Szombat - Sabbath

Az elmúlt 9-10  nap valóban pihenő(regenerálódó) időszak volt, amit a feleségemmel kettesben tölthettünk el. Kilenc évi boldog, de nagyon zsúfolt házasság után a feleségemmel megfogadtuk Brad Baker és Köves Gábor tanácsát és először a nászutunk után elmentünk egy hétre csak kettesben. Olyan jól sikerült hogy azóta évenként megismételjük. Igaz hogy nem kevés erőfeszítésbe kerül ennek a megszervezése, de megéri. Ha évente 8-10 napot úgy lehet együtt férj a feleséggel mint "kezdetben" akkor van idő átbeszélni azt, amit a sok munka, esemény és gyermeknevelés között nem lehet. Ez alkalommal az Úr kegyelméből Gréti(egy morózus angyal, és itt az angyalon van a hagsúly) és Efraim(szelíd, igen jámbor ember-ilyen szeretnék lenni sokszor)(Áldja meg az Úr Őket!)voltak azok, akiken keresztül Isten levette rólunk gyermekeink gondját. Nagy feladatot vállaltak magukra, mert ez idő alatt még egy járvány(mandula gyulladás) is végigment a gyermekeken, de mire hazaértünk az Úr meggyógyította őket. E nyolc nap alatt voltunk Gödöllőn Szabó Barnabáséknál(nem "csak" testvér, hanem barátom már kicsiny korom óta) Siófokon(wellness), Óbudaváron(feleségem nagybátyjánál, dr.Bartha Ferenc) és Baján(Pápai Efraiméknál) is. Ez utóbbi helyen különleges élményben volt részem. Efraimnak a múltkor megemlítettem hogy néha erős szúrást érzek a mellkasomban. Erre ő rögtön felajánlotta hogy amikor ott leszek nála akkor megcsinál rajtam egy terheléses szívvizsgálatot, tekintve hogy édesapám szívbeteg és néha ez örökletes baj. Úgy is történt. A csütörtök számomra úgy kezdődött hogy dr.Pápai Efraim(megbecsült orvos, olyan szolgálati lakást biztosítanak neki, aminek sokan örülnének...) bevitt a kórházba és mindenféle műszerekkel vizsgálták a szívemet akkor is ha 70 és akkor is ha 160 volt a pulzusom. Még szívultrahangos vizsgálatot is végeztek rajtam és azt állapították meg hogy olyan a szívem mint egy sportolónak a szíve. Még egy kis félrekalapálás sincs. Úgy látszik hogy édesapámtól ezt nem tudtam elörökölni... Azonban a korábbi panaszok okára is fény derült. Nem záródik elég jól a gyomor és amikor "olyat" eszek akkor a sav vissza jut a nyelőcsőbe és az okozza a fentebb említett panaszt. A megoldás az, hogy jobban oda kell figyeljek arra mit eszek...
A tegnap(péntek este) már itthon voltam és fogadhattam a vendégeket(fiatalokat) akik a tasnádi sószórón szolgáltak, és most egy utótalálkozóra gyűltek egybe. Deák Zsolt(teológus) testvéremmel szolgáltunk az esti alkalmon és készültünk a mai ill. a holnapi szolgálatokra. Ma délelőtt én Debrecenben voltam az egyetemen, ahol beszédtechnika szeminárium volt(kifejezetten élveztem), de délután már igyekeztem haza hogy elérjek Tasnádra az esti alkalomra ahol nekem kellett szolgálni. Kb. 17 fiatal volt akik egész napjukat ott töltötték hívogatással és főleg gyermekmunkával. Jémina is közöttük volt.
Este kilenre értünk haza.

Kedd - útközben

Hétfő - hiánypótlás

Ma délelőtt sikerült a lelkipásztori találkozó első összejövetelének egy részét feltenni. Sajnos a mobil zúgása miatt egy kicsit zajos a felvétel, de talán hallgatható...
A második rész ezután kerül fel.
.
.
.
Már a 2. rész is fenn van...

Csütörtök este - új link

Milyen érdekes hogy még testvérek között sem mindig akadálytalan a kommunikációs folyamat. Magyarország közepén találtam rá az öcsém blogjára. Már több mint egy hónapja írogat és én erről nem tudtam. Többszáz kilométert kellett megtegyek hogy valaki felhívja rá a figyelmemet. Szóvá is tette: "Hogy hogy nincs az  öcséd blogjának a linkje a többi között?" Most pótolom a mulasztást.

Csütörtök - Elmentünk "nászútra"...

Addig a gyermekeinkre(1-4-ig) Grétiék vigyáznak, a kicsi pedig a nagymamánál(Debrecen) marad. Ha az Úr megsegít egy hét múlva jövünk vissza. Ez idő alatt(Okt.22-30) vagy írok vagy nem, vagy olvasok emailt vagy nem, vagy telefonálok vagy nem, minden és semmi sem lehetséges... Kérem senki ne sértődjön meg azon, ha ez idő alatt nem fogadok hívást vagy nem válaszolok a levelére...! Az Úr őrizzen mindannyiunkat!

Szerda - Gyászhír!!!

Ma délután 15 órakor rövid de tartalmas, embert próbáló de örvendetes együttlét után szépen csendesen, a lehulló falevél nyugodt beletörődésével, kihunyt az első összmagyar baptista lelkipásztor házaspárok találkozója.

Amikor valakinek muszáj tudomásul vennie szeretett hozzátartozójának elköltözését az örök hazába, az érezhet úgy ahogy én(de lehet hogy más is) a találkozó végén. Igaz hogy a gyászolókat vigasztalja az a tudat hogy lesz feltámadás és mi is úgy váltunk el hogy talán nem ez volt az utolsó ilyen jellegű találkozás, de mégis ott marad egy ideig még a szomorkodás a felett hogy már vége van..., annak ami óráról órára lett egyre jobb és jobb.
Én személy szerint alig tudtam elindulni. Ebben nem érzelmi okok gátoltak, hanem az hogy a tegnap este(csak az induláskor derült ki) az autóba zártam a kulcsot. Szerencsémre a lelkipásztorok annyira sokoldalúan fejlett emberek hogy még az autófeltörés is megy nekik ha erre felkérésük van. Így nekem is segítettek. Valami hurkos módszerrel nyitották ki az ajtót. Kár hogy nem tudtam lefilmezni...:)


Ha az Úr megsegít, a találkozó audio-videó anyagát holnapra már felteszem....

Kedd - Inkább jöjjenek a képek...

Ma délután végre elérkezett az idő hogy a medencét is meglássuk. Délután 3-tól 5-ig a gyógyvízben áztattam magam, közben pedig gyakorlati teológia szemináriumot hallgattam szolgatársaim jóvoltából. Talán soha nem volt annyi baptista lelkipásztor abban a medencében mint ma délután. Még úszni sem lehetett tőlünk... :)
Az esti alkalmon Meláth Attila, váci baptista lelkipásztor volt. aki Dávid és Góliát történetét olvasta fel, majd abból fogalmazta meg a ma is aktuális tanulságokat...
Holnap estére az egész anyagot(előadások, igehirdetések, bizonyságok) igyekszem föltenni..., csak érjek haza!

Hétfõ - Megkezdõdött az elsõ összmagyar baptista lelkipásztor találkozó

A Nagyvárad melletti Félix fürdő egyik kétcsillagos szállodájában vagyunk elszállásolva, ahol két napot leszünk együtt a tervek szerint. Lelkipásztorok a feleségeinkkel együtt kb. 200-an vagyunk itt és az első nap délutánja még arra sem volt elég hogy mindenkinek köszönjek. Jó látni a nagyokat, az időseket, a kortársakat emberközelből és velük együtt énekelni, imádkozni.
Szerettem volna élőben közvetíteni a közös alkalmat, de mivel itt nincs 3G ezért csak felvételről lesz később látható a találkozó.
Ma este az amerikai különítmény(Kulcsár, Herjeczki, Lukács, Novák négyesfogat)vezette az alkalmat és igével Herjeczki tv. szolgált. Köszöntést adott át még Erik tv. Angliából és Nyúl Zoltán tv. a Vajdaságból.
Mivel a konferenciateremben 9 fok körül volt a hőmérséklet, ezért nem nyúlott el az esti összejövetel, de holnap már nem ott fogjuk tartani a közös alkalmakat, hanem az ebédlőben. Ezt a bejelentést a résztvevők nagy tapssal jutalmazták.

Péntek-Szombat-Vasárnap -Alkalmas vagy alkalmatlan idők?

Nem is olyan kicsi (kényszer)fogadott hazánkban - mert nekünk azóta fogadott hazánk Románia (ellentétben pl. a nyugatra emigrált magyarokkal akik fogadott gyermekei új hazájuknak), hogy az anyaország Trianonban kimúlt. Mi erdélyi magyarok, Magyarországra tulajdonképpen úgy tekintünk mint a nagyobb testvérre, akit kora és termete miatt már nem lehetett gyámság alá rekeszteni, de mi mégsem tőle származunk... - nehéz idők járnak. A belpolitikai helyzetre gondolok. Van egy ügyvezető kormány, egy Klaus Johannisra(Szeben német nemzetiségű polgármestere, akit az ellenzék miniszterelnöknek jelölt) 65 százalékos többségbe rándult parlamenti ellenzék,  meg egy minden hájjal megkent államelnök, mely politikai tényezők alkotta képlékeny halmazból sokféle formában törhet ránk a veszedelem. Ilyen időkben nagyon nem mindegy, hogy a hívő ember(a tetejébe még ha lelkipásztor is az illető) miként érti meg, miként éli meg és főként miként mutatja meg azt az utat, melyen Krisztus urunk nyomdokát követve járnunk kell. Én azt látom, nem csak fogadott hazánkat elemezve, hanem az egész globális folyamatokat tekintve, hogy rossz időknek nézünk elébe. Az Úr gyermeke legyen felkészülve arra hogy jobban meg kell szenvedjen a hitéért, Krisztusért mint korábban. "Vége felé van a játék" szoktam mondani ha a társasjátékban nyerésre állok, de most a valós életben is ugyanezt érzem. Vége felé járunk a nagy szabadságnak, amit a hit megélése tekintetében eddig majdhogynem 20 évig korlátlanul élvezhettünk. És az eljövendő nehéz időket nem úgy kell érteni hogy maga az állami terror súlyt le mindazokra akik szeretik az urat, hanem azok leszünk kirekesztőknek, szélsőségesnek, fanatikusnak kikiáltva akik nem az embert istenítjük, hanem az emberré lett Istent, Krisztust imádjuk. Mi leszünk az elmaradottak, a bigottak, a terroristák, akiket(ha nem is követtünk el bűncselekményeket) úgy fognak üldözni mint valamikor az első keresztyéneket a római JOGÁLLAMBAN, sokszor gyújtogatóknak és kútmérgezőknek titulálva őket.
A homoszexualitás mára alapvető emberi jog lett, az abortuszhoz való joggal együtt. nem kell sok idő és az lesz hogy ha nem hiszel a tőke, a tudomány és az ember mindenhatóságában akkor megkérdőjelezik épelméjűségedet.  Ha nem úgy táncolsz ahogy a média fütyül és irányít akkor te egy kezelhetetlen csökönyös egyed vagy, akit jobb lesz minél hamarabb kiszorítani a társadalomból. Na erre a számkivetettségre és üldözöttségre kell felkészülni nekünk ebben a még nyugodtnak tűnő időszakban. Úgy gondolom hogy ezért is van soron  a vezérfonalban vasárnap délutánonként a lelki fegyverzet felöltözésének témája az Ef.6. alapján.
Igaz hogy nagyváradi gyülekezetben nem a vezérfonal alapján szokták a vasárnap délutáni igéket venni, de a mai egy rendkívüli alkalom volt(Adrián testvér konferálta be így az alkalmat), és szerintem nem csak azért, mert érszőllősi vendégek érkezetek(a fiatalokkal együtt hívtak meg), hanem azért is mert kivételesen az Ef. 6.-ból és a 2Kor4:1-5-ből hirdettem az igét.
Délután ugyancsak ebből az igeszakaszból szolgáltam Micskén fél négytől, ahol 20 percbe(innen indultam N.váradra hogy ötre odaérkezzek) kellett összefoglalni mindazt amit az esti szolgálatban 45 perc mondhattam el.
Délelőtt Kéczben voltam a magyar testvéreknél, ahol együtt úrvacsoráztunk. Ez idő alatt akkora kongás-bongás volt a szomszédban(ortodox templomot nyitottak meg) hogy nem kevés erőfeszítésre volt szükségem ahhoz hogy csak az Igére koncentráljak. Az én Uram az Úr megsegített! Dicsőség Neki!
A cigány testvéreknél ez idő alatt Gombos Miklós testvér osztott úrvacsorát azok után hogy péntek este a testvéri órán elsimultak azok az ügyek(hej de forgalmas az élet errefelé), melyek miatt az elmúlt hónapban az egész gyülekezetnek nélkülöznie kellett a szent jegyeket. Igaz hogy másfél órát is tartott a testvéri óra de mégis megérte tusakodni az Úrért és a tisztaságért. Áldott legyen az Ő neve!

Ha az Úr megsegít és élünk, akkor hétfőtől szerdáig a feleségemmel elmegyünk az összmagyar lelkipásztor értekezletre, melyre Félixfürdőn kerül sor. Akinek eszébe jutunk imádkozzon értünk! Csütörtöktől pedig elmegyek a feleségemmel és az Úrral oda ahol csak Ő érhet el minket! Szükségünk van Rá és egymásra! Ez idő alatt(Okt.19-30) vagy írok vagy nem, vagy olvasok emailt vagy nem, vagy telefonálok vagy nem, minden és semmi sem lehetséges... Kérem senki ne sértődjön meg azon ha ez idő alatt nem fogadok hívást vagy nem válaszolok a levelére...! Az Úr őrizzen mindannyiunkat!

Csütörtök - Szilágypér

............ Juditka és Jémina is velem volt de így is későre értünk haza.

Szerda - 2. félidő

A tegnapi bejegyzést azzal fejeztem be hogy az olvasásban szünetet tartok. Na hát az annyira hosszúra nyúlt hogy még mindig hátra van vagy 70 oldal. Nagyon finom volt az ebéd(tejfölös gomba makarónival) hogy többet ettem mint kellet volna. Rosszul t(l)ettem. Tehát a kötelező olvasmány és tejfölös gomba eredménye az lett hogy  kirázott a hideg lázas lettem, erős hányinger gyötört végül mindent amit és ahol bevettem ott kis is adtam. Csak eltelt közben vagy 6 óra. Az esti imaközösségbe se tudtam elmenni, csak üzentem hogy imádkozzanak értem. Hála az Úrnak éjfélre már egészen rendbe jöttem, mindenféle gyógyszeres kezelés nélkül. Ma reggel már ismét én vittem a gyerekeket az óvodába. Az alkatrész is megérkezett és azt is hazahozhattam, majd be is szereltem. Nem tudom hogy másfelé milyen idő volt de nálunk havazott, nem éppen autószereléshez való volt az idő, de "túléltem" és még egy két dolgot meg is tanultam. Ismét üzemkész a Transporter.
Ma este itthon voltam a bibliaórán és a Jákób történetével foglalkoztunk a 1Móz. 32:1-12,24-31 alapján. Ha az Úr megsegít akkor holnap a Daciát viszem a szervizbe hogy csapágyat cseréljenek a bal első futóműnél. Azt még nem tudok, de nem kizárt hogy egyszer arra is képes leszek...:)

Kedd - Aki tanul az olvas, de aki olvas nem biztos hogy tanul

A címben látott gondolatot nem volt nehéz megfogalmazni azok után, hogy ebben a zord őszi időben igyekeztem eleget tenni a tanügyi követelményeknek. Ugyanis most jutottam odáig hogy a kulturális antropológia tárgyhoz előírt bibliográfiából a Hollós Marida által írt könyvet elolvassam. Ebben a sok figyelemre méltó kifejezés :) mellett olyan "illedelmes-tudományos" ízű bekezdéseket olvastam mint az alábbi a "Családi csoportok: Házasság, Család és lakóhely" című fejezetből...

 

Ebből is lehet látni hogy már eljutottam a 99. oldalig a 177-ből. Most szünbetet tartok és a 2. félidő ezután következik. Az olvasás szünetében pedig megírtam e bejegyzést...

Kedd - biztosítás, adakozás

Hála az Úrnak, a tegnap Juhász Efraim(Margitta) segítségével sikerült megkötni a biztosítást az autóra, így már nincs akadálya annak hogy az autót használjam. El is vittem a gyerekeket reggel az óvodába és utána megrendeltem az alkatrészt(vízcsőelosztó) a Transporterhez, amivel azért nem jártam egy ideje mert eresztettte a vizet. Próbálkoztam én mindenféle tömítőgyűrűvel, de csak nem használt, míg rá nem jöttem hogy a műanyag elosztó a hibás. Efraim ajánlott Margittán egy atyafit(Zeffer Szabolcs) aki alkatrész forgalmazással keresi a kenyerét és ő volt az aki segített. Ha minden jól alakul akkor holnap egy rövid időre autószerelővé vedlek. Más.
A ma reggeli igét és a hozzá fűződő magyarázatot(Áhítat) olvasva ismét eszembe jutott  az az adakozással kapcsolatos kérdés, hogy melyik gyakorlat a helyes. A nyilvántartott adományok nyilvános volta, vagy a nyilvántartott adakozás titokban tartása.  A kedves testvér aki az elmélkedést írta meg is jegyezte: "Vannak gyülekezetek, ahol csak perselyezés van, más helyen gyakorolják ugyan a missziói adományt, de az nem nyilvános. Megint más helyen gyülekezeti órán fel is olvassák a név szerinti adományokat. Minden gyakorlat mellett és ellen szólnak érvek. A nyilvánosság buzdítás lehet mindenki számára, de azt a veszélyt hordozza, hogy félresiklik az adakozás lényege. Mert bár sokat elárulhat valakinek a lelkületéről az, hogy - ismerve vagy vélelmezve anyagi helyzetét - mennyit szán az oltárra, mégis, az adakozás elsősorban nem az adakozóról szól, hanem Istenről. Figyeljük csak meg Dávid imádságát! Nem siklik félre az önértékelése, egy pillanatra sem téveszti szem elől a valóságot, hiszen a valóság az, hogy minden Istené! Ajándék maga a lehetőség is, hogy Isten az ő vagyonából anyagi javakat bízott
ránk, hogy azzal sáfárkodjunk. Milyen érzéssel adakozol? Azzal az örömmel, ami Dávidot és a népet eltöltötte,
vagy pedig kényszerű kötelességből, nehogy megszóljanak, ha nem teszed?" azonban csak az egyik gyakorlat elleni érvet említette. Igaz hogy nem kért rá senki de én mégis szeretném az igazság többi részét is kibontani.
A titokban tartott adományok gyakorlata segít megőrízni a hivalkodástól, segít alázatban tartani, de azt a veszélyt hordozza magában hogy végül nem tudjuk azt mondani az összegyült adományokra mint Dávid: "Ez az egész halom kincs, amelyet összeadtunk...", hanem csak azt hogy "e szerény kis összeg", ami erre sem elég arra sem elég stb. stb... Nem egyszer hallottam olyan gondokról hogy a gyülekezetnek a működési költsége(lelkipásztori fizetés, épületfenntartás, misszió) került veszélybe a gyenge adakozás miatt. Hála az Úrnak hogy én egyik körzetemben(a jelenlegi a harmadik) sem tapasztaltam ilyet, pedig volt ahol kevés tag volt és azok nagyobb része is nyugdíjas, de úgy összességében mégis kijött a legalább húsz adakozó a körzetben. Ezzel igazolódott édesapámnak a korábbi állítása, miszerint a  húsz jövedelemmel rendelkező tagból álló gyülekezet képes nagyjából két átlagfizetést adakozni(amennyiben mindenki odaadja a tizedet) amiből lehet egy lelkipásztori fizetés és még a fenntartásra is jut.

Az jeruzsálemi gyülekezetben az adakozás nagyon is nyilvános volt(lsd. Anániás és Safira), persze az Úr Jézus azt is mondta hogy még a másik kezünk se kell tudja milyen jót tesz az egyik, de itt két külön dologról van szó. Az egyik a személyes jótékonykodás, vagyis alamizsna osztogatás(az Úrnak nem alamizsnát adunk), míg a másik az Úrnak adott tized, vagy az annál még nagyobb felajánlás. Erről pedig azt látjuk hogy mind az Ószövetségi időkben(lsd. áldozatok, fogadalmak "Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt." Zsolt.116.14;18) mind az Újszövetségi gyakorlatban nyíltak voltak. Az özvegy asszony két fillérje is nyilvános volt és milyen jó mi is tudunk róla, mert arra bátorít minket hogy ne a mennyiséget hanem a szívet nézzük.

Igaz hogy nem az emberről  hanem Istenről szól az adakozás, azonban ne feledjük: Nem Istennek van szüksége az adományokra, hanem nekünk van szükségünk Rá. Nagy kiváltság és öröm ha Isten elfogadja áldozatunkat, ez a mi javunkra van.
A kérdésre azonban, amely eszembe jutott nem tudok sem így sem úgy válaszolni. Egyik helyen így, a másik helyen úgy gyakoroltuk és sehol sem volt ebből probléma. Ebben az esetben is igaz: "ha jól cselekszel emelt fővel járhatsz,..." és az sem baj, ha csak az Úr tudja.

Péntek-Szombat-Vasárnap Kegyelem hatványozottan

Péntek reggel kezdődött ez újabb kegyelmi megtapasztalás. Mikor a határra értem(Debrecenbe igyekeztem) az előttem lévő autót visszafordították, mert a sofőrnek lejárt a jogosítványa. Általában csak személyi igazolványt szoktak kérni, de most fokozott ellenőrzést alkalmaztak. Tőlem is elkértek minden iratot(szem.ig. jogosítvány, forgalmi, biztosítás stb.), de miután tüzetesen átvizsgálták(bevitték az irodába) adták is vissza jó utat kívánva. Este későn hazafelé, már itt az országban újabb közúti ellenőrzés. Rendőr megállít:
-...Kérem a papírjait. A magáét és az autóét is.
-Tesssék, itt vannak.
-Fogyasztott alkoholt az utóbbi órákban?
-Nem.
-Egy kis söröcskét sem ivott meg?
-Nem.
-Tényleg?
-Nézze, én lelkipásztor vagyok...- és már mutattam is az igazolványomat
-Jó jó de úrvacsorát sem adott?
-Általában vasárnap szoktunk úrvacsorázni.
-Na jó akkor majd vasárnap találkozunk. A viszontlátásra. -és adta is vissza a papírokat
-Isten áldja!
Miután elindultam, azon kezdtem gondolkodni, hogy miért is van az hogy jó 7-8 hónapig egyáltalán nem ellenőriznek(a tél óta egyszer sem állítottak meg, akkor is csak azért mert nem volt rendszám/leesett/ az autón és a papírjaim is otthon maradtak), aztán meg egy nap kétszer is lemeszelnek. Addig-addig forgattam magamban hogy Margittán félrehúztam egy lámpa alá hogy szemügyre vegyem a papírjaimat. Hátha az Úr akar valamire figyelmeztetni. Nem tévedtem. Mikor nézem a biztosító papírját, akkor látom hogy szeptember 23-án lejárt. Nézem az útadó matricát, az is lejárt már egy hónapja. Hogy én elfeledkeztem ezekről, az talán érthető(?) emberi gyengeség(em), de hogy a hatóság se vegye észre, arra már nincs egyéb magyarázat csak az hogy az Úr befogta a szemüket. Nem akart anyagilag nehéz helyzetbe hozni, de mégis rávett arra hogy észbe kapjak. Hát ez nem kegyelem a négyzeten? Nem azt kaptam amit megérdemeltem volna. Sajnáltam is szegény autós kollégáimat, akik nem úszták meg a razziát. Holnap igyekszem pótolni a hiányosságokat...
Mára hűvös szél és eső kíséretében hozzánk is megérkezett az ősz, úgyhogy nem bántam meg a tegnapi "jó cselekedetet", mert én is jól jártam. Egy ember járt a falunkban egy zöld ARO-val és szenet kínált eladásra. Hozzánk is bejött, de mondtam neki hogy mi nem kérünk belőle. Mégis annyira esedezett és annyira mondta hogy már senki sem veszi meg tőle a rakományt, meg egészen biztosan nagy áldás lesz a szén nekünk télire a fa mellé, hogy végül  300 RON-ért megvettem. Ki is próbáltuk és láss csodát, a kazánban még 16 órával a megpakolás után is parázs volt... Tehát a ma délelőtti imaórán("Ha valaki tudna jót cselekedni és nem teszi...") hallott igét én már azzal egészítettem ki magamban hogy aki jót tud cselekedni mással, az magával is jót tesz... Halleluja!
Ma délelőtt és délután Micskén voltam. A két alkalom között Hubert Imre testvérék vendégszeretetét élveztem(jó ebéd, szeretet, szieszta stb.). Tripó István testvérékhez azért nem mentem, mert nem voltak otthon. Gödöllőre látogattak el a rokonokhoz.
Estére hazajöttem és ugyancsak a délutáni igéből szolgáltam az Ef 6:14b és a Róm.5:1-5 alapján.

Csütörtök - Szilágypér

Ma este 8 órára Szilágypérba mentem. Ez az a misszióállomás amelyikkel bővült a körzet. Tulajdonképpen egy bemerített hívő házaspár(Erdei Sándor és felesége) jelenti ebben a faluban a "magot", de ez éppen elég volt ahhoz hogy az Úr egy kis imaházat rendeljen, ahová rendszeresen összejövünk. Csütörtök esténként járok oda és mindig vannak látogatók, hallgatók. Ma este is 11-en voltunk. Gyermekek és felnőttek, akik érdeklődnek a hit dolgai iránt. Eddig minden alkalommal kimondottan az Úr Jézus cselekedeteiről olvastam és prédikáltam. Inkább evangelizáló alkalmak ezek, mint máshol a körzetben ahol bibliaórákat tartunk hétközben. Vasárnap délután 3 órától van összejövetel, akkor pedig Gombos Miklós testvér(Érszőllős), gyülekezeti vén szokott ott igét hirdetni. Az összejövetel után még bementem Sándor testvérékhez akik nagy szeretettel hívtak vacsorára, de több lett belőle. Beszélgettünk imádkoztunk és ezért annyira eltelt az idő hogy majdnem péntek(2 perc híján) lett mire haza kerültem.

Szerda

A tegnap esti imaközösségben is még észrevehető volt, hogy ősz(betakarítás,szántás-vetés ideje) van, de nemsokára vissza állítjuk az órát és akkor könnyebb lesz a szerda esti bibliaórákra is eljönni. Ma este is másfél órás volt az alkalom és a fél tíz azért már késő, különösen ott ahol kisgyermekek is vannak. A feleségem 10 perccel hamarabb kijött és amikor itthon ezt szóvá tettem, akkor azt mondta hogy mivel itt az orgonista nem lapozza az énekeskönyvet, ezért nem lehet tudni mikor lesz vége és neki le kellett fektetni a gyerekeket.
A kijelentésének az előzménye az volt, hogy a hét elején tudomására jutott a micskei gyakorlat. Micskén ugyanis azt vettem észre, hogy az orgonánál ülő testvér(ez rendszerint Tripó I.) amikor érzékeli hogy a prédikáció vége felé járok, akkor elkezdi lapozni az énekeskönyvet. Úgy szépen komótosan, gondosan azért hogy megfelelő éneket keressen a szolgálathoz. Igen ám de azt is megfigyeltem, hogy ez nem minden esetben az előrelátás jele, hanem néha a megelégedettség felkiáltójele a pásztor felé("Elég volt már, a jóból is megárt a sok!"). Tehát amikor Micskén azt látom(nem is az órát kell nézzem) hogy az orgonánál ülő testvér kezébe vette az énekeskönyvet(mint legutóbb péntek este is, igaz hogy akkor éppen más volt az orgonánál, de ezt a jelzőrendszert ő is tudta:), akkor attól kezdve kb. 5 percem van még. Nem tudom hogy mi lenne ha tovább  beszélnék, mert még nem próbáltam..., de egyszer az is kiderül.

Kedd - Részvét...

Sokunk könyörgését másképp hallgatta meg az Úr mint ahogy gondoltuk...A debreceni Baptista Gyülekezet pásztorának, Bereczki Lajosnak a lánya Bereczki Szilvia fiatalon hagyta itt e világot. Többen megkaptuk, lehet hogy többektől is azt a felhívást amelyben kértek hogy imádkozzunk érte. Spanyolországba egy keresztyén táborba ment ki egy évre dolgozni és közben nyelvet tanulni. Közben valami fertőzést kapott amitől kómába esett és csak ekkor derült ki hogy leukémiás volt. Sok kérdésre nincs válasz, de az ő esete is arra int hogy "Vigyázzatok mert sem a napot sem az órát nem tudjátok..." legyünk készen, mire hazahív az Úr...
Az Úr Jézus adjon vigasztalást a Szent Szellem(Vigasztaló) által a gyászoló családnak!!!

Péntek-Szombat-Vasárnap

Csak így összevonva és röviden vagyok hajlandó most írni a hétvégéről, mert sűrűn rohanós volt az eltelt idő és most jól esik hamarabb pihenni térni mint máskor.
Pénteken még úgy mondtam Micskén hogy ma a délelőtti érszőllősi szolgálat után ismét Micskén leszek, de mára változott a helyzet, mert Kéczbe kellett menni a cigány testvérekhez. Ott is megsűrűsödött a levegő az utóbbi időben(nem részletezem, mert senkinek sem válna javára) és szükség volt rendezni az ügyeket. Ez nem egy könnyű feladat, de az Úr könyörült rajtam és megsegített.
Itthon a délelőtti alkalom után testvéri órát tartottunk, mert estére úrvacsorához készülődtünk. Hála az Úrnak hogy jó testvéri légkörben gyakorolhattuk a Vele való közösséget!

Csütörtök - Már az érszőllősi iskolába is elérkezett a H1N1...híre

 A mai nap volt az első(szégyen nem szégyen leírom) alkalom hogy szülőértekezleten vettem részt. Nem azért mert eddig nem érdekelt a lányaim ügye, hanem pusztán a szülői felelősség- és munkamegosztás miatt alakult így. Szülőértekezletekre járni a feleségem szokott, csakhogy most nincs itthon és mivel ez a szülői értekezlet rendkívüli volt muszáj volt ott lenni. Nagy összevont(óvodások, iskolások szülei mind) szülőértekezletet  hívtak egybe. Mikor bementem akkor láttam hogy az előbb említett "szülői munkamegosztás" általános jelenség errefelé. Ugyanis a kb. 50 szülőből 5-en voltunk férfiak. Lehet hogy máskor még ennyi sincs? Na mindegy, nem csak azért volt rendkívüli az értekezlet mert én ott voltam, hanem azért mert a H1N1 vírusról és a leendő védőoltásról kellett tájékoztatni a lakosságot. Az igazgató és a község háziorvosa amint az elő volt írva, becsülettel eleget tettek ezen kötelességüknek. Még a közbevetett kérdésekre is legjobb tudásuk szerint válaszoltak. A végén minden szülő alá kellet írjon egy papírt amelyen az állt hogy tudomásul vettük a tájékoztatást.
Nem tudom(gondolom hogy a gyógyszerlobbi profitéhsége gerjeszti) hogy világszinten miért csinálnak ekkora felhajtást e vírusok(madárinfluenza, sertésinfluenza...stb.) miatt, holott ezek miatt sem pusztulnak el többen mint más járványokban, pl. ólommérgezés(golyóra gondoltam).
Persze azt sem értem sok ember miért annyira hiszékeny, hogy láncleveleket, ilyen-olyan "leleplező  dokumenzumokat" küldözget tovább. Annak ellenére hogy én nem oltatom be magam(általában csak ha kórházba kerülök akkor adhatnak nekem gyógyszert, önként nem (v)eszem be:), nem hiszem el azokat a mendemondákat, meséket amelyek e védőoltás nyomán szárnyra keltek. Mivel sok testvérem is hallott már ill. olvasott ilyen tartalmú hoaxot ezért idemásolok egy cikket a "Hetiválaszból", csak azért hogy véletlenül se küldjön tovább rémhírt.

Láncreakció

H1N1: az oltás tényleg veszélyesebb a vírusnál? Utánajártunk!

Internetes lánclevelek emberek ezreit tántoríthatják el az új influenza elleni védőoltástól, azt állítva, hogy az oltás veszélyesebb lehet a vírusnál. A Heti Válasz megvizsgálta a levelek valóságtartalmát.

"A két haláleset a mi kudarcunk" - jelentette be Jankovics István, Magyarország egyik vezető virológusa egy múlt szerdai konferencián, miután nyilvánosságra hozták, hogy immár két hazai halálos áldozata van az új influenzának. Közép-Európában eddig csak nálunk volt haláleset, Németországban a magyarnál közel százszor több igazolt megbetegedésből sem hunyt el senki.

A németek túlélik

Mindez azt is jelzi, hogy egyelőre nem igazolódik be az előrejelzés, hogy minden háromszázadik-ezredik fertőződött meghalhat, mert akkor már a németeknél is legalább 20-60 közötti áldozatnak kellene lennie. Noha a britek 82 halottat tartanak nyilván, a spanyolok pedig 36-ot, nem roppant össze egyik ország gazdasága sem. Pánikra tehát nincs ok, ám a két, vérzéses tüdőgyulladásban meghalt magyar tragédiája arra figyelmeztet, hogy káros lehet a járványtagadók magatartása is.

A múlt héten nálunk a nyári meleg ellenére tízezerre nőtt, vagyis megháromszorozódott az influenzaszerű tünetekkel orvoshoz fordulók száma - ez is jelzi, hogy a korábbi éveknél kiterjedtebb járványra kell felkészülnünk, de semmiképpen nem egy spanyolnáthaszerű pusztításra. 1918-ban a lakosság három százaléka halt meg a világjárványban, a betegek tüdejéből hab tört elő, melybe egy nap alatt belefulladtak. Ám legalább három oka van, hogy ez nem ismétlődhet meg. Az első világháború befejezésekor még nem fedezték fel az antibiotikumokat, nem volt védőoltás, és vírus elleni szerek sem léteztek. A katonai cenzorok pedig rendre kiszedték a lapokból a ragályról szóló híradásokat, így járványellenes intézkedéseket sem hozhattak.

Most a vírus sem olyan vad, így biztosan nem lesz több tízezer halott. Ám az influenzától szokatlan módon nyáron is vannak halálesetek. A cégek helyesen teszik, ha úgy készülnek, mintha valamikor az ősszel, télen váratlanul beköszöntene egy plusz szabadságolási csúcs - amikor sok kolléga marad távol egy-két hétig. Ahol ezt nem engedhetik meg maguknak, ott érdemes az üzemorvoson keresztül közösen megrendelni az oltóanyagot.

A másik fontos érv az oltás mellett, hogy bár a vírus általában egy normál influenza tüneteit idézi elő, esetenként vérzéses tüdőgyulladást okoz, melynek lefolyása annyira gyors, hogy a halál beállta előtt még segítségkérésre sincs idő. Az "oltassunk vagy ne oltassunk" kérdésről a családoknak ezekben a hetekben kellene dönteniük, ám közben olyan híresztelésekkel szembesülnek, miszerint a vakcina veszélyesebb magánál a vírusnál is. Az Ön okosabb-e, mint egy ötödikes című internetes levél tudományosnak tűnő megállapításait Bujdosó Lászlóval, a nemzeti pandémiás bizottság elnökével és Jankovics Istvánnal, a tisztiorvosi hivatal járványügyi osztályának vezetőjével ellenőriztettük.

Internetes rémlevél

"Kétszázezer embert beoltani egy teszteletlen oltóanyaggal annak érdekében, hogy megmentsünk egyetlen életet, miközben ennél jóval több fog belehalni az oltásba magába, szintén elgondolkodtató - nem?" Már a megállapítás első fele sem stimmel, de először nézzük a második részét. A levél az Egyesült Államokban 1976 februárjában történt esettel példálózik, amikor sertésinfluenza miatt meghalt egy 19 éves közlegény, és százak fertőződtek meg. Gerald Ford elnök mindenkire kiterjedő oltási programot hirdetett, decemberig 40 millió embert oltottak be, noha már áprilisra harmincan haltak meg a védőoltásoktól, és végül járvány sem lett. Fordnak a választás előtt kapóra jött a válsághelyzet, hiszen erőskezű politikusként jelenhetett meg. (Végül mégis Jimmy Carter lett az elnök.)

Azóta harminc év telt el, előfordulhat-e védőoltás miatt ma ilyen súlyos betegség? Tömegesen biztosan nem, mivel az 1976-os eset következtében szigorúbbak lettek az előírások. 2004-ben például Amerikában 48 millió vakcinát semmisítettek meg. Ám hazugság lenne azt állítani, hogy az oltásoknak ne lenne következményük. Az influenzavakcina egymillió beoltott személyenként eggyel emelheti meg egy súlyos idegrendszeri kórban megbetegedők számát. Nálunk az eddigi húszmillió szezonális oltás után négy megbetegedést mutattak ki, valamennyit egy külföldi gyár termékénél.

A védőoltásnak is lehet kockázata, ám jóval kisebb, mint akár a szezonális vírusnak, melyben több százan halnak meg évente. Ám nem elég az észérvekre hallgatni: az egészségügyi kormányzat hónapokig nem volt képes megmondani, mennyi pénz jár a háziorvosoknak egy oltás beadásáért. Ezért sokuk vakcinaellenessé vált, márpedig a program az ő ellenállásukon is elbukhat. A Magyar Orvosi Kamara etikai bizottsága ugyanakkor határozatban ítélte el, hogy egyes orvosok csak akkor oltják be a betegeket, ha azok írásban lemondanak kártérítési jogukról. Pedig a felelősség a gyártót terheli.

A másik gyakran elhangzó megjegyzés az oltás ellen, hogy nem elég hatékony. Az internetes lánclevél szerint a halálos esetek egy százalékát lehet megelőzni a védőoltás segítségével, s ebből arra a következtetésre jutnak, hogy "egyetlen élet megmentése a H1N1 vírussal szemben 200-800 millió forintba kerül". Valójában a védőoltás 70-80 százalékban hatékony. (Ezt onnan tudják, hogy a beoltottak 70-80 százalékának vérében jelent meg az ellenanyag.) Ha az őszi párás idő beköszöntével súlyosbodnak a megbetegedések, és a fertőzés tényleg 0,1-0,3 százalékos halálozási arányt okoz, akkor kétmillió beteg esetén 2000 és 6000 között lehet a halottak száma. A négymillió ingyenes oltással számolva egy emberélet megóvása így 0,8-2,2 millió közötti "közforintba" kerülhet, szemben a levélben állított 200-800 millió forinttal.

Titokzatos tulajdonos

"A védőoltás, amit rászabadítanak a gyermekeinkre, lóhalálában készült el. Rendeletek biztosították, hogy a gyártás előtt ne kelljen a szokásos teszteket elvégezni a mellékhatások érdekében" - tartalmazza a levél. Ez félreértés: a technológiát már korábban engedélyeztették, a vakcinákat pedig klinikai vizsgálatokkal ellenőrizték. Azért készülhetett el ilyen gyorsan az oltóanyag, mert már a forgalomba hozatali engedély kézhezvétele előtt gyártani kezdték. Nincsenek tehát súlyos érvek az oltás ellen, legfeljebb az, hogy már annyiszor kiáltottak farkast, hogy joggal hihetjük: talán most sem lesz olyan nagy a baj, mint állítják.

Az egészségügyi kormányzat ellentmondásos intézkedései miatt tényleg nem árt az óvatosság. Ha valóban nagy járvány küszöbén állunk, amit csak négymillió ingyenes oltással lehet feltartóztatni, akkor hogyan vonhatják el a kórházi költségvetés közel húsz százalékát? Ugyancsak vitatott, hogy az országos tisztifőorvos várandós nőknek is ajánlja az oltást. A vírus fokozottan veszélyes a várandós nőkre, ám arra nem volt idő, hogy megvizsgálják az oltás hatását a magzatra, ezért a szakemberek egy része azt vallja, inkább vírusellenes gyógyszerrel kellene védeni az anyákat.

A legnagyobb gond az oltást gyártó offshore-cég homályos tulajdonosi háttere. Gyanakvásra ad okot, hogy a 4,4 milliárd forintos állami megrendelés egy olyan cég kasszájába folyik be, melynek többségi tulajdonosát senki sem ismeri. 2006-ban már kétmilliárd forintot juttatott a magyar állam az Omninvest Kft.-nek a fejlett világban eddig egyetlen halálesetet sem okozó madárinfluenza elleni oltóanyag kifejlesztésére, melyből azután egy ampullával sem adtak el senkinek. Ahogy az új influenza elleni magyar vakcinára sem érkezett még egyetlen külföldi megrendelés sem, pedig az így befolyó bevétel 15 százaléka a költségvetést illetné.

(www.hetivalasz.hu) 

Mindezt összefoglalva azt lehet megállapítani, hogy bár a vírus mutálódhat és kitörhet egy járvány, ami sok áldozatot szedhet - de ennek nagyon kicsi az esélye. A mostani formájában a vírus nem (olyan) veszélyes mint ahogyan a média beállítja az egészet. Az biztos, hogy nagyságrendekkel kevesebben haltak meg pl. madár- vagy sertésinfluenzában, mint ahány ember amiatt veszíti el életét, hogy kókuszdió esik a fejére. Ez utóbbi tényleg gyakrabban előfordul.