2009. szeptember 9., szerda

Szerda - kommunikációs zavarok tanulságai

Nem először fordul elő velem az alábbi eset. Gondolom nem én vagyok az egyetlen aki hasonló szituációkba keveredik.
Ma délelőtt csörög a feleségem mobilja. Mivel Márti nincs én veszem fel, de a kijelzőn a szám ismeretlen. Egy női hang üdvözöl hatalmas lelkesedéssel.
-Áldja meg az Úr!
-Az Úr áldja meg a testvérnőt is!
-Úgy gondoltam hogy felhívom a testvért mert van még egységem.(Mivel nem mutatkozott be, erősen próbáltam emlékezni a hangra, de sehogy sem tudtam beazonosítani)
-Tessék mondani
-Hát jó lenne már az a Biblia nekem...
-Milyen Bibliára tetszett gondolni?
-Hát amit ígért
-Elnézést kérek, megmondaná a nevét, mert nem tudom kivel beszélek.(ej de kínos volt..., mert nem akartam megsérteni)
-Hát Magdika vagyok ...-ből. Pirban szoktunk találkozni.(ekkor már egy kis neheztelés is volt a hangjában, de nekem is kezdett derengeni valami)
-Tessék megbocsátani ha megkérdezem: Tetszik tudni hogy én ki vagyok?
-Hát persze: Béla testvér(Hatalmas kő gördült le a szívemről, hogy mégsem sértettem meg a feledékenységemmel)
-Nem talált. Én Veress Efraim vagyok.
-És az kicsoda?
-Az érszőllősi gyülekezet és körzet lelkipásztora.
-Jaj de jó, így legalább most már a testvért is megismertem. Akkor ez most a testvér telefonszáma?
-Nem ez a feleségem telefonszáma...
-És a testvéré...?
.
.
.
Röviden ennyi volt. A tanulság: Ha valakit felhívunk(én amikor a feleségemet, anyósomat, szüleimet hívom akkor is azzal kezdem hogy Veress Efraim vagyok...) akkor bemutatkozunk, még akkor is ha úgy tudjuk hogy jelen vagyunk a telefonkönyvében. A másik(ezt most elmulasztottam), ha a hívó fél nem mutatkozik be én akkor is bemutatkozok.
Ezzel a kínos párbeszédek és a közben erőltetett agytorna kiküszöbölhetőek lesznek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Itt hozzá(m) szólhatsz...