Péntek-Szombat-Vasárnap Kegyelem hatványozottan

Péntek reggel kezdődött ez újabb kegyelmi megtapasztalás. Mikor a határra értem(Debrecenbe igyekeztem) az előttem lévő autót visszafordították, mert a sofőrnek lejárt a jogosítványa. Általában csak személyi igazolványt szoktak kérni, de most fokozott ellenőrzést alkalmaztak. Tőlem is elkértek minden iratot(szem.ig. jogosítvány, forgalmi, biztosítás stb.), de miután tüzetesen átvizsgálták(bevitték az irodába) adták is vissza jó utat kívánva. Este későn hazafelé, már itt az országban újabb közúti ellenőrzés. Rendőr megállít:
-...Kérem a papírjait. A magáét és az autóét is.
-Tesssék, itt vannak.
-Fogyasztott alkoholt az utóbbi órákban?
-Nem.
-Egy kis söröcskét sem ivott meg?
-Nem.
-Tényleg?
-Nézze, én lelkipásztor vagyok...- és már mutattam is az igazolványomat
-Jó jó de úrvacsorát sem adott?
-Általában vasárnap szoktunk úrvacsorázni.
-Na jó akkor majd vasárnap találkozunk. A viszontlátásra. -és adta is vissza a papírokat
-Isten áldja!
Miután elindultam, azon kezdtem gondolkodni, hogy miért is van az hogy jó 7-8 hónapig egyáltalán nem ellenőriznek(a tél óta egyszer sem állítottak meg, akkor is csak azért mert nem volt rendszám/leesett/ az autón és a papírjaim is otthon maradtak), aztán meg egy nap kétszer is lemeszelnek. Addig-addig forgattam magamban hogy Margittán félrehúztam egy lámpa alá hogy szemügyre vegyem a papírjaimat. Hátha az Úr akar valamire figyelmeztetni. Nem tévedtem. Mikor nézem a biztosító papírját, akkor látom hogy szeptember 23-án lejárt. Nézem az útadó matricát, az is lejárt már egy hónapja. Hogy én elfeledkeztem ezekről, az talán érthető(?) emberi gyengeség(em), de hogy a hatóság se vegye észre, arra már nincs egyéb magyarázat csak az hogy az Úr befogta a szemüket. Nem akart anyagilag nehéz helyzetbe hozni, de mégis rávett arra hogy észbe kapjak. Hát ez nem kegyelem a négyzeten? Nem azt kaptam amit megérdemeltem volna. Sajnáltam is szegény autós kollégáimat, akik nem úszták meg a razziát. Holnap igyekszem pótolni a hiányosságokat...
Mára hűvös szél és eső kíséretében hozzánk is megérkezett az ősz, úgyhogy nem bántam meg a tegnapi "jó cselekedetet", mert én is jól jártam. Egy ember járt a falunkban egy zöld ARO-val és szenet kínált eladásra. Hozzánk is bejött, de mondtam neki hogy mi nem kérünk belőle. Mégis annyira esedezett és annyira mondta hogy már senki sem veszi meg tőle a rakományt, meg egészen biztosan nagy áldás lesz a szén nekünk télire a fa mellé, hogy végül  300 RON-ért megvettem. Ki is próbáltuk és láss csodát, a kazánban még 16 órával a megpakolás után is parázs volt... Tehát a ma délelőtti imaórán("Ha valaki tudna jót cselekedni és nem teszi...") hallott igét én már azzal egészítettem ki magamban hogy aki jót tud cselekedni mással, az magával is jót tesz... Halleluja!
Ma délelőtt és délután Micskén voltam. A két alkalom között Hubert Imre testvérék vendégszeretetét élveztem(jó ebéd, szeretet, szieszta stb.). Tripó István testvérékhez azért nem mentem, mert nem voltak otthon. Gödöllőre látogattak el a rokonokhoz.
Estére hazajöttem és ugyancsak a délutáni igéből szolgáltam az Ef 6:14b és a Róm.5:1-5 alapján.