Szerda-Csütörtök - Olyan gondokkal küszködök

melyek tágabb értelemben vett közösségi életünkkel kapcsolatosak. Konkrétan arról van szó, amit a kedd esti imaközösségünkben is szóvá tettem.
Erdélyi Baptista szövetségünk már jó ideje azzal küszködik, hogy miként oldja meg a szalárdi öregotthon helyzetét, aztán az is kérdés hogy mi legyen a kolozsvári telek( több százezer eurós ingatlan) sorsa. Oda külső finanszírozású projektben gondolkodtunk mindezidáig, mely szerint egy üzleti konstrukció keretében Teológiánk is helyhez jutna a maga 4-5 hallgatójával 2 évente.
A jelen szükségeit látva azonban gyökeres változtatásra lenne szükség a prioritások megfogalmazása tekintetében. Ne értsen félre senki amikor azt mondom, hogy nem a piaci alapon működő idősek gondozására, ill. a 4-5(sokat mondtam) teológus képzésére kellene nekünk milliárdokat folyósítani, hanem ifjúságunk védelmére.
Mire gondolok? Abból a közismert tényből indulok ki, hogy ifjaink többsége felsőoktatási képzésben tanul Kolozsváron, Nagyváradon és Marosvásárhelyen. Nem lehetne abban gondolkodni, ifjaink fizikai-szellemi és lelki szükségleteit látva, hogy 50-60 fős kollégiumokat(bentlakásokat) építsünk(erre sokkal inkább meglenne a közös akarat, mint a jelenlegi elképzelésekhez) egyik vagy másik egyetemi városban? Úgy gondolom, hogy sok hívő szülő nagyobb békességben lenne ha tudná: gyermekük hívő környezetben és felügyelet alatt van ott a  nagyvárosban, ahol minden reggel közös áhítat után mehetnek tanulni az ifjak, valamint este 10 óra után mindenki biztos nyugovóra tért. Közöttük pedig elfér az a néhány teológus is(kifejezetten gyakorlati terep a részükre az ifjúsági missziót illetően), akikre mindezidáig is odafigyeltünk.
Azt tapasztalom ugyanis, hogy az egyetemi évek sok ifjú életében a lelki hullámvölgyek időszakai, hányatott helyzetük( egyszer ilyen máskor olyan albérlet) és a felületes szülői felügyelet miatt. 
Összefoglalva tehát gondolataimat, a szükségeket látva szemléleti és gyakorlati változásra vagyunk predesztinálva a fenti kérdésekben.

Hogy kellett-e ezen gondolkoznom ill. látásomat digitális formába öntenem, ezek után elválik...