Néha(de miért csak néha?) olyan boldog vagyok hogy keblemre ölelném az egész világot... Ez az érzés most is hatalmába kerített és nem tudom mással magyarázni mint a munka örömével. Ha az ember(földműves, mesterember, polgármester,orvos,tanító, lelkipásztor...stb.) azt tapasztalja hogy van értelme a munkájának(látszik az eredmény) és a mun kaadó is elégedett, akkor érezheti úgy magát mint most én. Az én munkaadóm az Úr és több mint valószínű hogy hiányos a munkám, de mégis elfogadja és ez öröm...
Ma este bibliaóránk volt és az imádságokból, a beszámolókból(még a gyerekek is majdnem szóról szóra felmondták az anyagot) azt szűrtem le hogy volt értelme készülni és szolgálni..., nem mintha e nélkül nem tudnám, de ez még "hab a tortán".
Na ennyit az érzelmekről...
A tények:
Tegnap(is nap volt még ha nem írtam akkor is) délután elvittem a gyerekeket(most Mirjám és Tirza volta soron) kirándulni. Tuszát(táborozó helynek kiváló) érintve Zilahra mentünk Evódiáékhoz(húgom)
Kamilla a 3. Budai lány
ahol régen látott baróti rokonainkkal(Kónya Dénesék) találkoztunk, vacsoráztunk(a "Mutter" konyhája kiváló), imádkoztunk. A vacsora után Lajos sógorommal még levezető edzést is tartottunk(együtt fociztunk a fiatalokkal), ahonnan enyhe sikerélménnyel(két gól kül. nyertünk) térhettem haza.
Ma reggel miután a gyerekeket elvittem az óvodába és a hat liter tejet lefejtem(kondérból:) a sógorom(Peti) gyermekeinek, a feleségemmel és a legkissebbel(Virág-Viola)elindultunk Debrecenbe. Mártinak holnap és holnap után vannak konzultációi az egyetemen. Hála az Úrnak, anyósom keze lassan-lassan javul, habár ő ezt szeretné még titokban tartani(gondolom azért hogy akik érte imádkoznak még ne hagyják abba a könyörgést:), nekem azért elárulta és én ennek hálaadással a szívemben örülök. Délután, miután anyósomat gyógykúrára vittem haza indultam és Érmihályfalváról(Gergely István testvéktől) elhoztam az újabb Ebaptifon előfizetők SIM kártyáit. Mire megérkeztem a gyerekek(4-en vannak) már itthon voltak és a nagyobbik(Mirjám) már egészen jól ellátja a kissebbeket, sőt még engem is... Ebből is látszik: "amilyen az anya olyan a leánya" Jó nekem!!!
S.D.G.! Ez a gólya már a mi falunkban hirdeti hogy itt a tavasz
a mutter konyhája szerény, de azért köszönöm. nem kellene eltemessem azt a blogot se:)
VálaszTörlés