Az utóbbi napokban még 5-10 percre sem(ennyi nekem már elég egy blog bejegyzéshez) tudtam leülni a számítógép elé. Ezért csak mobilról készített képekben tudtam jelezni arról hogy hol vagyok, de azt nem hogy miként vagyok...
Biztos szokatlan és egyeseknek talán botránkoztató lesz az amit a következő sorokban írok, de kérlek viseljetek el és imádkozzatok értem, vagy el se olvassátok az apró betűs sorokat.
A múlt héten írtam arról, hogy a sógorommal Bukarestben voltam. Útközben beszélgettünk Lajossal arról, hogy vajon miféle adatokkal kerülünk majd szembe. Az még hagyján -mondtam- hogy azokról bizonyosodik be, hogy informátorok voltak akikről amúgy is sejtettük, de az lesz nehezen emészthető ha olyan személy is elénk kerül akikre nem is gondoltunk... És lőn. Sajnos.
Erre a lehetőségre igyekeztem felkészülni amennyire csak tőlem telt és azt hittem, hogy egyszerű lesz, de nem. Március 6-án ettem utoljára, azóta csak vizet és teát iszom. Böjtölök. Ami rajtunk állt megtettük... Még sincs összetöretés. Nem tudom hogy meddig, de még folytatom... a böjtöt és az imádkozást. Imádkozz te is! Szeretném ha az Úr, megújítaná és megtisztítaná közösségünket!
A hétvégén A TELEK konferencia után Besztercére mentem evangelizációs alkalmakra, ahonnan csak vasárnap este jöttünk vissza Sarmaságra Nagy Zoltán(újfehértói presbiter) testvérrel. Tizenegy óra is elmúlt már, amikor Cserés Attila testvérékkel Péter Istvánéktól hazaindultak.
Ma reggel Szilágyperecsenbe mentem a Szövetségi Tanács kongresszus előkészítő gyűlésére. Ott voltunk együtt testvéreinkkel késő délutánig. Miután hazajöttem az egész család örült, hogy hosszabb idő után újra együtt lehetünk...
Drága fiam Efraim!Én is csatlakoztam ahhoz amit vállaltál (már ötödik napja).Volt bennem egy olyan,hogy bárcsak a választó kongreszus előtt hirdetve lenne imádság és bőjt.Még nem késő.
VálaszTörlésNinive népe megalázkodott.És az Úr cselekedett.Most is hasonló időket élünk.Várjuk,hogy az Úr cselekedjen.
Bátoritásul irom,hogy édesapád 89 novemberben 10 napot vállalt bőjtben és imádságban és várta,hogy az Úr cselekedjen.(Te akkor Magyarországon voltál).De még mások is ott Zilahon sokan imádkoztak és nemcsak ők.Vártuk a változást.A 11-ik napon szólt az Úr"Ímé, én az Úr, Istene vagyok minden testnek, vajjon van-é valami lehetetlen nékem?"/Jer.32:27/És mi elhittük.Az Úr meghallgatott.Hisszük,most is cselekedni fog!Ezért imádkozom én is.
Nem semmi amit válaltál,az Úr adjon erőt.
VálaszTörlésImádkozom érted.