A tegnap este hat órára értem haza Szilágyerecsenből. Majdnem én voltam az utolsó aki onnan eljöttem. És hogy miért? Nem egyedi eset ez. A múl vasárnap amikor a "Betlehem" gyülekezetben voltam meg is kérdezte tőlem Mirjám?
-Édesapám hogy van az hogy mi amikor még vendégek vagyunk valahol akkor is utoljára megyünk el?
És tényleg úgy volt, mert ahogy kiléptünk a kapun már be is zárták azt. Hát úgy gondolom hogy ez azért van, mert én alapjában véve közösségi ember vagyok. (Ezért is van nekem annyi gyermekem:) Ez a blog is azért van a közösségért. Így vagyok közösségben azokkal, akik tőlem távol vannak és ezáltal még annak is köze lehet hozzám, akit lehet hogy személyesen nem ismerek. A közösségi kapcsolattartás és ápolás pedig időt vesz igénybe... Sajnos a tegnap csak nagyon kevés emberrel tudtam beszélgetni, pedig annyira szerettem volna még néhány testvérrel is szót váltani akiket többnyire csak messziről láttam: pl. a sógorok(Lajos és Sándor), Kónya Dénes, Erdő Zoltán, István József, hogy csak a székelyföldieket említsem. Egyszóval nagyon örültem hogy sok testvéremmel találkoztam, de még jobb lett volna több időt együtt tölteni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt hozzá(m) szólhatsz...