Kedd - biztosítás, adakozás

Hála az Úrnak, a tegnap Juhász Efraim(Margitta) segítségével sikerült megkötni a biztosítást az autóra, így már nincs akadálya annak hogy az autót használjam. El is vittem a gyerekeket reggel az óvodába és utána megrendeltem az alkatrészt(vízcsőelosztó) a Transporterhez, amivel azért nem jártam egy ideje mert eresztettte a vizet. Próbálkoztam én mindenféle tömítőgyűrűvel, de csak nem használt, míg rá nem jöttem hogy a műanyag elosztó a hibás. Efraim ajánlott Margittán egy atyafit(Zeffer Szabolcs) aki alkatrész forgalmazással keresi a kenyerét és ő volt az aki segített. Ha minden jól alakul akkor holnap egy rövid időre autószerelővé vedlek. Más.
A ma reggeli igét és a hozzá fűződő magyarázatot(Áhítat) olvasva ismét eszembe jutott  az az adakozással kapcsolatos kérdés, hogy melyik gyakorlat a helyes. A nyilvántartott adományok nyilvános volta, vagy a nyilvántartott adakozás titokban tartása.  A kedves testvér aki az elmélkedést írta meg is jegyezte: "Vannak gyülekezetek, ahol csak perselyezés van, más helyen gyakorolják ugyan a missziói adományt, de az nem nyilvános. Megint más helyen gyülekezeti órán fel is olvassák a név szerinti adományokat. Minden gyakorlat mellett és ellen szólnak érvek. A nyilvánosság buzdítás lehet mindenki számára, de azt a veszélyt hordozza, hogy félresiklik az adakozás lényege. Mert bár sokat elárulhat valakinek a lelkületéről az, hogy - ismerve vagy vélelmezve anyagi helyzetét - mennyit szán az oltárra, mégis, az adakozás elsősorban nem az adakozóról szól, hanem Istenről. Figyeljük csak meg Dávid imádságát! Nem siklik félre az önértékelése, egy pillanatra sem téveszti szem elől a valóságot, hiszen a valóság az, hogy minden Istené! Ajándék maga a lehetőség is, hogy Isten az ő vagyonából anyagi javakat bízott
ránk, hogy azzal sáfárkodjunk. Milyen érzéssel adakozol? Azzal az örömmel, ami Dávidot és a népet eltöltötte,
vagy pedig kényszerű kötelességből, nehogy megszóljanak, ha nem teszed?" azonban csak az egyik gyakorlat elleni érvet említette. Igaz hogy nem kért rá senki de én mégis szeretném az igazság többi részét is kibontani.
A titokban tartott adományok gyakorlata segít megőrízni a hivalkodástól, segít alázatban tartani, de azt a veszélyt hordozza magában hogy végül nem tudjuk azt mondani az összegyült adományokra mint Dávid: "Ez az egész halom kincs, amelyet összeadtunk...", hanem csak azt hogy "e szerény kis összeg", ami erre sem elég arra sem elég stb. stb... Nem egyszer hallottam olyan gondokról hogy a gyülekezetnek a működési költsége(lelkipásztori fizetés, épületfenntartás, misszió) került veszélybe a gyenge adakozás miatt. Hála az Úrnak hogy én egyik körzetemben(a jelenlegi a harmadik) sem tapasztaltam ilyet, pedig volt ahol kevés tag volt és azok nagyobb része is nyugdíjas, de úgy összességében mégis kijött a legalább húsz adakozó a körzetben. Ezzel igazolódott édesapámnak a korábbi állítása, miszerint a  húsz jövedelemmel rendelkező tagból álló gyülekezet képes nagyjából két átlagfizetést adakozni(amennyiben mindenki odaadja a tizedet) amiből lehet egy lelkipásztori fizetés és még a fenntartásra is jut.

Az jeruzsálemi gyülekezetben az adakozás nagyon is nyilvános volt(lsd. Anániás és Safira), persze az Úr Jézus azt is mondta hogy még a másik kezünk se kell tudja milyen jót tesz az egyik, de itt két külön dologról van szó. Az egyik a személyes jótékonykodás, vagyis alamizsna osztogatás(az Úrnak nem alamizsnát adunk), míg a másik az Úrnak adott tized, vagy az annál még nagyobb felajánlás. Erről pedig azt látjuk hogy mind az Ószövetségi időkben(lsd. áldozatok, fogadalmak "Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt." Zsolt.116.14;18) mind az Újszövetségi gyakorlatban nyíltak voltak. Az özvegy asszony két fillérje is nyilvános volt és milyen jó mi is tudunk róla, mert arra bátorít minket hogy ne a mennyiséget hanem a szívet nézzük.

Igaz hogy nem az emberről  hanem Istenről szól az adakozás, azonban ne feledjük: Nem Istennek van szüksége az adományokra, hanem nekünk van szükségünk Rá. Nagy kiváltság és öröm ha Isten elfogadja áldozatunkat, ez a mi javunkra van.
A kérdésre azonban, amely eszembe jutott nem tudok sem így sem úgy válaszolni. Egyik helyen így, a másik helyen úgy gyakoroltuk és sehol sem volt ebből probléma. Ebben az esetben is igaz: "ha jól cselekszel emelt fővel járhatsz,..." és az sem baj, ha csak az Úr tudja.