2010. november 4., csütörtök

Csütörtök - Csak nekem kérdés?

A cigánymisszióval kapcsolatban szeretnék néhány kérdést megfogalmazni. Az Úr kegyelméből immár több mint 12 éve vagyok lelkipásztor és ez idő alatt volt alkalmam és lehetőségem a Székelyföldön, magyar gyülekezetben, megtért cigány testvérekkel is megismerkedni és hozzájuk közelebb kerülni. Itt az Érmelléken is van a körzetemben egy roma gyülekezet(még a Bándi Sándor testvér idejében alakult) és ezért mondhatom hogy van valamennyi tapasztalatom velük kapcsolatosan. Tény és való hogy óriási változás történt az életükben és ez Isten munkája. A régi életük és a mostani között ég és föld a különbség. Azonban ha veszünk példának okáért két 10 éve újjászületett romát és magyart, akkor megint csak azt mondom hogy ég és föld a különbség. Pedig mind a kettő jól indult, csak míg a magyar növekedett a hitében és már szolgál is, addig a roma testvérnél a hitbeni növekedés igen lasssúúúúúú folyamat, az utóbbival semmi gond nincs(szívesen szolgálnak). Miért van ez? Jó, jó most nem a kulturális különbségekre való hivatkozásokra vagyok kíváncsi, mert a mérce számukra is ugyanaz a Bibliában. Miért van az hogy tapasztalatom szerint a romák inkább maradnak gyermekek a hitéletben mintsem hogy növekednének? Miért van az az érzésem hogyha a magyarok nem végeznék cigánymissziót akkor az megállna? Miért olyan nehéz adakozásra nevelni őket(nálunk Kéczben sikerült, gyakorlattá tenni, de nem könnyű életben tartani)?  Egyáltalán meddig kell bábáskodni a magyarnak a romagyülekezetek felett? Miért nem nevelődik ki közülük minél több lelkimunkás? Én többször megpróbáltam bibliaskolába is beíratni(még anyagi  támogatást is kapott hozzá) támogatni egyiket másikat, de ha bele is fogtak, hamar abbahagyták. És sokuknál azt tapasztalom hogy a kegyelemmel is nagyon szabatosan élnek. Tudják hogy "az Úr úgyis megbocsát, ha őszintén megbánjuk" és tényleg az őszinte bűnbánattal nincs is baj csak az állhatatossággal. Itt nálunk Erdélyben van arra is példa hogy a romagyülekezetben(Nagyváradon) a lelkipásztor(Kajcza János) is roma, de ő már olyan mintha nem is lenne az. Na ő egy jó példa az állhatatosságra. Viszont alig lehet találni hozzá hasonlót. Nem kellene a hívő romáknak elszakadni gyökeresen a kultúrájuktól, -ami olyanná formálta őket amilyenek- hogy állhatatosak legyenek? Nem vagyok egészen biztos benne de hajlok arra hogy azt mondja ha egy roma megtér, akkor többé ne legyen cigány. tehát szakassza el magát a gonosz nemzetségtől(babona, átok, vérfertőzés stb.) Ezt a tapasztalat mondatja velem. Ugyanis azon keveseknél láttam stabilitást és növekedést a hitéletben akik szakítottak a cigány kultúrával. Lelkipásztorként nagyon nem akaródzik nekem elfogadni azt a sokat hangoztatott kitételt miszerint: "Ha a cigány megtér akkor is cigány marad, csak akkor már hívő cigány" ergo nekünk ezt így kell elfogadni. Nem hiszem hogy a másságukért le kellene szállítani a mércét és azt mondani, hogy mivel te roma avagy neked elég ennyi is. Miért gondolhatják úgy egyesek hogy aki nem szolgálhat a magyarok között(erkölcsi bukás, fenyíték miatt), az nyugodtan mehet a cigányok közé mert ott ez nem okoz problémát?
Folytathatnám a kérdéseket de lehet hogy ez is sok. Egyáltalán van nekünk kiforrott látásunk a cigánymisszióval kapcsolatban?

6 megjegyzés:

  1. Csodálom, hogy van bátorságod feltenni ezt a kérdést!:) (Eddig még csak "kisemberektől" hallottam, pedig komoly kérdés.)
    Tovább kérdezek: ki hat kire? (lásd az utolsó mondatokat)

    VálaszTörlés
  2. A "kisemberek" kérdései néha nagyra nőnek...

    VálaszTörlés
  3. "Miért gondolhatják úgy egyesek hogy aki nem szolgálhat a magyarok között(erkölcsi bukás, fenyíték miatt), az nyugodtan mehet a cigányok közé mert ott ez nem okoz problémát?" Sajnos, hogy így gondolják, és nem úgy van, hogy nem okoz problémát, de igen is okoz és még nem kicsit. Néhány évig én is pásztoroltam a gyalui cigány gyülekezetet és tudom miről beszélek. Mi mondjuk előbb nekik, hogy nálatok ez is megy, nektek jó ez is, majd csodálkozunk amikor ők mondják nekünk, hogy nekünk így is jó, így is elmegy mert mi cigányok vagyunk.
    Nagyon elszomorított engem és napokig elkeseríttet amikor nem "kisemberek" szavazással úgy döntöttek, hogy döntésükkel ezt az állásfoglalást képviselték. Ha kicsit elgondolkozol, talán te is emlékszel Efraim testvér az esetre.
    Adjon az Úr kegyelmet nekünk, cigány testvéreinknek is, állhatatossággal, kitartással, lelki fejlődéssel egyben.
    Raina Ottó

    VálaszTörlés
  4. A hosszúpályi körzetben végeztem cigánymissziót 1991-94 között.
    Azt tapasztaltam, hogy azok a megtért romák voltak képesek a lelki növekedésre és a kitartásra, akikkel szinte napi rendszerességgel találkoztam, közel engedtem magamhoz és láthatták hogyan viselkedek, beszélek adottt helyzetekben... Ezzel vissza is éltek egyesek.
    A cigánymisszió olyan, mint a pogánymisszió, olyan értelemben, hogy teljes embert teljes időben követel.
    Novák Zsolt nagyon jó péda erre. Talán ő tudna több jó ötletet adni a kérdéskört illetően.
    L. János

    VálaszTörlés
  5. Kedves János Testvérem!

    Amit említettél az kb 15 évvel ezelőtt volt. Tudsz valamit azokról a romákról? Megvannak még az Úrban? Jó lenne minél több pozitív példát találni 10-15 éves keresztyén romákról, akik meggyökereztek a hitben...

    VálaszTörlés
  6. Tudok egy házaspárról, akikkel a 2006-os MABAVIT-on találkoztam, és örömmel láttam, hogy szolgálnak. A debreceni szabadkeresztyénekhez tartoznak. A testvérnő neve Kati. Ő szociális gondozói iskolát is elvégzett közben (még az én időmben kezdte). Hosszúpályiban szolgálnak a férjével. A Bagaméri körzetben is volt szolgálatuk a romák között. Ezek az infók legalább négy évvel ezelőttiek.

    VálaszTörlés

Itt hozzá(m) szólhatsz...