Szerda - Kinek a lánya?

Ma este a bibliaórán a boránkozásokról, botránkoztatókról, eltévelyedettekről, intésről, megbocsátásról, feloldozásról volt szó a Mt. 18:6-35 alapján. Mintegy másfél órás volt a bibliaóra, ami után a vezetőséggel maradtunk vissza megbeszélésre. Mivel vasárnap nem leszek itthon(Barótra megyek lelkipásztor avatásra, ha az Úr megsegít) ezért kellett előrehozni a vezetői értekezletet, mert amúgy a hónap utolsó vasárnapán szokott lenni.
Fél tizenegyig voltunk együtt, ahol az is kiderült hogy mi minden hiányosságunk van még a tűzvédelem terén, de annak még jobban örültünk hogy nem kellett büntetést fizetni...
Éjfél körül indultunk el Debrecenbe a picivel, míg a nagyobbak otthon maradtak Grétivel, aki már este nyolc után megérkezett hogy a következő két napban felügyeljen a gyerekekre. Jóval éjfél után érkeztünk a határra, mert még Gergely Piroskáék postaládájába is be kellett dobjak egy küldeményt, de előtte a határrendőrök megállítottak a sorompónál. Az egyikük szépen elkérte az igazolványomat, vezetői engedélyemet és arról faggatott hogy honnan hová megyek. Minden kérdésére illedelmesen és nyugodtan válaszoltam, de amikor Mártira mutatva megkérdezte hogy: "Domnisoara fiica dumneavoastra?" vagyis "A kisasszony az ön leánya?" akkor egy pillanatra elállt a lélegzetem, alig tudtam kinyögni hogy nem, ő nem a lányom hanem a feleségem. Végül minden további nélkül elengedett... Azóta egy kérdés foglalkoztat: Vajon én öregszem rohamosan, vagy a feleségem fiatalodik szépen csendesen? A feleségem azzal nyugtatott örüljek, hogy inkább a lányomnak nézik mint az anyámnak, de hát azért ez nem olyan egyszerű... Holnap elmegyek a fodrászhoz!