2009. szeptember 13., vasárnap

Szombat este - Kegyelem a köbön

Már hat óra körül oda értem  a szolgálat helyszínére és amikor megláttam azt a rengeteg fiatalt(400-500fő) inamba szállt a bátorságom és elkezdtem azon gondolkodni hogy én egyáltalán hogy kerülök ilyen helyzetbe... Ennyi fiatal előtt kell evangelizálni és az üdvösség lehetőségét eléjük tárni. Olyan jó előadások voltak eddig, hogy minden percét amit láttam(hála az Úrnak és köszönet Püsök Attilának) élveztem még ha monitor előtt is. Létezik hogy az Úr egy ilyen gyenge erőtelen embert akar itt látni?
 Amikor szünet volt(a fórumbeszélgetés után) kimentem és elbújtam az autómban. Imádkoztam és sírtam. Azért mert arra gondoltam, nehogy az én méltatlanságom vagy gyengeségem miatt ne válaszoljon valaki az Úr hívására. Ha rajtam múlott volna, akkor úgy és olyan messzire menekültem volna mint Jónás(igaz hogy más okokból, de mégis). Hogy ez nem következett be annak objektív akadályai voltak. Dicsőség az Úrnak! Más kimenekedési út nem volt a szorult helyzetből, mint nagyon megalázkodni és kegyelmet kérni. És akkor közel jött hozzám az Úr. Nagyon közel. Annyira hogy majdnem elindult az autó.(Jó jó ezt csak zárójelben mondom hogy érzékeltessem mi történt). Megérintett. Meggyőzött arról hogy nem csak rajtam múlik az evangelizáció. Elszégyelltem magam. Átadtam magam neki újra hogy tegye velem mit jónak lát.
Hálás vagyok az Úrnak azért hogy most(hajnali kettőkor) érkeztem haza csupán azért, mert elnyúlt az imádkozás ott fenn a felső szobában azokkal akik az Úr Jézusnak adták az életüket...
Aztán azt is jó volt hallani ezután(már bent a Borzási családnál vacsora(?) közben), hogy kb. 3 évvel ezelőtt mikor Szatmáron szolgáltam egy ilyen alkalommal, akkor megtért egy lány(ő tett bizonyságot erről) és ugyncsak "a felházban" imádkoztunk, majd rajta keresztül elérte az Úr a családját is. Azóta többen megtérek a környezetében. Milyen csodálatos az Úr... Én többnyire egyes személyeket látok amikor a felhívásra előjönnek, de az Úr látja azokat is akik az "ő szavukra hisznek majd" és ez a felismerés ma is a lehengerelt, mit lehengerelt? Földbe döngölt. Ezerrel. Áldom az Urat!
Uram ha én ilyen kicsi porszem vagyok, de mégis érték a Te kezdben, miért is jajongok annyit? Bocsásd meg minden mulasztásomat!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Itt hozzá(m) szólhatsz...