2010. szeptember 22., szerda

Kedd - A csillagos ég

alatt álltam egy negyed órát kb. miután hazajöttem a ma esti imaközösségből. Szép teliholdas éjszaka van. Nem tudom, hogy Te mikor néztél fel utoljára a csillagos égre, de én ma este újra meghajoltam Teremtőm előtt. Jó, jó ott van a tudat állandóan az emberben, hogy kicsi, parányi és folyamatosan kegyelemre szorul, de abba belegondolni hogy Jób is, Ábrahám is ugyanazokat a csillagokat nézte mint én, az hátborzongatóan kellemes érzés... "Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát. Jó az Úr és örökkévaló az Ő kegyelme" Ilyen igei idézetek tolultak szívem mélyéről az ajkamra, miközben a szemem az égre tapadt. Jó volt az a negyed óra és nem cserélném el senkivel, DE ajánlani tudom mindazoknak, akik egyik napról a másikra tengetik nyomorult földhözragadt életüket! Továbbá azoknak is kívánom e terápiát, akik az Úr megváltott gyermekei ugyan, de jelen időben sok panasz van az ajkukon...

1 megjegyzés:

  1. még, még ilyen írást...! régi Efraimra emlékezem:) biztos, most is ilyen vagy, csak én ritkán látlak!
    hasonlítunk:)

    VálaszTörlés

Itt hozzá(m) szólhatsz...