Tegnap reggel hét órakor indultunk el a feleségemmel Gyulára a Körösvidéki Baptista Énekkarok 13. találkozójára, melyre még januárban meghívtak igehirdetőnek. Azon ritka alkalmak egyike volt ez a szolgálati út, amikor a feleségem is elkísért. Azon túl hogy szeret velem lenni, az is motiválhatta hogy ott lakik a gyerek-ifjúkori barátnője Perlakiné Vass Ildikó, akivel szeretett volna találkozni.
Fél tízre érkeztünk meg az imaházhoz, ahol már várt ránk a lelkipásztor Matuz József testvér, akivel aztán együtt mentünk a találkozó helyszínére, a gyulai művelődési házba.
Itt már a kb.100 tagú összevont énekkar gyakorolt és miután elfoglaltuk a helyünket már meg is kezdődött az alkalom, ami egybeesett Erkel Ferenc bicentenáriumával és J.S.Bach 325. éves születésnapjával. Több karvezető is közreműködött az énekek előadásában, de az orgonánál csak Tóka Szabolcs(az ő édesanyja és az én apai nagymamám édestestvérek voltak) volt, akit a rendezvény díszvendégeként mutattak be. A fia Ágoston is ott volt aki önálló orgonajátékkal szolgált.
Tóka Szabolcs kimondottan erre az alkalomra írt egy zeneművet énekkarra, gyerekkarra és zongorára, aminek a címe a "Lélek gyümölcse" volt. Tehát ez alkalommal került sor e darab ősbemutatójára. Nekem nagyon tetszett az ének és egy kis részletet fel is vettem belőle a telefonommal. Ha majd meg lesz a DVD akkor talán majd az egész darabot felteszem ide.
A délelőtti alkalom közepe táján került sor az igehirdetésre, amelyhez az igét a Kolossé 3:15-17 ből olvastam. Az Istennek éneklés előfeltételeiről, céljáról és gyümölcseiről beszéltem. Mivel az előre meghatározott 30 perces időkeretbe belefértem, ezért röviddel 12 után már mehettünk is ebédelni. Sok rokonnal(Kónya, Kiss) és ismerőssel(innen erdélyből, zilahról elszármazottak) volt lehetőségem találkozni, beszélgetni.
A délutáni alkalom 3 órakor kezdődött és a keret tulajdonképpen ugyanaz volt mint délelőtt, sok énekkari szám, közös énekekkel és az igehirdetéssel a középpontban, annyi különbséggel hogy jóval többen voltak(kb. 400-500 személy) mint délelőtt. A délutáni igehirdetésem alapigéje az I.Krónika 15:25-16:7 volt. Ekkor már főleg az evangelizáláson volt a hangsúly. Dávidnak vágya volt az hogy az Isten jelenlétét szimbolizáló frigyládát minél közelebb tudja magához, ezért vitte Jeruzsálembe. Nekünk pedig nem egy szimbólumot hanem egy személyt az Isten Fiát Jézust kell befogadjuk. A léviták(erre születni kellett) érinthették meg a frigyládát és ugyancsak közülük kerültek ki az Úr szolgái, az énekesek és a zenészek is. De közéjük "keveredett" egy idegen is a gáti Obéd-Edom. Ma is születni kell, újjászületni ahhoz hogy valaki a szent munkára alkalmas legyen és nincs kizárva ebből a lehetőségből egy "idegen" sem.
Miután a délutáni alkalomnak is vége lett, a találkozások és beszélgetések után, a Perlaki család vendégei voltunk vacsorára. Onnan este nyolckor Debrecenbe indultunk a lányainkért és hazavittük az idős Vass házaspárt is(Ildikó szüleit), akikkel jó és tartalmas beszélgetésünk, imádkozásunk volt útközben.
Este 10-re érkeztünk(itteni idő szerint 11-kor) Debrecenbe és miután magunkhoz vettük a mieinket indultunk is haza. Hála az Úrnak itthon is mindent rendben találtunk!
Áldassék az Ő neve!
az összevont énekkar
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt hozzá(m) szólhatsz...