Micskén át Várasfenesre igyekeztem amikor reggel elindultam itthonról. Délelőtt a micskei gyülekezetben szolgáltam, a Mt.19:16-26 alapján. Délben a Hubert testvérék vendégeként Tripó Istvánéknál(szabadidejében polgármester) ebédeltem és ezután indultam tovább az esti evangelizációra Várasfenesre. Útközben telefonon Pardi Félix szolgatársammal váltottam néhány szót, aki 3 estén(hétfő,kedd,szerda) keresztül hirdette ott az evangéliumot. Ő mondta hogy nagyon rossz az út Váradtól Belényesig, ezért számoljak több időt az útra. Hát azt kell mondjam hogy többszörösen is igaza volt. Majdnem lépésben haladtam a kocsisorral Félix fürdőtől a rossz út miatt, de hála az Úrnak, idejében indultam el. Nem is nagyon lehetett előzni sem, mert állandóan jöttek szemből is az autók.
Egyik pillanatban úgy döntöttem hogy megelőzöm az előttem szerencsétlenkedő(minden kátyú előtt megállt és miután egyesbe kapcsolt csak akkor kezdte kikerülni a gödröt) Dáciát. Igen ám, de közben ő is gyorsítani kezdett, mert egy kicsit kellemesebb szakasz következett és ezért csak az előzést tiltó tábla után tudtam elébe vágni. Több sem kellett az éppen ilyen prédára váró lesben álló rendőröknek és azonmód a nyomomba eredtek. Én csak azt vettem észre néhány száz méter megtétele után, hogy valahonnan hátulról egy veszettül csillogó-villogó rendőrautó igyekszik engem megállásra késztetni. Hát megálltam és mikor odajött hozzám a rendőr megindult a párbeszéd:
- Jó napot kívánok XY főtörzsőrmester vagyok és kérem a papírjait!
-Jó napot, itt vannak.
-Tudja ön hogy tiltott helyen előzött?
-Ééééén? Nem kérem, én jóval a tábla előtt előztem, de mivel az előzött gépjármű is gyorsított ezért csak a tábla után néhány méterrel tudtam befejezni az előzést.
-De uram mi nagyon jól láttuk hogy hol előzött. Ott nem lett volna szabad. Ezért bevonjuk a jogosítványát.
-Ön azt gondolja hogy én hazudok?
-Azt nem mondtam, csak lehet hogy figyelmetlen volt.
-De én akkor sem ismerem el hogy vétettem. Miért nem állította meg azt az autót is amelyiket éppen előztem, azt nem látta hogy miként vezetett?
-Azért mert maga volt a hibás. Itt olyan rossz az út hogy csak ilyen lassan lehet menni és maga ott előzött ahol nem szabad. Különben is hova igyekszik ennyire?
-Gyülekezetbe megyek, evangelizálni.
-Na akkor figyeljen ide. Bevonom a jogosítványát, de kap egy 14 napra szóló igazolást és csak utána lesz ön felfüggesztve 1-3 hónapig. -és ezzel elment hogy megírja a jegyzőkönyvet.
Nem volt mit tennem egyebet csak azt hogy imádkozzak. Mondtam az Úrnak hogy ha úgy látja jónak hogy elvegyék a jogosítványomat akkor én ebbe belenyugszom, de ha mégis kérhetem hogy az Úr bírja jobb belátásra a rendőröket akkor tegye meg. Néhány perces várakozás után jön a rendőr és elém teszi a jegyzőkönyvet, a következő szavak kíséretében:
-Írja alá!
-Én nem írom alá!
-De olvassa el és írja alá! Nem látja hogy mennyire jóindulattal vagyok magához?- erre elkezdtem olvasni a jegyzőkönyvet és abban az állt hogy én úgy vezettem az autót hogy nem volt bekapcsolva a biztonsági övem és ezért csak 60 lejre(a legkisebb büntetés) büntet.
-De hát ez sem igaz. Nézze meg hogy még most is be van kapcsolva az övem. -arra gondoltam hogy milyen rossz bizonyság lenne az ha egy lelkipásztort hamis állításra tudna bírni és erről még jegyzőkönyvet is ír. Aztán prédikálhatnak majd neki a lelkészek...
-Na ide figyeljen -és már kezdett dühös lenni- Én önnek csak jót akartam és maga még makacskodik? Azt akarja hogy tényleg bevonjam a jogosítványát? - és már már dühében kész volt eltépni a jegyzőkönyvet.
-Tudja mit -szóltam közbe -Hogy magának is igaza legyen és se hazudjak, most kikapcsolom a biztonsági övet és úgy fogok menni vagy 10 km-t. Csak azért hogy legyen jogalapja a büntetésnek. Rendben?
-Hát öööööö úgy jó lesz, de aztán kapcsolja be újra az övet mert Belényes előtt ismét ellenőrzés van.
Ezután kikapcsoltam az övet és aláírtam a jegyzőkönyvet. Elköszöntünk és Isten áldását kívántam rájuk. Tíz km-t bekapcsolt öv nélkül vezettem hogy a kiszabott büntetést megérdemeljem.
Örültem hogy az Úr meghallgatta az imámat és jó indulatra bírta a rendőröket, aztán nekem is adott annyi bölcsességet hogy a rendőr belássa: nem lehet akármit aláíratni az Úr szolgájával.
Így nyugodt lelkiismerettel állhattam a szószékre hirdetni az evangéliumot. A zsúfolásig megtelt a teremben már hat óra előtt 10 perccel nem lehetett ülőhelyet találni, olyan sokan voltak. Az Apcsel. 12:1-11 alapján hirdettem hogy az Úr Jézus kész kiszabadítani bárkit a bűn sötét börtönéből, csak engedelmeskedni kell a felszólításnak.