Vasárnap

A tegnap befejeztem a táborozást ami júl.30-aug.8 közé lett szervezve. Amikor Anikó(főszervező)megkérdezte hogy az első vagy a második felét vállalom e a szolgálatnak akkor természetesen az első felét választottam, hogy mire a feleségem bemegy a kórházba(aug.9-re volt kiírva) addigra hazaérjek. Erre tessék, mi történt? Aug. 1-én megszületett a baba. Este fél kilenc körül éppen készültem az esti szolgálatra, amikor indíttatást éreztem(az Úr Lelke figyelmeztetett) arra hogy felhívjam a feleségemet mobilon.Akkor éppen még jel is volt, de nem válaszolt. Hívtam a debreceni fixet, ott sem vették fel. Végül nem volt más választásom, felhívtam anyósomat :) Mikor felvette hallom hogy egy nő kiáltozik: "Nagyon jó..., na még egy kicsit... mindjárt meglesz..." Ebből megértettem hogy már a szülőasztalon van a feleségem. Mondta is anyósom hogy ezekben a pillanatokban születik a gyermek, de azok nagyon hosszú pillanatok voltak. Még tudtam egy-két bátorító szót is mondani a feleségemnek és egyszer csak hallom hogy felsírt a baba... Én is majdnem elsírtam magam a meghatódottságtól. Ezek után nem volt nehéz a szolgálat terhe... sőt, édes volt a gyümölcse! Hétfő hajnalra(3 óra) érkeztünk haza Mirjámmal, de nem tudtunk kinyitni az ajtót, mert belülről benne hagyták a kulcsot. Végül úgy jutottunk be, hogy Mirjám bemászott a kamra ablakon és kinyitotta az ajtót. Örültem hogy magammal vittem...