Kedves Feleségem!

Valószínűleg meglep hogy így mindenki előtt szólítalak meg, de így is szeretnék szerelmet vallani NEKED. Most még jobban szeretlek és még jobban ragaszkodok hozzád mint a menyegzőnk napján(pedig akkor azt hittem hogy az a csúcs). A jó Isten nagyon sok áldást és meg nem érdemelt javakat juttatott nekem rajtad keresztül. Ha a gyermekeinket nézem, ha a szüleinket látom, vagy a gyülekezetet és az általad nyert kapcsolatokat, barátokat, testvéreket, csak azt tudom mondani hogy kényeztet engem az Úr! Olyan jó volt ma az egyetemen hallani az egyik csoporttársamtól, aki olvassa a blogot, látja azt a harmóniát és nagyra értékeli amit nálunk lát. Tudom hogy mindezt nem érdemlem és az Isten mérhetetlen kegyelme az hogy TÉGED bírhatlak. Még az is jólesik a lelkem mélyén, amikor sokszor ellenkezel, vitatkozol velem, akkor is ha ezt nem veszed észre... Talán ezek is közrejátszanak abban, hogy nem tudom megérteni azokat akiknek a házasságuk úgymond "tönkrement". A tegnap este amikor a hajdúböszörményi fiatalok köözött, elmondhattam azt miként is vezetett az Úr Jézus minket EGYMÁSHOZ, az ismét  felpezsdített. Gondolva arra a néhány napra amit nemsokára  csak kettesben tölthetünk, azért imádkozom hogy az ÚR legyen nagyol közel hozzánk és amire minket elhívott arra tartson meg!!! Sokkal jobban SZERETLEK mint ahogy valamikor is elmondtam és valahányszor is leírtam...  Az Úr neve legyen ezért is áldott!!!