Ez a kép ma este készült Zilahon, ahová ma estére jöttem el Barnával.

Péntek-Jubileumra hangolva

Miközben itt a lakásban folyik a munka - jelenleg a korlát készül a lépcsőhöz - megy a fúrás faragás, addig itt lent az irodában is meg kellett feszüljek, hogy mára elkészüljön a plakát, a krónika is nyomtatott formába kerüljön és az énekek is sokszorosítva legyenek vasárnapra. Hála az Úrnak nem volt fennakadás. Béla testvér is lót-fut hogy a medence és minden ami még szükséges a bemerítéshez meglegyen. Jó volt estére megpihenni és a Náhum könyvével foglalkozni a bibliaórán. "Jó az Úr, erősség a szorongatás idején, és ő ismeri a benne bízókat." Náhum 1:7 Ez volt az aranymondás és mennyire igaz.... én csak tudom, de gondolom nem csak én hanem még sokan mások is igazolják a fenti igazságot.
Végül ide linkelem a kéczi roma baptista gyülekezet 10 éves krónikáját képek nélkül, hogy akit érdekel elolvashassa. A napi program előzetes a következő:

Délelőtt

09.30 Áhítat

10.00 Igehirdetés, Bányai János, Péter István

10.45 Krónika- Ferenczi Béla

11.00 Köszöntések, Üdvözletek -Rend Jenő, Mike Pál, holland vendégek...

Délután

15.00 Énekek, érszőllősi énekkar

15.15 Igehirdetés, Bándi Sándor

16.00 Bemerítés, Veress Efraim

16.30 Igei üzenet, Dan lászló, Áldás

Csütörtök-Kécz

Ezen az estén a kéczi roma gyülekezetben voltam Ferenczi Béla testvérrel. A már hetek óta folyamat végére értünk. Megtörtént az imaház felújítása, részben a cigány testvérek adakozásából és még nagyobb részben holland testvéreink segítségével. Aki a munkálatokat mindvégig felügyelte és vezette az Ferenzi Béla testvér volt. Az Úr áldja meg érte!
Ma este tagfelvételt tartottunk, mivel vasárnap bemerítésre készülünk. Öt személy szeretett volna csatlakozni a gyülekezethez, de csak két fiatalembert vett fel a gyülekezet a tagjai sorába. Tehát "csak" ketten fognak bemerítkezni vasárnap. Hiszem és tudom hogy nem lehet akárki a gyülekezet tagja, ezért szükséges a jelentkezők bizonyságtételének a vizsgálata. Miután meghallgattuk a bizonyságtételüket, megvizsgáltuk(kikérdeztük) őket a hitigazságok felől majd kiküldtük őket és a gyülekezeti tagok személyes bizonyságtétele, véleménye alapján szavazással döntöttünk arról, hogy kit fogadunk a gyülekezet tagjai sorába. Mindazok akik még nem lehetnek a gyülekezet tagjai, ha igyekeznek és növekednek a hitben és ismeretben a későbbiekben csatlakozhatnak hozzánk. Félreértés ne essék! Mi nem a bemerítéstől tartunk távol bárkit is ezekben az esetekben. A gyülekezeti tagságot nem csak az illető meggyőződése és vallomása, hanem annak vizsgálata alapján adjuk vagy tagadjuk meg valakitől. Ha pedig valakit nem tudunk jó lelkiismerettel testvérnek fogadni, akkor nem merítjük be.
Este tíz óra is elmúlt mire hazaérkeztem és addigra Tirza már aludt, Mirjám pedig még olvasott.
Holnapra még maradt feladat bőven, mert a vasárnap sorra kerülő ünnepek(10 éves a kéczi roma gyülekezet, bemerítés) adminisztratív előkészületei(krónika elkészítése, program öszeállítás...stb.) még rám várnak.

Ami külön jutalom volt nekem a ma este, az az öröm amit a magyaroknál nemigen tapasztalok. Mikor bejelentettem hogy megszületett az 5. gyermekünk az akkora örömöt jelentett ott a gyülekezetben mintha minden családban az első gyermek született volna. Lám-lám a cigányok tudnak örülni akkor is ha magyar családban születik az 5. gyermek, míg magyaroktól hallottam olyat is hogy "hát nem baj...", vagy "...de ugye több már nem lesz" stb... Hát legyen szülessen, magyar is! Az Úr dicsőségére! Ámen!

A felújítás előtt...

...és a felújítás után
/Varga Kálmán testvér, az egyik leghűségesebb munkás, mindkét képen ott van/

Szerda-Szerelmes emlékek

A mai nap nagyon hamar eltelt. Mirjám gondosan vigyázott a húgára és még nekem is készített ebédet, de amikor a feleségem nincs itthon nekem nemigen van étvágyam, így nem is ettem. Este ők itt én pedig Micskén mentünk a gyülekezetbe. Mire hazajöttem már ágyban voltak. Tirza már aludt, Mirjám még olvasott.
Akármennyire is erősnek is akarok látszani, azért ilyenkor(csak Mirjám és Tirza vannak velem és ők is már alusznak), csak rám tör az egyedüllét. Hiányzik a feleségem!!! Pedig csak a tegnap váltunk el és mégis... Jó, jó tudom és érzem is(másképp nem tudom mi lenne) hogy az Úr velem és mellettem van, de a másik "részem" mégis távol van... Természetes érzés ez és hálás vagyok érte Istenemnek, aki így alkotott meg. Egészséges hitélet<-> Egészséges házasság, ezek kölcsönhatásban vannak egymással. Azért imádkozom hogy aki mind ezidáig megtartott minket az vezessen továbbra is!!!
Most az esti csendesség után elővettem a régi-régi leveleket amiket 14 évvel ezelőtt írtunk egymásnak és azokat olvasgattam újra. Ha azt mondanám hogy ma is ugyanúgy érzek mint akkor, hazudnék. Sokkal de sokkal jobban szeretem Mártit mint akkor, pedig az is emlékezetes volt mint az alábbi mellékletek is bizonyítják(az egyik napra pontosan 14 évvel ezelőtt íródott).......
Többet(pedig még van egy csomó:) már nem bírok beszkennelni, mert lassan töltődik fel... Hogy mennyire megtapasztaltuk Isten áldását, arról az öt gyermek léte is beszél...:)

Kedd - Dédnagyapám sírjánál

Újra itthon vagyok. Nem szívesen, de kénytelen voltam Debrecenben hagyni a feleségem, mert őket útlevél nélkül még nem lehet hazahozni. Útlevelet pedig csak akkor lehet csinálni a picinek, ha már kinyitja a szemét, legalább egy fénykép erejéig. Most még a nap 24 órájából vagy 20-at alszik és amikor ébren van akkor sem mindig nyitja ki a szemét. Remélem hogy aug. végére már elég érett lesz ahhoz(ált. 4 hetes korban vittük a többieket is útlevelet csináltatni) hogy neki is legyen úti okmánya. Ha az Úr is úgy akarja akkor szeptember első hetére kerülnek haza. Addig pedig csak kibírom valahogy... Uram segíts!!!
Judit ott maradt az édesanyjával és Mirjám jött velem haza. Ő már elég nagy ahhoz hogy a kishúgát(Tirzát) gondozza, ha Lidia(a bébiszitter) nem ér rá.

Útban hazafelé megálltunk Érmihályfalván hogy megmutassam Mirjámnak az üknagyapja sírját. Én még emlékszem dédnagyapámra, Kónya Bálintra és még a temetésén is ott voltam hét évesen. Kónya Bálint volt Veress Efraim(nagyapám) apósa. A felesége Molnár Juliánna volt és az ő nevét örökölte a nagyanyám is. Kónya Bálint és Molnár Juliánna házasságából 14 gyermek született akik közül nagyanyám volt a harmadik, de mégis ő lett a legnagyobb mert akik előtte születtek azok még gyermekkorban meghaltak. Mindezt és még sok egyebet volt időm ott végiggondolni és Mirjámnak elmagyarázni. Végül tartottunk egy kis csendességet és aztán hangosan hálát adtunk az Úrnak hívő elődeinkért akiket Isten felhasznált a mi formálásunkban.

Dédszüleim sírjánál Érmihályfalván

Hétfő-Debrecen

Családi napunk volt ma, még akkor is ha Jémina és Tirza hiányoztak. Együtt(anyósommal és a gyerekekkel) mentünk vásárolni majd ugyancsak együtt mentünk a jubileumi játszótérre, a Nagyerdőbe. Akkorra már velünk tartott Szabó Barna is a két gyermekével(Ildikó a feleségemmel maradt). Ők ma érkeztek Debrecenbe egy négy napos üdülésre.
Ha az Úr is megsegít, akkor holnap Mirjámmal hazamegyünk. Remélem addig elintézek itt mindent...

Vasárnap

Ma délelőtt Érszőllősön, délután pedig Micskén úrvacsoráztunk. Az esti alkalom után eljöttem Debrecenbe a feleségemhez. Az alábbi kép a legfrissebb a feleségemről és a piciről.

Mielőtt eljöttem este 9-kor rögzítettem a Hír tv egyik műsorát, amelyben Balczó Andrással, a legeredményesebb magyar olimpikonnal készítettek egy interjút abból az alkalomból, hogy a héten tölti be a 70. évét. Ő volt az egyik meghívott vendégelőadója a legutóbbi országos ifjúsági konferenciának, Zilahon. Akkor is példamutató volt az előadása, a viselkedése és most sem csalódtam. Akármit kérdeztek tőle mindig a lényegre kanyarodott(azért lehet őt csak élő adásban hallani vagy látni, mert nem engedi hogy szerkesszék, megvágják a mondanivalóját) és ha kívánták, ha nem elmondta a személyes bizonyságtételét. Mindenkinek érdemes(kötelező!) meghallgatni, mert teljesen világossá tette, hogy nem a sikerektől függ(jelezte, hogy neki joga is van ezt így kijelenteni) a boldogság és a magyar nép egyedüli reménysége csak az lehet ha Jézushoz fordul. Dicsőség az Úrnak az ilyen bizonyságokért!!! Az Úr adjon még neki egészséget(12 gyermek boldog édesapja) hogy úgy a "rövid távú terve" mint a "hosszú távú" teljesüljön!!!

Holnap reggel 9-kor(román idő) megismétlik a Kontraszt műsort ahol a második blokkban hallható-látható. Később a www.hirtv.hu honlapjáról is letölthető.

Szombat-Túra

A Berettyó forrása

Vízesés

Pisztrángok

Ma reggel megadatott a lehetőség arra hogy elmenjek a Berettyó forrásáig. Tripó István testvérem jött értem és vele mentünk erre a felfedező útra. Elég borús-esős idő volt amikor elindultunk, de aztán szépen kiderült... Útközben még egy pisztrángost is meglátogattunk. Vettem is vagy hat darabot. "A hegyek a halmok, a folyók a völgyek..." mind szépek. Csodálatos az Isten alkotása. Szép napunk volt. Dicsőség az Úrnak!

Délután négyre értem haza és a hátralevő időt a holnapi szolgálatokra való készülődésre szenteltem.

Péntek-Tisztítótűz

A mai napon rászántam magam arra hogy rendet tegyek itt az irodában. Na persze nem kell semmi nagy dologra gondolni(az íróasztalon maradt minden a régiben), de egy csomó szemetet kidobtam, könyveket a helyükre tettem, kiporszívóztam stb. Aztán következett a takarítás másik fázisa, a szemét elégetése. Mivel itt Érszőllősön még mindenki úgy tünteti el a szemetet ahogy tudja, ezért én az égetés mellett döntöttem. Néhány hét háztartási szemetét tüzeltük el Juditkával hátul a kertben. Valamennyire kitisztultunk tehát... Mire hazajön a feleségem, talán egészen tiszta lesz a lakás, de addig még van teendő.
A ma esti bibliaórán a Mal. 3-ból szolgáltam és mit gondoltok mi volt benne...? Tűz és lúg e két tisztítószer, ami éget és mar. " De kicsoda szenvedheti el az ő eljövetelének napját? És kicsoda áll meg az ő megjelenésekor? Hiszen olyan ő, mint az ötvösnek tüze, és a ruhamosóknak lúgja!"Mal.3.2
Az előgyakorlat megvolt már a délután, a lelkigyakorlat pedig a bibliaóra után volt testvéri órán.

Azok kedvéért akik nem járnak gyülekezetbe vagy nem ismerik a bibliát röviden leírom hogy ez milyen alkalom.
A mi gyülekezetünkben minden úrvacsorai alkalom előtti összejövetel után(hú de csavaros fogalmazás), "testvéri órát" vagy ha úgy tetszik tanácskozást tartunk, melyen csak a gyülekezet tagjai vehetnek részt. Erre minden hónapban egyszer sor kerül. Vannak olyan gyülekezetek ahol csak akkor van ilyen tanácskozás ha baj van vagy ha nagyon fontos ügyben kell dönteni.. Na hát mi azért tartunk rendszeresen hogy megelőzzük a bajokat... Az úrvacsorai közösség helyes vagy helytelen gyakorlata nagyon meghatározza az adott gyülekezet lelki fejlődését. Mi nem szeretnénk annyira magánügynek tudni a lelkiéletet hogy ne tennénk azt közös vizsgálat tárgyává az ilyen tanácskozásokon. Hogy ez miként történik? A következőképpen: Miután imádkozunk, olvasok egy igét és néhány buzdító szó után felteszek 3 kérdést a tagoknak.
1.Ki az aki az elmúlt alkalommal nem úrvacsorázott de most már szeretne?
Ilyenkor jelentkeznek azok akik, betegek voltak vagy nem voltak itthon, de tőlük is megkérdezem hogy lelkileg rendben vannak-e. Aztán azok is jelentkeznek akik megvonták magat az úrvacsorától, vagy megvoltak fenyítve valamilyen okok miatt, de rendezték a kapcsolatukat az Úrral. Tőlük megkérdezem hogy miként történt a helyreállás és miután bizonyságot tettek róla akkor még más is tehet fel nekik kérdéseket majd megkérdezem a gyülekezetet hogy fogadjuk e az illetőt az úrvacsorai közösségbe. Ki van mellette, ki tartózkodik és ki ellenzi? Eddig még senkit sem utasítottunk el...
2. Ki az aki korábban úrvacsorázott, de most nem szabad a szíve az úrvacsorai közösségre?
Ilyenkor szól az aki bajban van és azon nyomban imádkozunk érte. Egyik alkalommal megtörtént az hogy aki már hosszabb ideje nem úrvacsorázott mert nem volt rendben a lelkiélete, mivel ő kísérte az utolsó éneket az orgonán ott ragadt a testvéri órán(addig sikerült neki lelépni) és amikor a kérdések elhangoztak akkor kénytelen volt ő is felállni és elmondani hogy nem szabad, de látszott rajta hogy kényelmetlen neki ez a helyzet. Azon nyomban imádkoztunk érte és ha nem is azonnal, de néhány hét után az Úr összetörte és újjászületett...
3. Kik azok akik itt voltak közöttünk de már hosszabb ideje távol vannak az Úrtól és ezért kizártuk az úrvacsorai közösségből? Ilyenkor neveket akarok hallani... Azért emlegetjük rendszeresen a nevüket hogy el ne feledkezzünk róluk, újra és újra a tudatunkba véssük hogy ők hiányoznak és hiányuk fájdalmasabb ha emlékezünk. Így tehát a gyülekezte minden tagja tudja hogy kik azok akikért felelősek vagyunk. Ilyenkor is imádkozunk értük. Hála az Úrnak nem hiába...! Ma is volt visszatérő! Dicsőség az Úrnak!

Este tíz után lett vége csak az alkalomnak, de még utána is volt kivel beszélgetni és imádkozni. Jó az Úr! Szenteltessék meg az Ő neve általad is!!!

Csütörtök- Visszatekintés

Amennyire az emlékeim még megvannak, csak annyira pontosan tudom rögzíteni az elmúlt 2 hónap történéseit.
Amikor Steiner István testvér itt volt(jún. elején) akkor elég sokat csatangoltunk együtt a Nyugati Kárpátokban. Ezen bóklászások célja az volt hogy tábor helyet keressünk itt az ország nyugati felében. Azért hogy valami olyan legyen itt is mint a Hargita Tábor a Székelyföldön. Találtunk is egy szép helyet a Meziad(Mézged) völgyében, ahol a múlt héten táboroztunk, de a megvásárlása még nem történt meg.
Június második fele a szokásos szolgálati beosztás szerint telt el(sajnos a napi történések elillantak) és az azt követő emlékezetes esemény már júliusban történt. Júl. 12-én szombaton 20 éves érettségi találkozóra került sor Zilahon. Erre a találkozóra Szilágysámsonból érkeztem, ahol egész héten evangelizációs sorozat volt és a péntek esti alkalmon én hirdettem az ígét. A húsz éves találkozó nagyon fontos volt nekem, mert a 10 évesről lemaradtam. Nagyon örültem a régen látott osztálytársaimnak, akikről sok mindent megtudtam és így imádkozhatok értük. Többnyire(és ez mennyire nem szokványos a mai világban...) házasságban élnek(egyről tudunk aki elvált) és egy kivételtől eltekintve 2-3-5 gyermekes családokat alkotnak. Az 5.-ös szám nem csak engem fémjelez ...:)

júl 14.-18. Székelyföldi út- Jéminát elvittem Viola nénémékhez és Mirjámot Judittal együtt hazahoztam a Hargita Táborból. Közben voltam Gyergyóban(szerda esti szolgálat) és Baróton is Gál Gabiéknál.

júl. 19.-20. Mátészalka- sátoros evangelizáció- Ez időben két temetésre is sor került itt Érszőllősön, éppen júl. 19-én és 20-án id. Lukács Károlyt és Barnucz Gézánét temettük. Még jó hogy Mátészalka
csak 1és1/2 órára van innen és nem okozott különösebb gondot hogy hazajöjjek a temetésekre. Július 20. más okból is egy nagyon szomorú nap volt. Egyik közeli barátomnak a felesége, orvosi műhiba miatt elveszítette megszületendő gyermekét. Egy héttel már túlhordta a babát, állandó orvosi felügyelet alatt volt a kórházban és mégis az orvos könnyelműsége miatt(szombat délután infúzióval megindította a szülést és aztán abbahagyta azzal hogy majd hétfőn folyatja, de vasárnap reggel már nem volt szívhang és műteni kellett) meghalt a baba. Hiszem hogy Isten ebből is valami jót származtat, habár még nem látjuk... Szeretnék azonban egy jó tanácsot adni minden hívő nőnek: Nagyon messzire kerüljék azon orvosokat akik lelkiismeretlenül ölik a magzatokat, érthetetlenebbül fogalmazva abortuszokat végeznek!!! Vagy legalábbis annyira kedveljék őket mint a hivatásos bérgyilkosokat. Az ilyen ember sokszor még ha jót is akar nem teheti, mert annyira az Ördög "jobb keze" ( Ján.8: 44. Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja).... Kerüljék őket, de imádkozzanak értük hogy kegyelmet találjanak!

júl. 24.-27. Szalárd- ifjúsági evangelizáció. Minden este ott lehettem az Úr kegyelméből és imádkozhattam azokkal akik keresték az Urat. Csütörtökön Balla Frigyes, pénteken-szombaton Novák Zsolt, vasárnap pedig én hirdettem az evangéliumot.

júl. 30- aug. 03. Mézgedi(Meziad) ifjúsági tábor

Szerda

Személyes tapasztalat alapján is mondom hogy sokkal könnyebb a rendszerességről leszokni mint arra törekedni. Ezt azért gondolom így, mert az 5. gyermekünk születésével véget ért az előre betervezett blogcsend és elég nehéz most újra felvenni a korábbi ritmust és minden nap lejegyezni a fontosabb történéseket. Azt hiszem hogy többet nem teszek ilyet. Vagy egészem abbahagyom vagy folytatom ameddig tudom... Most úgy van hogy folytatom, már csak azért is mert most döbbentem rá arra, hogy rengeteg fontos dolgot nem rögzítettem az elmúlt két hónapból. És ezt sajnálom...

Ma reggel kaptam a hírt hogy meghalt Nagy Károly testvér. Akik ismerik azok tudják hogy a '60-as évek szilágysági ébredésének egyik meghatározó személyisége volt. Nekem is volt egy pár személyes élményem vele kapcsolatban. Az egyik az hogy ő vitt haza minket (az öcsémet és engem) a kolozsvári kórházból, miután Isten a súlyos baleset ellenére visszadta az életünket. Egy zöld színű Dacia személygépkocsija volt ami akkoriban egy 8 éves gyermeknek sokat jelentett. Egyszer még egy vadnyulat is hozott amit útközben ütött el és azokban a hússzegény időkben nagy örömet jelentett. Mikor egy kicsit nagyobb lettem olyan 12-13 éves, akkoriban igyekeztem kerülni, mert mindegyre megkérdezte hogy
-Efraim te elfogadtad e már az Úr Jézust?
-Hát..., még nem- válaszoltam
-Akarod hogy most imádkozzunk ezért?
-...
Ilyenkor vagy kínosan hallgattam, vagy azt mondtam hogy majd máskor. Mindenesetre arra jó volt ez a rámenősség hogy folyamatosan szembesített elveszett állapotommal. Mikor 18 évesen az Úré lettem, onnantól már voltak közös szolgálataink is. Az Úrban halt meg és akik az Úrban halnak meg azokat nem kell siratni...
Ma este miközben hazafelé tartottam Micskéről, felhívtak a család részéről és megkértek hogy szóljak édesapámnak, vállalja el az igehirdetés szolgálatát a péntek délutáni temetésen. Felhívtam és vállalta...Imádkozzunk érte! Az Úr erősítse meg és adjon rajta keresztül áldást-vigasztalást a gyászolóknak! Édesapámtól tudtam meg hogy holnap Nagyváradon is temetés lesz, Faragó testvért temetik.

Kedd

Csak most(23.30) érkeztem be az imaközösségből, ahová éppen csak hogy elérkeztem. Ilyenkor nyáron, kedden esténként 10 órára szoktunk összejönni a kisterembe hogy megtérésekért, megújulásért és egyéb imatémákért könyörögjünk. Amikor megérkeztünk már 10 óra volt és megkértem Juditot hogy fektesse le a húgát Tirzát(2,3/4 éves), mert én csak később jövök be. Az előbb megnéztem őket és látom hogy a kicsi mellett ott az üres cumis üveg, ami azt jelentette hogy Juditka még az esti kakaót is elkészítette neki. Judit is megfürödve, pizsamában már mélyen aludt. A konyhában egy tányért láttam ami el volt mosva. Nem tudom hogy másoknál ez hogy van, de én örülök annak hogy ennyire érett gyermekekkel áldott meg az Isten. Persze ahhoz hogy ennyire önálló legyen Juditka(9 éves) is, ahhoz egy olyan feleség-anya szükségeltetett mint Márti. Tehát ma este is oda lyukadtam ki, ahová már számtalanszor: Hálát adtam a feleségemért!!! És még mindig nem elégszer...

Ez a kép hazafele jövet készült Érmihályfalva és Értarcsa között. Márti, Mirjám és a pici Debrecenbe maradtak.

Hétfő

Ma délután átjöttem Debrecenbe, hogy haza hozzam a feleségemet és az újszülöttet. Hála Istennek mindketten egészségesek és jó erőben vannak. A gyerekek(Jémina kivételével, aki Bibarcfalván van) nagyon izgatottak voltak és alig tudták kivárni hogy haza érkezzünk. Végül megláthatták és meg is érinthették a legkisebb húgukat. Íme néhány kép az ötödik lányomról akinek a monogramja V.V.V. Juditka meg is jegyezte, hogy olyan mintha egy internetes cím kezdődne...

Vasárnap

A tegnap befejeztem a táborozást ami júl.30-aug.8 közé lett szervezve. Amikor Anikó(főszervező)megkérdezte hogy az első vagy a második felét vállalom e a szolgálatnak akkor természetesen az első felét választottam, hogy mire a feleségem bemegy a kórházba(aug.9-re volt kiírva) addigra hazaérjek. Erre tessék, mi történt? Aug. 1-én megszületett a baba. Este fél kilenc körül éppen készültem az esti szolgálatra, amikor indíttatást éreztem(az Úr Lelke figyelmeztetett) arra hogy felhívjam a feleségemet mobilon.Akkor éppen még jel is volt, de nem válaszolt. Hívtam a debreceni fixet, ott sem vették fel. Végül nem volt más választásom, felhívtam anyósomat :) Mikor felvette hallom hogy egy nő kiáltozik: "Nagyon jó..., na még egy kicsit... mindjárt meglesz..." Ebből megértettem hogy már a szülőasztalon van a feleségem. Mondta is anyósom hogy ezekben a pillanatokban születik a gyermek, de azok nagyon hosszú pillanatok voltak. Még tudtam egy-két bátorító szót is mondani a feleségemnek és egyszer csak hallom hogy felsírt a baba... Én is majdnem elsírtam magam a meghatódottságtól. Ezek után nem volt nehéz a szolgálat terhe... sőt, édes volt a gyümölcse! Hétfő hajnalra(3 óra) érkeztünk haza Mirjámmal, de nem tudtunk kinyitni az ajtót, mert belülről benne hagyták a kulcsot. Végül úgy jutottunk be, hogy Mirjám bemászott a kamra ablakon és kinyitotta az ajtót. Örültem hogy magammal vittem...

Szűkszavúságom oka az hogy jelenleg a Meziad völgyében táborozok fiatalokkal és hol van jel hol nincs... Amit írok (ezt is) a telefonon kell bepötyögjem. Hétfőn azonban már mehetek a feleségem után, mert onnantól Mike Sámuel vállalta a tábort. Tetszik nekem az amit az Úr művel velem... Majd egyszer kifejtem bővebben. Türelem! Erre van most szükségem...;)

3500 gr. és 49 cm hosszú fekete haj...

4 percel ezelőtt született meg az 5. lányom Veress Virág Viola. Hálás vagyok az Úrnak a feleségemért! Köszönet azoknak akik imádkoztak értünk! Dicsőség Istennek! Ezennel vége a nyári szünetnek... Részletek majd később...