Szilágypérból a hazafelé vezető úton...
Ezeken az estéken is csak vetettem... Az Úr adjon öntözőt és növekedést! Péntek este Szilágypérba mentem igét hirdetni, ahová elkísértek a 3.(Jémina) és a 4.(Tirza) lányaim is. Az ilyen misszióutak arra is jók, hogy a lelkipásztor édesapa a lányaival is több időt töltsön... Azok az együtt töltött órák, beszélgetések(néhányról még felvétel is készült...) felejthetetlenek. Szilágypérból is csak szombaton(éjfél után) kerültünk haza.
Szombaton ismét csak a szilágypéri testvérekkel, barátkozókkal(milyen jó szolgálatot tesz a VW T4-es) mentünk evangelizációs alkalomra Szalárdra. A Naámán történetét olvastam fel(2Kir.5.-ből) és annak alpján beszéltem a gyógyulás útjáról, melyen vannak bőven akadályok, de eszközök is az Isten kezében.
Ma délelőtt Kéczben voltam a magyaroknál úrvacsorai közösségben és külön öröm volt ezután egy idős asszony szabadulásáért imádkozni, aki az Úr kegyelméből újjászületett! Áldott legyen az Úr neve!
Délután megint Szilágypérba mentem(csütörtöktől kezdve mindennap találkoztunk) és 3 órától együtt járultunk az Úr asztalához.
Az esti alkalomra már hazajöttem, igaz hogy egy kicsit megkésve és a békességre igyekezőkről szóltam Róm. 12:16-21 alapján. Így utólag nézve, lehet hogy túl gyakorlatias voltam a szolgálatban, de talán nem eredménytelen. Az Úr adja, hogy úgy legyen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt hozzá(m) szólhatsz...