Csütörtök-Zilah ev.

Délután miután a feleségem hazajött az egyetemről elindultam Zilahra, mert a tegnap este ott várt rám szolgálat. A "reménység" a témája az egész hétnek és mivel ez már a negyedik este volt imádkoztam hogy az Úr adjon vezetést a textus kiválasztásában, azért hogy ne ismételjem az előttem levőket(Borzási István, Király Tibor, Bodor Sándor). Végül az ApCsel. 27-ből olvastam fel azt a történetet, ahol Pál szavaival és példájával táplálja a reményt azokban akiknek 14 napig még étvágyuk sem volt, annyira reménytelen, erőtelen, beteg állapotban voltak. A végén két felhívás volt. Egy azok felé akik reménytelen állapotban vannak és egy azok felé akiknek van reménységük, de a környezetükre még nem sikerült hatniuk. Az alkalom után a kisterembe vonultunk vissza imádkozni, ezért nagyon sok ismerőst nem köszönthettem személyesen, mert mire kijöttünk csak 4-5 testvért találtunk az imaházban. Köztük volt az én nagybátyám, Ady Dániel aki vacsorára hívott minket Lajossal és Evódiával. A felesége, Manci néném nagyon szépen, úgy is fogalmazhatnék hogy példamutatóan(a hívőknek is) viseli a betegsége folytán előállt nehézségeket. Miután a vacsorát és a beszélgetést imádsággal zártuk, elindultam Debrecenbe. Előtte azonban megegyeztünk Evódiával hogy szombaton amikor még ott leszünk Debrecenben, útba ejt minket. Vasárnap ugyanis már Budapesten kell legyen, ahonnan Ámerikába repül el egészen a nyugati partig is. Ha valaki meglátja ott, imádkozzon értem is hiszen édestestvérek vagyunk! :)