február1. Hétfő - A 2. Magyar Köztársaság 64. évfordulója és állítólag Efraim névnap is

A tegnap este véget ért Szilágypérban az evangelizáiós sorozat. Zilahról Tóth Zoltán testvér hirdette az igét a királyi menyegző példázata alapján. Hála az Úrnak örömöket éltünk meg ebben  a sorozatban, mert születtek döntések és nagy elhatározások. Szombaton este pl miután visszamaradtam két személlyel imádkozni megtapasztaltuk a Lélek szabadító erejét és a bűnbocsánat örömét. Mondta is Zsombor a 21 éves fiatalember:
-Olyan örömem van hogy majd' el tudnék szállni. Olyan könnyűnek érzem magam mint egy pihe... Nagyon boldog vagyok!
-Jól van, jól van ez jó érzés - válaszoltam, -De vajon mit mond most neked az Úr? Mert az sokkal fontosabb mint amit érzel... - ezzel a kezébe nyomtam a Bibliámat és arra kértem hogy olvasson fel valamit hangosan. Kezébe vette a Bibliát, kinyitotta és kezdte olvasni azt amit először meglátott:
"Jézus Krisztus kijelentése, a melyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak, a miknek meg kell lenniök hamar: Ő pedig elküldvén azt az ő angyala által, megjelenté az ő szolgájának Jánosnak, A ki bizonyságot tett az Isten beszédéről és Jézus Krisztus bizonyságtételéről, mindenről, a mit látott. Boldog, a ki olvassa, és a kik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, a melyek megírattak abban; mert az idő közel van"(Jel. 1:1-3) 
-Jól van elég! - szakítottam félbe. Te tényleg boldog vagy, de én is mert hallom amit olvasol és ez Jézus Krisztus kijelentése!
Ez annyira magától értetődő válasz volt a mennyből hogy a fiatalember a boldogságtól(hogy ennyire egyszerűen szól hozzá az Úr) egész éjszaka nem tudott aludni.
Kívánok mindenkinek ilyen örömöket!!!


Ma délelőtt, mivel a hónap első hétfője volt, azokkal a lelkipásztor társaimmal akikkel közösséget gyakorlunk, Érmihályfalván találkoztunk. Szabó András testvérem vendégeiként áldott napot élhettünk meg. A feleségeink és gyermekeink is ott voltak velünk. Ez a közösség gyakorlás(meghitt beszélgetések, élmény-teher megosztások, együtt imádkozások) óriási kincs, nem hiányzik ott ahol nincs. Miért? Mert nem is tudják hogy az mit jelent. Megismerni egymás családját, munkáját, életét, örömét, bánatát, erősségét, gyengeségét nem lehet konferenciákon, missziókerületi gyűléseken, tanácsülésen, de az ilyen 5-6 tagú kiscsoportban kötetlen beszélgetésekben ott van az eleven, álarcmentes, szeretni való TESTVÉR. Pl. Kész felüdülés volt végighallgatni András testvérem bizonyságtételét, amiből megismerhettem(de nem csak én hanem a többiek is) a lelkipásztori szolgálatán túli, munkaterületét. Olyan egyesületet hozott létre mely hátrányos helyzetű gyermekek napközis rendszerben történő felzárkóztatását, társadalomba való beilleszkedését hivatott elősegíteni. Hét állandó alkalmazottal, lelki tartalommal és jó kedvvel szolgálnak vagy 48 gyermek felé, egy olyan komplexumban, aminek a megépítése és működtetése az Úr gondviselésének a bizonyítéka.
Áldassék az Úr neve!


Ha az Úr megsegít és élünk, akkor a következő alkalom egy hónap múlva Paptamásiban lesz Albert Zsoltéknál...