Szerda délután... - Életemben először

ma iratkoztam fel egy blog követésére,( ide) pedig egyszer-kétszer már éreztem késztetést, de a "büszkeségem" az igényességem vagy az időm szűke, (az Úr bocsássa meg, ha ez bűn)és ki tudja még mi, mind ezidáig  nem engedte. Most azonban ez a blog( lehet azért, mert csak egy bejegyzés?) átlépte az ingerküszöbömet, elsősorban az íze, a zamata miatt. Nem tudom hogy ilyen stílusban lesz e a többi írás is, de az ilyenre szoktam csettinteni, hogy ez igen!  Ki sem néztem volna ifjúkori barátomból(ezt ne értse rosszul senki:), hogy ily kékvérű utóddal áldatik meg..., többek között. Az Úr áldása legyen rajta!