Kedd - Dédnagyapám sírjánál

Újra itthon vagyok. Nem szívesen, de kénytelen voltam Debrecenben hagyni a feleségem, mert őket útlevél nélkül még nem lehet hazahozni. Útlevelet pedig csak akkor lehet csinálni a picinek, ha már kinyitja a szemét, legalább egy fénykép erejéig. Most még a nap 24 órájából vagy 20-at alszik és amikor ébren van akkor sem mindig nyitja ki a szemét. Remélem hogy aug. végére már elég érett lesz ahhoz(ált. 4 hetes korban vittük a többieket is útlevelet csináltatni) hogy neki is legyen úti okmánya. Ha az Úr is úgy akarja akkor szeptember első hetére kerülnek haza. Addig pedig csak kibírom valahogy... Uram segíts!!!
Judit ott maradt az édesanyjával és Mirjám jött velem haza. Ő már elég nagy ahhoz hogy a kishúgát(Tirzát) gondozza, ha Lidia(a bébiszitter) nem ér rá.

Útban hazafelé megálltunk Érmihályfalván hogy megmutassam Mirjámnak az üknagyapja sírját. Én még emlékszem dédnagyapámra, Kónya Bálintra és még a temetésén is ott voltam hét évesen. Kónya Bálint volt Veress Efraim(nagyapám) apósa. A felesége Molnár Juliánna volt és az ő nevét örökölte a nagyanyám is. Kónya Bálint és Molnár Juliánna házasságából 14 gyermek született akik közül nagyanyám volt a harmadik, de mégis ő lett a legnagyobb mert akik előtte születtek azok még gyermekkorban meghaltak. Mindezt és még sok egyebet volt időm ott végiggondolni és Mirjámnak elmagyarázni. Végül tartottunk egy kis csendességet és aztán hangosan hálát adtunk az Úrnak hívő elődeinkért akiket Isten felhasznált a mi formálásunkban.

Dédszüleim sírjánál Érmihályfalván