missziókerületi közgyülésunk

volt ma és mi érszöllösiek voltunk a házigazdák. Jó együttlétünk volt, mert nem csak adminisztratív feladatok kötöttek le minket, hanem az igeszolgálat(Borzási Pál) is telitalálat volt...

Szatmári evangelizáció

Egy érdekes írás

van itt. Különösen a cikk utolsó bekezdése az, ami még figyelemre méltó...