Ma délután 15 órakor rövid de tartalmas, embert próbáló de örvendetes együttlét után szépen csendesen, a lehulló falevél nyugodt beletörődésével, kihunyt az első összmagyar baptista lelkipásztor házaspárok találkozója.
Amikor valakinek muszáj tudomásul vennie szeretett hozzátartozójának elköltözését az örök hazába, az érezhet úgy ahogy én(de lehet hogy más is) a találkozó végén. Igaz hogy a gyászolókat vigasztalja az a tudat hogy lesz feltámadás és mi is úgy váltunk el hogy talán nem ez volt az utolsó ilyen jellegű találkozás, de mégis ott marad egy ideig még a szomorkodás a felett hogy már vége van..., annak ami óráról órára lett egyre jobb és jobb.
Én személy szerint alig tudtam elindulni. Ebben nem érzelmi okok gátoltak, hanem az hogy a tegnap este(csak az induláskor derült ki) az autóba zártam a kulcsot. Szerencsémre a lelkipásztorok annyira sokoldalúan fejlett emberek hogy még az autófeltörés is megy nekik ha erre felkérésük van. Így nekem is segítettek. Valami hurkos módszerrel nyitották ki az ajtót. Kár hogy nem tudtam lefilmezni...:)
Ha az Úr megsegít, a találkozó audio-videó anyagát holnapra már felteszem....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt hozzá(m) szólhatsz...