Elkezdődött...

Valaki azt kérdezt tőlem az utóbbi napok bejegyzéseire reagálva, hogy ha erre vártam akkor miért vagyok megdöbbenve? Nem értettem. Aztán felidézte hogy egy héttel ezelőtt másoknak is azt kívántam, hogy rádobbanjon a szívűk az összetöretésre. Hát nem adta meg az Úr? Nagyon elgondolkoztam ezen. Ugyan én nem ilyen módon kívántam az összetöretést, de mégis meglett sokaknál. Legelőször a Szabolcs szíve dobbant rá erre a szó legszorosabb értelmében, aztán másoknál is így láttam. Tegnap este volt egy hete, hogy Micske felé a bibliaórára autózva szép szivárványt láttam, amiről rögtön az jutott eszembe, hogy ha volt vetés és akkor biztosan lesz aratás is, mert Isten ezt ígérte. Aztán szombaton is lett vetés. "Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem" Jn12:24 Lesz aratás! Már elkezdődött. Amikor a  facebookon a Kulcsár Johanna által írt bejegyzést olvastam is ezt tapasztaltam. Íme:

"Változás

 Nem történhetett ez meg anélkül, hogy változás ne történne az életünkbe. Nem mehetünk tovább mintha minden rendbe lenne, elveszve a rutinunkban és a felszínes hívő életünkben.

Célunk a Menny, mind erről beszéltem az utóbbi időben, erről tettem bizonyságot, de nem így éltem, nem is értettem. Talán most se értem igazán de másképp látok dolgokat. Tervezünk, elképzeljük az életünket, mi lesz vajon 5, 10, 20, 30, 40 év múlva... Megvan a “tökéletes“ tervünk, de elfeledkezünk arról, hogy Istennek is van egy terve, és az tényleg tökéletes. Túl nagyon berendezkedtünk itt, kincseket gyűjtünk, amelyek nem is igazán kincsek, és kincseket dobunk el, amelyek megfoghatatlan értékű kincsek. De eljött a változások ideje. Minden meg fog változni, ez a radikális változások éve. Itt az ébredes ideje! Ha most is érzéketlenek maradunk akkor nem tudom, hogyan tudna még megérinteni minket bármi is, vagy Isten szólni e fog e még, ha a mostani hívásra nem válaszolunk.

Összetörtünk Isten előtt, nem értjük és nem látjuk át Isten tervét és szándékát, de azt tudom, hogy az Ő jobbján ott van az én Megváltóm! Isten gyógyító sugara ránk világít, a világosság találkozik a sötétséggel és kiűzi azt. Elkezdődik a gyógyulás… Fájdalom van bennünk, bennem. Tudom, hogy vannak akiknek sokkal nagyobb a fájdalmuk. Őértük könyörgök. Tapasztalják meg Isten irgalmát és kegyelmét olyan mértékben mint eddig soha, mint ahogy mi azt fel se tudjuk fogni, el se tudjuk képzelni.

Érzem, hogy van nekem is feladatom, hogy szolgáljak és segítsek amíg élek, ahol tudok. Nem tudom meddig tart itt a földön a futásom, de célba akarok én is érni. Ehhez teljes odaszánás, megalázkodás kell Isten előtt. Elfogadni az Ő szent akaratát és hűséges maradni Hozzá. Elsődleges az engedelmesség, utánna jöjjenek az áldozatok, a szolgálatok, a nagy szavak… ( ez utóbbiak talán nem is kellenek)

Egyek legyünk! Mint ahogy az Atya és a Fiú egyek, úgy mi is. Mint egy test, Krisztus teste. Most együtt szenvedünk, sírunk, de ha minden jól megy akkor is egyek kell legyünk. Ez a szeretet meg kell maradjon bennünk, amíg élünk. Ne legyen Krisztus áldozata hiába. Ne legyen drága unokatestvérem halála hiába, amely most felrázott és megrendített mindannyiunkat. Legyen a változás az életünkbe maradandó! Isten célja menjen végbe általa!

… és annyi száraz év után, most élő vízre vár… Szomjas a nagy világ!" (http://www.facebook.com/notes/johanna-kulcsar/v%C3%A1ltoz%C3%A1s/210592415639544)

Erre csak azt tudtam mondani, hogy "Uram, folytasd, kérlek, bennem a jó munkát!

Te kezdted el, te vidd véghez, mit tervedbe foglaltál!
Nem számít mit tesznek mások,
Én rendelkezésedre állok,
Hogy szerető kezed érintése formáljon át!"


Ámen!

Regionális ifjúsági konferencia van Nagyváradon a Rogériusz-i imaházban. Élő közvetítés itt...