Hétfő- Hatalmi jel

Igen a tegnapi kérdésre a helyes válasz ez: "Ezért kell az asszonynak hatalmi jelt viselni a fején az angyalok miatt." 1Kor.11:10 A hatalmi jel hiányzott, de csak rövid ideig... :)
A nélkül hogy most teológiai magyarázatba bocsátkoznék(pedig nagyon erős meggyőződésem és látásom van e felől) a fenti igevers miatt, elmondom hogy nálunk miként van a fenti gyakorlat.

Amikor Mártit feleségül vettem akkor erről nem beszéltünk és én nem is hoztam szóba, mert eltökéltem magamban hogy nem fogom erőltetni azt ami nem kívánatos. Mikor eljöttünk Erdélybe és a Székelyföldön a homoródszentmártoni körzetben kezdtem meg a szolgálatot, ott nem is volt feltűnő hogy a feleségem nem viseli a hatalmi jelet az istentiszteleti alkalmakon. Történt azonban hogy eljutottunk olyan gyülekezetekbe is ahol igen is megvolt ez a gyakorlat és kb. 1999-ben a feleségem feltette nekem a kérdést mi ennek a bibliai magyarázata. Na itt jött el a fordulópont... Az én feleségem tanulni akar valamit gondoltam magamban...("Hogyha pedig tanulni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon az ő férjüket..."1Kor.14:35) és ha már megkérdezte akkor elmondtam neki azt amit erről tudni kell!!! Persze azt is elmondtam hogy vannak akik az apostoli parancsot, korhoz kötött kulturális elvárásként magyarázzák és úgy vélik azóta akkorát változott a világ, hogy az ilyen "csekélységekre" nem érdemes figyelmet vesztegetni. Pedig nem kulturális szokásról és korintusi sajátosságról van szó hanem szellemi igazságról, harcról és szellemi lényekről(angyalokról)... Elég sokáig elbeszélgettünk erről és azután azt mondta a feleségem hogy megértette amit hallott, de nem érzi még úgy hogy neki ezt tenni kellene... Mondtam neki hogy nem is akarom én erre kötelezni, de mostantól már nincs a tudatlanság állapotában... Aztán folyt tovább az élet és a szolgálat, de nem úgy mint addig. Annyi támadás(külső-belső) kudarc, vereség ért minket röpke két hónap alatt hogy végül elgondolkodott Márti is hogy vajon nem azért vannak ezek, mert nem azt teszi amit tenni kellene... Mondtam neki hogy próbáljuk ki, engedelmeskedjen az igének és majd meglátjuk mi lesz. Megláttuk. És mind a mai napig látjuk, hála az Úrnak!!! Azóta a nyilvános istentiszteleteken akár itthon akár olyan helyen ahol ez nem ("divat") gyakorlat, ő hűséges az igéhez. Nekünk mondhat bárki bármit, jöhet ilyen-olyan kulturális, teológiai(?), antropológiai stb. magyarázattal látjuk, ill. bőrünkön és lelkünkben tapasztaltuk mi az értelme a fenti gyakorlatnak. És mégis ezt a gyakorlatot nem akarom és nem is kívánom senkire sem rábeszélni, mert ha valaki nem érez rá a kellemes ízére, annak keserű lesz így is úgy is a mennyei kenyér..., az pedig leginkább az Urnak szomorúság ha a mannát unják, megutálják...

Bocsánat hogy ilyen hosszúra nyúltam, de ez kikívánkozott belőlem... Hátha valakinek mond valamit... az Úr is!