Szerda

A tegnap esti imaközösségben is még észrevehető volt, hogy ősz(betakarítás,szántás-vetés ideje) van, de nemsokára vissza állítjuk az órát és akkor könnyebb lesz a szerda esti bibliaórákra is eljönni. Ma este is másfél órás volt az alkalom és a fél tíz azért már késő, különösen ott ahol kisgyermekek is vannak. A feleségem 10 perccel hamarabb kijött és amikor itthon ezt szóvá tettem, akkor azt mondta hogy mivel itt az orgonista nem lapozza az énekeskönyvet, ezért nem lehet tudni mikor lesz vége és neki le kellett fektetni a gyerekeket.
A kijelentésének az előzménye az volt, hogy a hét elején tudomására jutott a micskei gyakorlat. Micskén ugyanis azt vettem észre, hogy az orgonánál ülő testvér(ez rendszerint Tripó I.) amikor érzékeli hogy a prédikáció vége felé járok, akkor elkezdi lapozni az énekeskönyvet. Úgy szépen komótosan, gondosan azért hogy megfelelő éneket keressen a szolgálathoz. Igen ám de azt is megfigyeltem, hogy ez nem minden esetben az előrelátás jele, hanem néha a megelégedettség felkiáltójele a pásztor felé("Elég volt már, a jóból is megárt a sok!"). Tehát amikor Micskén azt látom(nem is az órát kell nézzem) hogy az orgonánál ülő testvér kezébe vette az énekeskönyvet(mint legutóbb péntek este is, igaz hogy akkor éppen más volt az orgonánál, de ezt a jelzőrendszert ő is tudta:), akkor attól kezdve kb. 5 percem van még. Nem tudom hogy mi lenne ha tovább  beszélnék, mert még nem próbáltam..., de egyszer az is kiderül.