2009. szeptember 15., kedd

Kedd

Mától kezdve(igaz hogy egyelőre még csak szűkösen), de szeretnék egyre több élő és arhív anyagot iss közzétenni ezen az oldalon, ami immár egy kicsivel több mint egy internetes napló. Talán lesz energiám és időm arra hogy az audio-vizuális anyagot is rendszeresen frissítsem... Az én Uram az Úr segítsen meg ebben!

Ma délután meglátogattam Tőtős Anna testvérnőt aki már a 87. életévében van és úrvacsorát vittem neki. Nagy csodaként éltem meg nála azt a fejlődést amit az elmúlt másfél év alatt tapasztaltam. Az a testvérnő aki korábban csak panasszal volt tele és öröme sem  volt(annyira hogy ezért még az úrvacsorától is el lett marasztalva,lsd. tavaly febr.-márc? bejegyzést) most ki volt virulva. Annak ellenére hogy a múlt hónapban nem tudtam meglátogatni, egyáltalán nem zsörtölődött, sőt örömmel tett bizonyságot az Úrral kapcsolatos élményeiről. Mondtam is neki: "Kedves testvérnő, nagyon örülök hogy láthatom az Úr munkáját Anna néniben." Erre ő: "Testvér, megtanított az Úr arra hogy javamra van a nyomorúság." Áldassék az Úr neve! Jó volt ott lenni...
A ma esti imaközösségben 10-en voltunk és tudom hogy nem hiába, mert a korábbi könyörgéseknek is látttuk ma a gyümölcseit...

2009. szeptember 14., hétfő

Hétfő.........

A tegnap délelőtt itthon voltam mivel úrvacsorai alkalom volt a gyülekezetünkben. Igaz hogy hajnalban kerültem haza, de azért sikerült eleget aludnom ahhoz hogy szolgálni tudjak. Most különösképpen örültem annak, hogy még a tavaszon úgy döntöttünk a gyülekezetben, eztá vasárnap délelőtt 10 órakor kezdünk a korábbi kilenc helyett.
Délután fél négyre Micskére mentem, majd este hatra újra haza. A hívő ember fegyverzetéről és harcairól  szóltam az Ef. és a Kor. levél alapján. Arról is szó esett hogy mi az és hol van az amit le kell rombolnunk, mi az és hol van az, amit foglyul kell ejtenünk, végül pedig mi az és hol van az amit meg kell büntetnünk...? A Szent Lélek megadta a válaszokat ezekre a kérdésekre. Áldott legyen az Úr neve!
Délutánra régen látott vendégeknek örülhettünk. Az Egyesült Államokból , Clevelandból látogatott haza Ozsváth Lajos testvér a feleségével. Őket még gyermekoromból a zilahi időkből ismerem. 1980-ban mentek ki az Államokba.
Ma délelőtt meglátogatott a sógorom(Budai Lajos) és aztán mentünk tovább Nagyváradra Tripó István testvérrel hogy ott találkozzunk Erdő Endre testvérrel, akivel hivatalos ügyeket intéztünk(egy keresztyén alapítványt jegyeztünk be). Késő délutánra értünk vissza és a megkésett, de el nem szalasztott ebéd után Lajos ment Szatmárra én pedig Ferenczi Gyula testvérhez úrvacsorát vinni...

2009. szeptember 13., vasárnap

Szombat este - Kegyelem a köbön

Már hat óra körül oda értem  a szolgálat helyszínére és amikor megláttam azt a rengeteg fiatalt(400-500fő) inamba szállt a bátorságom és elkezdtem azon gondolkodni hogy én egyáltalán hogy kerülök ilyen helyzetbe... Ennyi fiatal előtt kell evangelizálni és az üdvösség lehetőségét eléjük tárni. Olyan jó előadások voltak eddig, hogy minden percét amit láttam(hála az Úrnak és köszönet Püsök Attilának) élveztem még ha monitor előtt is. Létezik hogy az Úr egy ilyen gyenge erőtelen embert akar itt látni?
 Amikor szünet volt(a fórumbeszélgetés után) kimentem és elbújtam az autómban. Imádkoztam és sírtam. Azért mert arra gondoltam, nehogy az én méltatlanságom vagy gyengeségem miatt ne válaszoljon valaki az Úr hívására. Ha rajtam múlott volna, akkor úgy és olyan messzire menekültem volna mint Jónás(igaz hogy más okokból, de mégis). Hogy ez nem következett be annak objektív akadályai voltak. Dicsőség az Úrnak! Más kimenekedési út nem volt a szorult helyzetből, mint nagyon megalázkodni és kegyelmet kérni. És akkor közel jött hozzám az Úr. Nagyon közel. Annyira hogy majdnem elindult az autó.(Jó jó ezt csak zárójelben mondom hogy érzékeltessem mi történt). Megérintett. Meggyőzött arról hogy nem csak rajtam múlik az evangelizáció. Elszégyelltem magam. Átadtam magam neki újra hogy tegye velem mit jónak lát.
Hálás vagyok az Úrnak azért hogy most(hajnali kettőkor) érkeztem haza csupán azért, mert elnyúlt az imádkozás ott fenn a felső szobában azokkal akik az Úr Jézusnak adták az életüket...
Aztán azt is jó volt hallani ezután(már bent a Borzási családnál vacsora(?) közben), hogy kb. 3 évvel ezelőtt mikor Szatmáron szolgáltam egy ilyen alkalommal, akkor megtért egy lány(ő tett bizonyságot erről) és ugyncsak "a felházban" imádkoztunk, majd rajta keresztül elérte az Úr a családját is. Azóta többen megtérek a környezetében. Milyen csodálatos az Úr... Én többnyire egyes személyeket látok amikor a felhívásra előjönnek, de az Úr látja azokat is akik az "ő szavukra hisznek majd" és ez a felismerés ma is a lehengerelt, mit lehengerelt? Földbe döngölt. Ezerrel. Áldom az Urat!
Uram ha én ilyen kicsi porszem vagyok, de mégis érték a Te kezdben, miért is jajongok annyit? Bocsásd meg minden mulasztásomat!!!

2009. szeptember 12., szombat

Szombat

Beágyaztam az élőközvetítést ide, hogy egyszerűbb legyen. A program alább található. A szünetekben a zilahiak régebbi felvételei, zenék láthatók hallgathatók...

2009. szeptember 11., péntek

Péntek - Ma 38 éves az öcsém

Nem mondom hogy az ő 30. születésnapjára gondolva robbantottak 2001-ben, mert elég nevezetes volt anélkül is. Az Úr áldja meg munkájában(főállásban lelkipásztor, mellékállásban tanár) és családjában is.

A tegnapi imatémák után újabbakat is kiírok ide:

1. Steiner István testvért a mai napon műtik hátgerincsérvvel. Imádkozni kell érte!


2.Ma kezdődik a regionális ifjúsági konferencia Szilágyperecsenben, ahol szombaton rám is szolálat vár. Imádkozz érte(m)!


 

A Konferencia témája: Sodrásban – a fiatalok és a világ



Péntek
16:00 Regisztráció
18:00 Köszöntések, zenés áhítat
19:00 Előadás – Kijönni a világból – Mike Sámuel
20:00 Dicsőítés, imádság
20:30 Találkozás a vendéglátókkal, vacsora + elszállásolás
Szombat
  9:00 Zenés áhítat
10:00 Előadás – Megmaradni a világban – Mike Sámuel
11:00 Fórumbeszélgetés – Deák Zsolt
12:00 Ebéd
14:00 Fakultatív programok: sport, szabadidő, falunézés… stb.
18:00 Dicsőítés és szolgálatok
18:30 Előadás – Zenevilág – Kis Juhász Vilmos
19:30 Szünet
19:45 Dicsőítés, evangélizálás – Veress Efraim
20:45 Dicsőítés
20:45 - 21:00: Imádságok, befejezés
21:00 Távozás a szállásadókhoz
Vasárnap
  9:00 Zenés áhítat
10:00 Előadás – Elmenni a széles világra – Borzási István
12:00 Dicsőítés, befejezés
13:00 Ebéd


2009. szeptember 10., csütörtök

Csütörtök - Ráncfelvarrás

Már igazán ráfért erre az oldalra is a frissítés, habár stílusváltásra nem került sor, azért apróbb módosításokra mégis. Most már a linkek helyén a friss bejegyzések is láthatók, rss bekapcsolva, a friss megjegyzésekbe is kattintás nélkül beletekinteni, galéria stb.
A feleségem a tegnap este elment Jéminával Debrecenbe, mert megkezdődött az iskola. Csak holnapután reggel érkezik haza, addig én vagyok itthon a gyerekekkel meg apósom aki eljött néhány napra segíteni.

Mai imatémák: 1.Édesapám balesetet szevedett
                        2.Maroshévízen ma kezdődött a sátoros evangelizáció

2009. szeptember 9., szerda

Szerda - kommunikációs zavarok tanulságai

Nem először fordul elő velem az alábbi eset. Gondolom nem én vagyok az egyetlen aki hasonló szituációkba keveredik.
Ma délelőtt csörög a feleségem mobilja. Mivel Márti nincs én veszem fel, de a kijelzőn a szám ismeretlen. Egy női hang üdvözöl hatalmas lelkesedéssel.
-Áldja meg az Úr!
-Az Úr áldja meg a testvérnőt is!
-Úgy gondoltam hogy felhívom a testvért mert van még egységem.(Mivel nem mutatkozott be, erősen próbáltam emlékezni a hangra, de sehogy sem tudtam beazonosítani)
-Tessék mondani
-Hát jó lenne már az a Biblia nekem...
-Milyen Bibliára tetszett gondolni?
-Hát amit ígért
-Elnézést kérek, megmondaná a nevét, mert nem tudom kivel beszélek.(ej de kínos volt..., mert nem akartam megsérteni)
-Hát Magdika vagyok ...-ből. Pirban szoktunk találkozni.(ekkor már egy kis neheztelés is volt a hangjában, de nekem is kezdett derengeni valami)
-Tessék megbocsátani ha megkérdezem: Tetszik tudni hogy én ki vagyok?
-Hát persze: Béla testvér(Hatalmas kő gördült le a szívemről, hogy mégsem sértettem meg a feledékenységemmel)
-Nem talált. Én Veress Efraim vagyok.
-És az kicsoda?
-Az érszőllősi gyülekezet és körzet lelkipásztora.
-Jaj de jó, így legalább most már a testvért is megismertem. Akkor ez most a testvér telefonszáma?
-Nem ez a feleségem telefonszáma...
-És a testvéré...?
.
.
.
Röviden ennyi volt. A tanulság: Ha valakit felhívunk(én amikor a feleségemet, anyósomat, szüleimet hívom akkor is azzal kezdem hogy Veress Efraim vagyok...) akkor bemutatkozunk, még akkor is ha úgy tudjuk hogy jelen vagyunk a telefonkönyvében. A másik(ezt most elmulasztottam), ha a hívó fél nem mutatkozik be én akkor is bemutatkozok.
Ezzel a kínos párbeszédek és a közben erőltetett agytorna kiküszöbölhetőek lesznek.

2009. szeptember 8., kedd

Kedd - a harmadik újra bajban...

Van nekünk egy lányunk, a harmadik(Jémina) akire a feleségem azt szokta mondani hogy ő az "ütött-kopott" gyermek. Már a magzati léte idején azzal riogattak az orvosok(19. hét előtt) hogy az előzetes eredmények alapján egy súlyos rendellenességgel rendelkező gyermeket várunk és ilyenkor illik a terhességet megszakítani. Hála az Úrnak hogy megváltott és szóba sem kerülhetett a fentebbbi lehetőség, de azért nem volt probléma mentes a szülés sem. Nyakra tekeredett köldökzsinór és írtózatosan hosszú vajúdás előzte meg a világra jöttét. az ördög nagyon el akarta pusztítani, de az Úr mindezidáig megőrizte. Igaz hogy nem egy könnyű eset(nagyon erős egyéniség), de mégis sok áldást jelent nekünk.
Ma délelőtt amikor elment Judittal hogy meglátogassanak egy testvérnőt(Erdei Imre tv. felesége), útközben(kitérőt tettek a volt szemétdombra) mikor egy árkon szökött volna keresztül üvegbe ugrott. A talpa egészen szétnyílt, de a saját lábán jött haza vércsíkot hagyva maga után. Itthon kimostuk a sebét, majd propolisszal bekentük és hisszük hogy az Úr ebből is kigyógyítja. Hogy egy ilyen "ütött-kopott-vágott" gyermeket az Úr Jézus majd mire fog használni én nem tudom, de szeretném meglátni...

2009. szeptember 7., hétfő

Hétfő


Megjelent a "Szeretet" lap és benne a cikk, amit Szilágyi testvér felkérésére írtam. Nagyon jól sikerült a tördelése, ezért be is szkennelem.

2009. szeptember 6., vasárnap

Vasárnap - Nagydoboson



Jobbról balra haladva: Cserés Attila lkp., Vadon Vivien, Jóni András Dániel, JóniIvett és én

Az Úr kegyelméből a mai napon Nagydoboson szolgálhattam, ahol hálaadónapra és bemerítésre gyűlt össze a körzet testvérisége. Gombos Miklós testvér a fiaival(Dániel és Ottó) és Híri János testvér kísértek el erre az útra. Helyesebben szólva vittek, mert az én autóm jelenleg pihen(egy tömítőgyűrűre várok), de jobb is volt így mert ilyenkor nem csak testvérek hanem (harcos)társak is vagyunk...

2009. szeptember 4., péntek

Péntek

Reggel már apósom ébresztett aki a tegnap este érkezett, hogy induljunk Váradra. Még az év elején(jan. 19-én) volt neki egy balesete, ami miatt a jogosítványát bevonták, de hiába egyezett ki a a feleségével:) -aki az egyik sérült volt- hogy elkerülje a polgári peres eljárást, a jogosítványát nem adták vissza. Igaz hogy "bűntudata" miatt nem is nagyon érdeklődött az ügye iránt, de most hogy immár a 8. hónapban vagyunk mégiscsak úgy gondolta, jó lenne viszza kapni azt ami az övé. Már korábban egyeztettünk Tripó István testvéremmel a mai napról, mert mégis csak más az, ha valaki egy 190 cm-es vastagon kigyúrt polgármester testvérrel érkezik a megyei rendőrségre érdeklődni, mintha azt a 165cm/60kg-val(ez az apósom paramétere) próbálja. meg is lett az eredménye a kirándulásnak, még ha néhány órát igénybe is vett, mert kiderült hogy az a jogosítvány amit elvettek, az nincs is regisztrálva, nem is kellett volna bevonni és jelenleg egy rendőri mulasztás miatt az érsemjéni rendőrőrsön pihen valamelyik fiókban. Az őrnagy aki kinyomozta e kesze-kusza ügyet azt mondta, hogy ha februárban érdeklődtünk volna, már akkor visszakapta volna apósom a jogosítványát. Hála az Úrnak hogy meghallgatta a Váradra indulás előtt elmondott imádságot és jó szerencséssé tette a mi útunkat.
Ha az Úr megsegít és élek ma este a micskei testvérek körében leszek bibliaórán...

U.i. Imádkozzunk a gyergyószentmiklósi missziós napokért!!!

2009. szeptember 3., csütörtök

Csütörtök - Aludtam rá egyet...

...mármint arra amit a tegnap gondoltam, de még most is úgy látom ahogy 24 órával ezelőtt. Az a helyzet hogy egyszerűen nem bírom megszokni az itteni temetési gyakorlatot, már ami az éneklést illeti és már oda jutottam hogy nem is akarom. Már értekeztem a temetési szokásokról itt és itt, de most az éneklésről van szó. Egyszerűen errefelé kiment a "divatból" a közös éneklés. Mivel vannak nagyszerű vagy kevésbbé nagyszerű énekkarok, ezért az énekszolgálat általában rájuk marad és ez már azonnal ki is zárja az igehirdetőt az éneklésből. A tegnap is az történt hogy a kezdőima után kértem egy közös éneket. Erre úgy néztek rám mint a lőtt medvére és hiába ismételtem meg hogy énekeljünk közösen egy éneket, az énekkar kezdett énekelni a "Karénekesből". Akkor vettem észre hogy csak egyedül nálam volt "Hit Hangjai" énekeskönyv. Rettentően rosszul esett hogy a jelenlevőknek csak egy kis töredéke(az énekkar) énekel, mi pedig a többiek csak állunk némán... Valószínűleg csak én éreztem így, mert senki másban nem láttam feszültséget, de ezután ígérem másképp lesz. Mikor a közös éneket kérem, még az ének számot is be fogom diktálni és ha más nem, akkor én fogom elkezdeni az éneket... Bármennyire legyen fenséges és művészi egy énekkar szolgálata, azért a hívők közös énekét semmiért sem szabadna mellőzni istentiszteleteinkről, legyenek azok akár temetési istentiszteletek is...

Egy másik dolog, amire nem csak egyet, hanem többet is aludtam és amiért többször is imádkoztam, az a múlt heti(aug.23) szolgálatom és az utána következő események. Az Úr kegyelméből nem először hanem talán már negyedjére vállaltam szolgálatot a magyarországi őskeresztyén felekezet keretei között megrendezett konferencián, Imrehegyen. Korábban még Novák Zsolt(jelenleg a Gyergyószentmiklósi Baptista Gyülekezet pásztora) testvérem hívott ezekre a konferenciákra, melyek az Életház Alapítvány által vásárolt missziós háznál voltak tartva, de legutóbb már Fehér Tamás testvérem(Kecelről) szervezte ez alkalmat. Hála az Úrnak én is sokat formálódtam és nyertem ezeken az alkalmakon és így volt ez legutóbb is, de szomorúan kellett megállapítanom hogy a Sátán még úgynevezett egyházi elöljárókba is belebújik. Sajnos bármennyire is szeretnék szebben vagy óvatosabban fogalmazni, ilyenkor mikor az ősellenségről a "Kígyóról" van szó egyszerűen nem tehetek mást mint nevén nevezem a mesterkedését. Az történt ugyanis hogy az elmúlt vasárnap az én testvéremet, Fehér Tamást(ha csak fele lenne bennem az ő szelídségének, a feleségem lenne a leghálásabb érte ), valószínűleg azért mert evangelizált kzárták a gyülekezetből. De nem ám úgy hogy összeül a gyülekezet közgyűlése és közösen határoztak, hanem csak úgy bejelentette az (f)egyházi alelnök hogy Fehér Tamás többé nem mehet a gyülekezetbe, mert ha mégis megpróbálja akkor a rendőrséget hívják majd segítségül. Amikor ezt meghallottam elakadt a szavam. Ilyen diktatórikus módszerek a Kárpátok Géniusza(Ceausescu) idejében voltak divatosak, vagy talán még az újkori gyurcsányizmushoz köthető ehhez hasonló, de még Tőkés László is jobban ügyelt a látszatra, mikor a nem kivánatos CE-seket takarította el az útból, mint ami az én testvéremmel történt. Nem, beszélva arról hogy egyik alkalommal egy pásztor arról beszélt nekem ott, hogy sajnos a gyülekezetében egyszerűen nem lehet értvényt szerezni a Biblia tanításának. Nem lehet fegyelmet gyakorolni. (Értsd:Bárki úrvacsorázhat, akármilyen életvitelt folytat). Erre tessék, aki az Úrért dobog azt eltávolítják. Az Úr legyen kegyelmes azokhoz akik még abban a közösségben léteznek. Hajlok arra hogy úgy lássam őket mint Lótot. Minden elpusztul körülöttük, de őket még ha tétováznak is az Úr angyalai megragadják és kiviszik onnan. Csak ha már kijutottak hátra ne nézzenek...! Az Úr Jézus igazítsa ki ha valamit nem úgy írtam, ahogy kellett volna, csak azért hogy úgy értsék ahogy Ő akarja!!!

Ma estétől kezdődött Gyergyószentmiklóson a sátormisszió, ahol Novák Zsolt, Kiss Zoltán, Székely Béla és Szabó Szilárd fognak igét hirdetni...napról-napra. Imádkozzunk értük!!!

Upgrade: A fenti írás pontosításra szorul: Igaz hogy az imrehegyi konferenciát őskeresztyén testvérek szervezték és az Életház alapítványt is ők alapították, de a felekezetük "hivatalos" része nem ért egyet azzal a kijelentéssel hogy "az őskeresztyén felekezett keretei között megrendezett konferencián". Azt a mondatot is korrigálom, ahol az áll: "...hanem csak úgy bejelentette az (f)egyházi alelnök hogy Fehér Tamás többé nem mehet a gyülekezetbe, mert ha mégis megpróbálja akkor a rendőrséget hívják majd segítségül." Nem az egyházi előljáró fenyegetőzött a rendőrséggel, hanem az aki egyetértett vele.

Úgy néz ki hogy ezt a blogot az őskeresztyén vezetők is "előszeretettel" olvasgatják és ennek tulajdonítható az az érzékeny reagálás, mely a helyesbítésemet is kiváltotta. Bármennyire lenne is hízelgő az a gondolat, mely szerint ezt az oldalt még egyházi előljárók is olyan orgánumnak tekintik, melyben még egy pontocskának("jótának") is mindig a helyén kell lenni, azt nem tudom megígérni hogy a jövőben sem fogok tévedni. Ugyanis ez nem "Biblia", de még csak nem is hivatalos közlöny, hanem olyan napló melyet egy boldog, de nem tökéletes ember vezet. Általában igyekszem arról írni aminek szem- és fültanúja voltam, vagyis amit átéltem. Azonban ha másodkézből származó információkra támaszkodva írok, akkor elkerülhetetlenek a fentebb említett pontatlanságok. Annyit tehetek ezek után -ha már e blogot is elsődleges hírforrásnak tekintik némelyek- hogy hasonló információ közlések elé beszúrom a "meg nem nevezett forrás(ok) szerint". Így azonnal kiszűrhető, mi az amit én vagy mi az amit más állít..., csak azért hogy engedelmeskedjek az "amennyiben rajtatok áll minden emberrel békességben éljetek" Igének.

2009. szeptember 2., szerda

Szerda - temetés Micskén

(foto: Juhász Efraim)


Bodor Sándor szolgatársammal (foto:Juhász Efraim)
Tripó Pál testvérre emlékezve legyen itt a 2009.07.12-én rögzített imaórai szolgálatából egy részlet...

2009. szeptember 1., kedd

Szeptember 1.

Ha az Úr is jónak látja és megsegít, mostantól ismét rendszeresen jelentkezem a bejegyzéseimmel és ígérem hogy minden erőmmel azon leszek, hogy a rendszeres olvasót vagy az éppen ide tévedőt a lehető legjobb irányba befolyásoljam, Jézus irányába...
Most már jobban adottak ehhez a lehetőségek mivel Érszőllősre is beköszönt a "Romtelecom" a szélessávú internetszolgáltatásával. Hogy is van akkor ez? Én aki a keskeny úton járok, a szélessávot veszem igénybe? Igen. Nem mindegy ugyanis hogy a keskeny úton szélessávon megy az ember a mennybe, vagy a széles úton de mégis beszűkült sávon halad az ember a pokolba...
Ma délután sikerült rábírnom magam(alaptermészetemhez tartozik hogy nehezem vagyok elérhető) arra hogy elindítsam a skype szolgáltatást és rögtön csörögni is kezdett a gép. Frank testvérék voltak Izráelből. Nagy örömmel fogadtam a hívást és beszéltünk egy keveset. Mivel neki kamerája is volt, ezért láttam is nem csak hallottam. A mögotte lévő falon volt egy kép a falon, ami sokak számára ismerős: A széles út és a keskeny út ábrázolása. Szimbolikus jelentősége volt számomra annak, hogy szélessávú interneten haladva is láthattam e képet. Én a keskeny útat teljes szélességében akarom végig járni. Ki akarom élvezni az utolsó göröngyöt is és vállalom, hogy ezért elviselem az ordító oroszlánt is... Az én Uram az Úr segítsen meg ebben!!!

Ma délután Ferenczi János testvérnek segítettem hogy az imaházba is bevigyük a drótot(IP kamerát szerelünk be). Nem azért hogy a világot vigyük be, hanem azért hogy a világba ömöljön onnan is minél jobban az élő víz. Elég sokat kínlódtunk azon hogy a falban lévő csöveken átszuszakoljuk a kábeleket, de végül csak sikerült... megérte.
Este mintegy 9-en voltunk imaközösségbe, ahol nem kellett sokat gondolkodni hogy miért is adjunk hálát, de nagyon is kellett figyelni arra hogy mit és hogyan kérjünk. Az Úr megadta és megadja mi szükséges. Elhisszük. Ámen!

2009. augusztus 31., hétfő

Hétfő - Újabb haláleset

Kevéssel dél előtt Tripó Pál testvér Micskéről "hazament". A tegnap délelőtt még ő prédikált az összejövetelen...
Az alábbi kép tegnap délutáni összejövetelen készült amikor a sószórós fiatalok látogattak Micskére. Tripó Pali bácsi zöld ingben a második sorban ül.

2009. augusztus 30., vasárnap

Vasárnap -Sószóró misszióshét utolsó napja Tasnádon

"Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, a ki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, a ki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened!" És.52:7
...és nem csak a lábaik szépek...

Ezen a linken a mai nap képeit lehet végignézni melyek Érszőllősön, Micskén és Tasnádon készültek.

Temetésen Zilahon -nekem ez egy fájdalmas nap volt...


Napra pontosan 4 héttel ezelőtt ugyanezen a helyen álltam. Akkor a lányaimmal emlékeztünk most pedig a feleségemmel gyászoltunk. Tudtam hogy el fog jön ni ez a nap, Manci néném is tudta és elkészült. Elment... Az Úr megvigasztal!

További képek a temetésről itt láthatóak. Egyébként a temetést is online közvetítették ezen a linken ahol még sok más szolgálat is látható...

2009. augusztus 28., péntek

Péntek délután

A missziós csapat

Már több mint 30 gyermek vesz részt a foglalkozáson

Péntek - Gyászhír

Kevéssel éjfél előtt Ady Dánielné(Manci néni, anyai nagybátyám felesége) szül. Tóth Margit 53 évesen az örök hazába költözött.
Amikor júliusban sikerült meglátogatnom, akkor már lehetett tudni hogy nincs sok hátra és ezért egyenesbe fordult beszélgetésünk amikor a jövő szóba került. Szeretett volna még élni -hiszen Isten minket az életre teremtett- és mutatta is nekem azokat az igéket amelyek bátorították, de én azokból csak azt olvastam ki hogy készíti az Úr haza. Mondtam is neki hogy "Manci néném, a jelek és az igék is azt mutatják hogy az Úr rövidesen hazaviszi." Megértette. Imádkoztunk csak úgy kettesben, de nagyon is eredményesen. Az Úr Jézus vére tisztára mosta. Csupán az volt a kérése hogy az Úr addig tartsa még életben amíg két emberrel el tudja rendezni azt, amit az Úr megmutatott neki és érje meg a legkisebbik lányának a menyegzőjét. Ezért imádkoztunk és akkor biztos voltam benne hogy az Úr meghallgatott. Mondtam is hogy a menyegzőn még biztosan találkozunk. Úgy is volt. Augusztus 2-án a szép ünnepi menyegzőre még be is jött az imaházba. Azután viszont már úgy búcsúztam el tőle mint akit utoljára látok e földi létben. Az Úr hazavitte...
Van az úgy hogy a mi Istenünk másképpen akarja mint ahogy mi kívánjuk. "Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!" És 55:8-9 Ilyenkor ez vigasztal. Isten jobban tudja hogy mi a jó nekünk...

Most úgy látta jónak, hogy azt a feleséget, aki férjének türelmes odaadó támasza volt, azt az édesanyát aki lányait féltőn szerette-nevelte, azt az imádkozó asszonyt aki a gyülekezet ima- és szolgálócsoportjának(Harmónia) oszlopos tagja volt elvigye oda ahol a Megváltója, a jutalom és előrement szerettei várják.


Egy hűséges olvasóm és imatársam ment el. Fáj a hiánya, de azt is tudom hogy az én Uram az Úr mindennel jót munkál. Áldott legyen az Ő neve!!!

U.i. A temetés vasárnap délután 3 órától lesz Zilahon.

Csütörtök

A csütörtök délutáni gyermekfoglalkozáson már vagy 30 gyermek vett részt, de sajnos volt olyan fiúcska is aki elmondta hogy többet nem jöhet mert nem engedik a szülei. Késő délután helyi fiatalokkal szerveztek a mieink egy kispályás focit, amibe én is beszállhattam már mert annyira javult a lábam a júliusi baleset óta. Hála az Úrnak jó kapcsolat építő alkalom volt. Az esti összejövetelen a Mt. 7-ből olvastam a 13.-14. verseket és abból hirdettem az evangéliumot. Az alkalom után Teofil testvér(a román gyülekezet előljárója) mindannyiunkat meghívott egy fagylaltra a saját cukrászdájába, ahol ismét volt lehetőségünk énekelni, imádkozni.
A cukrászda teraszán

Tirza lányom is a missziómunkások(Kati és Johanna) között

2009. augusztus 24., hétfő

Megkezdtük a tasnádi ev. hetet


Jó kis csapatot hozott össze az Úr... Milyen jó hogy még én is közöttük lehetek. Dicsõség Istennek!

2009. augusztus 23., vasárnap

Szombat-Vasárnap

Ezen a hétvégén Kiskőröstől nem messze(Imrehegyen) szolgálok az Úr kegyelméből. Egy nap után már azt mondhatom hogy megérte idáig eljönni. Én is tanulok és más is formálódik abban a munkában amit az Úrért végzünk. Áldott legyen az Úr neve! Csak csodálni tudom azt amiként az Úr megváltoztat embereket és újjászül, megelevenít "évtizedes régiséggel" rendelkező gyülekezeti tagokat is. Igaz hogy délben az ebédet is kihagytam("nem csak kenyérrel él az ember...") a lelkigondozói szolgálat miatt és most is már "holnap" van, úgy elbeszélgettünk és imádkoztunk a vendéglátó családdal, mégsem érzek hiányt, sőt... nagyon gazdaggá tett az Úr! Tudom hogy más is átélt már ilyet. Soli Deo Gloria!!!