„Mindazáltal mostanra nézve is intelek benneteket, hogy jó reménységben legyetek; mert egy lélek sem vész el közületek, hanem csak a hajó..”ApCsel 27:22
A fenti igevers egy olyan történetre irányítja a figyelmünket, amelyből kiindulva könnyű párhuzamot vonni akkori és mai idők, események között. Pál apostol egy olyan hajón utazott, amit nem ő irányított, olyan társakkal akiket nem ő választott és olyan bajba vitték amit ő is szeretett volna elkerülni. Rómaiak, zsidók, foglyok és szabadok voltak egy hajóban a hánykódó tengeren. Ennek ellenére, vagy éppen ezért Isten kegyelme mindannyiukat életben tartotta. A legválságosabb pillanatban állt elő Pál és a fenti szavakkal bíztatta társait. Tehette, mert bízott Abban aki elhívta őt és hitt Annak aki nem hagyta magára a halál árnyékának hullámvölgyeiben sem. Én is bízok én is hiszek az Úr Jézusban és éppen ezért mondhatom: Jó reménységben legyetek!
Kiknek szólt és ma kiknek szól e bátorító szózat? Szólt zsidónak és rómainak, szabadnak és rabnak, rangosnak és rangon alulinak. Mindenkinek aki abban a hajóban volt. Egészen pontosan számszerint kétszázhetvenhat lélek menekült meg. Ma is ugyanúgy magára veheti e bátorító üzenetet mindaz, aki egy hajóban evez velünk, mindaz aki Krisztusban van. Senki nem veszett el csak a hajó. Azért halt meg Jézus hogy mi életben maradjunk. Neked is szól kedves testvérem e bátorítás. Hidd el! Egyikünk sem vész el, „Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben” 2Kor.5:1
Milyen időkben, mikor hangzott a bátorítás? Válságos időkben. Reménytelen időben. Tombolt a vihar. A hajón lévők sok mindent elveszítettek, már-már éheztek, féltek. Ez új esztendő küszöbén sokan ugyancsak ilyen időket élünk. Gazdasági válság tombol a világban, megszorítások voltak és lesznek, sok a veszteség kevés a fizetés. Nő a munkanélküliség, egyre kevesebb becsülete van a fizikai munkának, romlik az erkölcs, a bűnözés is növekszik. Bizonytalannak tűnik a jövő. És mi hívők is sokszor kétségeskedünk, mert tudjuk hogy voltunk sokkal jobban is mind lelki, mind fizikai szempontból. Gyülekezeteink sok helyen fogynak, a taglétszám is csökken. Fiataljaink közül alig van évente egy, akinek elhívása lenne a teljesidejű lelki munkára. Lehangoló idők, nehéz idők ezek. Sokan már-már beletörődnek abba hogy ez így is marad. DE NEM! „...Mert hiszek az Istennek, hogy úgy lesz amint nékem megmondatott.”(25.vers) Pál apostollal együtt én is azt mondom hogy megtartatunk. Ezért jó reménységben legyetek testvéreim!
Lett eredménye a bátorításnak? Igen. Mind a hajó parancsnoka, mind a többiek hallgattak Pálra és valamennyien megmenekültek. Isten bizonyít az övéi mellett. Most is így lesz. Én hiszem és tudom hogy nem vagyok egyedül. Többen vagyunk akik valljuk hogy megdicsőíti magát az Úr bennünk ebben az esztendőben, minden támadás és nehézség ellenére. Lesz ugyan veszteség és nehéz pillanat több is, de nem maradnak el a győzelmek sem. Hallelujah! Lelki szemeim előtt már látom azon társaimat akik a próbák, a veszélyek ellenére nem veszítik el nyugalmukat, sőt még ilyen időkben is hálát adnak. Látom azokat a lelki munka iránt most még közömbösnek tűnő fiatalokat, amint betölti őket a Lélek és megtelnek erővel, örömmel, mentő szeretettel. Látom azokat a lelki rabokat akik még megkötözöttek, de már hullik róluk a kötelék, mert az Úr nekünk adta őket ajándékba. Az Úr Jézus le fogja rontani az ördög munkáját ebben az esztendőben. A mi neveink fel vannak írva a mennyben(Lk.10:20). Ezért hát jó reménységben legyetek testvéreim! A reménység nem szégyenít meg 2012-ben sem! Induljunk hát jó reménységgel ennek az esztendőnek! Jézussal győzni fogunk! Áldassék az Ő szent neve! Ámen!
Ezen írásommal kívánok boldog új életet és évet minden kedves ide látogatónak!!!
